Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerencsés helyzetben vagyunk a mai ülésnapon, hiszen az előző napirend lényegileg összefügg a mostanival, így egy tizenkét menetes bokszmeccs tekintetében most körülbelül a hetedik menetet kezdhetjük, és egy csomó, már elhangzott érvet talán kihagyhatunk ebből az egészből, hiszen levitatkoztuk ezt az előző napirendben. Több fideszes képviselőtársam kérte számon a mai nap folyamán, hogy miért nincs teljes konszenzus bizonyos javaslatok mögött, amelyek annyira pozitívak. Én emlékszem ilyenre, egy-két hete pont fogyasztóvédelmi tárgykörben támogattunk egy kicsit bár megkésett, és nem is magyar ötletezésű, hanem Brüsszelből implementált javaslatot, ami mögött, úgy emlékszem, teljes konszenzus volt, tehát vannak azért ilyen előterjesztések is. A kiváló Szatmáry Kristóf megközelítése, miszerint egy patrióta nemzeti gazdaságpolitikát leképező javaslatot támogatni kell, egyetértek, a patrióta nemzeti gazdaságpolitikát magát támogatni kell. Az a javaslat, amelyik előttünk fekszik, pedig szerintem nem tartalmaz olyan atombombákat, ami miatt eleve azt kéne mondanunk, hogy nem akarunk ezzel foglalkozni.

A 2012-ben bevezetett kiskereskedelmi adótól indult nagyjából a szektoradó kivetésének története ebben a nagyságrendben, amiről most beszélünk, és itt kapóra jön nekünk az Európai Unió Bíróságának azon ítélete, amely ezt nem tekintette diszkriminatívnak a multikkal szemben. Én egyébként, őszintén szólva, meglepődtem ezen az ítéleten. Annak idején egyértelműen arra számítottam, hogy Brüsszel, illetve Strasbourg egyértelmű aggályokat fog támasztani ebben a kérdésben, hiszen nyilvánvaló, hogy azon multik fizettek a legtöbbet papíron az adókivető szemszögéből, akikről beszélünk, de azt is láttuk, hogy mondjuk, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj esetében a nagy cégek egy része már tudta úgy diverzifikálni a portfólióját, hogy bizonyos egységei ki tudtak maradni az adófizetés kötelezettsége alól, más esetben pedig nem.

De azt is látjuk, hogy ha a közteherviselés szempontjából közelítjük meg a dolgokat, akkor ez a nemzeti patrióta gazdaságpolitika már egy kicsit furcsább színezetet ad a dolognak, hiszen onnan indultunk, hogy a pártoktól 50 százalék a támogatásból el. Legyen! Állunk elébe. Megtörtént. Az előző napirendnél levitatkoztuk, hogy a bankrendszer 600-700 milliárdos nyereségéből most egy 50-60 milliárd nagyságrendet kérnek el a közteherviselés jegyében, de ezt duplán visszaadják az érintetteknek, vagyis a másfélszeresét biztos, leírhatják az adóból, és az MNB-n keresztül biztosított forrástömeg mentén, a marzson keresztül is azért egy jó pár tíz milliárd forint üti a markukat. Tehát a közteherviselés már ott csorbul.

Most pedig egy olyan szektorról beszélünk, ahol  a különadóról, a közteherviselésről én nem szeretnék vitatkozni, tehát ezt én is szorgalmazom, propagálom  viszont a teljes multiszektor kapcsán értetlenül állok az előtt, amit ez a kormány 2010 óta csinál, és hogy korrekt legyek, azelőtt is értetlenül álltam, ami előtte zajlott ebben az országban. Az elmúlt 30 évben ugyanis a multinacionális tőke olyan szintű kényeztetését figyelhetjük meg, ami a régióban is példátlan. Márpedig aki ismeri ezen cégek működését, azt, hogy milyen döntések alapján hoznak ide egy beruházást, akkor azt látjuk, hogy mondjuk, a tudatosan alacsonyan tartott magyarországi munkabérek szintje olyan ötödik-hatodik döntési faktor.

(12.10)

Sokkal inkább fontos számukra a kiegyensúlyozott jogrendszer, tehát az, hogy tudhatják, hogy mire számíthatnak két, három vagy négy év múlva, az az adminisztratív és bürokratikus háttér, ami az adott országot jellemzi, tehát az a mindennapi klíma és biztonság, amelyben ezek a cégek működhetnek.

Ilyen szempontból tehát nekem a nagy bevételű kereskedelmi láncok adóztatása kapcsán nincsen semmilyen elvi kifogásom, én azt nem értem, hogy miért hagyják a kormányok folytatólagosan ezen szektoroknak, hogy ezermilliárdos nagyságrendben adózatlanul vigye ki a profitot az országból. Nem vádolható jobbikos szimpátiával a korábbi kiváló szakértő, Pavics Lázár, aki megvizsgálta még az európai uniós források vizsgálata idején azt, hogy mekkora forrástömeg ömlik be a Kárpát-medencébe, ezen belül a jelenlegi méretű Magyarországra, illetve mekkora tőke áramlik ki innen, és egy nyolcszoros kiáramlási többletet talált a vizsgált időszakban, ami azért igencsak durva képet fest fel arról, hogy Magyarország gazdasága gyarmati státuszban működhete, feltételezhetőe még ilyesmi vagy sem. Én azt mondom, hogy igen. A magyar GDP-adatok különböző német autógyárak negyedéves prospektusaitól és azok jó terjedésétől függnek, és sajnálatos módon ez az elképesztő, bődületes kitettség leképeződik az itt működő multik mindennapjain, és ebből következik az, hogy Magyarország Kormánya milyen fokon terhelheti őket.

