Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-19   20-23      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 8. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek a segítségemre.Tisztelt Ház! Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy bejelentem az elmúlt időszakban két volt képviselőtársunk elhunytát. Szabadi Béla az 1998-as országgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt budapesti területi listájáról szerzett mandátumot. 1998-tól 2001-ig az FKGP-frakció tagjaként, majd 2001 és 2002 között független képviselőként dolgozott a magyar Országgyűlésben. Megbízatása alatt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, illetve az Informatikai és távközlési bizottság alelnöke és az Európai integrációs ügyek bizottságának tagja volt. Politikai, közéleti pályafutása mellett gazdaságkutatóként, gazdasági elemzőként is dolgozott. Életének 72. évében hunyt el.

Petrenkó János az első szabad országgyűlési választásokon az MSZP Borsod megyei területi listájáról szerzett mandátumot. 1990-től 1992-ig az MSZP-frakció tagjaként, majd 1992 és 1994 között független képviselőként dolgozott a magyar Országgyűlésben. Megbízatása alatt a Gazdasági bizottság tagja volt. Politikai pályája mellett iparosként, később iparos vállalkozóként tevékenykedett. 25 éven át dolgozott az Ózdi Kohászati Üzemekben, majd az ózdi durvahengermű tulajdonosaként a térség egyik legnagyobb munkaerő-foglalkoztatója volt. Életének 80. évében hunyt el.

Kérem önöket, hogy a képviselőtársaink emléke előtt néma felállással tisztelegjünk. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunytak emlékének.) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Minden esztendőben március 23-án Lengyelországgal közösen ünnepeljük a Magyar-Lengyel Barátság Napját, erről határozott 2007-ben a magyar Országgyűlés és a lengyel szejm. A magyar-lengyel barátság és együttműködés ténye közismert. „Lengyel, magyar két jó barát”, kezdődik a mondás, amelyet Lengyelországban és Magyarországon is jól ismernek, és a két nép több évszázados barátságát példázza. Ezt szimbolizálja a Győrben 2006-ban felavatott emlékmű is, amely két, gyökereivel egymásba kapaszkodó tölgyfát ábrázol, és amelynek lengyelországi párja Jarosławban található.

A magyarokat és a lengyeleket a történelmükben fellelhető számos hasonlóság és gyakran a közös sors is összeköti. Géza fejedelem alig hat évvel később vette fel a keresztséget, mint I. Mieszko lengyel király, és csaknem egy időben született a magyar és lengyel állam. Egyszerre illeszkedtek be az akkori Európába is. A két uralkodóház, az Árpádok és a Piastok kapcsolatát házasságok fűzték szorosabbra, Könyves Kálmán pedig örök testvériséget fogadott III. Boleszláv lengyel királynak. Nagy Lajos a XIV. században egyszerre viselte a magyar és a lengyel koronát. Kisebbik lánya, Hedvig lengyel királynő lett, és ő a Jagelló-ház alapítója is. Jagelló-uralkodók ültek később a magyar trónon is, jogaruk alatt egyesítve a középkor végén a két királyságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A függetlenség elvesztésével közössé vált a két nép szabadságvágya is. II. Rákóczi Ferenc lengyel földről hazaérkezve indította meg szabadságharcát, majd 1848-49-ben Bem tábornok vezetésével mintegy 6 ezer önkéntes lengyel katona érkezett a magyarok szabadságküzdelmének támogatására. 1918-ban a két nép egyszerre nyerte el a függetlenségét, majd száz évvel ezelőtt, 1920-ban Magyarország fegyverszállítmánnyal segítette a lengyelek küzdelmét a szovjet-orosz hadsereggel szemben. Azután, hogy 1939-ben a német hadsereg lerohanta Lengyelországot, hazánk sok ezer lengyel menekültnek nyújtott segítséget. Közismert az is, hogy 1956-ban a nyári poznańi felkelés iránti szolidaritás jelentős szerepet játszott a magyar forradalom érlelődésében. Mintegy 30 évvel ezelőtt, 1989-90-ben a magyar rendszerváltoztató erőknek példaképül szolgált a lengyel Szolidaritás mozgalom elszánt küzdelme. 1991 óta a visegrádi négyes együttműködés keretében fűzzük szorosabbra a kapcsolatainkat, majd évekkel később országaink egy időben váltak a NATO, majd az Európai Unió tagjává.

A két nép évszázadokra visszavezethető közös történelme és sorsközössége alapozza meg azokat a hétköznapi kapcsolatokat, amelyek a diplomáciai köteléknél is mélyebbek és elszakíthatatlanok. Közös felelősségünk, hogy ezeket támogassuk és utódainkra áthagyományozzuk.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Megadom a szót.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert 12 napja hirdettük ki a veszélyhelyzetet Magyarországon; azért tettük ezt, mert egy Ázsiából származó vírus elérte Európát, és megjelent Magyarországon is. Ez a fertőzés Ázsiában tört ki, de behurcolták Európába is. Az is igaz, hogy ez a világ mai egymásba fonódó gazdaságainak és társadalmainak korszakában aligha volt elkerülhető. Ennek a vírusnak jelenleg nincs ellenszere, bár az egész világon elszántan keresik. Csak Németországban 47 vakcinakifejlesztési kísérlet zajlik. Magyarországnak elismert orvos koponyái vannak, akik részei a nemzetközi tudós- és kutatói közösségnek, és rajtuk keresztül mi, magyarok is hozzájárulunk az emberiség nagy, közös erőfeszítéséhez.

Ezt az akciócsoportot Jakab Ferenc professzor úr vezeti. Azonban ma azt kell mondanunk, hogy az egész emberiség teljes erőfeszítése mellett sem várható, hogy a vírus ellen védelmet nyújtó vakcina a közeljövőben elérhető lesz. Mi, magyarok úgy döntöttünk, hogy a vakcinára való várakozás helyett felvesszük a küzdelmet a vírus terjedésével szemben. Ha felszámolni még nem is tudjuk, legalább lassítjuk a terjedését. Tanulmányozzuk más országok lépéseit, és azt látom, hogy különböző országok különböző döntéseket hoznak, minden ország a maga nemzeti módján válaszolt a válsághelyzetre.

(13.20)

A dolgok szokásos rendjében itt Magyarországon nem lett volna lehetséges, hogy megszervezzük a kollektív önvédelmet, és közösen kivédjük ezt a támadást. A kollektív védekezés megszervezése, a fertőzés ütemének lassítása, a veszélyeztetett honfitársaink megvédése, a megfelelő ellátás biztosítása, a gazdasági következmények enyhítése és a lebénuló gazdaság újraindítása nem lett volna lehetséges a békeidőben érvényes szabályok mellett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az életünk megváltoztatása most elkerülhetetlen. Mindenkinek ki kell lépnie a komfortzónájából. Most egy ideig másképpen kell dolgoznunk, másképpen kell viselkednünk, és mindannyiunknak másképpen kell szerveznie az életét. Ezért vezettük be a szokásostól eltérő veszélyhelyzeti jogrendet is. Ez az új jogrend felhatalmazza a kormányt, és az eszközöket is megadja a kormánynak ahhoz, hogy megszervezze Magyarország önvédelmét.

Most, ebben a felszólalásban jelentést szeretnék tenni a képviselőtársaimnak arról, hogy hol tartunk a kollektív védekezés munkájának megszervezésében. Négy vonalon szerveztük meg a védekezést, négy harctéren kell egy időben helytállnia Magyarországnak: katonai védekezés, rendőri védekezés, egészségügyi védekezés és gazdasági védekezés. Azt is tudtuk, tudjuk, hogy a vírus terjedésének három szakasza van, és a védekezést is ehhez kell igazítani. Az egyéni fertőzés után átléptünk a csoportos fertőzés szakaszába, és a számokból azt látom, hogy most egyre gyorsuló lépésekkel közeledünk a tömeges fertőzés szakasza felé. Ma reggel 167 azonosított fertőzött volt Magyarországon. Hangsúlyozom, hogy azonosított. Ezt úgy kell érteni, hogy laboratóriumi körülmények között, kontrollellenőrzéssel igazolt vírusfertőzés. Természetesen fontos lenne tudni, hogy ténylegesen hány emberbe költözött bele a koronavírus, de erről csak becsléseink lehetnek.

Felkértem az ország legjobb matematikusait, virológiai szakembereit és a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet is, hogy készítsenek becsléseket. Ezek el is készültek, de még nem elég biztonságosak ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt ezekről beszélni tudjunk, ezért további munkát kértem tőlük. Ahogy az esetszámok nőnek, a becslésük is úgy lesz majd nyilvánvalóan egyre biztosabb. De nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy a mostani becsült számok jóval magasabbak az azonosított, igazolt 167 fertőzöttnél.

Azt is jelentem önöknek, hogy a 167 azonosított fertőzöttből 108 ember az, akit úgy tekintenek, úgy hívnak, hogy hordozó, akiben benne van a koronavírus, de nem mutat tüneteket, vagyis köznapi értelemben, a mi szóhasználatunk szerint nem beteg. Fertőzött, hordozza a vírust, de ő maga nem beteg, és reményeink szerint a legtöbbjük nem is lesz az.

Az igazoltan fertőzött 167 emberből 27 mutat tüneteket, vagyis beteg. Ők azok, akik kórházi ápolás nélkül is nagy valószínűséggel meggyógyulhatnak. És van a 167 fertőzöttből 9 olyan honfitársunk, aki nagyon beteg. Ők azok, akik kórházi intenzív ellátásra szorulnak, és akikért szorítanunk kell, hogy meggyógyuljanak. Meggyógyulhatnak, de most komoly veszélyben vannak.

És tisztelt Ház, van hét halottunk is. Az ő családjaikkal együttérzünk, és imádkozunk értük. Róluk azt is tudnunk kell, hogy a hétből öten szív-, ér- és cukorbetegségben szenvedtek, a hétből egy daganatos beteg volt, egy pedig vastagbélbetegségben szenvedett. A hét halottunk átlagéletkora 69 év volt. Mindenki láthatja, hogy jó okkal tesszük, ha a védelmet az idősekre összpontosítjuk.

Tisztelt Ház! A védekezésben az egészségügy vonalán a következő erőforrásokkal és készletekkel rendelkezik ma Magyarország. Orvosi maszk: 1 millió 500 ezer darab. Heti 25 ezret gyártunk, és ha minden jól megy, heti 80 ezer darab gyártására futhatunk föl. Speciális maszkból 129 ezer darab van. Gumikesztyűből 20 millió pár. Védőruhából 170 ezer. Lélegeztetőgépből 2560 darab áll rendelkezésünkre. Ez a mai helyzet.

Fürkészeket és portyázókat küldtünk ki minden égtáj felé, a kereskedők és a diplomaták is dolgoznak. A hírek szerint Nyugaton ma mindenhol hiány van, elérhető segítség ma csak Keleten található. Ott viszont óriási tételeket kötöttünk le, a szállítmányok folyamatosan érkeznek, több mint tíz repülőgép teljesít szolgálatot. Én azonban csak azokról a számokról tájékoztatom önöket, amelyeknek az adatai megbízhatóak, mert az eszközök már megérkeztek Magyarországra, nálunk vannak, és biztonságban vannak. A többi bizonytalan.

Ami a kórházi kapacitásokat illeti, Magyarországon összesen 66 906 kórházi ággyal rendelkezünk, és végszükség esetén 252 tábori kórházi ágyat is képesek vagyunk munkába állítani. Ezeket fel is fogjuk állítani. 65 év alatti orvosunk 19 431 fő; bevethető rezidensünk 4312 fő; bevethető utolsó éves orvostanhallgató  ha őket bevethetőnek minősítjük, és azt hiszem, szükség esetén ezt jól tesszük  900 fő. Mindösszesen 24 643 fő az, aki orvosi szolgálatban áll, illetve idevezényelhető.

