Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-20   21-32      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek. - A Jobbik és az LMP képviselőcsoportjának több tagja a ruháján fehér szalagot visel.) Tisztelt Országgyűlés! A Ház őszi ülésszakának 1. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek segítségemre.Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Tisztelt Ház! Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést arról, hogy Bethlen István volt képviselőtársunk életének 72. évében elhunyt. A kolozsvári születésű Bethlen István 1990-ben az első szabad országgyűlési választásokon az MDF színeiben szerzett mandátumot, és 1994-ig volt az Országgyűlés tagja. A parlamentben eltöltött idő alatt a Költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke, illetve az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság és az Európai közösségi ügyek bizottságának tagja volt. Az Országgyűlésben eltöltött évek után a Nemzetközi Páneurópai Unió elnökségi tagja volt, illetve 1994 és 2012 között a Páneurópai Unió Magyar Egyesülete elnöki tisztségét töltötte be. Egyetemi tanár, pénzügyi szakértő, politikai elemző és publicista is volt, írásait a magyar és a nemzetközi sajtó gyakran közölte.

Kérem önöket, hogy néma felállással adózzunk elhunyt képviselőtársunk emlékének. (A teremben lévők felállnak.) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló határozat 3. § és 12. § (3) bekezdése alapján a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja Keresztes László Lóránt urat 2018. szeptember 16-ával a képviselőcsoport vezetőjének megválasztotta.

Megköszönöm Szél Bernadett frakcióvezető asszony eddigi munkáját, és engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében Keresztes László Lóránt úrnak eredményes munkát és sok sikert kívánjak. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr: „Az őszi ülésszak kezdetén” címmel. A miniszterelnök úrnak megadom a szót.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Alkotmányos szokásaink szerint a miniszterelnök minden parlamenti ülésszak kezdetén jelentést tesz a Háznak arról, mi történt a két ülésszak között. Ilyenkor szoktunk beszélni arról is, hogy mire számíthatunk a közeljövőben. Ezért állok most itt.Tisztelt Ház! Mint mindannyian tudjuk, a nemzeti kormány 2010-ben egy új gazdaságpolitikát indított útjára. A mi nemzeti gazdaságpolitikánk oly mértékben különbözik a 2010 előtti szocialista-liberális gazdaságpolitikától, hogy nem túlzás új gazdasági modellnek nevezni. Miután ez a gazdaságpolitika a magyar érdekekből indul ki, indokolt magyar modellnek nevezni.

Nos, tisztelt Ház, a magyar modell idén nyáron is jól teljesített. Jó okunk van arra, hogy elismerésünket fejezzük ki a magyar gazdaság szereplőinek, a munkavállalóknak, a vállalkozóknak, a munkaadóknak, a Nemzeti Banknak és a gazdaságot irányító vezetőknek, különösen a folytonosságot is képviselő Varga Mihály miniszterelnök-helyettes úrnak. Ha munka van, minden van - ez nemcsak közbölcsesség, de a magyar gazdasági modell lényege is.

Mi az Európában manapság divatos segélyalapú gazdaság helyett munkaalapú gazdaságot építünk. Nyáron mindannyian, önök is, kézbe vehettük az első féléves gazdasági adatokat. 2010-zel összevetve a foglalkoztatottak száma közel 800 ezerrel nőtt, mindez döntően a hazai magángazdaságban, ahol 600 ezerrel nőtt a dolgozók száma. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) Közelítünk a négy és fél milliós álomhatárhoz, hamarosan ennyi, négy és fél milliónyi magyar fog dolgozni. A munkanélküliség, tisztelt Ház, az első félév végén 3,6 százalékos, ezzel a harmadik helyen állunk Európában a németek és a csehek után. Ez szép, de nem elég, itt az európai ranglista élére szeretnénk lépni.

Hatvanöt hónapja, több mint öt éve folyamatos a bérek emelkedése Magyarországon. Bár nagy utat tettünk meg 2010 óta, de még mindig nem tartunk ott, ahová szeretnénk eljutni. Mindenesetre a munkaadók, munkavállalók és a kormány hármas megállapodását a bérek emelkedéséről és az adók csökkentéséről ez idáig mindegyik fél betartotta, és ígéretet kaptam arra, hogy ez a jövőben is így lesz.

(13.10)

Ez azt jelenti, hogy továbbra is szép és biztató időszakok következnek a magyar gazdaságban. Ez azt is jelenti, hogy tartjuk a vállalásunkat, amit 2010-ben, aztán 2014-ben, aztán 2018-ban tettünk, vagyis úgy fogunk kormányozni, hogy egyre jobban megérje dolgozni és gyermeket vállalni. A magyar modell eredményei biztatást adnak arra nézve is, hogy elérjük célunkat, és 2030-ra Magyarország az Európai Unió öt legjobb és legélhetőbb országa között lesz.

Tisztelt Elnök Úr! Azt is jelenthetem a tisztelt Háznak, hogy a magyar gazdaság a második negyedévben 4,8 százalékkal nőtt, és ez kétszerese az Európai Unió átlagának. Ez jó hír mindenkinek. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez jó hír mindenkinek, a nyugdíjasoknak is. A nyugdíjasokkal kötött megállapodásunk szerint szinte bizonyosra vehető, hogy az év végén ismét tudunk nyugdíjprémiumot fizetni. Felfogásunk szerint a magyar gazdaság mai sikerében a nyugdíjasok korábbi munkája is benne van, nekik is részesedniük kell a mai sikerekből; így méltó és így igazságos.

Tisztelt Ház! Közfigyelmet kapott, hogy a német BMW gyár egy jelentős debreceni beruházás mellett döntött. Egy ilyen döntésnek számos oka szokott lenni. Meggyőződésem, hogy a döntő ok a kiváló magyar munkaerő, a kiváló képességű és teljesítményű magyar munkások. Minden okunk megvan arra, hogy büszkék legyünk világszínvonalú munkásainkra. Nekik köszönhető, hogy Győrtől Debrecenig zakatolnak az ipari erőközpontok.

Úgy érzem azonban, nem kapott kellő figyelmet, hogy a napokban még a BMW-nél is nagyobb beruházás bejelentése is megtörtént. Egy valódi gigaberuházásról van szó, amely Tiszaújvárosban valósul meg, ahol a MOL és a ThyssenKrupp nevű német vállalat közösen 390 milliárd forint értékű üzemet épít. A beruházás még idén megkezdődik. Gratulálok a MOL újabb sikeréhez, amelyre mi is büszkék vagyunk. (Dr. Vadai Ágnes: 400 forint a benzin!)

Ugyanakkor emlékeztetem önöket: kellőképpen indokolt megemelni a kalapunkat a mezőgazdaságban dolgozók előtt is. Az aratás utáni termésadatok azt mutatják, hogy Magyarország nem 10, hanem 20 millió embert is képes lenne kenyérrel ellátni. (Arató Gergely: Csak nem jutna!)

Tisztelt Ház! Több mint másfél millió gyermek kezdte meg a tanévet a köznevelésben. Egymillió gyerek ingyen kapja a tankönyveket. (Dr. Vadai Ágnes: Egypáran kétmillióért!) Ilyen talán máshol nincs is Európában. A felsőoktatásba most 85 ezer hallgatót vettek fel, ez 2,5 ezerrel több, mint tavaly volt. 65 ezren kapnak állami ösztöndíjat, ez pedig 5 ezerrel több, mint egy éve.

Mint tudják, a magyar közoktatás történetének legnagyobb fejlesztése zajlik. 2018-ban 606 milliárd forinttal többet költünk oktatásra, mint az utolsó szocialista évben, 2010-ben. Több mint 500 fejlesztés zajlik, és a napokban szétosztottunk 45 ezer laptopot, 24 ezer táblagépet és további 8 ezer egyéb eszközt, amelyek a digitális oktatást hivatottak segíteni. Ez egy újabb lépés, azt hiszem, újabb rekord is; ilyen még aligha volt a magyar oktatás történetében. Igazi befektetés a jövőbe. (Kunhalmi Ágnes: Sikersztori. Igazi sikersztori!)

Tisztelt Ház! Ami a közeljövőt illeti, két terület érdemel kiemelt figyelmet: a népesedési kérdések és az európai politika. Az életnek is van matematikája, és ez néha kegyetlen. Ezzel már az előttünk járók is számot vetettek. Idézem: „Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az istennek soha több magyarja.” - írta Arany. A képlet egyszerű. Ha nem erősítjük meg a magyar családokat, ha nem születik több gyermek, akkor előbb-utóbb elfogyunk, és velünk elfogy a magyarok népe is.

Ami bennünket illet, mi ebbe nem akarunk beletörődni. Nemzeti keresztény kormány vagyunk, eddig is családközpontú politikát folytattunk. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Ami eddig történt, szükséges, de nem elégséges feltétele a megmaradásunknak. Újabb és újabb kezdeményezésekre van szükség, ezért hamarosan nemzeti konzultációt indítunk, amellyel megalapozzuk a további lépéseinket.

Úgy érzem, valamiképp a nemzet jövőjének nagy kérdéséhez kapcsolódik az új Nemzeti alaptanterv megalkotása is. A tervezetet már közvitára bocsátottuk. Kérem a tisztelt közvéleményt, ideértve az ellenzéket is, kapcsolódjon be a párbeszédbe.

A közeljövő másik, közfigyelmet kiváltó politikai vitája az európai színpadon folyik majd. 2019 májusában európai parlamenti választás lesz. Ekkor lejár az Európai Bizottság tagjainak mandátuma, és a jelenlegi európai elit távozik. Épp ideje. Nem tudták bent, Európán belül tartani az Egyesült Királyságot, és nem tudták kint, Európán kívül tartani a migránsokat. Mindkettő súlyos hiba, történelmi.

A kérdés az, mi jön utánuk. Erről döntenek majd Európa polgárai 2019 májusában. Úgy tűnik, minden jel efelé mutat: a jövő legfontosabb kérdése a migráció lesz. Ennek megfelelően a politikai erők Európában ma két táborra oszlanak: bevándorláspártiakra és bevándorlásellenesekre.

