Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A salátatörvény jellegéről, előkészítéséről már többen szóltak, és azt hiszem, hogy az egyszerű szóhasználatból is látszik, hogy ez nem előkészítő, hanem utókészítő lehet legfeljebb.

A salátatörvény a költségvetés sorsát osztja, tehát lehet, hogy még annál is egy bizonyos megközelítésben rosszabb a helyzet, mivel egyrészről számos, talán nem túlzó ez a szlengből vett kifejezés, hogy sunyi, a költségvetéshez egyáltalán nem kapcsolódó rendelkezés szerepel ebben a salátatörvényben, továbbá számos módosítás csak nagyon közvetett, nagyon távoli összefüggésben áll a költségvetési előterjesztéssel.

A salátatörvény összesen 253 paragrafusból áll, tehát egy grandiózusan nagy joganyag, és ebben a nagyon összetett salátában megbújva számos törvény a költségvetéstől független módosításokra épül, közte a kormány két kedvencével, a már említett mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosítása igen nagy terjedelemben szerepel a költségvetéssel összefüggésben alapozó törvényben, átfogó jelleggel a 78-96. §-ig, valamint az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi törvény módosítása két helyütt is bekerült a költségvetést megalapozó törvények sorába a 97. §-nál, valamint a 206-215. §-ba.

Ilyen alapon kérdezem, miért nem tudott belekerülni például az egészségüggyel kapcsolatos sajátos tevékenységek szabályozása, a kuruzslás elleni hatékony fellépés szabályozása, amikor a napokban hallhattuk bírósági döntést követően, hogy kisgyermek halálos áldozata van a ki nem mondott kuruzslási, szebb nevén természetgyógyászati tevékenység bizonyos ágának, illetve a szülők magatartásának. Miért nem tud foglalkozni egy megalapozó törvény az egészségügy égető helyzetével?

Itt egészségügyi vitanapot tartottunk, állam­titkár úr is több beismerő észrevételt tett. Önök is látják, hogy az egészségügy egy összeomlási spirálba került, a nővérek olyan számban áramolnak el, olyan kis létszámban vannak már jelen, hogy azzal lehetne foglalkozni egy megalapozó törvényben, hogy kötelezettséget vállalnak, hogy milyen módon vonzzák őket vissza az egészségügybe, és állítják helyre a kórházi osztályok, a szakrendelők működőképességét, vagy például az egészségügyhöz egyébként kapcsolódó, de nem mindig az egészséget szolgáló, a kuruzslással határos tevékenység visszaszorítására.

Miért nem foglalkoznak olyan fontos bizalmi kérdéssel, ami a gyógyulással rendkívül szoros korrelációban van, ami az egészségügy iránti bizalmat jelenti? Tehát ha valakinek kétsége van afelől, ha bekerül egy kórházi ellátásba, hogy azon túl, hogy talán a diagnosztizált problémájára kezelést kap, milyen járulékos fertőzéseknek van még kitéve, mi fordulhat még elő vele pusztán amiatt, hogy önök alulfinanszírozzák az egészségügyet, nem foglalkoznak érdemben vele, illetve elintézik a költségvetésben azzal, hogy a következő évre 168 milliárddal nagyobb forrást biztosítanak, amiből már százmilliárd rögtön el is megy a tartozások, az adósságok rendezésére. Ezt csak egy kis kitérőként tettem az előadó-művészeti sajátos szabályozáshoz kapcsolódóan, lehet, hogy még érdemes lesz erről több szót ejteni.

Bár morbid, hogy önök a költségvetéshez alig kapcsolódóan, azt lehet mondani, hogy kilóg a lóláb, hogy a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvényt is módosítani kívánják a 65. és a 75. § közötti leírásokkal. Tehát ez nem kifejezetten ideillik. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló előírásokat is módosítják a 167-177. §-ig. Vagy ami tényleg nem kifejezetten a költségvetés megalapozása, bár az egészségügyhöz kapcsolódhat, amit egyébként hiányoltam az előbb, hogy nem foglalkoznak vele, az általános szabályozásával, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi törvény módosítását elég részletesen leírják a 193-199. §-ig.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi törvény módosítása is bekerült. Biztos, hogy a gyógyszerkasszát érinti, de vannak az egészségügynek olyan területei, amire már tettem utalást, ami legalább ilyen fontos lenne, és nem került bele a salátatörvénybe.