Egészségügyi szakdolgozók, vagyis akik valamilyen egészségügyi munkára kiképzett szakmunkások, és 60 év alattiak, 105 ezren vannak Magyarországon. Tudnunk kell, hogy különböző nyilvántartások vannak forgalomban. Ezeket a nyilvántartásokat összegyűjtöttük  Magyar Orvosi Kamara, Államkincstár, Nemzeti Népegészségügyi Központ adatbázisai , és ezek alapján állítottuk össze a most önökkel itt közölt adatokat is, és ezeknek az adatoknak az alapján készítjük el az országos vezénylési tervet is. A készletek mennyisége, a mozgósítható egészségügyi dolgozók száma és a várható betegszám alapján rendeljük el, hogy melyik eszközből mikor mennyit lehet felhasználni.

Ma reggel az operatív törzs az alábbi döntéseket hozta. Holnap reggeltől minden intenzív ágy mellett dolgozó orvos speciális maszkot kap; minden intenzív ágy mellett dolgozó ápoló is speciális maszkot kap. A többi, tehát nem intenzív ágy mellett dolgozó kórházi orvos és ápoló sebészi maszkot kap. Akit koronavírus gyanújával bevisznek egy kórházba, azonnal megkapja a sebészi maszkot. Az operatív törzsnek ezt a döntését jóváhagytam, a végrehajtás megkezdődött, és remélem, hogy holnap reggel ezek az eszközök a helyszínen mind rendelkezésre is állnak.

Az operatív törzstől fegyelmezett és észszerű készletgazdálkodást kértem, mert a védekezés hosszú lesz, nagyon sok eszközre lesz szükség, és még nagyon az elején vagyunk.

Az egészségügyi dolgozók eddigi munkáját köszönöm. Kiérdemelték mindannyiunk nagyrabecsülését. Köszönjük, és hálásak vagyunk. Azt kérem tőlük, hogy a munkavégzésre és a vezénylésre vonatkozó utasításokat tartsák be. Így állunk az egészségügy vonalán.

(13.30)

Ami a rendőri védekezést illeti: a rendőrség lezárta a határokat a személyforgalom előtt. Csak magyarok léphetnek be az ország területére, illetve azok, akik erre külön engedélyt kaptak. A teherforgalom továbbra is megengedett. A nem magyar, de hazaigyekvő embereket a határainknál megállítjuk. Számukra speciális szabályokat határoztunk meg. Ők a kijelölt humanitárius folyosón, felügyelet mellett, a meghatározott időtartam alatt, tehát biztonságosan haladhatnak át Magyarországon. Az emberség erkölcsi parancsa még ilyen nehéz körülmények közepette is iránytű marad, a szomszédainkat pedig barátainkká is akarjuk tenni, így most is számíthatnak ránk. Ha most együtt harcolunk, később fegyverbarátok lehetünk. A románoktól garanciákat kértem: amilyen ütemben ők beengedik a Magyarországról érkezőket, olyan ütemben engedjük át az osztrák-magyar határon a Románia felé tartókat. Rendőreink ezt a zsilipelést sikeresen megoldották.

Tisztelt Ház! A rendőreink feladatai napról napra növekednek. A helyzet nehezedésével párhuzamosan új területek irányítását kell átvenniük, és fokozatosan növelniük kell képességüket, hogy fenntarthassák a közrendet. Itt a következőképpen állunk: a bevethető összes egyenruhás Magyarországon ma, aki 65 év alatti, tiszti és tiszthelyettesi állományban van, 70 275 fő. Vannak önkénteseink, például a polgárőrök, de mások is, akik végszükség esetén rendfenntartási feladatokat láthatnak el, a számuk 46 573 fő. Igaz, fegyverük nincs, de van gyakorlatuk, és rendelkeznek bizonyos szintű fegyelmezettséggel és szervezettséggel, tehát bevethetők.

Ami a katonai védekezést illeti, ők most emelt szinten vesznek részt a határvédelemben. Most az a honvédség dolga, hogy fölkészüljenek a rendőrséggel való együttműködésre arra az esetre, ha az utcai járőrözésüket is el kell rendelni. És fölkészülnek most arra az esetre is, ha a létfontosságú magyarországi vállalatoknak kellene segítséget nyújtaniuk, azok működésében ugyanis nem lehet zavar. Minden ilyen vállalathoz operatív csoportot rendeltem ki.

A katonai erőforrások tekintetében a következőképpen állunk: 23 950 hivatásos katonánk van, 9381 tartalékos katonánk van, és van 10 649 olyan emberünk is, aki öt éven belül, azaz öt évnél nem régebben szerelt le, tehát még emlékei és bevethető képességei vannak. Ez együtt 43 980 fős katonai erőt jelent. Tehát azt jelentem a tisztelt Háznak, hogy mindösszesen a rendfenntartásra igénybe vehetők száma ma Magyarországon 139 684 fő. Ha baj van, ezzel gazdálkodhatunk.

Tisztelt Ház! A koronavírus-járvány első helyen az emberi életet fenyegeti, de a világjárványnak nagyon súlyos gazdasági következményei is vannak. Most az egész gazdaság bajba kerül, de nem egyszerre. Vannak a gazdaságnak olyan szektorai, például a turizmus, a vendéglátás és a szolgáltatások, ahol a baj már bekövetkezett. Máger Andrea miniszter asszony vezetésével külön munkacsoportot, akciócsoportot állítottunk fel, melynek az a feladata, hogy a bajba jutott ágazatok képviselőivel konzultáljon és javaslatokat tegyen. Mivel a munkahelyeket fenyegeti a veszély, ezért arra kértem, hogy a munkahelyek megvédésére koncentráljon az első helyen.

Konzultáltunk a legfontosabb munkaadókkal, a bajba jutott gazdasági szereplőkkel, és meg is született az első, a koronavírus-járvány gazdasági következményeit kezelő akcióterv. Mivel a világgazdaság és benne a magyar gazdaság is lassulni fog, sőt sokak szerint leáll, ezért az első akcióterv feladata a lassulás mérséklése. Ezt újabbak követik majd, mert a gazdaság újraindításához is szükség lesz döntésekre. Legutóbb hétfőn beszélhettem itt önök előtt, azóta hoztunk gazdaságiakcióterv-döntéseket, szerdán hoztuk őket nyilvánosságra, de mivel itt nem hangzottak el, ezért ezeket most ismertetni fogom a tisztelt Ház előtt is.

Az akcióterv első lépése az év végéig tartó fizetési moratórium. Ez a döntésünk mintegy 3000 milliárd forintot hagy a magyar családoknál és a magyar vállalkozásoknál. Ennyi pénzt fizettek volna még év végéig a bankoknak. Óriási összeg, ami egyszerre jelent segítséget a magyar családoknak és a vállalkozásoknak. Ez a lépés fölfogásunk szerint egyszerre családvédelmi és gazdaságvédelmi intézkedés. Segít a vállalkozásoknak, hogy fenn tudják tartani magukat és megőrizzék a munkahelyek többségét, és egyúttal segít a nehéz hónapokban a családoknak, hogy ne kelljen rögtön felélni a tartalékaikat. Mindenki levegőhöz jut.

Arra köteleztük a bankokat, hogy minden fizetéslevonást függesszenek fel. Ez minden hitelre vonatkozik, amit banktól, pénzintézettől vettek fel: fogyasztási hitel, autóhitel, lakáshitel egyaránt. A diákhitelek és az eddig felvett babaváró hitelek is ebbe a körbe tartoznak. Nem kell kérelmezni, ez automatikus, és csak annak kell felkeresnie a bankját, aki mégis fizetni, törleszteni szeretne. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a bankok nem maradnak támasz nélkül, számukra a Magyar Nemzeti Bank biztosítja a szükséges likviditást erre az évre. Úgy látom, hogy a biztonságos banküzem feltételei garantálva vannak. Tudom, hogy a pénzintézeteknek, a bankoknak is nehéz lesz, de kérem, lássák be, hogy most nekik is segíteniük kell, és kérem őket, hogy működjenek velünk együtt.

Tisztelt Ház! Segítséget adtunk a gyorsan, vagyis azonnal bajba jutott ágazatoknak is. A turizmus és a vendéglátás lényegében padlóra került, a szórakoztatóipar esélyei rendkívül csekélyek, és a taxisok is sokat veszítenek. Nekik komoly adókedvezményeket adunk. A turizmus, a vendéglátás, a szórakoztatóipar és a sportszolgáltatások esetén elengedjük a járulékfizetési kötelezettségeket. Ez azt jelenti, hogy nem kell fizetniük járulékot a munkavállalók után. Azt reméljük, hogy így talán meg tudjuk menteni a munkahelyek egy részét. Ez volt az első akciótervünk múlt szerdán.

Ma reggel további döntéseket hoztunk. Ezek a következők. Hat lépéssel egészítettük ki, amit eddig elmondtam.

1. A taxisok után további 81 480 kisvállalkozónak adunk június 30-ig adómentességet a kata átalányadó-fizetési kötelezettsége alól. A fodrászat, a szépségápolás, a festés, az üvegezés, a villanyszerelés, az egyéb humán egészségügyi ellátás, az előadó-művészet, a víz-, gáz- és fűtésszerelés, az épületasztalosság, a járóbeteg-ellátás, a padló- és falburkolás, a testedzési szolgáltatás és az egyéb sporttevékenység, az idős fogyatékosok ellátása mind ebbe a körbe került. Ez egy hosszú lista, csak néhány foglalkozási csoportot ismertettem ebből, a részleteket egy ma este megjelenő rendelet fogja majd tartalmazni.

2. A március 1-je előtt keletkezett kata-adótartozásokra haladékot adunk, ezeket elegendő lesz a veszélyhelyzet lejárta utáni negyedévben befizetni.

3. A turizmushoz és a vendéglátáshoz hasonló mentességet kapnak a magyarországi médiaszolgáltatók a kieső reklámbevételek miatt.

4. A végrehajtó kamarával egyeztetve a kilakoltatásokat és a lefoglalásokat fölfüggesztjük.

5. Az adóvégrehajtásokat is fölfüggesztjük, a fennálló adótartozásokat elég lesz a veszélyhelyzet lejártát követően befizetni.

6. A veszélyhelyzet alatt lejáró gyes-, gyet- és gyedjogosultságokat meghosszabbítjuk, az édesanyákat a jelenlegi státuszukban tartjuk a veszélyhelyzet idején is.

(13.40)

Tisztelt Ház! A gazdaságban most az a legfontosabb, hogy az emberek munkahelyeit megvédjük, és akik elveszítik az állásukat, minél hamarabb új munkahelyeket keressenek és találjanak. Ezt egyszer már megcsináltuk 2010 után, amikor több százezer munkanélkülit örököltünk  akkor is sikerült, és most is talpra fogunk állni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló időszak nehéz lesz, mindenkitől erőfeszítéseket követel. Azért érdemes vállalnunk ezeket az erőfeszítéseket, mert így szó szerint emberéleteket menthetünk meg, és minél többen működünk együtt, annál több életet tudunk megmenteni. Olyan feladat előtt állunk, amit egyedül senki nem tud megoldani. Mindenkinek felelőssége van, mindenkinek hozzá kell, hozzá kellene tennie a magáét.

A politikai széthúzás és a politikai viták helyett elérkezett az összefogás ideje párthovatartozástól függetlenül. Erre kérem képviselőtársaimat is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy láthatták, a miniszterelnök úr felszólalásának időtartama meghaladta a 20 percet, így a frakcióknak 8-8 perc áll rendelkezésre a reagáláshoz. Megadom a szót Gyurcsány Ferencnek.