(13.20)

Ez ma fontosabb, mint a pártszimpátiák, így ez ma felülírja a hagyományos pártszerkezeteket. A bevándorlásellenes erők közül ma kiemelkedik Olaszország, Ausztria, Magyarország és Lengyelország. Többen is vagyunk, de ők nem kerültek reflektorfénybe. Olaszországra és Lengyelországra a mérete, Magyarországra és Ausztriára pedig speciális földrajzi helyzete miatt figyelnek. Ez a négy ország folyamatos támadások alatt áll. Nem telik el úgy nap az európai politikában, hogy valaki ne kapna a lábunk szára után. Támadnak a bevándorláspárti brüsszeli bürokraták, és a bevándorláspárti nemzeti kormányok is. Ezt a négy országot támadják a Soros-féle hálózat lőállásaiból, támadja a globális elit is, amely olyan szépen és részletesen elgondolta az európai népességcserét, azt remélve, hogy ezzel gyengíti a nemzetállamokat és a keresztény alapon álló pártokat, és akkor átvehetik, a globális elit átveheti az Európai Unió és így az európai nemzetek irányítását is. Magyarországot és Lengyelországot jogállami eljárásnak nevezett brüsszeli büntetőakciókkal akarják gyengíteni, Olaszországban a kulcsszerepet játszó belügyminisztert akarják eltávolítani, Ausztriával szemben pedig a politika tömeggravitációjának erejét vetik be. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Ház! Meggyőződésem szerint a bevándorlás és a migránsinvázió nem pártkérdés, hanem elsőrendű nemzeti ügy, amely felüláll a párttaktikai megfontolásokon, ezért Magyarország szolidáris minden bevándorlásellenes kormánnyal, legyen bármilyen is a pártösszetétele. Szeretném világossá tenni, hogy ők is számíthatnak ránk. Felfogásom szerint ebbe az összefüggésbe illeszkedik az Európai Parlament Magyarországról szóló jelentése és annak időzítése is.

Kibontakozott egy gyerekded vita arról, hogy a jelentés Magyarországról vagy a magyar kormányról szól-e. Javaslom mindenkinek, hogy olvassa el a dokumentum címét. Oda írhatták volna azt is, hogy a jelentés a magyar kormányról és annak döntéseiről szól, de nem, nem ezt írták, hanem azt írták oda, hogy: Magyarország. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelentés Magyarországról és Magyarország ellen íródott. (Zaj az ellenzéki oldalon.)

A jelentés állításai közül 19 éppen most folyó vitás eljárásokról szól, 13 pont már korábban lezárt vitákról és megállapodásokról, 37 pont pedig ténybeli tévedés. Találhatók itt abszurd állítások is, például a magyarországi antiszemitizmusról. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Köztudott, hogy Magyarországon az antiszemitizmussal szemben a zéró tolerancia politikája van érvényben. Az is ismert, hogy a migráció vallási vetülete miatt az antiszemitizmus éppen hogy Nyugat-Európában nő, Közép-Európában pedig csökken. Sőt, a helyzet úgy áll, hogy a modern antiszemitizmus európai központja éppen Brüsszelben, a brüsszeli politikában található, onnan finanszírozzák az Izrael-ellenes politikai akciókat súlyos milliárdokkal. Az erről szóló kimutatások nálunk, a magyar kormánynál rendelkezésre állnak.

Tisztelt Ház! Magyarország mindenkinek megadja a tiszteletet, néha úgy érzem, azoknak is, akiknek talán nem kellene. De minden tiszteletünk mellett is ezt a jelentést csak abszurd hazugsággyűjteménynek lehet nevezni. A jelentés elfogadásának módja egy joghallgató számára is nyilvánvalóan sérti az Unió alapokmányát. Vagyis úgy akarnak a jogállamiság vélt hiányosságai miatt eljárást indítani egy tagállam ellen, hogy fittyet hánynak a legelemibb jogállami szabályoknak. A magyar kormány azt tervezi, hogy jogi lépéseket teszünk, és Gulyás miniszter urat fogjuk majd fölkérni, hogy járjon el ebben az ügyben.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba. Én úgy látom, Magyarországot azért támadják, mert a magyar emberek úgy döntöttek, hogy mi nem leszünk bevándorlóország.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két csatát már sikeresen megvívtunk. Az elsőt akkor, amikor az illegális migránsok első nagy hulláma elérte Európát. Emlékezzünk csak vissza, 2015-ben Brüsszel feltette a kezét, és arról hallhattunk litániákat, hogy az illegális bevándorlást nem lehet megállítani. Akkor mi kerítést építve tettekkel bizonyítottunk, hogy igenis lehet, ha van hozzá akarat és elszántság. A második csata a kvóta kapcsán ütött ki. Sok millió magyar kinyilvánította egybehangzó akaratát, világossá tettük, hogy Magyarország nem kér a kötelező betelepítési kvótából. És ezzel nem voltunk egyedül. Egyértelmű kiállásunk következménye az lett, hogy az európai tagállamok közül egyre többen osztják a mi álláspontunkat.

Tisztelt Ház! Mi megvédtük a határainkat, és világossá tettük, hogy mi döntünk arról, kikkel akarunk együtt élni és kikkel nem. Úgy látom, a bevándorláspártiaknak egyetlen megoldásuk maradt: el akarják venni Magyarországtól a határvédelem jogát. Az erről szóló javaslatot ezen a héten Salzburgban fogjuk majd megvitatni a miniszterelnökökkel.

Szeretném elmondani az álláspontomat, miszerint üdvözlendő, hogy az Európai Unió a kvóták helyett végre a határvédelemre fordítja a tekintetét. Az is helyes, ha megerősítjük a határaink védelmét. Az is helyes, ha azok, akik nem elég erősek a határaik megvédéséhez, segítséget kapnak. De az nem helyes, ha tőlünk el akarják venni a határvédelem jogát, és helyettünk Brüsszel akarja irányítani a magyar határ védelmét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország 1944-es német és 1945-ös szovjet megszállása után évtizedekig nem voltunk urai a saját határainknak. 1990-ben végre visszaszereztük a szuverenitásunkat és vele a saját határ védelméhez való jogot is. A mi határainkat nemcsak profik, hanem hazafiak védik, belőlük áll a magyar hadsereg és a rendvédelmi erők köteléke, erre esküsznek fel. Ez az a többlet, amit semmilyen pénzért nem lehet megvásárolni. Nekünk ez a legerősebb védőpajzsunk, ezért illeti köszönet a magyar határon szolgálatot teljesítő egyenruhásainkat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A brüsszeli bürokraták számára ellenben a kerítés nem kerítés, hanem - emlékezzünk csak - kapu szárnyakkal. Most sem arról beszélnek, hogy minden eszközzel meg kell védeni az Unió határait, hanem portaszolgálatot akarnak létesíteni. Ők nem megállítani, hanem menedzselni akarják a bevándorlást. A kapukulcsot akarják. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz!) Erről tisztán és világosan beszélt a legnagyobb európai állam vezetője a saját nemzeti parlamentjében. Most idézni fogom őt azok számára, akik szerint ilyen terv nincs. Ezt hallottuk: „Azok az államok, amelyeknek külső határuk van, nemzeti hatásköröket adnak át annak érdekében, hogy a Frontexet valóban átfogó hatáskörrel ruházzuk fel. És ez a szolidaritás mércéjét is jelenti, ha arról van szó, hogy emberek jönnek hozzánk, vagy ha kötelezettségeink vannak arra, hogy például lehetővé tegyük a legális migrációt.” Ezek a tények! Nehéz ezt félreérteni! Azért akarják elvenni Magyarországtól a határvédelem jogát, hogy lehetővé tegyék a migrációt.

A mi álláspontunk ebben a kérdésben világos: hazánk nem átjáróház, nem is gyűjtőtábor. Ha keveredni akarnánk más kultúrákkal és civilizációkkal, akkor erről majd mi konzultálunk és mi határozunk róla, bár ettől az ötlettől eltanácsolnám a magyar embereket. Akárhogy is, ez a döntés őket és csak őket illeti meg.

(13.30)

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A bevándorlási válság óta romlik Európában a közbiztonság, ez ténykérdés. A migránsválság kezdete óta Európában a hivatalos adatok szerint a migráns hátterű terrortámadásoknak 347 halálos áldozatuk volt. Ezek az elkövetők bejutottak Európába. A jövőben is be akarnak jutni. Magyarország bebizonyította, hogy képes védeni a határait. Mindenki láthatta, mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is.

Aligha vonhatja kétségbe bárki, hogy ehhez a kérdéshez és ehhez a feladathoz mi értünk. A határvédelemhez jobban értünk, mint bárki Brüsszelben vagy valamely nemzetközi szervezetben. Ezért a határőrizet jogáról nem mondunk le, a határőrizet jogából nem engedjük, hogy bárki akár egy jottányit is elvegyen. Ennek megfelelően képviselem Magyarországot az e heti európai csúcstalálkozón. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután a miniszterelnök úr fölszólalása meghaladta a 20 percet, a képviselőcsoportok vezetőinek 8 perc áll rendelkezésre hozzászólásuk elmondására. Felhívom figyelmüket, hogy a házszabály rendelkezései szerint a miniszterelnök napirend előtti felszólalásához kizárólag a frakcióvezetők és a frakcióvezető-helyettesek szólhatnak hozzá.A monitor jelzése szerint Gyurcsány Ferenc, a DK frakcióvezetője kért elsőként szót. Parancsoljon!

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Ház! Akinek téveszméi vannak, és például Napóleonnak, macskának vagy éppen Magyarországnak képzeli magát, azt a köz- és orvosi nyelv tudathasadásosnak hívja. (Közbeszólások, derültség és szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) Úgy látom, hogy ilyen tudathasadása van a magyar kormánynak. A magyar kormány Magyarországnak képzeli magát. Gondolom, kezeltetni kellene magukat, nem elsősorban önmagukért, hanem az ország miatt.De hogy az önök számára egyszerűsítsem a példát, amikor a kormányfő gyermetegnek minősíti az érvelést, hogy miről is szól ez a bizonyos jelentés, akkor, ne haragudjanak, kénytelen vagyok erre azt mondani, hogy a kormányfő érvelése meg bárgyú. És végtelenül sajnálom, hogy egy jogvégzett embernek én fogom ezt elmondani. Ki a jogalanya az Európai Unióval kötött szerződésnek? Valamelyik kormány? Nem. Valamelyik minisztérium? Nem. Magyarország. Magyarország nevében írta alá annak idején az illetékes miniszterelnök. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Ki volt az? Útelágazódás.)