Eléggé nyilvánvaló, hogy a költségvetést megalapozó törvénycsomagnak nem az a jelentősége, hogy a kormányzati berkekben megakadt törvény-előkészítési feladatokat végighajszolja, és a költségvetési salátába egyáltalán nem illeszkedő javaslatokkal gyarapítsa a költségvetési saláta egyébként sem kis terjedelmét. Valójában a kormány a parlamenti vita alól vonja ki ezen besuvasztásokkal a javaslatokat, hiszen a rengeteg törvény között értelemszerűen sokkal kisebb figyelmet kapnak ezek az oda nem illő rendelkezések, egyébként a kormány számára kényes kérdések.

(16.50)

A kormány tehát nem vállalta, hogy a temetkezésről, a temetőkről, továbbá a mozgóképről, az előadó-művészetről, a területfejlesztésről önálló törvénykezéssel álljon elő, azt igyekezett eldugni a megalapozó törvények sorába.

A javaslat előkészítetlensége jól tükröződik abban is, hogy a javaslat május 3-i benyújtását követő napokban megindult a különböző szervezetek, ha úgy tetszik, lázadása. Handó Tünde és Péterfalvi Attila kifakadása jól jelzi, hogy még velük sem sikerült dűlőre jutni az egyeztetés során, nem volt kielégítő az egyeztetés. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke május 11-én érdemi észrevételeket intézett a Költségvetési bizottság elnökéhez, öt oldalon keresztül sorolja fel a bíróságokat közvetlenül érintő kifogásokat, olyan törvények módosítását kifogásolja, amelyek nem szerepeltek eredetileg a közigazgatási egyeztetésre megküldött szövegváltozatban, legalábbis az általa jegyzett ötoldalas dokumentum tanúsága szerint.

Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke május 9-én 14 oldalon keresztül fejtette ki álláspontját, amelyben két érdemi, az információszabadságot és az információs önrendelkezési jogot alapjaiban érintő kifogást fejtett ki. Péterfalvi is hivatkozik arra, hogy a közigazgatási egyeztetésre megküldött szövegváltozattól lényeges elemekben eltérő verzió került az Országgyűlés elé beterjesztésre.

Ez, ha úgy tetszik, a jogalkotási törvényt is sérti, mert az tekinthető a jogalkotási törvénynek megfe­lelő előterjesztésnek, ami a közigazgatási egyeztetésen maradéktalanul átment.

Mi az, ami még Péterfalvi Attilánál is kivágta a biztosítékot? Ez a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény módosítása. A jelen javaslat 99. §-ában a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló részről van szó. A javaslat rejtett módon kivonná a köztulajdonban álló gazdasági társaságokat az adatnyilvánosság követelménye alól, azaz lényegében azt titkolhatnák el ezek a társaságok, amit csak akarnak.

Nincs taxatíve meghatározva, hogy mi az, ami sérti a piaci érdeket és mi az, ami nem. A 99. § a köztulajdonban álló társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényt egészítené ki, ide csempészték be, hogy a villamosenergia-termelés, villamos­ener­gia-ke­reskedelem, földgáz-kereskedelem, villamos­ener­gia-elosztás, földgázelosztás, földgáztárolás, át­vi­telirendszer-irányítás, távhőtermelés, központi adatgyűjtés-feldolgozó rendszer működtetési, továbbá hatósági nyilvántartáshoz kötött távközlési tevékenységet vagy ezen tevékenységek végzését támogató vagyonkezelői feladatokat fő tevékenységként ellátó, köztulajdonban álló gazdasági társaságnak, valamint az általa tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerint közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozásnak ‑ a továbbiakban irányított vállalkozásnak ‑ az e tevékenységéhez vagy annak végzését támogató vagyonkezelői feladathoz kapcsolódóan kötött szerződése, valamint az ezen szerződés előkészítésével, megkötésével kapcsolatos, illetve az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló üzleti, pénzügyi, műszaki, kereskedelmi, piaci adata, nemzetbiztonsági, központi pénzügyi vagy külügyi érdekből az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvényre figyelemmel az ilyen adatot tartalmazó dokumentum hatálya alatt és a hatály megszűnésétől számított öt évig, de legfeljebb 30 évig nem ismerhető meg.