GYURCSÁNY FERENC (DK): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés elsőrendű dolga először is, hogy vegye tudomásul a kormányfő jelentését. Tudomásul vettem. Aztán az a dolga, hogy segítse az országot abban, hogy ebben a kétségtelenül rendkívül nehéz, válságos időben okosan és közösen, mindenki saját felelőssége szerint járuljon hozzá a túléléshez, járuljon hozzá a közös gyógyuláshoz. Más-más szerepben vagyunk, ez a természetes. A kormánynak kivételes, sok esetben mások által nem birtokolt eszköze és felelőssége van, hogy egy ilyen helyzetet kezeljen, ez így van rendjén. A veszélyhelyzetben azt, hogy a kormány a veszélyhelyzetet korlátozza, megoldja, következményeire helyes választ adjon, abban a kormányt támogatni kell, akkor is, ha az ember így vagy úgy gondolkodik, ebben nincsen közöttünk vita. A parlamentnek ettől némileg eltér a szerepe. A parlamentnek dolga, hogy közös új szabályokat hozzon, vagy éppen dolga, hogy a végrehajtást szervező, vezető kormányt ellenőrizze, támogassa, ha kell, új tanácsokkal lássa el. Ez is rendjén van énszerintem.

Hogyan látjuk a dolgokat? Ha jól emlékszem, akkor a nemzetközi egészségügyi szervezet, a WHO január 7-én jelentette be hivatalosan, hogy egy új, korábban nem ismert és minden bizonnyal rendkívül fertőző vírussal állunk szemben  ez többé-kevésbé tíz héttel ezelőtt történt. Ha tíz hét alatt sokan úgy érzik, hogy talán nem készültünk fel arra a pillanatra, amikor hozzánk is meg fog érkezni ez a válság, akkor nem biztos, hogy azoknak van igaza, akik azokat kritizálják, akik azt mondják, hogy itt valami rosszul történt. Nem biztos, mert hát természetesen a tényszerű számadást, azt akár meg is köszönhetjük, de a helyzet mégiscsak az  a korábbi információk alapján pontosan tudjuk, hogy egyik miniszterünk megbízásából nagyon alaposan figyelik a közösségi médiát , hogy beszámolók, tájékoztatók százai és ezrei mégiscsak arról szólnak, hogy egészségügyben dolgozók, kereskedelemben dolgozók, fuvarozásban dolgozók, nagyon sokan, akik a frontvonalban vannak, azok magukra hagyatva érzik magukat.

Hogy a napokban érkeznek új eszközök, az szerintem jó. Azt is mondhatjuk, hogy borítsunk fátylat a múltra, aztán majd eljön az idő, amikor megnézzük, hogy lehetett volnae ezt jobban csinálni, de az nincsen rendben, hogyha nem hisszük és nem fogadjuk el azoknak a panaszát, akik úgy látják, hogy naponta teszik ki magukat egészségük, életük veszélyeztetésének, és közben pedig azt hallják azoktól, akik felelősek, hogy itt minden rendben van, kollégák. Nagyon sok minden nincsen rendben, azt gondolom, nagyon sok minden nincsen rendben.

Azt mondja a kormányfő, hogy ilyenkor nemzeti egységre van szükség. Ezzel alapvetően nincsen vitám. A nemzeti egység a másik oldalon nem a nemzet némaságát jelenti, és nem a nemzet feltétel és korlátok nélküli engedelmességét egy korlátokat esetleg nem ismerő hatalomnak. (Moraj a kormánypártok soraiban.) Ez két különböző történet. Ha bennünket arra kérnek, hogy a konkrét veszélyhelyzet megoldásában közvetlenül közreműködjünk, akkor szerintem azt kell mondani, hogy igen. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ezt kérjük!) Ha tőlünk arra kérnek felhatalmazást, hogy bármit megengedjünk a regnáló hatalomnak a veszélyhelyzetre hivatkozva, akkor muszáj azt mondani nekik, hogy eskünk, tisztességünk és hazafiságunk okán ezt nem tudjuk megtenni. (Közbeszólások, moraj a kormánypártok soraiban.) Nem tudjuk megtenni, azért nem, mert nem egyszerűen az a kérdés, hogy mi ellen küzdünk, hanem az is, hogy miért küzdünk.

Miért küzdünk? Azért küzdünk, hogy hazánk maradjon demokratikus, szabad jogállam. Nem lehet éppen ezeket elvenni (Dr. Rétvári Bence: Gumilövedék!) bármilyen más harc ürügyén. (Dr. Rétvári Bence: Gumilövedék!) Sőt, azt is mondom, hogy nem lehet korlátlan felhatalmazást adni senkinek, és nem egyszerűen azért, merthogy egyébként akik most kérik, erre talán nem szolgáltak rá  bár én ezt így gondolom , hanem mert elvileg sem helyes, mert valamikor, azt gondolom, ennek is vége lesz, nagyon reméljük, hogy vége lesz, ezen dolgozunk, és nem lehet a bajt arra használni, hogy közben ne éppen azt őrizzük meg, aminek a megőrzésére felesküdtünk.

Hadd tegyek még egy megjegyzést! Azoknak az intézkedéseknek a túlnyomó többségével, amelyeket a kormányfő bejelentett, azt gondolom, lényegében egyet lehet érteni. A kérdés valójában innentől kezdve nem is ez, hanem az, hogy vane olyan intézkedés, amit még nem tettek meg, és meg kellett volna tenni, vagy legalább most meg kellene tenni.

A kormánypárti képviselők és a kormány tagjai minden bizonnyal mélyebben és átfogóbban ismerik a nemzetközi példákat, és valóban nagyon sok példa van, de ez az a helyzet, amikor nem közvetlen gazdasági válság van, hanem egy azon kívüli válságnak van gazdasági következménye. Ez a gazdaság rendbe fog majd jönni, ha nem engedjük, hogy teljesen tönkremenjen ebben az időszakban, márpedig a kormányfő eddigi bejelentései lényegében annyit mondtak, hogy az államnak járó bevételekről lemondunk egypár hónapig, és ráértek később befizetni.

De a baj nem ez lesz, kormányfő… úr  nehéz volt kimondani (Dr. Rétvári Bence: Útelágazódás!) , hanem az a nehéz, hogy nem lesznek jövedelmek, nem lesznek bevételek (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), az lesz a probléma, hogy nem lesznek keresetek. Dániától nagyon sok más országig éppen ezért most a jövedelmek, bevételek pótlásán dolgoznak. Ön csak haladékot ad a terhek befizetésére, de nem lesz kereset, jövedelem és bér. Ez egy nehéz lépés, iszonyatos pénzekbe kerül, de megkockáztatnám, hogy érdemes kibírni ezt a pár hónapot azért, hogy utána nagyon gyorsan helyreállhasson minden. Most tegyünk erőfeszítést (Az elnök csenget.), ne később! (Az elnöknek:) Köszönöm a figyelmeztetését. (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)

(13.50)

ELNÖK: Szabó Timea következik. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Még meg sem szólaltam, már megkezdődött a hőbörgés. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ennél még jobban fognak hőbörögni, ha egy kicsit beszélünk arról, amiről miniszterelnök úr nem beszélt az úgynevezett jelentésében. Először is szeretném én is leszögezni azt, hogy az egész világ és így Magyarország is bajban van, egy nagyon súlyos járvánnyal nézünk szembe. Azt gondolom, hogy ehhez mindannyiunk közös erőfeszítésére szükség van. Azok az intézkedések, amiket Orbán Viktor miniszterelnök úr bejelentett, azok abszolút támogathatók. Azok az intézkedések, illetve az az eljárás, hogy a kormány kapjon nagyobb jogosítványt arra, hogy meghozhasson intézkedéseket, az is rendben van, tudjuk támogatni, eddig is támogattuk. Azt gondolom, hogy az ellenzék eddig is, az elmúlt hetekben, a járvány kitörése óta rendkívül konstruktív volt. Mi mondtuk először, ha jól tudom, azt, hogy zárjuk be az iskolákat, amikor még aznap reggel miniszterelnök úr azt mondta, hogy semmi szükség rá, és a pedagógusok majd nem fognak kapni bért. Mi javasoltuk először azt a Párbeszédben és a többi ellenzéki párttal, hogy függesszük fel a hitelek törlesztését és a végrehajtási eljárásokat (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és nagyon sok olyan intézkedést javasoltunk  és majd mindjárt mondok még néhányat , ami valóban segíti ennek a nehéz helyzetnek a megoldását.

Azt gondolom, hogy amiket miniszterelnök úr elmondott, azok támogathatók, de nem elégségesek. Először is szeretném megkérdezni, hogy hol van az a 1,5 millió maszk, miniszterelnök úr, amiről beszélt. Illetve kiragadnék egy mondatot abból, amit mondott, hogy reméli, hogy holnaptól megérkeznek ezek a maszkok. Azért az ön reményein túl reméljük, mi reméljük, hogy ennél határozottabb intézkedéseket is foganatosítanak, akár a rendőrséget is bevetik arra, hogy ezt ténylegesen szétosszák, mert lehet, hogy nemsokára én ezért börtönbe kerülök rémhírterjesztésért, de egyelőre nincsenek a kórházban megfelelő védőfelszerelések sem az orvosoknak, sem az ápolóknak (Zaj.)  de, sajnos igaz.

Az a helyzet, hogy nagyon kevés a járulékelengedés, nagyon kevés az adóelengedés. Ha megnézik azt, hogy az Egyesült Államok  értem, hogy egy sokszorosan nagyobb gazdaságról beszélünk, de  egytrillió, nem is tudom, hogy mondjuk ezt magyarul, egybillió dollárt különített el, ami a magyar GDP-nek több mint tízszerese... (Németh Szilárd István: Milliárdnak mondjuk, vagy euróban.) Nem milliárdnak mondjuk, Németh Szilárd, ne szóljon bele, az egy másik szám, amiről ön beszél! (Tordai Bence tapsol.  Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tapsolhatsz!) Nyilván egy nagyobb gazdaságról van szó, de azt gondolom, hogy a mi erőnkhöz képest is nagyon kevés az, amit ön most bejelentett, miniszterelnök úr. (Zaj.) Itt arra van szükség, hogy azok, akik elveszítették az állásukat, azok készpénzhez jussanak, ahogy Amerikában is készpénzt oszt a kormány. A Párbeszéd ezért javasolta azt, hogy egy, hívjuk ezt alapjövedelemnek, osszunk ki az emberek között, segítsünk az embereknek abban, hogy aki elveszti a munkáját vagy aki bajba kerül, annak a kormány az átmeneti időben havi 100 ezer forintra egészítse ki a bevételét. Azt is szeretnénk kérni, hogy sokkal több szűrést végezzenek az egész országban, hiszen pontosan látjuk, hogy csak így tudjuk megállítani a vírust. Ez az, amiről szó volt, vagy amit még konstruktívan el tudunk mondani.

De szeretnék most egy kicsit beszélni arról, miniszterelnök úr, amiről ön egyáltalán nem beszélt sajnos, ez az, hogy mindezekhez az intézkedésekhez önök most és ön személyesen egy olyan felhatalmazást kér, egy olyan időkorlát nélküli felhatalmazást, amire egész Európában nincsen példa. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Dehogy nincs!) Úgy tűnik, hogy az ön elsődleges ellensége és ellenfele most nem a vírus, hanem még mindig mi, ellenzéki pártok vagyunk, önök és ön, miniszterelnök úr, nem a vírust akarja egyedül legyőzni, hanem minket is. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

Az ellenzék konstruktív volt, részt vettünk az összes egyeztetésen, elmentünk ma a hétpárti egyeztetésre  persze, hogy elmentünk, mert mi kezdeményeztük , amire is (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban.) azt a választ kaptuk… (Az elnök csenget.), hogy semmiben nem engednek. Semmiben nem engednek a most beterjesztett javaslatról. Önök úgy akarják elfogadni ezt a lex Covid néven ismert törvényt, hogy az gyakorlatilag érdemi kontroll nélkül ad önnek felhatalmazást, hogy kormányozzon, és szabad kezet is kap abban, hogy még a szabad sajtó maradékát is felszámolja, és gyakorlatilag akár a sajtómunkásokat, akár orvosokat, akár ellenzéki képviselőket is börtönbe zárjon, ha önnek nem tetsző dolgokat, azaz az igazságot állítjuk. Ezt úgy hívják, miniszterelnök úr, hogy diktatúra. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

Mi a Párbeszédben és a teljes ellenzékben is a legmesszebbmenőkig együttműködők voltunk, de ebben nem tudunk együttműködni. Nem fogunk időkorlát nélküli felhatalmazást adni önöknek a rendeleti kormányzásra. Az a helyzet, hogy a magyar Alaptörvény még háborús helyzetben sem ad olyan korlát nélküli felhatalmazást a kormányzásra, amit most maguk kérnek tőlünk.