Magyarország valóban szerepel a jelentés címében. Hányszor szerepel Magyarországra vonatkozó kritika a jelentésben? Kormányfő úr? Tudja a választ, biztosan fölkészült. Egyszer sem. Hányszor szerepel a magyar kormánynak címzett kritika ebben a jelentésben? Kormányfő úr? 48-szor. (Dr. Rétvári Bence: Prímszám a 48? - Szórványos taps a DK soraiban.) A 48 ebben az esetben nem a magyar igazság, hanem a magyar kormány tévedése. De ha véletlenül nem értenék ezt a problémát, akkor segítek önöknek. Ha az önök kedvenc patrióta áruházlánca, a CBA nyers és büdös húst árul, akkor az interneten ez úgy jelenik meg, hogy a CBA-nál baj van. De ez nem azt jelenti, hogy a CBA valamennyi dolgozója felelős vagy okozta a bajt, hanem nyilván az áruszállító és a minőségellenőr.

Én értem, hogy maguk nehezen nyelik le ezt a békát, és mint egy gyáva kisgyerek bújnak anyjuk szoknyája alá, ami ez esetben a nemzet, de őszintén szólva, ez nem egyszerűen férfiatlan, ez gyávaság. Egyszerűen gyávaság. Mielőtt kitérnék erre, hadd mondjak még valamit erre az antiszemita megjegyzésére. Ahhoz, hogy egy kormány antiszemita legyen, nem az kell pusztán, hogy mondjuk, eltűrje a nyílt, agresszív, fizikai antiszemitizmust. Nemcsak az kell! Antiszemita üzenet, ha valaki antiszemita történelmi személyek köré épít kultuszt. Ha antiszemita politikát folytató kormányokkal, rendszerrel vállal folytonosságot. Aki Horthyt kivételes államférfinak nevezi, aki Hómant dicséri, aki Bethlennek szobrot állít, az a magyar XX. század önmagukat is antiszemitának tartó történelmi politikai személyiségeit állítja a történelmi emlékezet középpontjába és mutatja be követendő példaként, kérem szépen! Ez a probléma! (Szórványos taps a DK soraiban. - Szávay István: Kit kéne? Horn Gyulát? - Nagy zaj, közbeszólások.)

Másik oldalról, visszatérve a jelentés tartalmára, önök azt állítják, hogy minden itt a menekültkérdésről szól. Kérem szépen, nyilván forgatták ezt a jelentést. Ez nagyjából olyan, mint amikor megbukik a diák, hazamegy, és elújságolja az apjának, hogy hát, papa, baj van. Tesztet írtunk, 12 kérdésből állt, én nem tudtam a 11.-re jól válaszolni, és megbuktam. De nem ez a helyzet. Ez a teszt 12 kérdésből állt, és mind a 12-ben önök elégtelent kaptak. Csak gyávák elmondani, hogy kérem szépen, 12 kérdéskörben minősítette az Európai Parlament elégtelennek nem Magyarország teljesítményét, hanem az önök teljesítményét. Csak annyira gyávák, kérem szépen, hogy elfutnak a felelősség elől, és takaróznak a néppel. Talán az én 85 éves anyám felelős azért, ami ebben az országban történt (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igen.) vagy önök? (Nagy zaj. - Az elnök csenget.)

Amiből önök megbuktak, az az Európai Unióval kötött szerződés teljes második fejezete, ami a demokráciáról, a jogokról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról szól. Ebben buktak meg. Hogy egyébként van vita menekültkérdésben is, ad absurdum az Európai Unióval vagy velünk, ez igaz. De azt láttatni, hogy csak ebben van vita, őszintén szólva, egy ordas hazugság. Az a helyzet, hogy nem merik vállalni a vitát egyetlen más kérdésben sem, és azt gondolják, hogy a legprimitívebb érveléssel megúszhatják azt a felelősséget, amivel szembe kéne nézniük, csak ahhoz gyávák.

A választási rendszer, az igazságszolgáltatás, a korrupció, a magánélet védelme, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tudományos élet szabadsága, a vallásszabadság, az egyesülési szabadság, az egyenlő bánásmódhoz való jog, a kisebbségi jogok tisztelete és védelme, utána jön 11.-ként a menekültügy, majd 12.-ként a gazdasági és szociális jogok. Erről szól a helyzet.

Maguk a másik 11-ről nem beszélnek, vagy mert nincs mondanivalójuk, vagy mert azt gondolják, hogy amit abban mondanának, azt sem Európában, sem itthon, az európai magyarok többségének nem lenne elfogadható. Kérem szépen, nem mondok sok példát a maradék egy percben. Sokfajta választási rendszert lehet csinálni. Persze. Egyetlenegy feltétele van, hogy politikai értelemben legitim legyen egy választási rendszer, hogy az egymással szemben küzdő politikai felek kompromisszumán, egyezségén alapuljon. Lehet csinálni tiszta egyéni körzeteket, mint Nagy-Britanniában, de ott megállapodtak róla. Lehet csinálni tiszta listás választást, mint Hollandiában, megegyeztek róla. Egy egypárti választási rendszer politikai értelemben soha nem legitim.

Ha még mögéje tesszük, hogy elveszik az ellenzék szabad tájékoztatási lehetőségét és az ország nagy részének szabad tájékozódási lehetőségét, hogy közhatalmukat arra használják fel, hogy az önökkel szemben állókat pénzügyileg ellehetetlenítsék, másik oldalról pedig az igazságszolgáltatás eszközeivel megvádolják, azt kell mondjam, hogy önök diktatúrát csinálnak. Önök diktatúrát csinálnak! (Szórványos taps a DK soraiban.) Nem kell cizellálni a dolgot, ön meg egy diktátor. Ez a helyzet. Az a helyzet, hogy a magyar történelemkönyv lapjaira nem ezek a gazdasági természetű adatok fognak belekerülni, hanem az, hogy maga politikai értelemben, miniszterelnök úr, egy gazember. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

(13.40)

ELNÖK: Tisztelt Ház! Nem kívántam az elején közbeszólni a felszólaló első mondataira, csak azt szeretném megjegyezni Gyurcsány Ferencnek, hogy ön, ami a kezeltetésre vonatkozó igényt illeti, különösen ön meglehetősen ingoványos talajra tévedt, és az nem biztos, hogy szerencsés. (Taps, derültség a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a DK soraiból, többek között dr. Vadai Ágnes: Mégis, milyen műfaj ez?)Gyöngyösi Márton következik, a Jobbik frakcióvezetőjeként. Parancsoljon!

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha már ön abszurditásokról beszélt, akkor meg kell hogy jegyezzem: nyolc évvel a kormányzásuk után az az abszurditás, hogy itt még Gyurcsány Ferencet kell hallgatni. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások a DK soraiból, többek között: El lehet menni!) Szeretném önt arra emlékeztetni, hogy 12 évvel ezelőtt, 2006. október 24-én Strasbourgban ön arra szólította fel az Európai Uniónak a vezetőit, hogy a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot intézményesítő, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat az EU saját belügyeként kezelje, és semmilyen módon ne támogassa, ne segítse ezeket a csaló és hazug kormányokat - mondta ezt ön 12 évvel ezelőtt. 2018-ban az Európai Unió vezetői, úgy tűnik, meghallgatták önt és az ön kérését, még ha a Gyurcsány-kormányra legalább annyira igazak is ezek a fönt felsorolt tételek, mint az önök kormányzására és az önök kormányára. (Közbeszólások a DK soraiból, többek között dr. Vadai Ágnes: Nem egészen!)

Mielőtt azonban belemerevedne a miniszterelnök úr teljesen az Európát védő hősi pózba és az áldozati szerepbe, az előtt nagyon jó lenne tisztázni azt, hogy miről is szól valójában ez a Sargentini-jelentés. Kétségtelen, hogy Sargentini asszony ideológiai elfogultsága átsüt ezen a jelentésen. Számos félreértés, sőt vállalhatatlan hazugság és rágalom szerepel ebben a jelentésben Magyarországgal szemben, különösen a rasszizmust és az antiszemitizmust illetően, amit a miniszterelnök úr is kijelentett. (Közbeszólások a DK soraiból. - Az elnök csenget.)

Igazságtalan ez a jelentés, mert nem szerencsés, hogy a migráció témája belekerült és az illegális bevándorlóknak a kvóta szerinti felosztása része ennek a jelentésnek. Azért igazságtalan, hiszen ön 23 ezer migránst beengedett ebbe az országba letelepedési államkötvényekkel vagy az oltalmazotti státusznak a megadásával, és ezzel ön bőségesen túlteljesítette (Dr. Vadai Ágnes: Az orosz haverjait!) azt a kvótát, amit most ön is kritizál. Ezzel Sargentini asszony, a jelentéstevő mentőövet dobott önnek, hogy egy 68 oldalas jelentésnek a lényegi megállapításairól teljesen elterelje a figyelmet.

Azoknak, akik ennek a jelentésnek nem csak a címét olvasták el, szeretném elmondani, hogy valójában miről szól ez a jelentés, hiszen tényszerűen felsorolható az, hogy ez a jelentés hány pontban fogalmazza meg a jogállamiságnak a teljes lerombolását, amit ön, miniszterelnök úr, és az ön kormánya az elmúlt nyolc évben véghez vitt. Pártállami időket idéző tempóval zajlik a jogállamiságnak a lebontása, a jogállam felszámolása, a független intézményeknek a totális megszállása.

Csak arra emlékeztetnék, hogy az ÁSZ élén egy volt fideszes képviselő az ellenzéki pártoknak a felszámolására esküdött fel, és 660 millió forintos bírságot ró ki a legerősebb ellenzéki pártra, csak azért, hogy az ön kormányának ne legyen ellenzéke itt Magyarországon.

A média és a közmédia teljes megszállása, a Médiatanácsnak a feltöltése száz százalékban fideszes pártkatonákkal. Nem véletlen, miniszterelnök úr, hogy amikor ön Strasbourgban vitézkedett egy héttel ezelőtt, akkor pont amikor ön azt mondta, hogy „mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akikkel nem értünk egyet”, akkor harsány derültség fogadta az ön szavait, hiszen valószínűleg nem a véletlen műve, hogy néhány éven belül az ön kormányzása alatt megszűnt a Magyar Nemzet, a Népszabadság, az Origo, a Figyelő, a Heti Válasz (Kósa Lajos: A Figyelő?), csak hogy egyet-kettőt soroljak ezek közül, és akkor még arról nem beszéltem, hogy a teljes közszolgálatiságot felszámolták önök a nyolcéves kormányzásuk alatt.