Ezt a hosszú felsorolást ezért a három szóért, vagy ha az időtartamot is beleveszem kicsit pontosabban, 30 évig nem ismerhetők meg ezek az adatok. Tehát önök el akarják titkolni azt, ami az átláthatósági törvény szerint a közpénzügyek átláthatóságának a követelményét illetően alapvetően megismerhető kell hogy legyen.

Nem ismerhető meg továbbá a köztulajdonban álló gazdasági társaság, valamint az általa irányított vállalkozás üzleti tevékenységével kapcsolatos azon adat sem, amelynek más által történő megszerzése vagy nyilvánosságra hozatala a köztulajdonban álló gazdasági társaság vagy az általa irányított vállalkozás gazdálkodása körében gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan közvetlenül vagy közvetve ‑ jön a felsorolás ‑ elsősorban a tisztességes piaci verseny szempontjából hátrányt vagy aránytalan sérelmet okozhatna, vagy sérti, illetve veszélyezteti a köztulajdonban álló gazdasági társaság, illetve az általa irányított vállalkozás jogi, pénzügyi, gazdasági, piaci érdekeit. Na, ebbe aztán mindent be lehet sorolni, nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy ez alapján gyakorlatilag minden gazdálkodási adat titkosításra kerülhet.

Elhangzott itt a vitában az OMV és Vranitzky kancellár esete. Tehát meg lehet valósítani a közélet tisztaságának az eszközeivel, a paritásos alapon összeállított felügyelőbizottságokkal a nyilvánosságot úgy is, ha nem a faliújságra teszik ki az adatokat, de ehhez nem egyoldalúan összeállított felügyelőbizottságokra, nem titkosított adatokra lenne szükség, hanem a közbizalom helyreállítására, amire önök nem is törekednek a nemzeti együttműködés rendszerében, amit önök nagyon egyoldalúan, Matolcsy György 266 milliárdjának az eltulajdonítása révén látható, hogy milyen eszközökkel kívánnak gyakorolni.

Aránytalan a sérelem az önök megközelítésében különösen akkor, ha az adat más általi megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a köztulajdonban álló gazdasági társaság vagy az általa irányított vállalkozás versenytársát indokolatlan előnyhöz juttatná. Ez már csak azért is érdekes, mert önök kifejezetten monopolhelyzetet akarnak kialakítani az állami tulajdonban lévő szolgáltatók irányába, tehát piaci versenyről egyre kevésbé lehet beszélni. Az MVM-nek, a Magyar Postának és a többi, a versenypiacon is tevékenykedő állami vállalatnak tényleg valós problémája, hogy anélkül teljesítsék a nyilvánossággal kapcsolatos, az általuk elköltött közpénz, ellátott közfeladat, általuk kezelt közvagyon miatt támasztott elvárásokat, hogy ezzel piaci hátrányba ne kerülnének.

A feladat azonban a hatályos törvények keretei között is megoldható. A költségvetési salátatörvénybe bújtatott újabb nyilvánosságkorlátozó törvényjavaslat, amelynek most már a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is nekiment, kifogással élt, így nem megteremti az egyensúlyt, hanem éppen hogy felszámolja azt, még az eddigi próbálkozásokhoz mérten is elég durván beavatkozik az információs szabadság kérdésébe.

Lázár János a múlt heti sajtótájékoztatóján azzal alapozta meg a törvénymódosítást, hogy a magyar állam piaci tevékenységet is folytat, hatalmas állami vagyon jött létre, amit részben piaci viszonyok között működtet az állam. Az a kérdés ilyenkor, hogy az államot megilleti-e a piacon a piaci titok védelme, mint más piaci szereplőket. Amikor a Magyar Posta liberalizált piacon szerepel, akkor, ahogy egy bankot vagy bármely csomagküldő szolgálatot megilleti az üzleti titok védelme, a Magyar Postát is megilleti ez. Ez igaz minden piaci feltételek között működő állami vállalatra. Mindezekben Lázár Jánosnak alapvetően igaza van, a probléma az, hogy ez a törvényjavaslat nem korlátozza a piaci versenyt érintő információkra a titkosságot, hanem generálisan kezeli. Azt felejtette el megemlíteni Lázár János, hogy ez jelenleg is pontosan így van, tehát az érzékeny piaci adatokat jelenleg is védi a törvény.