És még egyszer ismétlem, egyetlen európai ország sem kért ilyen típusú felhatalmazást. Elmondom, hogy ki kért és kapott. Vlagyimir Putyin Oroszországban kihasználta azt a helyzetet, hogy most járvány van, és gyorsan áttolta azt, hogy gyakorlatilag ő az élete végéig megválasztható legyen. Mi ebben nem szeretnénk részt venni. Sajnos nagyon is tudjuk, hogy önnek ki a példaképe a politikai világban.

A korlátlan időre való felhatalmazással kapcsolatban önök arra hivatkoznak, hogy előállhat olyan helyzet, hogy a parlament összehívása lehetetlenné válik. Javasoltuk azt, hogy vezessék be az online szavazást. Ha ezt a 700 fős Európai Parlament meg tudta tenni, akkor mi is meg tudjuk tenni. Ha ezt a magyar Alkotmánybíróság már most bevezette és meg tudja tenni, akkor mi is meg tudjuk tenni. Ne szédítsük egymást, miniszterelnök úr, ez csak akarat kérdése, hogy önök ezt hajlandóake bevezetni vagy nem!

S akkor néhány szót ejtsünk még a büntető törvénykönyv szigorításáról is, amit szintén úgy akarnak megszavaztatni velünk, hogy gyakorlatilag 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az, aki önök szerint rémhírt terjeszt. Tehát gyakorlatilag már eleve a börtöntől indul, mert nem 0-5 évig, hanem 1-5 évig terjed a szigorítás, tehát azonnal börtönbe kerül az, aki önök szerint rémhírt terjeszt. Ez egy nagyon ócska és átlátszó hivatkozás, és kísérlet arra, hogy a rémhírek akadályozzák a munkát, és hogy itt megpróbálják önök elhallgattatni az ellenzéket. A Btk. már most bünteti a rémhírterjesztést, semmi szükség az ez irányú szigorításra!

Vagy innentől kezdve, kérdezem, hogy akkor bebörtönzik azokat az orvosokat is, akik fel merik emelni a szavukat, és azt mondják, hogy nincsen elég maszk?! Vagy azokat az újságírókat, akik meg merik kérdezni, hogy miért nincsenek biztonságban az ápolók a kórházban, vagy hogy miért nem végeznek el több tesztet?!

Ez semmi más, mint az, hogy befogják azoknak a száját, akik önökkel nem értenek egyet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De ha már rémhírterjesztésről beszélünk, miniszterelnök úr (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.), több, számos esetben önök terjesztenek rémhíreket… (Zaj a kormánypártok soraiban.  Taps a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Jakab Péter következik. (Dr. Brenner Koloman: Magának frakcióvezető úr, házmester úr!)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a legfontosabb képesség, amit meg kellene őriznünk, az az együttműködés képessége. Ezt azért mondom, miniszterelnök úr, mert az elmúlt napokban, hetekben láttunk erre utaló jeleket. Volt több olyan ellenzéki, jobbikos javaslat is, amit a kormány megfogadott, és ezt köszönjük szépen. Megfogadták az iskolák bezárását (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), megfogadták a közegészségügyi határzár bevezetését (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.), megfogadták a hiteltörlesztési moratórium megvalósítását. Ugyanakkor, látva azt a felhatalmazási törvényt, ami önöknek korlátlan hatalmat biztosítana, úgy tűnik, hogy önök a jövőben nem akarnak senkivel sem együttműködni, csak saját magukkal. Önök nem az együttműködés politikáját választották, hanem úgy tűnik, látunk erre utaló jeleket, hogy ismét jön a gyűlöletpropaganda. (Zaj.) Gulyás miniszter úr most nagyon csodálkozik, de a kormányinfón volt bőr a képén azt mondani, hogy az ellenzék vagy annak egy része a vírusnak szurkol. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Ez így van!) Ezt hogy gondolta, miniszter úr, hogy gondolta ezt? (Közbeszólások, felzúdulás a kormánypártok soraiban.) A leghatározottabban visszautasítom mindannyiunk nevében!

(14.00)

Miniszter Úr és Miniszterelnök Úr! Itt mi mindannyian aggódunk a családtagjainkért, aggódunk a szeretteinkért, aggódunk a barátainkért, aggódunk ezért az országért. Itt mindenki Magyarországnak drukkol azért, hogy legyőzzük végre ezt a nyavalyát és azt a gazdasági válságot, ami erre az országra vár. Úgyhogy én arra kérem nagy tisztelettel a kormányt, hogy emelkedjenek felül az ellenérzéseiken, ne gyűlölködjenek, hanem koncentráljunk a feladatra, mert van bőven, az idő pedig kevés. Olyannyira kevés, hogy most jutottak el oda, hogy majd valamikor az intenzív osztályon dolgozók kapnak speciális védőmaszkokat. Eddig hányan fertőződhettek meg, miniszterelnök úr, a frontvonalban? 5500 tesztet végeztek el mind ez idáig. Nyilván tudjuk, múlt héten miniszterelnök úr elmondta itt a Házban, hogy nem kell annyit tesztelni, úgy sincs értelme. Csak közben az Egészségügyi Világszervezet, a WHO meg küldött egy állásfoglalást, amely pont arról szól, hogy tesztelni kell, tesztelni kell, minden gyanús esetet tesztelni kell, mert csak így tudjuk megfékezni a járványt (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem igaz!), miniszterelnök úr.

Hozzáteszem, hogy a Magyar Orvosi Kamara is küldött önöknek egy állásfoglalást, amely meg arról szólt, hogy be kell vezetni a kijárási tilalmat. Miniszterelnök úr, nem lehet tovább várni ezzel! A holnap áldozatait ma lehet megmenteni, de ehhez kijárási tilalomra van szükség. Önök erre azt reagálták, hogy ez egy politikai támadás. Nem, miniszterelnök úr, ez nem politikai támadás  ugye, Kovács Zoltán mondta ezt, mert látom, nem rémlik , ez nem politikai támadás, ez a szakma javaslata. Márpedig, ha a szakma valamit javasol, akkor mi, politikusok ne akarjunk már mást csinálni, ne akarjunk már járványügyi szakemberek lenni, mert nem vagyunk azok. Nekünk az a dolgunk, hogy ha a szakma valamit javasol, akkor azt valósítsuk meg, és teremtsük meg hozzá a szükséges gazdasági feltételeket; például teremtsük meg a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy ha egy munkavállalónak otthon kell maradnia a jelenlegi helyzetben, akkor ne haljon éhen, sőt az őt foglalkoztató vállalkozás se menjen csődbe.

Ezért javasolja azt a Jobbik, hogy vezessük be a munkahelyvédelmi alapot, hogy garantálni tudjuk a bajba jutott dolgozók megélhetését, és garantálni tudjuk a vállalkozások további működését is. Van számos nagyon jó nemzetközi példa, miniszterelnök úr. Ausztriában például, ha egy vállalkozó úgy dönt, hogy megőrzi a munkahelyet, akkor az állam átvállalja a dolgozó teljes bérköltségének a 90 százalékát, Csehországban átvállalja a 80 százalékát, Romániában a 75 százalékát, Bulgáriában a 60 százalékát, de még Lengyelországban is a felét. Miniszterelnök úr, a világ elrohan mellettünk  elrohan mellettünk! Minden országban mentik a dolgozókat. Nálunk meg ön azt mondja, hogy a dolgozó meg a munkaadó üljön le egymással, aztán egyezzenek meg a hogyan továbbról, és ehhez az állam, a kormány nem anyagi segítséget biztosít, hanem azt, hogy a munka törvénykönyvét be sem kell most már tartani, a dolgozóval bármit bármikor meg lehet tenni.

Ez így nem fog működni, miniszterelnök úr! Minden egyes országban, ahol sikeresen kezelik a válságot gazdasági értelemben, pénzhez juttatják a munkaadót is meg a munkavállalót is. Tehát lehet itt trükközni a rendeletekkel, lehet csűrni-csavarni a munka törvénykönyvét, nem fogjuk tudni megspórolni azt, hogy pénzt adjunk a dolgozóknak meg a vállalkozásoknak.

Hozzáteszem, az elmúlt években, akkor, amikor önök a haveroknak milliárdszámra osztották a közpénzt közbeszerzéseken keresztül, akkor nem spóroltak. Hát, most se spóroljanak, amikor a munkavállalókról van szó, miniszterelnök úr! Ezért kell felállítani a munkahelyvédelmi alapot, vagy például ezért kell bevezetni a számlafizetési moratóriumot. Vagy hogy tovább menjek, Varga miniszter úr azt mondta, hogy ezt meg lehet fontolni. Nem megfontolni kell, hanem be kell vezetni a hatósági árszabást, mert az nem járja, hogy akár a védekezéshez szükséges termékek ára, akár az alapvető élelmiszerek ára az egekben van. Az nem járja, hogy egy 50 forintos sebészi maszk 800 forintba kerül, egy 500 forintos kézfertőtlenítő 5 ezer forintba, a csirkemell kilója 1400-ról 2800 forintra emelkedik. Igenis meg kell határozni, miniszterelnök úr, azt a plafont, ami fölé ezeknek a termékeknek az árai nem mehetnek!

Miniszterelnök Úr! Én most beszélhetnék arról, mert még van egy kis időm, hogy önök mit szúrtak el az elmúlt tíz évben (Moraj a kormánypárti padsorokból.), de én most nem akarok erről beszélni. Azt gondolom, hogy most nem ennek van itt az ideje. Mindannyian látjuk, mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen állapotban vannak a kórházaink, hogy milyen lerohasztott állapotban van az egészségügy. Mindannyian látjuk, hogy milyen megalázó anyagi körülmények között küzdenek a vírussal az egészségügyi dolgozók, a rendvédelmi dolgozók, és ha kell, akkor védőfelszerelés nélkül mentik az emberéletet. Miniszterelnök úr, ma ezek az emberek a hősök, ma ezek az emberek, a legrosszabbul kereső magyarok azok, akik a hátukon cipelik ezt az országot. Ne kérje ki magának, mert ez így van!

Miniszterelnök úr, ma ennek az országnak a megmentői nem itt ülnek ebben a teremben. Ma ennek az országnak a megmentői nem azok, akik korlátlan felhatalmazást kérnek saját maguknak arra, hogy királykodjanak az ország felett! Nem, miniszterelnök úr! Ma ennek az országnak a megmentői ott vannak a kórházakban, ott vannak a határon, ott vannak a boltokban a polcok mellett, ott vannak a busz-vezetőfülkében, és még sorolhatnám.

Úgyhogy arra kérem önöket most nagy tisztelettel, hogy felállva és tapsolva mondjunk köszönetet ezeknek az embereknek azért, mert védik a hazát, és bízom benne, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor nemcsak tapssal, és nemcsak vállveregetéssel, hanem igazi béremeléssel és minőségi munkakörülményekkel tudunk köszönetet mondani ezért az áldozatvállalásért. Köszönjük szépen. (A Jobbik, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd képviselői és a független képviselők felállva tapsolnak.  Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Ülj le, egyes!  Magadat tapsoltatod?)

ELNÖK: Most pedig megadom a szót Tóth Bertalan képviselő úrnak. Öné a szó. (Zaj és közbeszólások a kormánypárti sorokból, köztük: Megtapsoltattad magad!  Dr. Brenner Koloman: Nem a kocsmában vagytok!) A színházjelenetnek vége van, képviselő úr!

