Felszólalás adatai

Hadd idézzem James Carville-t, aki Bill Clinton amerikai elnöknek volt egykor kampányvezetője, aki azt mondta, hogy amíg korábban elnökként vagy pápaként szerettem volna újjászületni, addig ma már inkább államkötvénypiacként szeretnék újjászületni - mondta -, akkor ugyanis mindenkit rettegésben tarthatnék. Az a döntés, amely előtt az európai kormányok állnak, három tényező között mozog: államháztartási stabilitás, vele az adósság csökkentése, a gazdasági növekedés biztosítása és a pénzpiaci bizalom megteremtése. Ebben a háromszögben kell döntéseket hozni jelen pillanatban az európai döntéshozóknak.

Egyetértek önnel abban, hogy egy túl erős egyensúlyjavítás, ez esetben kiadáscsökkentés, a másik oldalon akár adóemelések is oda vezethet, hogy a kereslet csökken, a csökkenő kereslet csökkenő GDP-hez vezethet, ezután következmény a recesszió, és ugye az a helyzet áll elő, hogy a GDP-arányos államadósság nő, vagyis a bizalom vele együtt elvész.

A másik megoldás, amit ön említ, sajnálatos módon az sem járható út. Ez esetben egy nagy állami vagy akár európai uniós injekcióval elindított növekedési stimulusoknak lehet, hogy közvetlenül, rövid távon van növekedés- vagy foglalkoztatásbővítő hatása, de egy biztos, azonnal az adósság növeléséhez vezet, és innentől kezdve a pénzpiaci bizalom elvesztéséhez vezet. Mindez időben is nagyon jól látható egyébként, ezek a politikák, miként folytatta ezt az Európai Unió 2008-ban és 2009-ben, inkább egy fiskális stimulus mellett kiállva, 2010-ben és 2011-ben pedig sokkal inkább egy erős fiskális szigor mellett kiállva, és most valahol, ahogy ön is említette, ezek a választások jelzik, hogy Európa próbál újabb utakat keresni.

Úgy gondolom, hogy ez a szembeállítás: növekedés és stabilitás hamis, mert alapvető az, hogy stabilitás legyen. Stabilitás nélkül semmifajta növekedést nem lehet elképzelni. Az Magyarország sajátos helyzete, hogy erre a kormányra marad az a feladat, hogy az államháztartási stabilitást megteremtse, és nagyon kérem, hogy olyan kifejezéseket ne említsen például, hogy nem csökkent az államadósság. Hát hivatkozhatnék a Magyar Nemzeti Bank múlt heti adataira, ott 78 egészet meghaladó adat volt, tavaly 80,6 százalék, és előtte pedig 81,4 százalék, tehát csökkenő pályán van az államadósság. Nagyon kérem, hogy az adatokat figyelje.

Úgy gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha stabilitás és a növekedés vitájában egy köztes álláspontot foglalunk el, nevezetesen, azokat a reformokat kell véghezvinni, amelyek az országok versenyképességét tudják erősíteni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy annak eredményeképpen erősebb növekedés legyen. Két feladat van, ami ebben az esetben megoldandó, egyrészt az államháztartás stabilitásának biztosítása, és vele párhuzamosan pedig lehetővé kell tenni azt, hogy azok a reformok valóban végbemenjenek, amelyek a gazdaság versenyképességét erősítik. Ezért mondom, az a vita, amely egyébként Európa-szinten jelen pillanatban zajlik, növekedés és/vagy stabilitás, ez sokkal inkább "és"-ként jelenik meg, és sokkal inkább fontosabb ennél az, hogy valóban végbemennek azok a reformok, amelyek a növekedést elősegítenék.

Nos, ha ezt nézzük, akkor Magyarországon egyrészt az államháztartás stabilitását biztosítottuk, a pénzügyi konszolidációt lezártuk a Széll Kálmán-tervvel, és időközben véghezvitte Magyarország azokat a reformokat, az adóreformtól kezdve az államigazgatás területén lévő reformokig, a munkaerő-piaci reformtól a nyugdíjreformokig, amelyek Magyarországot versenyképessé teszik, és ebből a nagy átalakulási szakaszból Magyarország egy stabil, pénzpiacilag stabilizált gazdasággal és a reformok következtében egy versenyképes gazdasággal jön majd ki.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(13.50)