De ugyanígy a civileknek a vegzálása, a bíróságoknak a megszállása és az ügyészségnek a teljes einstandolása is az önök műve, ami utóbbira, értem én, hogy szükség volt, hiszen ezzel lehet elfedni azt az elképesztő méretű korrupciót, ami ezt az országot jelenleg jellemzi, elfedni azt, hogy a közbeszerzéseknek és az európai uniós forrásoknak a haveri körhöz juttatása, a családtagokhoz juttatása és a strómanokhoz juttatása ne legyen ma Magyarországon bűncselekmény, hiszen az ügyészség asszisztál önöknek a korrupció elfedésében.

Úgyhogy ebben sajnos Sargentini asszonynak van némi igazsága, ezért nem önt és nem a kormányát, hanem az egész országot büntetik az európai uniós forrásoknak az elvonásával (Dr. Semjén Zsolt: Milyen elvonás?) az Európai Unióban. Akik igennel szavaztak erre a jelentésre, azok arra szavaztak, hogy az ön bűneiért ápolók, nyugdíjasok és tanárok fizessenek (Közbeszólások a DK soraiból: Nem igaz! - Ez nem így van! - Kunhalmi Ágnes közbeszól.), hiszen majd nyilvánvalóan az önök bűneiért az adófizetők fogják megfizetni az árat.

A múlt héten, miniszterelnök úr, ön is kapott egy kétharmadot a nyakába, és ráadásul nemcsak az egész Európai Parlament plenárisát tekintve, hanem a saját pártcsaládját tekintve is vesztett, miniszterelnök úr. Hiszen még olyan korábbi szövetségesei is nemet mondtak az ön politikájára, mint amilyen Sebastian Kurz osztrák kancellár, Manfred Weber néppárti politikus vagy Robert Fico, akinek a barátságáért cserébe ön feladta a felvidéki magyaroknak (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Szégyen!) az érdekképviseletét, a lengyel PO vagy akár a brit konzervatívok is, akik bár nem támogatták ezt a jelentést, de jelenleg az a hír járja, hogy a toryknál szégyen az, amit ön művel, és önnek a teljes kitagadását fogják a brit konzervatívok is kezdeményezni.

Európában ön vesztett, válaszúthoz érkezett, tisztelt miniszterelnök úr, talán még nem késő ebből a pozícióból lehátrálni. Az a javaslatom, hogy a sértődöttségében ne borítson mindent. Itt éveken át küzdött azért, hogy Európában legyen közös határvédelem, és létrejöjjön az a fajta intézmény, ami a Frontexen keresztül Európának teljes határvédelmet biztosít. Szó sincs arról, hogy zsoldosoknak kell átadni a határőrizetnek a jogát, a fogadó ország parancsnokainak az irányítása alatt működnének ezek a határőrzők, és a fogadó ország törvényeinek lennének alárendelve. Úgyhogy ne kapaszkodjon itt egyes politikusoknak az elhibázott nyilatkozataiba, nézze meg azt, hogy miről szól ez a javaslat, és kérem arra, hogy ha már a migrációba - egyébként nagyon helyesen - beleállt, akkor ne rontsa el, ebben a kérdésben támogassa azt, hogy Európa meg tudja védeni a közös határait, mert nem az ön által felhúzott néhány kilométeres kerítés fogja Európa egészét megvédeni, ezt, remélem, belátja.

Együttműködésre van szükség, és ebben, legyen szíves, működjön együtt az Európai Unióval, mert igen, meg akarjuk védeni Magyarországot is, Európát is a migrációtól, és arra kérem, fogadja meg a saját európai szövetségeseinek a javaslatát: ne rombolja tovább a jogállamiságot, hiszen feltehetőleg ön se diktátorként szeretne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bevonulni a történelemkönyvekbe. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most a Párbeszéd részéről Szabó Timea frakcióvezető asszony következik. Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön támadásról és árulókról beszél egy olyan szavazás után, ahol nem Magyarországot, hanem kizárólag az ön kormányát ítélték el, méghozzá kétharmaddal. A kétharmaddal elfogadott Sargentini-jelentés ugyanis nem azt állította, hogy a magyar emberek tehetnek arról, hogy nálunk a legalacsonyabb az Unión belül a minimumnyugdíj összege, hanem azt állították, hogy az Orbán-kormány tehet arról, hogy több százezer nyugdíjas ember nyomorog havi 28-30-40 ezer forintból.

A Sargentini-jelentés azt állította, hogy önök - és nem a magyar emberek - üldözik a kisemmizett, szerencsétlen hajléktalan embereket, az önök kormánya az, amelyik még belerúg és börtönbe zárja azokat, akiken éppen hogy segíteni kellene. A Sargentini-jelentés nem azt állította, hogy a magyar emberek miatt folyósítják nálunk a legrövidebb ideig a munkanélküli-járadékot, hanem azt állította, hogy önök szállították le 9 hónapról 3 hónapra a támogatást.

Miniszterelnök úr, önnek minden támadás és mindenki áruló, aki nem ért önnel egyet. Árulók az európai parlamenti képviselők, akik elítélik azt, hogy az uniós pénzeket nem a magyar emberekre költik, hanem saját magára, a családjára és a haverjaira szánják és azoknak lopják el.

(13.50)

Ön szerint árulók az ellenzéki képviselők is, akik tiltakoznak az ellen, hogy Magyarországból, hazánkból újra orosz gyarmatot csináljon, és a magyar embereket Putyin alattvalóivá tegye újra. Ön szerint árulók végül a civilek is, akik önök helyett végzik el azt a munkát, azt a segítségnyújtást, amit az önök embertelensége miatt a betegek, a nélkülözők, a szerencsétlen, támogatásra számot tevő (sic!) emberek nem kapnak meg.

De ki is az igazi áruló, miniszterelnök úr? Magyarországon, ön elmondta, valóban ingyen kapják a diákok a tankönyvet egy ideig, de 300 ezer magyar gyermek van, akiknek nincsenek tanszerei az év elején. 50 ezer gyermek van, akik nincstelenségbe estek ki azért, mert önök leszállították 16 évre a tankötelezettségi korhatárt. Ki az áruló akkor, miniszterelnök úr?

Évente 30 ezer ember hal meg daganatos megbetegedésben, olyan megbetegedésben, ami gyógyítható vagy megelőzhető lenne. Egy Szekszárd méretű város tűnik el minden évben Magyarországon azért, mert önök kilopják az egészségügyből a pénzt. (Kunhalmi Ágnes: Így van! - Zaj az ellenzéki padsorokban.) Ez a szám a legmagasabb az Unión belül. A Honvédkórházban nincsenek orvosok, az ajkai kórházban a múlt héten mondtak fel az ápolók, és a magasan képzett ápolóink ezrével hagyják el még mindig az országot Ausztriába, Németországba, mert önök semmire nem becsülik őket, ott viszont megfizetik őket. Akkor ki az áruló, miniszterelnök úr?

Az ön kormánya most végzi ki a Magyar Tudományos Akadémia méltán világhírű kutatóintézeteit csupán politikai és hatalmi célból. Akkor ki az áruló, miniszterelnök úr?

Magyarországon az egyik legmagasabb a légszennyezettség Európában, magasabb a légszennyezettség, mint Kínában vagy Indiában. Évente a magyarok közül 70 ezer ember hal meg csak azért, mert önök ellopják az erre szánt uniós forrásokat. Akkor ki az áruló, miniszterelnök úr?

500 ezer fiatal menekült el az önök kormányzása alatt Magyarországról, mert maguk miatt kilátástalan itthon a helyzetük. Egymillió nagymama és nagypapa évente egyszer tudja magához ölelni az unokáit, üresek a vasárnapiebéd-asztalok önök miatt. Akkor ki az áruló, miniszterelnök úr?

Az ön veje, Tiborcz István milliárdokat lop el uniós forrásokból büntetlenül, miközben önök százezer forintokra büntetnek egy kisboltost, ha az egyszer nem ad számlát. Akkor ki az áruló, miniszterelnök úr?

900 ezer végrehajtási eljárás van folyamatban ma Magyarországon. Kétmillió embert érint még mindig ma a devizahiteles probléma azért, mert maguk még mindig a bankok pártján állnak, azoknak a bankoknak… - csak megy a szájkarate, hogy a bankoknak segítenek (sic!). De akkor hogy lehet, hogy ha a magyar embereknek segítenek, hogy lehet, hogy Trócsányi miniszter úr ügyvédi irodája még mindig a nevét viseli, a bankokat képviseli ezekben a perekben, a devizahiteles perekben, és nem a magyar embereket? Mert onnan remélik a pénzt, azért.

Tízezreket fenyeget a kilakoltatás veszélye ma Magyarországon. A múlt héten árverezték el azt a házat, amelyben egy kis lakrészt bérelt egy egyedülálló édesanya és egy autista, beszédképtelen és rákos kisfia. Október elején kell elhagyniuk a házat. Ki az áruló, miniszterelnök úr?

Az az édesanya, aki beteg, kómában levő gyermekét ápolja nap mint nap, akinek nincsen szabadság, nincsen nyaralás, de még egy mozi sincs, havonta 58 ezer forintot visz haza, miközben önnek két minisztere is 5 millió forintot keres. Akkor ki az áruló, miniszterelnök úr?

Az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy bizony ön támadja Magyarországot, ön támadja a magyar embereket, és ön az áruló; sok-sok magyar ember elárulója akkor, amikor a haza érdekei helyett, amikor a magyarok, a magyar emberek érdekei helyett csak a saját maga és a haverjai gazdagodását tartja szem előtt. Önt semmi más nem érdekli, csak a pénz, a lopás és a hatalom, ön csak ezért politizál. Ön magasról tesz Magyarországra, magasról tesz a magyar emberekre. Önnek Magyarország nem az első, hanem az utolsó, önnek a pénz és a hatalom az első.

Nekünk a Párbeszédben viszont Magyarország az első, a magyar emberek az elsők (Moraj a kormánypárti sorokban. - Az elnök csenget.), és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk azt, hogy tönkretegyék ezt az országot, szétlopják ezt az országot, és újra Putyin alattvalóivá tegyék a magyar embereket. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd, az MSZP és a DK soraiban. - L. Simon László: Szégyelld magad!)

ELNÖK: Most az MSZP képviselőcsoportjának vezetője, Tóth Bertalan következik. Parancsoljon!