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A mai bejelentéseiről, amelyeket nemcsak itt a parlamentben, hanem az operatív törzs utáni interaktív sajtótájékoztatón is elmondott, az jut eszembe, hogy a Magyar Szocialista Párt két héttel ezelőtt összeállította azt a védelmi csomagot, amelyet már múlt héten is (Derültség a kormánypárti padsorokban) ismertettünk, és ezen a héten is viszünk tovább. Én örömömet szeretném kifejezni a tekintetben, hogy sok-sok olyan javaslat, amelyről még a múlt héten azt állította, hogy ez inkább ilyen megszorító baloldali összeesküvés lehet, azt ma végül is a kormány eldöntötte, és kormányrendelet formájában is meg fog jelenni. Tehát örülünk a végrehajtások felfüggesztésének, örülünk a járulékfizetés és az adófizetések elhalasztásának. Sok-sok olyan intézkedést, amelyet ön bejelentett, ezeket támogatjuk. Ahogy eddig is mondtam, a Magyar Szocialista Párt számára a legfontosabb a magyar emberek életének, egészségének és megélhetési biztonságának a védelme és garantálása. Örülök annak, hogy sok ellenzéki párt is olvassa ezeket a javaslatokat, így együtt talán előrébb tudunk jutni.

Éppen ezért veszem a bátorságot, hogy tegyek még egy-két javaslatot, amely talán nemcsak a cégek megmentéséről szólhat, hanem a magyar dolgozó emberek, a magyar munkavállalók védelméről szólhat. Arra kérem miniszterelnök urat, hogy hallja meg a szakszervezetek szavát, amelyeknek az az álláspontja, hogy teljesen átengedni a munkaadók számára a lehetőséget a munkarend megállapításában, az nem szolgálja a magyar munkavállalók és dolgozók érdekét. Kérem önt, hogy ebben legyen egyeztetés, hívja össze az Érdekegyeztető Tanácsot, ne csak a munkaadókkal konzultáljon, hanem a munkavállalói érdekképviseletekkel is. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy lesznek, akik elveszítik a munkahelyüket. Számukra ez a mostani álláskeresési járadék és munkanélküli-időszak kevés, és az a pénz, ami rendelkezésükre állna, kevés, ebből ma nem lehet megélni, ezért meg kell hosszabbítani ezt az időszakot, és meg kell emelni azt az ellátást, ami a megélhetésüket, majd az állásukat elveszítők megélhetését biztosítja.

Ugyancsak szólnom kell a nyugdíjasokról, hiszen ön is pontosan tudja, és a közgazdászok is, akik dolgoznak ebben az akciócsoportban, hogy tulajdonképpen ez a 2,8 százalékos nyugdíjemelés ma már igazából nincsen, tehát elinflálódott az áremelkedések miatt. Tehát érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a nyugdíj-kiegészítés megfizetését  ami novemberben lenne esedékes  előrehozni, és számukra is a megélhetésüket biztosítva ezt a nyugdíj-kiegészítést korábban megfizetni. Tehát ezek azok a javaslatok, amelyeket szerettem volna megfogalmazni, és természetesen ezt követően majd a napirend előtti felszólalásomban még meg fogok erősíteni.

De én most egy kicsit másról is szeretnék beszélni, és igen nagy betűkkel írtam fel ide a jegyzeteim közé: ez a bizalom. Ma ön itt a parlamentben is és az operatív törzs ülése után is arról beszélt, hogy olyan helyzetben van az ország, amit mi is látunk és érzünk, hogy ma együttműködésre van szükség, együttműködésre az emberek között, együttműködésre a családok között, együttműködésre a közösségekben, a pedagógusok között, a munkavállalók között és együttműködésre a politikusok között is. Miniszterelnök úr, én ezzel egyetértek, de ne haragudjon, az nem együttműködés, hogy én leteszek valamit az asztalra, és azt mondom, hogy ez van, és ha ezt elfogadjátok, akkor van együttműködés, ha nem fogadjátok el, akkor nincs együttműködés. Elindult egy hétpárti egyeztetés, és nagyon bizakodó voltam, sőt azt kell önnek mondanom, hogy a mi politikai tanácsadóink azt mondták, hogy hú, nagy a veszély, mert a Fidesz most az emberi arcát mutatja, és együtt akar működni az ellenzékkel, hú, mi lesz majd ebből.

(14.10)

Meg kell hogy mondjam, engem ezek a politikai tanácsadók nem érdekeltek és most sem érdekelnek. Ezzel a hétpárti egyeztetéssel elindult egy folyamat, amely egyik pillanatról a másikra megszűnt. Megfogalmaztunk olyan javaslatokat, amelyek, azt gondolom, racionálisak, érthetők, és felajánlottuk azt, hogy akár itt a mai napon, ebben a parlamentben konszenzussal tudunk elfogadni egy törvényt, amely felhatalmazza a kormányt a cselekvésre, de nem a korlátlan cselekvésre.

Ma már a hétpárti egyeztetésre, amit mi kezdeményeztünk  és nem érdekel, hogy ez most zártkörű volt, és voltak ott olyan dolgok, amelyekről nem illik beszélni , az ellenzék már azt is felajánlotta, hogy a 90 napos határidő legyen benne a rendeletek hatályaként, és ha a parlamentet nem lehet összehívni objektív okok miatt, akkor a kormány ezt hosszabbíthassa meg, de legyen benne egy határidő. Elmondom, hogy miért. Azért, mert ma több millió választópolgár nem bízik önökben. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van!) Ezért írtam fel hatalmas nagy betűkkel azt, hogy „bizalom”. Most itt lenne a lehetőség arra, hogy ezt a bizalmat mi, ellenzéki politikusok és ellenzéki pártok is helyreállítsuk legalább erre az átmeneti időszakra, mert nekünk is az az érdekünk, hogy a járvány következményeit enyhítsük, és próbáljuk meg az embereket megvédeni. Mi is ezt akarjuk.

Ne haragudjon, miniszterelnök úr, arra kérem önt, személyesen járjon el a Fidesz- és a KDNP-frakciónál, hogy ezt a határidőkorlátot rakják bele ebbe a rendelkezésbe. (Taps az ellenzéki padsorokból.  Közbeszólások: Így van!) Június 30-ig legyen egy határidő a kormányrendeletek hatályának, és akkor az Országgyűlés üljön össze, és ezeket a rendeleteket hagyja jóvá, vagy éppen módosítsa, vagy ne hagyja jóvá, ez már az Országgyűlés dolga. Ha objektív oka van, addig nem cseng le a vírus, vagy nem tudunk összejönni, ne haragudjon, miniszterelnök úr, Romániában szükségállapotot vezettek be a parlament egyhangú szavazásával, elektronikus szavazásával. Meg tudták csinálni. Azt gondolom, hogy mi is meg tudjuk csinálni. De ha még így sem lehet megtenni, akkor legyen lehetőség ezt meghosszabbítani.

Tulajdonképpen az ellenzéki pártok ma mindent felajánlottak, hogy az az együttműködés, amelyről ön beszélt, valódi együttműködés legyen. Önnek, miniszterelnök úr, ne haragudjon, a magyar emberek élete, védelme érdekében ezt a gesztust meg kellene tenni! Tíz év után, miniszterelnök úr, tegye meg ezt a gesztust, ne csak nekünk, ellenzéki képviselőknek, hanem az ellenzéki választópolgároknak, hogy megnyugodjanak abban, hogy nem fog korlátlanul visszaélni ezzel a helyzettel! Kérje az ő bizalmukat is rajtunk keresztül! Ha megkapjuk ezt, mi meg fogjuk adni a bizalmat, miniszterelnök úr.

Kérem, rendeljen el szünetet, kérje, hogy az elnök úr rendeljen el szünetet, beszéljék meg, üljünk le, rakjuk rendbe ezt a dolgot, és ma egyhangú döntés születhet a parlamentben, miniszterelnök úr! (Taps az ellenzéki padsorokból.  Közbeszólások: Így van!) Önnek el kéne azt dönteni, hogy a vírust akarja legyőzni vagy minket, ellenzéki képviselőket. Döntse el! Kérem, a magyar emberek érdekében tegye meg ezt a gesztust! Köszönöm szépen. (Kunhalmi Ágnes: Kérjük, miniszterelnök úr! Kérjük!  Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Most Keresztes László Lóránt képviselő úr következik. Parancsoljon, frakcióvezető úr!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a felszólalásomat is azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm a munkáját azoknak, akik ezekben a percekben is a magyar emberek biztonságának és egészségének megvédéséért dolgoznak, az egészségügyben dolgozóknak, a rendvédelemben, a szociális ágazatban dolgozóknak és mindenkinek, aki most az első vonalban, a frontvonalban küzd. Köszönet ezért az áldozatos munkáért. (Taps.)Köszönöm szépen a miniszterelnök úrnak a tájékoztatást, a jelentést, amelyet az Országgyűlés előtt megtett. Figyeltem minden szavára, és egyetértek azzal, miniszterelnök úr, hogy nagyon-nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és igazából még nem is tudjuk, hogy mennyire nehéz helyzetben. Nem látunk előre, nem tudjuk, hogy egészségügyi szempontból milyen hatásai lesznek és gazdasági szempontból milyen hatásai lesznek ennek a döbbenetes hatású, mostanáig beláthatóan döbbenetes hatású világjárványnak. Az egészen biztos, hogy erről őszintén kell beszélni. El kell mondani az embereknek, hogy most a fegyelmezettség a legfontosabb, a kormánynak cselekedni kell világosan, nagyon kemény, határozott intézkedéseket kell megtenni, a magyar embereknek pedig az a dolguk, hogy fegyelmezettek legyenek, nem kell megijedni, nem kell pánikolni, követni kell a szakemberek útmutatásait, és bízzunk abban, hogy néhány hónap alatt ez a helyzet rendeződni tud, és vissza tud térni az életünk a szokványos kerékvágásba.

Tehát a helyzet valóban nagyon komoly, ez felelősséget kíván a kormány részéről, a kormánypártok, az ellenzéki politikusok részéről és mindenki részéről, a magyar állampolgárok részéről. Ebben teljes egyetértés van, azt gondolom.

Abban is, miniszterelnök úr többször utalt rá, hogy ebben a helyzetben valóban félre kell tenni a pártpolitikai gondolkodást. Egyébként hozzáteszem, hogy ha meghallgattuk eddig a felszólalásokat, ez nem igazán sikerült. Még olyan szereplőknek sem, akik azt hangsúlyozzák, hogy félre kell tenni a pártpolitikai gondolkodást és a pártpolitikai logikát, még ők is nagyon sokszor utalnak arra, hogy ki mit nyújtott be előbb, kinek mi jutott előbb az eszébe. Ezt teljesen feleslegesnek tartom most. Valóban, erről nem csak beszélni kell, ezt meg kell teremteni, és példát kell mutatni minden szempontból. Tehát ezt még nem sikerült megteremteni.

Nagyon fontos dologról beszélt Tóth Bertalan frakcióvezető-társam az elmúlt időszakban. Ha megnézzük, hogy milyen döntés, milyen nagyon fontos törvényjavaslat van előttünk, akkor látható az elmúlt napokban kialakult vitából, hogy milyen súlyos a helyzet.

Mondhatjuk, hogy az elmúlt tíz évben a magyar politika egyfajta mocsárba süppedt, és a szereplői, újságírók, politikusok, véleményvezérek nem akarnak vagy nagyon nehezen tudnak kijönni ebből a mocsárból, pedig erre óriási szükség lenne.

A fő vita tárgya az elmúlt napokban ez a bizonyos felhatalmazási törvény. Azt gondolom, mindenki egyetért abban, ahogy fogalmazott a miniszterelnök úr, hogy a békeidőben szokásos eljárások most nem megfelelőek, kell egy világos jogrend, egy olyan felhatalmazás a kormánynak, hogy valóban, az intézkedéseket a megfelelő gyorsasággal meg tudja tenni. Azt gondolom, hogy ebben konszenzus van.

