Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): Tisztelt Elnök Úr! A kormány a választások előtt egy ezermilliárd forintos osztogatásba kezdett az embereknek, és ennek az osztogatásnak a legfőbb kedvezményezettjei most is, mint az elmúlt 30 év szinte összes kormánya alatt, a nyugdíjasok.

Az államnak ugyan kötelessége lenne kiszámítható és méltányos ellátást biztosítani idős honfitársaink számára, az egyszeri pénzosztogatások azonban nem ezt a célt szolgálják. Annak a 200 milliárd forintos nyugdíjprémiumnak, amit most ki akarnak fizetni, és amelyre most a baloldali ellenzéki pártok közül többen még rá is licitálnak, valójában egyetlenegy konkrét, valódi célja van: a szavazatvásárlás. A nyugdíjasok sokan vannak, választáskor aktívak, és könnyebben is befolyásolhatóak, ezért az ő lekenyerezésükre mindig találnak forrást.

Nem úgy az egyetemistákra, akiknek a szavazatai nem elég értékesek ahhoz a jelek szerint, hogy versengjenek érte. Pedig ha vennék a fáradságot, akkor láthatnák azt, hogy az elmúlt tíz évben a magyar felsőoktatásból eltűnt 100 ezer magyar fiatal. Ahelyett, hogy a kevesebb emberre jutó pénzek, támogatások nőttek volna, ennek pont az ellenkezője valósult meg, a mai magyar egyetemisták lakhatási, tanulmányi és életkilátásai összehasonlíthatatlanul rosszabbak, mint tíz évvel ezelőtt.

Néhány adat ennek alátámasztására: csökkent a tanulmányi ösztöndíjban részesülő hallgatók száma, csökkent a rendszeres szociális támogatásra jogosultak aránya. Rengeteg hallgatónak nem jut kollégiumi férőhely, miközben az albérletárak vidéken a másfélszeresére, Budapesten több mint a duplájára nőttek. Egy pályakezdő tanársegéd órabére (sic!), tisztelt képviselőtársaim, nettó 150 ezer forintnak megfelelő. Ez a fele annak az összegnek, amit egy gyorséttermi dolgozó, éttermi kiszolgáló megkeres. Szégyenletes, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magát nemzetinek nevező kormány ilyen kevésre becsüli a tudást, a szorgalmat, az elköteleződést és a haza szolgálatát.

A fentiek alapján azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy egyrészt mikor hajlandó végre szembenézni a kormány azzal a tízezreket sújtó hallgatói szegénységgel, amellyel jelenleg csak a Polgári Válasz Mozgalom foglalkozik érdemben. Másrészt, ha önök szerint a magyar gazdaság kiváló helyzete lehetővé teszi, hogy a nyugdíjemelésen fölüli nyugdíjprémiumot fizessenek, akkor miért nem elérhető ez a juttatás a hallgatók és az oktatók részére? Harmadrészt, ha önök büszkén jelentették be, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 10 százalékkal nőtt az elmúlt időszakban, akkor miért nem beszélnek arról, hogy közben a hallgatói normatíva ugyanezen idő alatt vásárlóértékben csak a felével, mintegy 5 százalékkal nőtt? Önök szerint az infláció csak az idős honfitársainkat sújtja, a fiatalokat nem? Vagy milyen más magyarázata van annak, hogy önök nem kompenzálják a hallgatói ösztöndíjak és szociális támogatások értékvesztését?

Összefoglalva, végezetül: miért ér kevesebbet a kormány számára egy egyetemista, mint egy nyugdíjas? Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a függetlenek soraiban.)