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr, ön egy vaskos, igen súlyos papírral érkezett ma a parlament elé. Most nem arra a papírra gondolok, amiből a beszédét fölolvasta, hiszen azért az inkább könnyűnek találtatott, hiszen nem szerepelt benne, vagy nem írták oda önnek azt, hogy éppen 325 forintba kerül egy euró, nem írták oda azt, hogy a költségvetési hiány elszállt, hiszen különböző szabálytalanságok miatt az Európai Unió nem fizeti ki Magyarország számára a támogatásokat. Valószínűleg ebben a papírban, amit ön fölolvasott, abban nem szerepel az, hogy több százezren hagyták el Magyarországot vagy munkát vállalni, vagy éppen az ön rendszere elől elmenekülni, és hogy ezt tervezi sok százezer magyar fiatal.A súlyos, vaskos papír, amiről beszélek, az az, amit az Európai Parlament elfogadott, és ön bár Brüsszelbe indult megvédeni Magyarországot, ez a papír Strasbourgból érkezett. Önnek papírja van arról, egy bűnlajstroma 12 pontban, ami többek között azt rögzíti, hogy ön egy visszaeső jogsértő, egy visszaeső normaszegő, ami azt tartalmazza, hogy a közjó és a többség szolgálata helyett ön az önös érdekeit, politikai céljait fogalmazza meg, és a saját politikai elitjét gazdagítja.

Ez a papír rögzíti azt, hogy ön már nem Európa erős embere, ahogy ön ezt aposztrofálta, hanem Európa páriája. És ez a papír azt is rögzíti, és talán ez a legsúlyosabb, hogy ön a népakarat ellen kormányoz, hiszen annak idején, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott, akkor nemcsak egy szerződésről szólt az az időszak és nemcsak egy szerződést erősített meg népszavazás - milyen furcsa, hogy akkor még erről népszavazás döntött -, hanem a magyar emberek arról döntöttek, hogy az európai értékközösséghez akarnak tartozni.

Hisszük, hittük és a magyar emberek jelentős többsége hitte akkor is, hogy ezek azok az alapértékek, amikért küzdött Magyarország a rendszerváltás óta, és szeretném önnek jelezni, hogy ezt akkor a magyar emberek 84 százaléka, négyötöde támogatta. Engedjen meg egy idézetet, ha már itt az idézetekről volt szó, amit ön mondott: „Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen az Európai Unió képviselte a magyar kormánnyal szemben. Meggyőződésünk, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse. Enélkül nincs erős Európa.”

Ez történt most, miniszterelnök úr. Most az Európai Parlament kétharmada, többek között az ön volt szövetségesei kiállították a bizonyítványt, és tulajdonképpen arról hoztak döntést, hogy Magyarországon már nincs demokrácia, Magyarország letért erről az útról. Éppen ezért az MSZP olyan javaslatokkal fog élni, hogy azok az európai szabályok és a magyar korábbi demokratikus szabályok legyenek újra a legfontosabbak, és legyen újra demokrácia Magyarországon. Be fogjuk nyújtani azokat a javaslatokat, amelyeket eddig is benyújtottunk, csak leszavaztak, de ha önök ezt támogatják - és most a képviselőkhöz szólok , akkor Magyarországon újra demokrácia lesz, és ezt az európai eljárást el is lehet felejteni. Tisztelt képviselőtársaim, önökön múlik.

Miniszterelnök úr, jól ismerjük már azt a mondatát, amikor azt mondta, hogy „Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok.” Most már sokkal súlyosabb a helyzet, mert azt látjuk, hogy miniszterelnök úr összevissza beszél. Három évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy Görögországtól el kell venni az európai határvédelmet, és az Európai Uniónak kell ezt biztosítani, sőt a magyar kormány addig bírja a határvédelmet, amíg meg nem jelenik az Európai Unió, most pedig zsoldosokról beszél és elutasítja ezt a megoldást.

(14.00)

Közös fellépést sürgetett néhány évvel vagy néhány hónappal ezelőtt a terrorizmussal szemben, és most, hogy fel akarják ruházni az európai ügyészséget egy ilyen hatáskörrel, Magyarország természetesen nem csatlakozik ehhez a programhoz.

Migrációról papol, miközben arról hallunk, hogy pont a migrációt okozó szír diktátor közeli embereinek letelepedési engedélyt ad, vagy éppen az orosz titkosszolgálathoz közel álló embereknek ad letelepedési lehetőséget.

Úgy viselkedik, mint a magyar nyelv ügyében, hogy amikor elmegy Finnországba, akkor arról beszél, hogy a magyar nyelv és a magyar nép a finnugor nyelvcsaládba tartozik, majd amikor ázsiai diktátorokkal találkozik, akkor éppen a türk nyelvcsaládhoz tartozónak mondja a magyar nyelvet. Igen aggódom most, mert úgy tudom, meglátogatja majd Moszkvában kedvenc barátját, Putyint (Derültség a Jobbik soraiból.), és bár sok jövevényszavunk van a szlávból, a szláv nyelvből, de remélem, hogy nem jutunk el odáig, hogy a szláv nyelvcsaládba tartozik a magyar nyelv. (Derültség a Jobbik soraiból.)

Mindeközben, amikor összevissza beszél, keveset ejtünk szót Magyarország valós és súlyos problémáiról. Iskolakezdéskor kiderült, hogy 4325 pedagógus hiányzik a közoktatásból. Hol lehetnek ezek a pedagógusok? Vagy éppen külföldön dolgoznak, vagy elmennek azokba a magániskolákba, ahol önök a gyermekeiket taníttatják. Nyáron komplett osztályok szűntek meg kórházakban. Tragikus, kaotikus helyzet van a sürgősségi betegellátásban. 1800 orvos hiányzik a rendszerből, 1600 településen nincs elérhető körzeti orvos. Ehhez képest pedig azt láthatjuk, hogy az önökhöz közel álló vállalkozók a lopott pénzből éppen a magánegészségügybe fektetnek be.

Azt láthatjuk, hogy a magyar fiatalok százezrei készülnek elhagyni az országot, mert Magyarországon, bár önök nagyon büszkék a béremelésre, de mégiscsak a legalacsonyabb béreket találhatjuk Európában. Milyen ország az, ahol nem a munkavállalók harcolnak meg a magánszférában a saját jogaikért, a saját bérükért, hanem éppenséggel a kormány kénye-kedve szerint emelkedik a bérük? (Németh Szilárd István: Nem igaz!)

Ön hivatkozott itt nagybefektetőkre, hivatkozott a magyar munkaerő kiválóságára, csak éppen azzal nem foglalkozik, hogy mennyit fognak majd ott keresni a magyar munkavállalók, vagy éppen arról nem ejtett szót, hogy ez hány milliárd vagy akár százmilliárd forintjába kerül az adófizetőknek, a magyar munkavállalóknak.

Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy nem a multik szövetségesének kell lenni, hanem amit mi mondunk, hogy a multikban dolgozó munkavállalók szövetségeseinek kell lenni. Vissza kell számukra adni azt a jogot, hogy maguk harcoljanak meg a béremelésért. Ha megnézzük, a nyugat-európai országokban az ottani szakszervezeti jogokkal igenis jelentős eredményeket tudnak elérni, és olyan nincs, hogy egy kormány kényének-kedvének van kiszolgáltatva bármely magyar munkavállaló.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön tizenkét bevándorló miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) meghosszabbította a válsághelyzetet. 5 ezer hiányzó tanár, 1800 orvos, 1600 hiányzó körzeti orvos, 80 ezer betöltetlen álláshely: ez az igazi vészhelyzet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most Keresztes László Lóránt úr következik, az LMP részéről. Parancsoljon!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Számomra több szempontból is megdöbbentő ez a vita, ezért mielőtt hozzászólnék, illetve hozzákezdenék a tartalmi véleményem kifejtéséhez, hadd utaljak két momentumra (L. Simon László: Két Momentum is van?), ami számomra furcsa volt. Amikor a miniszterelnök úr megkezdte a napirend előtti felszólalását egy ilyen gazdasági beszámolóval, illetve megkezdte a kampánybeszédét, mert lássuk be, ez igazából egy kampánybeszéd volt, akkor elmosolyodott közben. Szimbolikus volt szerintem, érezhető volt, hogy a miniszterelnök úr is érzi a komolyságát és a megalapozottságát a hozzászólásának.Ugyanakkor a másik oldalról pedig, amikor Szabó Timea frakcióvezető asszony hozzászólását hallhattuk, akivel nagyon sok kérdésben vitám van, akkor a teljes Fidesz-frakció megdöbbenéssel hallgatta, amikor az otthonápolók lehetetlen helyzetéről beszélt vagy amikor éppen a kilakoltatásokkal kapcsolatos tragédiákat említette, akkor még a Fidesz-frakció is döbbenten hallgatta ezt a hozzászólást.

Még egy dolgot engedjen meg a tartalmi hozzászólásom előtt! Mielőtt az ön által generált vitát megkezdte volna a migráció kérdéséről, illetve Európa jövőjéről, ön tett egy nagyon rövid kitekintést a gazdasági eredményeikről. Magyar modellről beszélt - sajnálom, hogy ezt magyar modellnek nevezi -, és azt állította, hogy az ön vagy az önök gazdaságpolitikája eltérne az elődei gazdaságpolitikájától. Ezt én tudom cáfolni. Azt gondolom, ugyanazt a neoliberális gazdaságpolitikát folytatják, ugyanúgy az olcsó és kiszolgáltatott magyar munkavállalókra alapozott gazdaságpolitikát folytatják.

Volt önnek egy jelzője, hogy zakatolnak az erőközpontok. Na most, én Pécsen élő képviselő vagyok, és azt azért el tudom mondani önnek, hogy én egy olyan erőközpontot képviselek, ami nem zakatol. Az ország egyik legjobban vagy a leggyorsabban leszakadó térségét képviselem, ahol a gazdasági nehézségekkel küzdő nagyvárostól kezdve a reményvesztett aprófalvakig minden megtalálható, és ez a mai magyar valóság sajnos.

Még egy utalást hadd tegyek! A migráció kérdéséről beszél miniszterelnök úr. Az én városom mellé ön és az ön kormánya akart egy befogadóállomást építeni, amit a bátor martonfai településvezetők, illetve a pécsi polgárok akadályoztak meg demonstrációval.

Most akkor térjünk át arra a vitára, amit ön indított el! Egyébként a kollégák, ellenzéki kollégák hozzászólásai jelentős részével egyetértek, a kritikai hozzászólások jelentős részével. Ugyanakkor szeretnék arra a vitára reagálni, amit ön a napirend előtti felszólalásában is elindított, illetve folytatott. Ön azt mondta, az európai választási kampány fő tétjeként ezt nevezte meg, hogy a migránspárti, a migrációpárti és a migrációt ellenző erők küzdelme fogja meghatározni az Európai Unió jövőjét, illetve Európa jövőjét és ilyen módon a közös jövőnket.