Az eddig bejelentett intézkedések hatásosságáról, elégségességéről lehet vitatkozni, fogunk is, de azt gondolom, hogy az irányban szintén meg tudunk egyezni, alapvetően jó irányú és fontos döntések születtek. Azt gondolom, hogy ezt is fontos elmondani. Ugyanakkor vannak itt olyan tényezők, amelyek nagyon sok embert nyugtalanítanak ebben az országban. Valóban, ez a felhatalmazási törvény arról szól, hogy lehetőséget ad a kormánynak, hogy gyakorlatilag rendeleti úton kormányozzon konkrétan a védekezéssel összefüggésben, és ez a működés, ez a helyzet tulajdonképpen időkorlát nélkül, a parlament ellentétes döntéséig valósul meg. Na, ez az, amivel nagyon sokan nem tudnak azonosulni, és emiatt alakult ki egy olyan vita, amely megítélésem szerint a helyzet súlyosságához mérten méltatlan volt.

Én megdöbbentéssel hallgattam egyébként egyik oldalról azokat a megnyilvánulásokat, hogy itt a diktatúra kiépítése történik, míg a másik oldalról azokat a megnyilvánulásokat, hogy ellenzéki politikusok a vírus oldalára állnak, miniszter úr. Azt gondolom, hogy súlyos felelőtlenség ilyen jellegű radikális megnyilvánulásokat tenni. Ez megmérgezi a magyar közéletet, és lehetetlenné teszi azt a pártpolitikán felülemelkedő együttműködést, amire most, ha valamikor, akkor most óriási szükség lenne. Azt gondolom, hogy a mai és a holnapi parlamenti napnak az egyik legfontosabb kérdése lesz az, hogy sikerüle ezen felülemelkedni, sikerüle most példát mutatni, sikerüle olyan lépéseket tenni, hogy valóban, ahogy Tóth Bertalan képviselő úr is elmondta, konszenzussal tudjunk egy nagyon fontos és kemény intézkedést meghozni. Ezzel egyrészt fontos döntéseket óriási konszenzussal meg tudunk erősíteni mindannyian, de ugyanolyan fontos, hogy egy üzenetet tudunk küldeni a magyar társadalomnak, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki politikusok érzik a helyzet súlyát, és van lehetőség tíz év után is a magyar politikában egy asztalhoz ülni és megegyezni bizonyos minimumkérdésekben. Ez óriási és rendkívül fontos üzenet lenne, azt gondolom.

Ebben a helyzetben, utalva arra, hogy több hétpárti, hét frakció közötti egyeztetés volt, azt gondolom, nagyon komoly felelőssége van most a kormányoldalnak. A kormányoldalnál van a többség, frakcióvezető úr, ott van a lehetőség, hogy most egy gesztust tegyenek. Múlt szerdán, talán ezt nem sokan tudják, volt egy egyeztetés konkrétan erről a törvényjavaslatról, ahol én olyan érzéssel álltam fel több órányi megbeszélés után, hogy kialakult, körvonalazódott valamiféle konszenzus. Igen, kell ez a nagyon kemény felhatalmazás, kell a rendkívüli jogrend, kell a vészhelyzet meghosszabbítása, kellenek ezek a gyors döntési lehetőségek, ugyanakkor kellenek mellé garanciák is.

Garancia például arra, hogy az Alkotmánybíróság ebben a speciális helyzetben is értékelni tudja a helyzetet, gyorsan be tudjon avatkozni, és kell egy időkorlát. Ez az időkorlát nem feltétlenül azért kell, mert éppen ennyire kényesek az ellenzéki frakciók vagy az ellenzéki képviselők, hanem kell azért, mert sajnos van egy bizalomhiány a magyar társadalomban, kell az a garancia, hogy van egy időbeli korlát. Ezt olyan módon is meg lehet tenni, hogy akár 90 nap múlva, vagy akár bármilyen időszakban is az Országgyűlésnek kelljen ezt a helyzetet meghosszabbítani. Azt gondolom, itt mindannyiukban, felelősen gondolkodva, van egy olyan hozzáállás, hogy ezt megtennék. Mi is látjuk, hogy most a legfontosabb, hogy az intézkedéseket meg lehessen tenni.

Ezért én is egy gesztust kérek önöktől. Most lehetőség van arra, hogy ezt a konszenzust létrehozzuk.

(14.20)

Ehhez viszont önöknek kell most egy lépést tenni, és ezeket, csak ezeket a legfontosabb garanciákat engedni, hogy beépüljenek ebbe a javaslatba, és akkor, én azt gondolom, hogy itt rendkívül széles körű együttműködés lesz, és akkor bebizonyítottuk mindannyian, kormánypárti és ellenzéki képviselők is azt, hogy nemcsak beszélünk arról, hogy fontos most a pártpolitikai gondolkodás félretétele, hanem cselekszünk is érte, és ezt meg is lehet Magyarországon valósítani. S nagyon fontos most ennél a bizonyos felhatalmazási törvénynél, hogy ez megvalósulhasson, de nagyon fontos egyébként ez a fajta együttműködés a gyakorlati életben is, a különböző döntéseknél, javaslatoknál is. Sajnos, ebben is van még mit tanulnunk, a kormányoldalnak és az ellenzéknek is.

Én nem gondolom egyébként, hogy ha van egy jó javaslata az ellenzéknek, akkor azt lobogtatni kell. Nyilván működnek a pártpolitikai reflexek. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb feladatunk, hogy ha vannak jó javaslataink, azokat el kell juttatni azokhoz, akik ezt meg tudják valósítani. Vagy éppen, ha hozzánk érkezik egy jelzés annak kapcsán, hogy esetleg van egy veszélyhelyzet, van egy elhárítandó probléma, s annak kapcsán egy javaslatot továbbítunk, annak legyen foganatja. Sajnos, az elmúlt napokban is volt egy olyan eset egyébként a MÁV kapcsán  erről a mai napon később beszélni fogok , ahol egy konkrét veszélyhelyzet elhárítását kértem egy államtitkártól, aki annál a minisztériumnál van, amely felügyeli a vasúti társaságot, ami konkrétan, megítélésem és a szakszervezet szerint is veszélyhelyzetet teremt. Én nem a sajtó elé álltam, nem Facebook-posztot csináltam, nem sajtótájékoztatót tartottam; megküldtem a kérést az államtitkár úr felé, és nem történt semmi napok alatt sem. Én úgy gondolom, hogy ebből tanulni kell, és kérem a kormányt, a kormányfő urat, kérem a kormány tagjait, illetve az operatív törzset is, hogy figyeljenek ezekre a jelzésekre, mert ezek nagyon-nagyon fontos, emberéletben mérhető fontosságú intézkedések.

Tehát azt gondolom  lezárva a hozzászólásomat , hogy én nagyon bízom benne, hogy az önök részéről komoly az a szándék, hogy ki tudjon alakulni valóban egy pártpolitikai logikát félretevő, közös gondolkodás, viszont ehhez most önöknek kell egy nagyon fontos gesztust megtenni, és én azt gondolom, hogy ha önök most ezt megteszik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az ellenzék erre pozitívan fog reagálni, és annak mindannyiunk számára, a magyar társadalom számára egy nagyon fontos és pozitív üzenete lesz. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Most Harrach Péter következik. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr tájékoztatója a helyzetről szólt, és a védekezésről; a helyzetről, amit mindnyájan részben ismerünk  a fertőzöttek, betegek, nagyon betegek száma , de megnyugtató volt hallani azokat az adatokat is, amelyek az egészségügyben dolgozók létszámáról, illetve a rendfenntartók létszámáról szóltak.A védekezésnek persze több szintje van, és most hadd emeljem ki az egyéni szintet. Itt a teremben is sokan védőmaszkban vannak, nyilván ez a fertőzést részben kivédi, de csak részben, ne legyünk abban az illúzióban, hogy ezzel teljesen védettek vagyunk, de úgy gondolom, hogy ez is eszköz. Vannak, akik otthon maradhatnak, és jó érzés volt arról az intézkedésről is hallani, hogy az orvosok 65 év felett otthon maradhatnak, hiszen pillanatnyilag úgy néz ki, hogy van elég, náluk fiatalabb egészségügyi dolgozó. Persze mi, akik itt vagyunk, szintén a kötelességünket teljesítjük, azok, akik már elhagyták ezt a kort; ez részben azért van, mert ez a dolgunk, részben azért, mert az ember ebben a korban másképp látja már a világot, mint a fiatal emberek, és azt gondolja, hogy az a hátralévő kis idő olyannal kell hogy elteljen, amiben van kötelességteljesítés is.

Természetesen a hatósági egészségügyi intézkedések is fontosak, és a kormány gazdasági intézkedései is. Én szeretném kiemelni ezek között a gazdasági intézkedések között a fizetési moratóriumot, ami nagyon fontos, a kilakoltatási és végrehajtási felfüggesztést  mindig fontos volt számunkra a padlóra került családok helyzetének a kezelése , és természetesen a családok érdekében a gyes és a gyed továbbélésének a lehetősége is egy fontos intézkedés volt.

S ha megengedik, néhány gondolat a hozzászólásokhoz. Én úgy gondolom, hogy most némileg szelídebb volt az ellenzék hangja, mint békeidőben lenni szokott. Ez részben itt-ott az együttműködés szándékát is jelzi, hiszen az egyeztetések során láttuk azt, hogy a kormányzat sok ellenzéki kezdeményezést befogadott, de sajnos azt is látni kell  és ezt hadd tegyem szóvá , hogy vannak olyan hagyományos ellenzéki törekvések, amiket a járvány kapcsán hozott intézkedések ürügyén szeretnének érvényesíteni. Ez is érthető, de ne vegyék rossz néven, ha ezeket a kormánytöbbség nem veszi figyelembe.

S ha már ellenzéki megszólalások és együttműködési szándék van, akkor az elhangzott fogalomra, a bizalomra hadd reagáljak! Valóban egy fontos szempont ez, hiszen az együttműködés feltétele. De a bizalomnak, a bizalom kialakulásának van egy útja, ez pedig az előző teljesítménynek az útja. S ha itt megnézzük, hogy ez a kormányzat mit tett  kezdve már az első Orbán-kormány ’98-tól elvégzett tevékenységétől , akkor ezt a bizalmat a tettek indokolják. Én átéltem azt, hogy az ezredforduló nagy árvizei kapcsán a Felső-Tisza-vidéken milyen intézkedések történtek nemcsak a védelemben  az az első lépés , hanem a beregi újjáépítés például mit jelentett az országnak és az ott élőknek. Ha valami, akkor ez bizalmat kell hogy ébresszen az iránt a kormány iránt, amely most az utóbbi intézkedéseivel is bizonyította azt, hogy ez a kormány az egyedüli, amely képes arra, hogy ezt a súlyos helyzetet kezelje.

S ha ezt látjuk, akkor meg kell néznünk, hogy az elődei mit is tettek, és ugyanez a szempont, vagyis a cselekedetek hitelesítő ereje hogy jelent meg. A mai kormánynak kellett helyrehozni az általuk elkövetett károkat. 2000 környékén, ’98 és 2002 között ez a kormány volt az, pontosabban, ennek a kormánynak a személyében eltérő összetételű elődje, akik úgy kezelték ezt az elrontott helyzetet, hogy a pénzügyi válsághelyzetből kihozták az országot, hogy a gazdaságot egy fejlődő pályára állították, és ma egy olyan világot teremtettek, amelyet meg kell védenünk. És ki tudja megvédeni? Azok, akik ezt megteremtették, és azok bebizonyították, hogy képesek rendbe hozni azt a helyzetet, amit mások nem voltak képesek kezelni. Hiszen ha megnézzük, hogy a válságkezelésben mit produkált az a kormány, ami ’97-98-ban (sic!) azt a válságot kezelhette volna, akkor azt látjuk, hogy az ország és a polgárok eladósítása mellett a gazdaságot is képtelenek voltak pályán tartani. Ez a bizalom kérdése, ami egyértelműen a tettek útján adható meg.

