Felszólalás adatai

Felszólalások:   19-22   23-26   27-30      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A KDNP frakcióvezetőjeként Harrach Péter „Két választás között” címmel jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két választás között vagyunk, illő, hogy egy pillanatfelvételt készítsünk nemcsak a jelenről, de a közelmúltról és a közeljövőről is. Az európai parlamenti választás, illetve az önkormányzati választás van mögöttünk, illetve előttünk, a legfontosabb kérdés természetesen az, hogy melyik politikai erő mit képvisel, de előtte talán az eredményről és a technikáról néhány szót.Az európai parlamenti választás nagy meglepetést nem okozott, de bizonyos átrendeződést igen. A kormánypártok hozták a formájukat, erősödtek, ennek megvolt az oka, ugyanazt hirdettük, mint amit tettünk évek óta, a nemzeti érdekek képviseletét. Az ellenzék pártjai megküzdöttek egymással, három párt gyengült, kettő erősödött, és ha ezt megnézzük, hogy miért, akkor röviden azt tudjuk mondani, hogy a DK egy erős kampányt folytatott és hatékonyan szólított meg három réteget, egyrészt az MSZP-ből kiábrándultakat, másrészt az európai egyesült államok lázálmának képviselőit és sajnos egy nemzet- és egyházellenes réteget is, ezt jól mutatja az, hogy elnök úr mostanában ritkán bérmálkozik. A Momentum esetében más történt, hiszen az SZDSZ utódpártjaként már nem enervált értelmiségiek vezetik ezt a pártok, hanem fiatal emberek, akiknek sikerült fiatal támogatókat szerezni más pártoktól. Mindez persze politikai marketing és mozgósítás kérdése, vagyis technika kérdése, de nézzük, hogy mit képviselnek a pártok.

Sajnos, előfordul néha az, amit az egyik pártnál láttunk, hogy az elnöke a tőle megszokott könnyedséggel szúrja hátba a szövetségeseit, de ez megint csak technika kérdése. Mit akarnak ezek a pártok? Látjuk, hogy két világ áll egymással szemben. Az egyik, ami Nyugat-Európában nagy támogatásnak örvend, ideológiailag, életforma szempontjából különbözik a mienktől, de látjuk, hogy földrajzilag is elkülönül a kettő. Nyugaton sajnos egy dekadens világ jelent meg, amely megtagadja a történelmi hagyományait, identitását, az emberi természet sajátságainak a követelményeit, és az önvédelmi reflexe is gyengül, az idegen kultúra pedig csak a jéghegy csúcsa. Az ellenzék itthon sajnos, ha személyeiben nem is mindig, de intézményeiben ezt a világot tartja magához közel esőnek. A kormánypártok továbbra is nemzeti értékeinket, a keresztény gyökerű kultúrát és a normalitást képviselik.

Most egy másik választásra is készülünk, az önkormányzatira, ami egy kicsit közelebb áll az emberekhez, mint az európai választás, hiszen a mindennapjaikat befolyásolja. A kormánypártok ígérete nagyon egyszerű: folytatódnak a fejlesztések a városokban, falvakban, még a fővárosban is, ahol az elmúlt években bizony sikerült a Demszky-korszak kaotikus állapotát megváltoztatni és rendezett, élhető világot teremteni. Az ellenzéknél pozícióharcot látunk, alkalmatlan jelöltek küzdelmét. Van, akinek fogalma sincs a városvezetés szakmai követelményeiről, és van, aki kipróbálta ezt, de gyengén teljesített, ő rászorul arra a kampánybeszédre, amit az előbb hallottunk a párttársától. És ilyenkor mi marad? Az ideológiai és az érzelmi kártya, az Orbán-gyűlölet.

Én bízom abban, hogy ahogy a többség az uniós választásokon a nemzeti érdek képviselete mellett szavazott, az önkormányzati választáson a szakszerű településvezetést támogatja, illetve rendezett és élhető településekre szavaz majd. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra ismét Rétvári Bencének adom meg a szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Tegnap volt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének az érvfordulója, azt ünnepelhettük, hogy 30 éve szabadon élünk, a 30 éves rendszerváltást ünnepelhettük. De egy másodpercre gondoljunk bele, egy gondolatkísérlet erejéig, hogy ha nem lett volna rendszerváltás, ma valószínűleg hogy hívnák Magyarország miniszterelnökét. Valószínűleg Gyurcsány Ferencnek hívnák Magyarország miniszterelnökét akkor, ha nem lett volna 30 évvel ezelőtt rendszerváltás. És ha ránézünk az európai parlamenti választás utáni ellenzéki térfélre, akkor mit láthatunk? Az ellenzéki pártok azt mondják, hogy minél szélesebb körű összefogásra van szükség, minél több helyen, minél több mindenki vegyen részt az összefogásban, és ezt a Gyurcsány házaspár úgy értékeli, a saját szótárukban ennek az összefogásnak, a minél szélesebb körű összefogásnak az az értelmezése, hogy mindenki mi alattunk, a Gyurcsány házaspár alatt, az ő hatalomba visszakapaszkodásukat támogatva legyenek részei ennek az összefogásnak. Ők tehát azt a konklúziót vonták le az európai parlamenti választás után, hogy nekik kell mindenkit maguk alá gyűrni, és ebben bizonyos részeredményeket az elmúlt időszakban magukénak is tudhatnak újabb és újabb jelöltállításokkal, újabb és újabb káosz és zavar okozásával az ellenzéki oldalon. De ez a tervük nem más, mint hogy olyan állapotot idézzenek elő, ami akkor is bekövetkezett volna, ha nincs 30 évvel ezelőtt Magyarországon rendszerváltás. Azt jól láthatjuk az európai parlamenti választások eredményéből, a frakcióvezető úr is ebből indult ki, hogy ezzel az 52,5 százalékkal, azt hiszem, bármelyik európai politikai párt szívesen megbarátkozna, és szívesen akarna ekkora támogatottságot elérni. Egy nagyon stabil támogatottság rekordrészvétel mellett, rekordmértékű támogatás, hiszen olyan sok ember szavazott a Fideszre, és a KDNP-re, amelyre nem nagyon volt példa korábban, sőt mondhatjuk, hogy nem volt példa korábban. Az ellenzéki szavazók is egy egyértelmű üzenetet küldtek, leváltották az ellenzéki pártokat, leváltották azokat a listás képviselőket, akikre öt évvel ezelőtt szavaztak.