Szeretnék önnel vitatkozni, miniszterelnök úr. Abban egyetértek, miniszterelnök úr, hogy az Európai Unió nem tudta ezt a kérdést kezelni, nem tudta a helyén kezelni, nem tudta megvédeni, nem tudott intézkedni Európa határainak a megvédése kapcsán, illetve nem tudta a súlyának megfelelően kezelni ezt a kérdést. Ma a sok józan hang mellett is nagyon sokszor találkozunk álszent, kifejezetten álszent megközelítésekkel a migráció kérdését illetően, illetve nagyon sokan homokba dugják a fejüket.

Ugyanakkor az nem igaz, hogy ez lenne a szembeállítás, ahogy ön ezt megfogalmazta, hogy a migrációt támogató és a migráció ellen fellépő erők küzdelme várható. Ugyanis azt meg kell állapítanunk, és szerintem ebben talán egyetérthetünk, hogy igazából az Európai Unió szintjén, illetve még a hazai szinten sem indult el egy valós, őszinte vita a migrációs krízis okainak a feltárásáról. Ilyen módon még cselekvés sem indult el.

Azt tudom mondani, miniszterelnök úr, hogy a valós kérdés, az igazi kérdés az az európai uniós kampányban, hogy tud-e, akar-e cselekedni Európa, vagy nem. Ha ilyen felosztást teszünk, hogy kik azok az európai politikusok, akik azok táborát erősítik, akik nem cselekedtek és nem tudtak egy érthető és életképes magyarázatot letenni az asztalra és ennek megfelelően valóban az okokat kezelő javaslatokat, akkor azt kell mondanom, miniszterelnök úr, hogy ön is ezeknek a politikusoknak a táborát erősíti.

Azt látom, miniszterelnök úr, hogy ön nem abban érdekelt, hogy a migrációs krízis problémája megoldódjon vagy ennek a hatásait kezeljük. Ön abban érdekelt, hogy ezt egy kampányeszközként használja annak érdekében, hogy elfedje a kritikus magyar valóságról a helyzetet.

Képviselőtársaim említették már, hogy ez miben nyilvánul meg, a magyar gazdaság helyzete, illetve a magyar társadalom helyzete. Említették kollégák, hogy százezrek, több százezer fiatal volt kénytelen elvándorolni az országból. Erre mit mond az ön kormánya? Önök nemzetinek mondják magukat, azt mondják, hogy ez egy nemzeti kormány. Az ön egyik minisztere azt válaszolta az erre vonatkozó kérdéseimre, hogy nincs is semmi probléma, egyszerűen működik a közös európai munkaerőpiac. Én ezt másként látom. A másik tagja az ön kormányának azt mondta, hogy igazából azok, akik elmennek, munkatapasztalatot szerezni mennek, illetve nyelvet tanulni mennek el. Na, én ezt tudom cáfolni. Ahogy említettem már, pécsi vagyok, Pécsről tíz év alatt 13 ezer ember ment el, miniszterelnök úr. El tudom mondani önnek, hogy egészen biztosan nem nyelvet tanulni mentek el ezek az emberek, hanem kényszerűségből.

Ön a családok támogatásáról beszél, nagyon helyesen, ezzel tökéletesen egyetértek, de nem mernek szembenézni azzal a problémával, hogy az anyaországi magyar gyermekeknek egyre nagyobb százaléka külföldön születik. Ez is cáfolja az önök állítását, hogy csak munkát vállalnak, vendégmunkásként távoznak a magyarok. Nem, miniszterelnök úr, nagyon sokan már kényszerűségből, családot tervezni és családot alapítani is már külföldre mennek.

Nem beszél a vidék helyzetéről, nem beszélnek a reményvesztett aprófalvak helyzetéről. Nem beszélnek arról, hogy a települések, immár a nagyvárosok is megrendültek, nem képesek önmagukban megoldani a saját gazdálkodási helyzetüket. Nyolc évig önkormányzati képviselő voltam Pécs városában, pontosan tudom, hogy miről beszélek. Alapvető rendszerek recsegnek, ropognak, és ezekről nincs vita. Ezekről nem tudunk beszélni senkivel, hozzáteszem, az önhöz végtelenül lojális, és mondhatni, az ön politikai haragjától vagy iránymutatásaitól félő városok nem is mernek önhöz ilyen kérdéseket eljuttatni. Nem tudom egyébként megítélni, hogy mennyire szembesül egyébként ezekkel a valós problémákkal, hogy adott esetben néhány éves távlaton belül akár még az ivóvízellátás kérdése is kritikus lehet.

Nos, én azt tudom mondani, miniszterelnök úr, hogy az a vita, amit ön elindított a migráció kérdésében, valós problémán alapuló álvita, hiszen ön ezt arra használja, hogy elfedje a valóságot.

(14.10)

Azt el tudom mondani, hogy az Európai Unió jelen állapotában nem képes arra, hogy a jól látható társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásoknak megfeleljen. Nem tud választ adni ez az Unió ebben a formájában ezekre a kérdésekre. De nemzeti szinten mindent meg kellett volna tenni, és az elmúlt évtizedeket és az elmúlt két kormányzati ciklust is arra kellett volna felhasználni, miniszterelnök úr, hogy legalább nemzeti szinten mindent megtegyünk annak érdekében, hogy felkészüljünk ezekre a kihívásokra.

Azt tudom mondani, miniszterelnök úr, hogy az ön kormányzása hatására Magyarország most sokkal inkább kiszolgáltatott, sőt most a leginkább kiszolgáltatott ezekkel a hatásokkal szemben, mint a rendszerváltás óta bármikor. Mi ezért mondjuk azt, és itt már vitatkoznom kell számos olyan ellenzéki képviselőtársammal, aki már bizonyította kormányzati pozícióból, hogy ugyanazt a sikertelen kudarcos politikát folytatja, hogy a mi feladatunk az, hogy egy valódi, XXI. századi politikai alternatívát építsünk föl, ami választ képes adni a XXI. század kihívásaira, és fel tudja készíteni az országot és fel tudja készíteni Európát a globalizáció rendkívül veszélyes és negatív hatásainak a kezelésére.

A Sargentini-jelentés kapcsán pedig annyit engedjenek meg, felsoroltam azokat a tragikus adatokat és azokat a nemzeti tragédiákat, amik ma jellemzőek, miniszterelnök úr, az ön kormányzati teljesítményének mérlegeként, mégis azt kell mondani, és az LMP ezt a határozott álláspontot képviselte, hogy akkor sem megengedhető, hogy egy kormány tragikus teljesítménye és egy kormány hibája miatt egy országot büntessenek, ezért az LMP nem tudott hozzájárulni a Sargentini-jelentés megszavazásához. Mi úgy gondoljuk, hogy ezekre a kérdésekre és ezekre a problémákra nemzeti szinten, Magyarországról kell választ adni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Most a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, Harrach Péter úr következik, parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gyöngyösi Márton megjegyzésével nem teljesen tudok egyetérteni, amikor Gyurcsány Ferenc jelenlétét kifogásolta (Arató Gergely: Na, végre!), hiszen elestünk volna egy műélvezettől, amit a nemzet nagy komédiása produkált most. (Arató Gergely: Azért vagyunk, hogy nektek jó legyen!) De nemcsak ezért, hanem nem tudtunk volna gratulálni annak, hogy néhány évvel ezelőtt ezen a napon jött nyilvánosságra az ön nagy beszéde, a másik beszéde, az őszödi. A többi ellenzéki hozzászólás közben, például az utolsónál tényszerűségekről is hallottunk, de sok esetben durvaság jellemezte a megszólalókat. (Kunhalmi Ágnes: Álszentek…) Én azt gondolom, hogy a durvaság ilyen foka nem méltó a magyar parlamenthez, még akkor sem, ha frusztrációra utal. Ez az önök gondja, de talán ezen uralkodni kellene! (Dr. Vadai Ágnes: Ezt a KDNP-frakcióban kell megvitatni…)

Néhány gondolat most arról, amiről miniszterelnök úr beszélt, hiszen az a dolgunk, hogy a beszédhez hozzászóljunk. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nőkről is beszéljen…) Azok az eredmények, amik a beszéd első felében jelentek meg, valóban tiszteletre méltóak. Csak címszavakat engedjenek meg: a pénzügyi stabilitást meg kellett teremteni 2010-ben; a stratégiai ágazatokat bevonni a patrióta gazdaságba; a foglalkoztatást növelni kellett; a béreket emelni kellett. (Dr. Vadai Ágnes: Londonban…)

A demográfiai mutatók javulása is jelenti azt, hogy a családtámogatás és az otthonteremtési támogatás eredménnyel járt. (Dr. Vadai Ágnes: Tiborcz István!) Nem szeretnék most vitatkozni képviselőtársammal (Dr. Vadai Ágnes: Pedig szívesen!), de a tényeket figyelembe kell venni. Ha ön szerint az 1,2 és az 1,5 között nincs növekedés, akkor nem tudom, mi? (Bangóné Borbély Ildikó: Nem született több gyerek…) De hagyjuk ezt!

És ha megengedik, akkor még megerősítenék az elmúlt és a közeljövő tevékenységével kapcsolatban egy fontos területet, és ez mindnyájunkat érinti, hiszen egy új korszak előtt állunk, egy új és gyakorlatilag az eddigieket meghaladó fejlődés és változás előtt, és ez az Innovációs Minisztérium feladata. Ez igazán nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzetpolitikai kérdés.

Akkor nézzük azt a jelentést, amiről oly sok szó esett most is meg ezelőtt is! Sokszor elmondtuk már, hogy megoldott problémák (Dr. Vadai Ágnes: Melyik?) szerepelnek a Sargentini-jelentésben, azt is elmondtuk, hogy valótlanságok is szép számmal (Dr. Vadai Ágnes: Hol?), és mindnyájan láttuk, hogy egy eljárásjogi ügyeskedés segítségével vitték át. Nem tudom, mit szólna a magyar parlament, ha most hasonló intézkedéseket vezetnénk itt be, és azok a szavazatok, amelyek enyhe nemet jelentenek, kiesnének. Ez egy nyilvánvaló politikai szándék volt azok részéről, akik ezt a jelentést megfogalmazták és keresztülvitték. (Arató Gergely: A plakáttörvényt áttoltátok…)

És most az a kérdés, hogy kik állnak a jelentés mögött. Mert igaz, hogy fércmű, és igaz, hogy egy képviselő asszony vállalta fel, de ez csapatmunka. Egyrészt ott van mögötte az az ideológiailag is egységes kör, amelyről talán azt lehet elmondani, hogy a nyílt társadalom elméletének hívei. Ez az elmélet azt mondja, hogy a kultúrák egymás mellett tudnak élni. Bebizonyította a bevándorlás és az azt követő társadalmi átalakulás (Arató Gergely közbeszól.), hogy ez nem igaz, nem működik.