Tehát még egyszer mondom, én tudom ezt támogatni, csak a közteherviselésre, kérem szépen, ne hivatkozzon senki, mert míg ebből a szektorból ezermilliárdok áramlanak ki akadály nélkül és adózatlanul, addig adott esetben a mikro-, középvállalkozói szektor tisztességesen fizeti az adókat, a termékek árába beépítve úgyszintén rengeteg áfát fizet, és ez viszi a hátán Magyarországot, és ezek az emberek adják egyébként a magyarok többségének a munkahelyeket is.

Azt kell mondjuk, hogy a multicégek tekintetében két tipikus trükk szokott előfordulni, az egyik az informatikai rendszer bérlése, a másik a know-how vagy gyártási technológia bérlése. Ezek felső határral nem rendelkeznek. A nagyobb multik az ezekkel való trükközéssel nagyon jól tudják a bevételeiket úgy rendezni, hogy a lehető legkevesebb adóterhet kelljen ezek után vállalni. Nem várok el lehetetlent sem Magyarországtól, sem az Európai Uniótól, hiszen látom én, hogy a Google és a Facebook tekintetében milyen viták folynak. Egyébként szeretném hozzátenni azt, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tudja ellenőrizni, hogy ezek az óriáscégek hogy adóznak Magyarországon, milyen bevételek után adóznak, de látjuk azt, hogy nálunk azért sokkal nagyobb államoknak is beletört a bicskája ezekbe a próbálkozásokba eddig. Én nagyon szurkolok annak, hogy a jövőben azért a közteherviselés alá behúzhatók legyenek ezek a cégek.

Államtitkár úr felé két konkrét kérdéssel kell még fordulnom. Egyrészt az új különadó feltételezhető módon az üzemanyag-kiskereskedelemre is hatást gyakorolhat  itt milyen várakozásaik vannak? Illetve most van egy kegyelmi állapot, ahol végre már a megfizethetőhöz közelítő benzinárakkal találkozunk. Képese visszájára fordítani ezt a folyamatot az a javaslat, ami erre a szektorra is hatást gyakorol? A másik egy kicsit kényesebb kérdés  és itt hangsúlyozom, hogy nem frakcióálláspontot mondok, nem összellenzékit, hanem saját véleményt. Én az Amazon, a Wish és az AliExpress főleg a Távol-Keletről behozott kütyük piacára igen erős gyanakvással tekintek. Erős fogyasztóvédőként és mint a Fogyasztóvédelmi bizottság korábbi tagja, látom azt, hogy sokszor nettó szemetet hoznak be Európába és Magyarországra, adott esetben gyermekekre veszélyes összetevőket tartalmazó és kontrollálatlan játékokat, termékeket, anyagokat. Nagyon örülök annak, ha itt bármiféle gát mutatkozik, de önmagában egy különadónak adott esetben kiterjesztése az internetes kereskedelemre, webshopokra még akkor sem biztos, hogy elégséges  hangsúlyozom: önmagában , ha amúgy ez a kisebb műhelyekre, a kisebb webshopokra nem vonatkozik.

Nagyon örülök annak, hogy bizonyos értékhatár alatt nem terhelik azokat a családi vállalkozásokat, a mikroszegmens egyes kis cégeit, akik egyébként szintén építik ezt az országot. A mai világban  hadd mondjak egy példát államtitkár úr számára , amikor most a nehéz helyzetben súlyzót kellett rendelni, akkor bizony egy lengyel webshopban találtam egykezes kézi súlyzókat, mert egész Magyarországon nem volt. És akkor folytassuk a kitárulkozást, nagyon örültem annak, hogy legalább innen be tudtam szerezni, bár mindent és minden esetben Magyarországról és magyar gyártótól, magyar termelőtől igyekszem megvásárolni. Sokszor ez nem sikerül, mert az áruházban a kígyóuborka rengeteg esetben nem magyar, itt a példánkban az egykezes kézisúlyzó nem volt az, és fogyasztóvédelmi tapasztalataimból rengeteget tudnék itt mazsolázni a tekintetben, hogy milyen szinten nem lehet hazait beszerezni, és ez egyébként közös kollektív felelősségünk is.

De nem vagyok abban biztos, hogy önmagában egy különadó kiterjesztése erre a szektorra képes a rendszerszintű problémákat kezelni. A kérdésem tehát annyi, vane fogyasztóvédelmi csomagja is emellé Magyarország Kormányának, mert értelme ezen szektor szabályozásának csak ebben az esetben lehet. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)