Én úgy gondolom, hogy ma arról szól a szavazás, hogy ebben a veszélyhelyzetben meddig  a járvány végéig vagy a járvány egy bizonytalan időpontjáig  terjessze ki a kormányzatnak a hatáskörét. Én úgy gondolom, ha a bizalom működik, akkor elfogadjuk azt az előterjesztést, amit a kormányoldal ma a parlament asztalára letett. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kocsis Máté frakcióvezető úr következik.

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Először is engedjék meg, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja nevében köszönetet mondjak mindazoknak, akik az egyre nehezedő védekezési feladatokban részt vesznek, nemcsak az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, rendvédelmi dolgozók, hanem immár a katonák is, és köszönetet mondjak mindazoknak, akik önkéntes alapon segítik a koronavírus elleni harcot. Ez óriási szükség is, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a neheze még előttünk van. (Taps a kormánypártok, szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(14.30)

Az én feladatom és szándékom az elmúlt egy-másfél hétben is és ma is az, hogy megkérjem önöket arra, hogy ne most sarkítsuk ki a közöttünk lévő különbségeket. Úgy van, ahogy a frakcióvezető hölgy és urak mondták, az elmúlt hétben többször találkoztunk, sok hétpárti egyeztetésen vettünk részt, egy-két pillanat kivételével ezek jó hangulatú és konstruktív találkozók voltak, és valóban abba az irányba vittek bennünket, hogy fel tudunk együtt lépni a koronavírussal szemben. Az első találkozón még azok az aggályok, amelyek ma elhangoztak, nem hangoztak el. És történt valami az első találkozó és a legutolsó találkozó között, amit én személy szerint nem nagyon értek. Nem is akarom megfejteni, nem akarom tudni, hogy mi történt, de ugyanazt a szövegszerű tervezetet egy héttel ezelőtt még más kritikákkal illették, mint amivel ma illetik.

A hétpárti egyeztetésekről, minekutána zártajtósak voltak, nem illik túl sokat mondani, és nem illik ilyen beszélgetéseket kiadni  ehhez én tartani fogom magam , azonban arra kénytelen vagyok reagálni, hogy egyik-másik ezen részt vevő szereplő azt mondja, hogy ez a folyamat abbamaradt. Éppen ma 12 órakor találkoztunk utoljára. Önök bizalmat kérnek, és néhány esetben nem mondanak igazat, és nem is adnak bizalmat.

Az, hogy Gyurcsány frakcióvezető úr nem szeret minket, ebben nincs újdonság. Enyhítésül mondom, hogy ez legalább kölcsönös (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), de nincs most annak itt az ideje, amit ő elmondott. Nem azt kértük tőle, hogy álljon mellénk. Azt kértük tőle, hogy az ellenzék meghatározó vezetőjeként, az ellenzéki pártok erős embereként  most nem provokálom önöket, csak tényeket közlök , erős ellenzéki vezetőként adjon nekünk esélyt arra, hogy a parlament megadhassa a kormánynak a szükséges felhatalmazást. Ezt az esélyt egyébként egyetlenegy szavazással vagy szavazástól való távolmaradással is megadhatják.

Ma tárgyalnunk kell a koronavírus-törvényről. Ehhez a parlament négyötöde kell. Nekünk kétharmadunk van. Ahogy az elmúlt években önök hozzászoktatták a közvéleményt ahhoz, most elmondhatnánk, hogy bármit megtehetünk az Országgyűlésben. De most nem tehetjük meg, és nem is ez a szándékunk, mert úgy van, ahogy mondjuk: szeretnénk önökkel közösen dönteni. Ha önök ebből most bizalmi kérdést csinálnak, ha a védekezés politikai bizalmi kérdés pártok között, akkor így is maradunk. Nem lesz semmilyen módunk arra, hogy ebből a következő egy órában kitörjünk. Egy óránk van a négyötödös szavazásig. Úgy is tudnak nekünk segíteni, ha kimennek a teremből, ha ránk bízzák a döntést. A felelősséget el fogjuk vállalni. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Miénk a nagy parlamenti frakció, miénk a kétharmados többség, és a kormány is élvezi a pártok támogatását. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.  Az elnök csenget.) Minden felelősséget el fogunk vállalni. Egyet kérünk önöktől: ne akadályozzanak meg bennünket!

Korlátlan hatalom. Nem tetszenek igazat mondani. Most is azért fogom elmondani, amit mondok, hogy ne tessenek ilyeneket mondani, ha a nyilvánosság előtt mondják, legalább itt ne tegyék! Nincs korlátlan hatalom. Ne csapjuk be az embereket! Az igazságügy-miniszter által benyújtott javaslat 2. §-ának (2) bekezdése teljesen világosan fogalmaz: a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan a kormány a jogkörét a humán járvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzésére használhatja. Nem korlátlan. (Kunhalmi Ágnes: Időhatár!) Ne tessenek becsapni az embereket! (Taps a kormánypártok soraiban.) Nincs korlátlanság.

Azt mondják, hogy nem tettünk engedményeket. Személyes sértésnek veszem; azon túl, hogy nem igaz, személyes sértésnek veszem. Szabó Timea képviselő asszony, frakcióvezető-társam kérése volt a szükségesség-arányosság bekerülése a javaslatba. Az igazságügy-miniszter másnap átvezette a szövegen. (Közbeszólás.) Képviselő asszony javaslata volt az is, hogy tárgyaljunk újra a rémhírterjesztés kérdéséről. Azt mondtam ma délben neki  miniszter úr ott volt , hogy még erre is nyitottak vagyunk. (Kunhalmi Ágnes: Időkorlátra?) A rémhírterjesztésről való tárgyaláson nem függnek emberéletek. Amin függnek emberéletek, hogy a kormánynak folyamatose a cselekvőképessége. És az az érzésem  és még mindig megpróbálom önökben ezt feltörni , hogy önök felállítottak egy vádat a kormány túlhatalmára vonatkozóan, és most azt akarják legyőzni. Nincs ilyen. A vírust kell legyőzni, és ehhez a kormány folyamatos cselekvőképességét biztosítanunk kell. Önöknek ma nem a törvényt kell megszavazniuk, a négyötödös felhatalmazást kell megadniuk. Ha önök ma ezt nem adják meg, lesz néhány nap egy nagyon kritikus időszakban, a vírus terjedését illetően egy nagyon kritikus időszakban, amikor a kormánynak folytatnia kellene a munkát, és a parlament nem lesz e mögött a munka mögött.

És tudják, miről szavazunk ma? Hányan olvasták el önök közül azt a törvényt? (Dr. Varga-Damm Andrea: Mindenki!) Arról szavazunk, hogy a kormány által eddig meghozott intézkedéseket megerősítik-e, azokat, amikről a miniszterelnök a napirend előtti felszólalásában beszélt. Ami nem az önök életét könnyíti, hanem az emberekét (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.), az áldozatokét, a gazdasági áldozatokét.

És nézzük az időkorlátot! Nem közkívánatra, arra nem kellene (Kunhalmi Ágnes felé:), és nem is bekiabálásra, képviselő asszony! Ki az ebben a teremben, aki meg tudja nekünk mondani, aki alá tudja írni azt a papírt, hogy 90 nap vagy 60 nap múlva ez a parlament ülésezésképes lesz? (Nagy taps a kormánypárti oldalon.) Ki az az ember? És mi lesz akkor?

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A járvány megszűnése nem a kormány, a parlament vagy az ellenzék akaratától függ. A járvány vége egy objektív tény lesz. Ahhoz legfeljebb a kormány igazodhat. Nem a kormány fogja eldönteni, hogy meddig tart a járvány. Nem a kormány fogja eldönteni, hogy mikor lesz vége sem a világjárványnak, sem ennek az egész vírusterjedésnek, amivel most az egész világ küzd. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr, egyetlenegy mondat! (Kunhalmi Ágnes: Nem a kormány, hanem a Fidesz!)

Egy dolgot kérek önöktől: a négyötödös többséghez ma annyiban segítsenek hozzá, hogy legalább a felelősséget elvállalhassuk a döntésért. Ebben segítsenek nekünk! Köszönjük szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a miniszterelnök úrnak adom vissza a szót a viszonválasz megadása érdekében. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Amennyire lehet, igyekszem kimerítő lenni. Először is megköszönöm mindenkinek a hozzászólását, aki elmondta, hogy mi a miniszterelnök dolga. Köszönöm szépen, igyekszem. Az időkorlát, meg az egész vita, ami itt zajlik, és ami, ha jól értem, még folytatódni fog  azt hiszem, hogy értem az önök nézőpontját. A kormány nézőpontjából másképpen van. A kormány vissza akarja adni azt a jogot, hogy ne a kormány, hanem önök döntsék el, hogy mikor van vége a veszélyhelyzetnek. Nem elvenni akarunk, vissza akarom adni. És azért akarom visszaadni önöknek, mert olyan döntéseket kell majd hozni, hogy nem akarok utána vitázni arról, hogy most akkor van jogunk vagy nincs. Bármelyik pillanatban a parlamentnek abban a helyzetben kell lennie, hogy visszavehesse a kormánytól a döntés jogát. Én nem kérem se egy hétre, se két napra, se kilencven napra. Félreértik a helyzetet. Nincsen szükségem fix határidőre. Holnap reggel visszavehetik, ha úgy látják. Lesznek döntések, amikor majd ez önöknek eszükbe fog jutni.

Tehát azt akarom önöknek mondani, hogy a döntések mögötti parlamenti fedezetnek folyamatosnak kell lennie, mindennap, mert önöknek mindennap meg lesz a joguk, hogy azt mondják, hogy eddig és ne tovább. Mindennap. Következésképpen, miután a becslések persze eltérnek egymástól, de szeretném jelezni, hogy önök, mi, mindannyian együtt 90 nap múlva sokkal rosszabb állapotban leszünk, mint most vagyunk. Erre készüljenek fel! Félreértik a helyzetet. Nem arról beszélünk, hogy 90 nap múlva majd összeülünk, és megvitatjuk nyugodtan, hogy véget érte a válsághelyzet. Ha a védekezés sikeres, akkor a járvány elnyúlik, mert a célja a védekezésnek, hogy a terjedését lassítsuk. Következésképpen nem azt akarjuk, hogy hirtelen mindenki beteg legyen, átessen ezen az egészen, mert ha ez bekövetkezik, akkor olyan mennyiségű beteg zúdul az egészségügyi ellátórendszerre, hogy nem tudjuk az embereket ellátni.

(14.40)

A mi feladatunk, amivel mi foglalkozunk és én személy szerint, hogy megtervezzük azt az útvonalat, a fertőzésnek azt az útvonalát, amit ugyan megállítani nem tudunk, vakcina nincs, eltüntetni sem tudom, de meg kell tervezni azt az útvonalat, hogy úgy haladjon a terjedése, hogy közben egyetlen pillanatra se mondja fel a szolgálatot az egészségügyi ellátórendszer működése. Ezt hívják Olaszországnak, ami ott bekövetkezett, azt kell elkerülni. Tehát ez az ív hosszabb lesz: minél inkább lassítani tudjuk a terjedést, a baj, amiben leszünk, egyre hosszabb lesz, és az nem három hónap lesz, kedves barátaim!

Tehát mindenkit arra szeretnék kérni, hogy nekem ne adjon és a kormánynak se adjon felhatalmazást három hónapra. Ezzel a munkával megbíztak, veszélyhelyzetben vagyunk, fogadják el ezt a törvényt, és utána, ha a törvényt elfogadták, bármelyik nap visszavehetik a kormánytól azokat a jogokat, amelyeket egyébként a válság kezelése érdekében gyakorlunk. Vissza akarjuk adni önöknek, és nem elvenni akarjuk.