De nem csupán ideológiai okok, hanem érdekek is vezérelték az alkotókat. És ami a legsúlyosabb: nemcsak nemzetközi társaság, hanem magyarok is voltak ebben. Maga a jelentés sorolja fel azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vettek az információ adásában, a megfogalmazásban. Ezek a politikai, de civilnek álcázott szervezetek nem a 60 ezer valódi civil szervezet közül kerültek ki, hanem ez az a tizenegynéhány pénzelt politikai szervezet. Természetes volt, hogy önmagukat védték.

A másik kérdés. Önök azt állítják, hogy ez a magyar kormány ellen irányult. Világos, hogy azok az esetleges következmények, amik az önök reményei szerint megjelenhetnek, Magyarországot sújtják. (Dr. Vadai Ágnes: Ennyire vagytok hazafiak!) Ezért amikor megkérdezzük, hogy kik ellen irányul ez a jelentés és a következményei, akkor világos, hogy az ország ellen.

Ezért is jelent feltétlenül súlyos cselekedetet ennek a jelentésnek a megszavazása. És nyugodtan mondjuk ki: mivel ez Magyarország, a hazánk ellen irányult, ezért ezt már hazaárulásnak nevezhetjük. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Így van! - Dr. Vadai Ágnes: Majd kiderül! A háborús bűnösöket ebben az országban…)

Nehéz időszak áll Magyarország előtt, nemcsak azért, mert ezt a harcot meg kell vívnunk, hanem folytatnunk kell azt az építkezést, ami itthon ránk vár. (Dr. Vadai Ágnes: Mészáros Lőrinc, Tiborcz István…) Amikor a Fidesz-KDNP frakciója ezt a kérdést higgadtan kezeli, mármint a nemzetközi küzdelmeink kérdését, akkor energiái jelentős részét a hazai építkezésre kell hogy fordítsa, és ahogy ez eddig 8 éven keresztül történt, ezt fogjuk folytatni a közeljövőben is (Dr. Vadai Ágnes: Elég nagy baj!), és egy olyan országot építünk, ahol az igazságosság, a jog (Dr. Vadai Ágnes: Óh!) és a parlamentnek azok a játékszabályai érvényesülnek, amik bizony még megőrizték (Dr. Vadai Ágnes: Azt látjuk!) az eredeti szépségüket és jogszerűségüket. Nem fogunk arra az útra tévedni, amire az Európai Unió Parlamentje tévedt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: A frakciók reagálásában utolsóként a Fidesz következik. Kocsis Máté frakcióvezető úré a szó.

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Véget ért a 2018-as őszi ellenzéki gyalázkodóverseny. Mindenki a képességei szerint vett benne részt. Most már csak az a kérdés, hogy ki nyerte ezt a versenyt. Eredményt kell hirdetni. Nem akarok senkit megbántani a felszólalók közül, de Gyurcsány Ferenc nyerte az ellenzéki gyűlölködő és gyalázkodó… (Közbeszólások az ellenzéki pártok padsoraiból, többek között dr. Vadai Ágnes: Köszönjük!) Frakcióvezető-társam a saját gondolataitól megrészegülve (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) az ellenzék régi-új vezérének szerepébe képzelte magát. Jó helyen tetszik lenni, frakcióvezető úr, inspirálja őket, csinálja meg! (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Kunhalmi Ágnes: Micsoda színészi képességeik vannak!)

(14.20)

De mi a helyzet? Mi a helyzet? Nem akarom komolytalanra venni a figurát, mert rosszabb a helyzet, mint mi arra gondoltunk, bár nem történt más ahhoz képest, mint amire számítottunk, az a helyzet ugyanis, hogy néhány dologra konkrétan szeretnék reagálni.

Frakcióvezető úr, először is: ön volt az, aki saját magáról fogalmazott úgy, hogy megváltom Magyarországot. Személyiség- és szerepzavara önnek van, valószínűleg régebb óta, mint mi önt a közéletből ismerjük, de hogy mostanában és a kormányzása alatt volt, arra tisztán emlékszünk. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Maga gondolta magát királynak is, és maga mondta azt is, hogy amilyen én vagyok, az jó Magyarországnak. Aztán Magyarország egész mást gondolt önről, frakcióvezető úr.

Antiszemitizmus. Frakcióvezető úr, ön egy egykori zsidó család elkobzott villájában él, oda jár haza esténként. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Bizony-bizony. - Gréczy Zsolt: Lendvay utca!) Ha lett volna kárpótlás, frakcióvezető úr, ön ma hajléktalan lenne, vagy ha lenne önben némi becsület, legalább nem venné a szájára ezt a szót (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!), és nem használná politikai eszközként. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Harrach Péter képviselőtársam utalt arra, hogy tudja-e - nem tudom, föltűnt-e -, minek van ma az évfordulója, frakcióvezető úr. Tizenkettedik éves az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, amikor Magyarország megismerhette az ön valódi arcát, ugyanis ön úgy nyert választást, hogy becsapta a magyarokat, meghamisította a költségvetési számokat (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Úgy van!), hazudott nekik reggel, éjjel meg este. Ön mondta. (Közbeszólások.) Ön mondta, frakcióvezető úr.

A helyzet az, hogy említette a jogállamiság kérdését. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön volt a miniszterelnök, amikor lovas rohamot vezényeltek a magyarok ellen (Gréczy Zsolt: Puccskísérlet! - Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Pontosan tudod!), szemeket lövettek ki (Dr. Vadai Ágnes: Egyébként ezt ti szerveztétek! - Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiban: Több rendőr volt, mint civil!); szemeket lövettek ki és nőket vertek meg Magyarországon a főváros utcáin, frakcióvezető úr. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban. - Az elnök csenget.)

Kisebbségi jogok.

ELNÖK: Arra kérném a DK frakcióját (Dr. Vadai Ágnes: Hangosabban beszéljünk?), hogy itt ne méretarányos nyugalmat tanúsítson, hanem kicsit nagyobbat, mint amekkorák önök. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Kisebbségi jogok. Az ön kormányzása alatt neonáci csoportok gyűléseket tarthattak a Hősök terén. Ez az Orbán-kormány alatt már nem volt így. (Dr. Vadai Ágnes: Mert itt ülnek! - Gréczy Zsolt: Azok itt ülnek!) Az ön kormányzása alatt történtek a romagyilkosságok, mert képtelen volt uralni az országban a közbiztonságot, és az ön kormányzásához kötődnek a szélsőséges, Várban tartott gyülevészetek is. Korrupció. Frakcióvezető Úr! Amikor ön volt a miniszterelnök, az ön cégének a Magyar Villamos Művek olcsóbban adta az áramot. Maga beszél korrupcióról? (Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Emlékszel rá? - Így van!) Maga beszél korrupcióról?! (Dr. Vadai Ágnes: Nincsen így! - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Nem emlékszel! - Dr. Vadai Ágnes: Ez nem igaz! Tiborcz István, Mészáros Lőrinc… - Szi-lágyi György: El kellett volna számoltatni!)

Frakcióvezető Úr! De mondjuk ki a vita lényegét! Mondjuk ki a vita lényegét! (Folyamatos közbeszólások. - Az elnök csenget.) Frakcióvezető úr, a valóság az, hogy önnek a bevándorlással van baja, a bevándorláspolitikánkkal van baja, az ön vitája is onnan ered.

És tudja, hogy miért? Azért van ez így, frakcióvezető úr, mert ön gyűlöli a magyarokat, és azt is megmondom önnek, hogy hogyan (Arató Gergely: Szégyelld magad! Hazudsz mindig! - Közbeszólások a DK soraiban.), és hogyan járt el ellenük. Amikor frakcióvezető úr a bevándorlók beengedésére buzdít, egyidejűleg uszítja a társadalmat, a saját híveit a határon túli magyarok ellen. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Így van! Úgy van! - Gyurcsány Ferenc: Nem hallom! Mondjad!) Ezt teszi, frakcióvezető úr. (Arató Gergely: Hazugság! Nem igaz! - Dr. Vadai Ágnes: Hazugság! - Dr. Vitányi István: Nem így volt?) Gyűlöletkampányt folytat évek óta ellenük, 2004-re már nem is szeretnék utalni, és amikor a bevándorlásról van szó vagy az akörüli vitákról, akkor ön aláírásgyűjtést kezdeményez - 2015-re gondolok -, hogy elfogadja Magyarország az uniós kvótát. Önnek ma is a legnagyobb vitája velünk szemben a bevándorlás körül mozog. (Dr. Vadai Ágnes: Ez nem igaz!)

Az a helyzet, frakcióvezető úr, hogy ön azt ígérte nekünk 2018 márciusában, hogy bizonyítani fogja, hogy Röszke 2-nél ünneplő tömeg érkezett a határra, akiket a rendőrök brutálisan megvertek. (Gréczy Zsolt: Már vizsgálják is! - Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Az a helyzet, frakcióvezető úr, hogy maga eladósította a magyarokat (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.), az a helyzet, frakcióvezető úr, hogy munkanélkülivé tette magyarok százezreit, és az a helyzet, frakcióvezető úr, hogy abban, amiben mi hiszünk, a keresztény kultúra védelmében, ön sohasem hitt. (Arató Gergely: Hazudni is csak papírból tudsz!)