(17.00)

Nem az a helyzet ugyanis, hogy ma minden nyilvános lenne, ami egy köztulajdonban álló cég gazdálkodásával kapcsolatos, azt önök most akarják bevezetni, hanem a főszabály a nyilvánosság, jelenleg még a nyilvánosság, hogy megismerhetőek legyenek az adatok, de ha az adat kiadásával összefüggő aránytalan sérelmet tud az adatkezelő bizonyítani, akkor ezt módjában áll visszatartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindehhez képest a köztulajdonban álló cégek tulajdonosi jogait hiába gyakorolja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, egy miniszter vagy önkormányzat, végső tulajdonosai azért mégiscsak az adófizetők, a magyar állampolgárok. Így azt állítani, hogy ugyanúgy teljes a gazdálkodási adataik tekintetében a bizalmas magánszférájuk, mint egy magáncégnek, enyhén szólva túlzó, megalapozatlan. Márpedig az Európában elfogadott üvegzsebszabályok kiürítésével, hiteltelenítésével tényleg oda fog vezetni a helyzet, hogy a közvagyon részét képező, gyakran kormányzati megrendeléseket teljesítő vagy politikai szívességeket tevő köztulajdonú cégek ügyeihez nem maradna közük az említett adófizetőknek. Önök a kontroll lehetőségét is meg kívánják szüntetni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A NAIH elnöke, Péterfalvi Attila felhívta a jogalkotó figyelmét arra is, hogy több szempontból is komoly alkotmányossági aggályokat vet fel a salátatörvény több eleme. Az pedig különösen érdekes, hogy maga Handó Tünde is kifogásolja ezeket a rendelkezéseket, és rögzíti, hogy a Kúria töretlen gyakorlata alapján a javaslatban szereplő adatokat az állami pénzt kezelő gazdasági társaságok mindenképpen kötelesek kiadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kísértetiesen hasonlít a helyzet arra, amit önök a Nemzeti Bank alapítványainak titkosítására, költéseinek titkosítására beterjesztettek. Tehát ahogy az ügyben a Kúria kimondta, hogy a közpénz nem veszíti el közpénz jellegét azért, mert a Nemzeti Bank az embereket megillető nyereségét kipakolta alapítványokba, ugyanúgy az állami köztulajdont megtestesítő cégeknél lévő vagyon sem veszíti el közpénz jellegét. Tehát meglehetősen analóg a jogi helyzet, a titkosítás, ahogy ott nem volt megengedhető, ebben az esetben is kifejezetten aggályos. Mi azt javasoljuk, hogy találjanak ennél sokkal korrektebb megoldást. Mondjuk, ne visszafejleszteni próbálják a jelenlegi helyzetet, hanem előremutató módon olyan információs kategóriákat vezessenek be, ami egyértelműen meghatározza, hogy mi az, ami érzékeny piaci adat, és mi az, ami a transzparenciát szolgálja, ha megismerhető.

Tekintettel arra, hogy az idei költségvetés módosítására már most szükség van, ez lesz a következő napirend, így értelmetlennek látszik már tavasszal a jövő évi büdzsé tervezetét tárgyalni, hasonlóan bizonytalan mindezért az előttünk lévő megalapozó törvényjavaslat tárgyalása is. Hiszen az adott ágazati törvények módosítására még legalább egyszer sor fog kerülni az év végezetéig, és a kormány jobb lenne, ha külön korrekt törvények kidolgozásával segítené a jogalkotási munkát.

Csak egy példát szeretnék még utolsó felvetésként mondani a szociális területre vonatkoztatva. A szociális területen odavetett néhány apró módosítás ellenére továbbra sem tesz érdemi előrelépést a kormány annak érdekében, hogy ma Magyarországon csökkenjen a szegénységben élők száma, hogy a szociálisan rászorulók, köztük kiváltképpen a gyermekek és idősek megfelelő minőségben és mennyiségben juthassanak a szociális szolgáltatásokhoz, támogatásokhoz. A kormány továbbra sem teszi jóvá az általa elkövetett bűnöket a szegényellenesség területén, a bűnbakképzésben és a súlyos megszorítások területén.

Mindezek alapján mi visszavonásra javasoljuk ezt a salátatörvényt, és azt kezdeményezzük, hogy külön szakági, ágazati törvények keretében próbáljanak rendet tenni ebben a jogalkotási káoszban. Köszönöm, elnök úr.