Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képvi­selő, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Magyarországon a fejlesztések több mint 90 százaléka uniós forrásból történik, ezért érthető ez a fokozott figyelem, ami a pénzfelhasználást követi. Ez a rászorultság azonban egy szegénységi bizonyítvány is, mert azt jelenti, hogy a magyar nemzetgazdaság nem jutott el oda, hogy önálló forrásokat tudjon teremteni a fejlesztésre, tehát nekünk a fejlesztések során alkalmazkodnunk kell az uniós úgynevezett prioritásokhoz, és az európai szemeszter keretében azt is meghatározzák, hogy költségvetésünknek mik legyenek a fő irányai és számai.

A római szerződés 60. évfordulóját ülték, ünnepelték meg ‑ már amennyiben ezen van mit ünnepelni ‑ Rómában, és visszatekintettek az elmúlt hatvan évre, így engem is inspirál, hogy az uniós források időszakára a kezdettől egy rövid áttekintést adjak. Először is hogyan tekintsünk mi az uniós forrásokra? Hálásnak kell érte lennünk? Nem. Igaza van Lázár János miniszter úrnak, aki elmondta, hogy ez a forrás nekünk jár.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt nem lehet attól függővé tenni, hogy a migránsokkal szembeni következetes politikát a liberális EU-s oldal hogyan ítéli meg, tehát ezt mindenképpen vissza kell utasítani. Ráadásul mi meghoztuk az áldozatot azért, hogy az Unió tagjai lettünk. A kérdés az, hogy ez egy szent célért így volt-e szükséges áldozat, vagy pedig részben föláldoztuk nemzeti érdekeinket a csatlakozás előtt.

(16.00)

Sajnos az utóbbi a helyes válasz. A 90-es években a privatizáció, liberalizáció mind az uniós csatlakozás érdekében történt, ami egyet jelentett iparunk feladásával, piacaink átadásával. Ez a folyamat a ’94-98 közötti MSZP-SZDSZ-kormány idején teljesedett ki. De tegyük hozzá, a parlament illetékes bizottsága, élén Orbán Viktorral, ebben közreműködött. Miért is ne? Hiszen ő a volt a Liberális Internacionálé alelnöke, és ezek a gazdasági eszmék neki teljesen megfeleltek.

Az érdemi tárgyalásokat az Orbán-kormány folytatta le, végül 2002 decemberében az elért tárgyalási fejezeteknek megfelelően a Medgyessy-kor­mány írta alá a szerződést, ami nem mentesíti az alól, hogy egy olyan szerződést fogadtunk el, amely kódolta, hogy nem tudunk versenyképessé válni. A legpregnánsabb példája annak elfogadása, hogy az agrártámogatások 25 százalékról indultak el.

Gyakorlatilag az EU akkori 15 állama azt tette, hogy kiterjesztette befolyását ennek a volt szocialista régiónak a területére, és leértékelve használta föl a humán és természeti erőforrásokat. Az európai ház közös építésére hívtak minket, de látnunk kell, hogy ami szerepet nekünk szántak, az nem a szalonba invitálás, hanem a cselédszobában maradás. Ez abban látszik, hogy a szakadék milyen módon nőtt az elmúlt időszakban is az úgynevezett centrum­or­szágok és a periféria között. A remélt kohézió maradt el, és a legfájóbb természetesen a bérszínvonalban lévő szakadék. Amint említette Bana Tibor, hogy egy polgári kezdeményezéssel legalább addig el akarunk jutni, hogy szembesítsük az Európai Bizottságot azzal, hogy igen, amit reméltünk, amiben a magyar emberek is bíztak, nem abban bíztak, hogy mindenkinek lesz cukrászdája Bécsben, de valami felzárkózás következik ‑ ez a kohézió gyakorlatilag nem történt meg.

Visszatérve, a 2014-20-as időszakban valóban a gazdaságfejlesztésnek kell az elsődlegesnek lennie. De milyen gazdaságfejlesztésé? Nem azokra a beruházókra van szükség, és számos beruházás komoly uniós támogatást kapott, akik milyen gazdaságot valósítanak meg: az Orbán Viktor-i gazdaságot. Idézem, amit Orbán Viktor mondott csábításként: „Magyarországon a munkaerő a minőségéhez képest meglepően olcsó, a munka törvénykönyve pedig rendkívül rugalmas.” Magyarul miről van szó? Gyertek ide, jól dolgoznak, nem kell kifizetni őket, és végtelenül ki is lehet őket használni.

Nem ezt az orbáni gazdaságpolitikát kell meg­valósítani európai uniós forrásokból! Bízunk benne, hogy talán, amit Lázár János mondott, azt megpróbálják megvalósítani, hogy a hazai, az értéket termelő és a munkabéreket is megfelelően fizető gazdasági vállalkozásokat fogják az uniós pénzből támogatni, mert ennek az országnak erre van szüksége. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)