Öt évvel ezelőttieket meg tíz évvel ezelőttieket váltottak le, és nem tudjuk, hogy öt év múlva pontosan kiket kire fognak leváltani és cserélni, de az egyértelmű, hogy ismételten megbukott az ellenzék az ellenzéki szavazók előtt, nem a kormánypártok előtt, nem a kormánypárti szavazók előtt, nem az országos arányokat nézve, hanem a saját szavazóik annyira elégedetlenek voltak az öt évvel ezelőtt kialakult garnitúrával, hogy teljes mértékben átvariálták az ellenzéken belüli erőviszonyokat.

A DK-nak bő félmilliós szavazóbázisa mellé, ha odatesszük az MSZP most már pár százezresre zsugorodott szavazóbázisát, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar baloldal eredménye az, hogy 30 év alatt mit ért el, az, hogy volt egy másfél milliós szavazótábor, amelyik mindig a magyar baloldalt támogatta szinte a választásokon Gyurcsány Ferencig.

(14.10)

Gyurcsány Ferencnek ezt sikerült 800 ezerre letornászni, majd most félmillióra letornászni. Tehát a stabil baloldali szavazótábor másfél milliós száma is alig valamivel félmillió fölé emelkedett. Ezek után inkább csak vágyvezérelt ellenzéki értelmezést láthatunk abban, amikor mindenképpen Gyurcsány Ferenc maga alá akarja gyűrni a teljes ellenzéket. De úgy látszik, az ellenzékben nála erősebb szereplő nincsen.

Az utóbbi hetek történései, az önkormányzati választásokra való felkészülés pedig, úgy látjuk, hogy hétről hétre egyre inkább az általunk ellenzékinek, baloldalinak mondott, a baloldal által függetlennek, objektívnek mondott sajtónak is a teljes önleleplezése, hiszen előbb Puzsér Róbert, majd Kálmán Olga, most már Pikó András, a független, objektív, tárgyilagos sajtó emblematikus figurái hétről hétre csatlakoznak föl a baloldal jelöltjei közé; egyik-másikról még el is árulják, hogy nagyon régóta segíti a mi munkánkat  mondják erről ellenzéki vezető politikusok. Ez egy önleleplezés. Egyrészt kifogytak politikusokból, úgy látszik, az ellenzéki pártok, másrészről pedig azzal, hogy ilyen gyors az átjárás a független, objektív, tárgyilagos újságírásból a baloldali pártpolitika által támogatott jelöltek sorába, ez azt mutatja, hogy ez a függetlenség és objektivitás természetesen csak a Soros-médiában volt valós jelző, valójában itt egy elkötelezett és a baloldalt támogatni akaró újságírócsoportról beszélhetünk, akiknek egy része, mivel megszűnt alatta a tévéműsor, vagy megszűnt a támogatottsága a saját csatornáján vagy korábbi műsoraiban, ezért a politikában próbál szerencsét. Érdekes nézni ezt a mozgássort, hogy a volt szocialista holdudvar a Simicska Lajos által kitartott egykori jobbikos, Hír TV-s hangulatból hogyan próbál a DK-hoz átlavírozni. Schmuck Andor beszállása után a roncsderbibe már csak Falus Ferencnek az újbóli feltűnése hiányzik, azt hiszem.

Amit pedig ma napirend előtt hallhattunk Gréczy Zsolt képviselő úrtól, azt hiszem, jól jelzi az ellenzék hozzáállását: csak egyfajta megszerzés, hódítás, rablás volt, ami az ő szavaiból is kijön, hogy elrabolni a pozíciókat, elrabolni az erőforrásokat, és ebből építkezni politikailag. Remélem, ettől a magyar választókat megkíméli a Jóisten. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   19-22   23-26   27-30      Ülésnap adatai