S az a lényeg, frakcióvezető úr, ami a legszomorúbb vagy ennél még szomorúbb, hogy ön a választási eredményt nem tudja tudomásul venni. Háromszor küldték a választók olyan messzire a kormányzástól, amilyen messzire csak lehet. (Gréczy Zsolt: Csaltatok!) Frakcióvezető úr, én a szenvedélyes és sértő, gyalázkodó hozzászólását, amit a miniszterelnökkel és a mi politikai közösségünkkel szemben is intézett, azért is utasítom vissza, mert ha ül a Magyar Országgyűlésben olyan ember, akinek egyáltalán nem lenne morális alapja szólásra emelkedni, az éppen ön, frakcióvezető úr! (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Úgy van! - Arató Gergely: Te döntöd el? - Dr. Vadai Ágnes: Mert nyilván nem hallgattatnak el senkit… - Folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Az a helyzet, frakcióvezető úr - és itt Gyöngyösi Márton frakcióvezetőhöz is szeretnék szólni -, hogy nagymértékben egyetértek, csak az a szomorú, hogy éppen önök kötöttek most Gyurcsány Ferencékkel választási együttműködést a XV. kerületi választásban. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a Jobbik soraiból: Beteg vagy! Vizsgáltasd ki magad! - Szilágyi György: Hazugság! Tetszettek volna elszámoltatni, nem ülne itt!) Minden másban egyetértünk. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Minden másban egyetértünk.

Frakcióvezető úr, annyit engedjen még meg, hogy bízza nyugodtan a választókra a politikai döntéseket. Bízza nyugodtan azokra az emberekre, akik egykoron még az önök pártját is a kormányzás közelébe engedték, és ne az emberekben és végképp ne az általuk megválasztott kormányban keresse a hibát (Gréczy Zsolt: Adjátok vissza a tévéket, rádiókat, újságokat!); keresse magában a hibát, hogy miért ül most a patkónak azon az oldalán, mit követett el, milyen bűnöket követett el az emberek ellen, és miért lesz még nagyon sokáig a politika szégyenpadján.

Azokat a mérgező gondolatait, amelyeket itt képvisel (Dr. Vadai Ágnes: Szabadság? Igazságosság? Ezek?), azt a mérgező szellemiséget, azt a mélyről jövő gyűlöletet, amit ön sugall a mindennapokban évek óta, azt pedig politikai detoxikálóban legyen kedves kezelni. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben igényt tart rá, viszonválaszra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Sok hozzátennivalóm nincs. Érdekes dolgokat hallottunk. A legkülönösebb talán az volt, hogy mintegy húsz percig tettem eleget az alkotmányos szokásokból fakadó kötelességemnek, és egyetlenegyszer sem használtam azt a szót, hogy áruló, ezzel szemben Szabó Timea azt állította, hogy én csak erről beszéltem. Nem egy freudi elszólásról van itt szó? (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban. - Szabó Timea: Ennél jobbat várunk, miniszterelnök úr! ) Sokadszor hallom, hogy folyamatosan úgy beszélnek a külföldön dolgozó magyarokról, mintha azok valami rossz dolgot tennének, mintha helytelen volna azt a lehetőséget megfontolniuk, és aztán úgy dönteni, hogy külföldön vállalnak munkát. Én jól emlékszem, amikor még Medgyessy Péter kormánya tárgyalt az európai uniós tagságról, akkor mi még ellenzékben voltunk, önök kormányon, és akkor az egyik legfontosabb feladatot úgy határoztuk meg a tárgyaló delegáció számára, hogy érje el, hogy minél kevesebb akadály legyen a leendő magyar, Nyugaton dolgozni akaró munkavállalók előtt. Ez volt a közös mandátumunk, amelyet Medgyessy Péternek adtunk. (Közbeszólások az MSZP és a DK soraiban.)

Ezek után, amikor elérjük, hogy egyébként Nyugaton tudnak munkát vállalni az emberek, akkor úgy beszélni a Nyugaton történő munkavállalásról, mintha az, aki oda kimegy, valami rosszat tenne, azt hiszem, hogy rosszindulatú dolog és tévedés. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Miért nem bízzák a magyarokra, hogy eldöntsék, hogy ki van közöttük abban az állapotban, ki van olyan bátor, ki van olyan talpraesett, ki van olyan - nem könnyű dolog az! , hogy elmegy Magyarországról idegenbe munkát vállalni akármilyen okból is? Miért akarják őt negatív fényben föltüntetni?

Én határozottan kiállok azok mellett a magyarok ellen (sic!), akik úgy döntenek egyébként (Dr. Vadai Ágnes: Ez volt a freudi elszólás… - Kunhalmi Ágnes: Freud elvtárs… - Közbeszólások és taps az ellenzéki pártok soraiban. - Szilágyi György: Ez volt a freudi elszólás!), akik úgy döntenek, hogy külföldön munkát fognak vállalni, és egyébként a rájuk vonatkozó szabályozás tekintetében ránk mindig is számíthatnak. (Az elnök csenget.) Ezt úgy találjuk, hogy helyes dolog, és ha külföldön akarnak dolgozni, akkor éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket egyébként erre az Európai Unió és a magyar kormány is megteremt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meghallgattam az ellenzéki pártok vezetőit. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy ismét a régi nótát hallom, mintha elsikkadt volna az a tény, elkerülte volna az önök figyelmét az a tény, hogy itt öt hónappal ezelőtt parlamenti választások voltak. (Gréczy Zsolt: Ami az EBESZ szerint nem volt tisztességes!) Ezeket a vitákat a derék magyar nép hosszú éveken keresztül meghallgatta, megfontolta, mérlegelte, majd elment választani és döntött, és úgy döntött, hogy önök akkorák, mi pedig ekkorák.

Úgy döntöttek, hogy önök ennyi bizalmat kapnak, mi pedig annyit, amit itt látnak. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Ez nem a mi döntésünk volt, ez a magyar választópolgárok döntése volt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Szeretném világossá tenni, hogy ezeket a vitákat a magyar gazdaságról, családpolitikáról, migrációról a magyar választópolgárok meghatározták és eldöntötték, és azt akarták - ezt a szándékukat kifejezték -, hogy folytassuk a családpolitikánkat, a gazdaságpolitikánkat, a nemzetpolitikánkat (Dr. Vadai Ágnes: Az egészségügyi politikát…) és a migrációval szembeni politikánkat is.

(14.30)

Én nem akarok önöknek tanácsot adni - talán ez helyes -, de mégis annyit talán fontoljanak meg, hogy ha nem akarnak bent ragadni a múltban, és mindig ugyanabban a mókuskerékben száguldozni, akkor esetleg kövessék az embereket, az sokat segít. Higgyék el, akkor talán a régi kérdések helyett azok a kérdések is napirendre kerülhetnek ebben a Házban, amelyek valóban fontosak a magyar emberek élete szempontjából.

A második dolog, tisztelt hölgyeim és uraim, amit szeretnék elmondani, illetve kérni a tisztelt ellenzéktől, hogy ha olyan helyzet áll elő, mint legutóbb is, akkor ne szavazzanak, sose szavazzanak Magyarország ellen. (Dr. Vadai Ágnes: Sose szavazunk Magyarország ellen!) Egy dolog a kritika (Dr. Vadai Ágnes: A magyar kormány ellen, az más!), és egy másik dolog szembefordulni a hazánkkal. (Dr. Vadai Ágnes: Nem fordulunk szembe a hazánkkal!) Én most figyeltem önöket - volt rá időm és lehetőségem -, és megerősödött bennem az a korábbi gyanúm, hogy az itt a feneség, az fertőzi a magyar politikát, hogy vannak itt emberek és pártok, akik egész egyszerűen jobban gyűlölnek bennünket, mint amennyire szeretik a hazájukat. (Dr. Vadai Ágnes: Jézusom! - Arató Gergely: Azért gyűlölünk benneteket, mert szeretjük a hazánkat! - Dr. Vadai Ágnes: Sokat nem jelentenek nekünk, miniszterelnök úr!) Ez baj, mert ezt a határvonalat nem szabadna átlépni. (Közbeszólások a DK soraiból.)

Úgyhogy ahelyett, hogy árulónak nevezném azokat, akik Magyarország ellen szavaztak, de mégiscsak valahogy reagálva erre a helyzetre, azt tudom mondani önöknek, hogy volt már ilyen a nemzetközi történelemben, és csak idézni tudom azt, amit Leonidász mondott egy hasonló helyzetben, amikor az őt elárulóknak, illetve Spártát elárulóknak csak annyit mondott: élj örökké. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A határvédelem jogáról annyit szeretnék még mondani itt önöknek, hogy most bontakozik ki ez a vita, amit itt ismertettem. Nem tisztségviselőktől, nem bürokratáktól idéztem, hanem Európa meghatározó politikusaitól. Valóban fenyeget az a veszély bennünket, hogy a határvédelem megerősítésére hivatkozva olyan országtól, esetleg országoktól, mint amilyen mi is vagyunk, aki képes megvédeni a saját határát, aki egyetlen percnyi kétséget sem hagy afelől, hogy megvan az ereje és az elszántsága, hogy megvédje az ő schengeni külső határszakaszát, jogot akarnak elvenni. De miért? Ha meg kell erősíteni azokat, akik nem tudják megvédeni, akkor erősítsük meg. De miért kell tőlünk jogot elvenni? (Gréczy Zsolt közbeszól.)

Miért kell elvenni Magyarországtól azt a jogot, hogy a határunkat mi magunk megvédjük? Majd mi tudjuk kit kell, és kit nem kell beengedni. (Dr. Vadai Ágnes: Az biztos!) Mi pontosan tudjuk, hol kell kerítést építeni. Tudjuk pontosan, hány ezer és tízezer embernek kell ott szolgálatot teljesíteni. Miért akarja valaki Brüsszelből ezt a jogot elvenni (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.), mondván, hogy majd persze a magyarok parancsolnak, de azért idejönnek Brüsszelből a nem tudom kicsodák… - miért van erre szükség? Kérem, gondolkodjanak el ezen! Értelmes dolog ez? Ha nem értelmes a mi logikánk szerint, vagyis a magyar határvédelem ezt nem kívánja meg, ha van értelme egy ilyen javaslatnak, akkor más az értelme, nem pedig az, hogy megvédjék a határt. Azt akarják, hogy átadjuk a kapukulcsot. Ők akarják azt mondani, hogy ki jön be és ki nem, és nem az a céljuk, hogy megvédjük a határt, hanem, hogy beengedjük azokat, akiket ők szeretnének beengedni és befogadni, csak nem tudnak átvergődni a magyar határon.

Ezért azt kérem az ellenzéktől, hogy ebben a kérdésben, a magyar határvédelemhez fűződő jogok csorbításának és elvételének kérdésében képviseljenek magyar nemzeti álláspontot, és kérem, hogy a saját pártcsaládjukban támogassák a magyar kormány álláspontját. Csak annyit szeretnék kérni az ellenzéktől, hogy nemzeti ügyekben álljanak a nemzet mellé. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-20   21-32      Ülésnap adatai