Az egy másik dolog, azt én megértem, hogy az önök logikájában ez azért nem jelent sokat, mert egyszerű többséggel lehet ezeket a döntéseket meghozni, és mint hallhatták, itt egyszerű többség van ezen az oldalon, sőt kétharmados, és az önök számára a parlamenti döntés nem jelent garanciát. De ezen nem tudunk segíteni, mert az emberek a választásokon ezeket az arányokat jelölték ki, következésképpen a kormányzat fölötti parlamenti garanciát ez a többség jelenti, és nem az a kisebbség, tisztelt hölgyeim és uraim. Tehát amikor majd dönteni kell  akár ha az önök koncepciója lenne, akkor a meghosszabbításról, akár az én véleményem szerint arról, hogy visszavegyüke vagy ne és mikor , azt ez az oldal fogja eldönteni, mert övék a többség és övék a felelősség, és nekik kell majd a felelősséget vállalni.

Örülünk az együttműködésnek, köszönjük, ha támogatnak bennünket, örömmel fogadjuk a tanácsokat, a biztatást, mi mindent örömmel fogadunk  de ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Ha most nem szavazzák meg, akkor is meg fogjuk oldani, és a kedvezményeket fönt fogjuk tartani. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

Hogy időben észleltüke a vírus terjedését vagy nem, ezt valóban majd inkább vitassuk meg az egész helyzet után, csak javaslom, hogy valami tisztességes mércét válasszanak majd; ez lehetséges, mert Európa minden országa ettől a bajtól szenved. Meg tudják majd nézni, és meg fogják látni, hogy ha nem is elsőként, bár az sem lehetetlen, de az elsők között hirdettük ki a veszélyhelyzetet, és minden fontos lépést az elsők között hoztunk meg egész Európában; de valóban, ez egy későbbi vita.

Az előző miniszterelnöknek sem dobom vissza a labdát, hanem megköszönöm, hogy gazdaságiválság-kezelési tanácsokat adott nekem. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Ugyanakkor azt a mondatot fontosnak tartom, ami itt elhangzott, és ami úgy hangzik, hogy most önök az ellenzék soraiban azért harcolnak, hogy Magyarország maradjon működő demokratikus jogállam. A „maradjon” szóra szeretném felhívni a figyelmüket. Eddig azt hallottam itt, már nem tudom, hány év óta, hogy nem működő, nem demokratikus és nem jogállam. Most, látom, azért harcolnak, hogy maradjon működő demokratikus jogállam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az intézkedések volumene elegendőe vagy sem? Eddig megteszi; nem lesz elegendő, újabbakra lesz majd szükség. De lekicsinyelni azokat a döntéseket, amelyeket eddig meghoztunk, és lekicsinyelni azt a változást, amit az emberek életében ez jelent, szerintem nem helyes. Az összes kamat- és tőketörlesztés, amellyel a vállalkozások és az emberek egy évben a bankszektor felé tartoznak, tehát amit egy év alatt kifizetnek, 3600 milliárd forint. Miután március közepén vezettük be ezeket az intézkedéseket, mármint hogy nem kell ezeket fizetni, elment az évből két és fél hónap, azt le kell vonni, de a többi része ennek a 3600 milliárd forintnak ebben az évben mind ott marad az embereknél. Ez valahol a GDP 6-7 százaléka körüli összeg. Ne mondják már, hogy ez kevés, vagy ha igen, akkor értsék meg, mi az, hogy GDP, minek mi az aránya, és mik a nemzetközi arányok! De erre azt mondani, hogy kevés  ha nem rosszindulat, és most feltételezem, hogy nem erről van szó, akkor tájékozatlanság, de abban egyetértek, hogy még újabb és újabb döntésekre lesz szükség, és ezeket meg is fogjuk hozni.

Többször elhangzott, hogy bezártuk az iskolákat. A helyzet a következő: nem zártuk be az iskolákat. Ne terjesszenek valótlan híreket! Az épületeket sem zártuk be, sem az iskolákat, sem az épületeket. Az oktatás átállt egy másik rendre, egy digitális rendre, az épületek nyitva vannak, az igazgatónak mindennap be kell mennie, és annyi tanárnak helyben kell szolgálatot teljesítenie az iskolákban, hogy épp a tegnap kiadott utasítás szerint 5 fős csoportokban a beadott gyermekeket képesek legyenek őrizni és oktatni. Tehát ma az a helyzet, hogy az a szülő, aki nem tudja otthon őrizni a gyerekét, beviheti az iskolába, mert szemben azzal, amit önök mondanak, nyitva van, és ott garantálva van, hogy a gyereket egészséges körülmények között, nem nagyobb, mint 5 fős csoportokban megőrzik és oktatják.

Nincs szünet, nem állt le a tanulás, nem vesztették el a gyerekek az évüket, van esély az érettségire. Ne plántáljuk magunkba azt a képzetet, hogy az előttünk álló hónapok tanulmányi eredménye eleve értéktelen, nem! Tanulás van, tanárok vannak, és ha otthon nem megy, akkor be lehet vinni a gyereket az iskolába. Tegnap rendeltük el, hogy az iskolai megőrzés nem történhet 5  főnél nagyobb csoportokban. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mikor kell szétosztani, mennyit és kinek a védőfelszerelésből? Nagyon fontos kérdés, itt többen is felvetették, az operatív törzs minden ülésén foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Tájékoztatásként mondom önöknek, azt, hogy mikor, kinek és mennyi védőszerelést lehet adni, három tényező határozza meg, azok együttese, három dolgot kell figyelni. Az egyik: mennyi van raktáron, egyáltalán mennyi eszközünk van. A második: a betegek várható száma hogyan alakul; nem ma mennyi van, hanem mennyi lesz holnap, holnapután, meg három hónap múlva, és minél sikeresebb a védekezésünk, annál hosszabb ideig. A harmadik: mennyi az egészségügyi dolgozók száma. Ettől függően tudjuk megmondani mindennapos döntésekkel, hogy melyik nap, melyik egészségügyi dolgozó, milyen védőfelszerelést kap: maszkot, szkafandert, ilyen álarcot, amolyant, mikor mit. Ez egy folyamatos katonai művelet, készletgazdálkodás van. (Tordai Bence: Hiánygazdálkodás!  Kocsis-Cake Olivio: Készlethiány!) Ezt kell mérlegelnünk, hogy melyik nap, kinek, mennyit adunk.

Szeretném jelezni, hogy egy sorrendet jelöltünk ki: intenzív ágyak mellett dolgozó orvosok és ápolók, utána azok, akiket behoznak koronavírus-gyanúval, utána azok az egészségügyi dolgok, akik nem koronavírusos intenzív ágyaknál dolgoznak, utána azok, akik a kórházakban dolgoznak, aztán a rendőrök, aztán a katonák, aztán a közigazgatás; mint egy katonai rendben  amennyi van, egy logika szerint kell ezzel gazdálkodni. Lehet ez ellen hangulatot kelteni, lehet mondani, hogy nem jó, meg több kell, mindent lehet, de még egyszer mondom, hogy aki dönt, annak három körülményt kell figyelembe venni: hogy fut fel és le a betegség, mennyi eszköz van, és mennyi egészségügyi dolgozót kell ellátnunk. A legjobb tudásunk szerint ezen kombináció alapján hozzuk meg minden reggel a szükséges döntéseket.

Nem viccelődöm, mert a helyzet nem alkalmas rá, de Szabó Timea képviselőtársamnak mondom, hogy azt a mondatát, hogy „ne szédítsük egymást!”, fogalmazza úgy, hogy csak a saját nevében hangozzon el. Nekem nincs ilyen szándékom, hogy elszédítsem a képviselő asszonyt, őszintén és egyenesen beszélek. (Tordai Bence: Szégyelld magad, Viktor!)

Arra a kérdésre, hogy mennyi egészségügyi dolgozó fertőződik meg, ami egyébként a készletgazdálkodásnak szintén egy fontos eleme, úgy hangzik a válasz, hogy Kínában az egészségügyi dolgozók 4 százaléka, Olaszországban pedig a 10 százaléka fertőződött meg. Tehát nemcsak készletgazdálkodásunk van, hanem létszámgazdálkodásunk is van: mindennap kiszámolja az operatív törzs, hogy a várható beteghez pontosan hány orvosra van szükségünk, kit kell frontvonalba küldeni, kit kell hátra hozni, hogyan kell őket pihentetni, hogyan kell majd pótoltatni a kiesőket, azok hol laknak, honnan hova kell őket vezényelni, ha az ország másik részére vezényeljük majd őket  nem a máról beszélek, hanem ami előttünk van , hol fognak lakni, hogyan esznek, és így tovább. Még egyszer mondom: katonai mozgósítási terv szerint haladnak a dolgok. Azt kérem önöktől, hogy ne keltsenek ez ellen hangulatot. Higgyék el, hogy ezek megfelelő módszerek alapján kidolgozott, logikus rendbe rendezett, logikus rendben összefogott védelmi intézkedések.

Az a vélemény, hogy tesztelni a WHO ajánlása alapján kell, igaz, de aszerint tesztelünk. (Dr. Rétvári Bence: Így van!) Itt ezt követelik, hogy ezt tegyük. Ne követeljék! A WHO által előírt, ajánlott tesztelési rendet követjük.

Legyene kijárási tilalom? Itt valaki ezt követeli, talán a Jobbik követelte, hogy legyen kijárási tilalom. (Soltész Miklós: Maradjon otthon!)

(14.50)

Ezt a lehetőséget mérlegeljük. De elsősorban azt mérlegeljük, hogy a különböző kijárásitilalom-fajták közül melyiknek lehet értelme. Különböző országokban különböző dolgokkal próbálkoznak. Ne üljenek fel a sajtóhíreknek! Amikor azt hallják, hogy valahol kijárás tilalmat rendeltek el, az nem azt jelenti, hogy az emberek nem mehetnek ki az utcára. Olvassák végig, mindenhol leírják, hogy ki mikor, hogyan, miképpen mehet. Teljes kijárási tilalom, túl azon, hogy nemkívánatos, valószínűleg nem is lehetséges. Értelmes vita szerintem az, hogy legyen-e, és ha igen, milyen fajtájú legyen. Ezen lehet gondolkodni.

Azon is lehet gondolkodni, hogy kit kell kitől elszeparálnunk, elszigetelnünk; hogy mindenkit mindenkitől akarunke elszigetelni, vagy a veszélyeztetett csoportokat akarjuk elszigetelni. Ugyanis sokan vagyunk, akiket majd meg fog fertőzni a vírus, egyébként valószínűleg észre sem vesszük, vagy ha igen, betegek leszünk, és 14 nap alatt meggyógyulunk. De vannak azok, akik nem ebben a cipőben járnak, megfertőződnek, ők lesznek az intenzív ellátásra szoruló betegek, kórházba kell őket vinni, és kérdéses, hogy túlélik-e, mint ahogy heten nem élték túl.

Tudjuk, hogy melyik ez a két sérülékeny csoport, egyelőre, mert minden tudásunk azért korlátozott, tudományos bizonyosság érthető módon semmi mögött nincsen. Tudjuk, hogy különösen veszélyeztetett csoportok azok a betegek, akik még nem öregek, de betegek, bizonyos immunhiányos betegségben szenvednek. Ők veszélyeztetett csoportot képviselnek, függetlenül az életkoruktól. És veszélyeztetett csoporthoz tartozik mindenki, aki 65 év fölött van, a 80 fölöttiek pedig különösképpen.

Majd amikor arról gondolkodunk  mint ahogy mi tesszük , hogy kit kitől kell elszigetelni, mert a kijárási tilalom arról szól, hogy elszigeteljük egymástól az embereket, akkor majd gondolkodni kell arról, hogy mindenkit el akarunk szigetelni, vagy csak a bajban lévő csoportokat akarjuk elszigetelni. És ha igen, mennyi időre? Egész nap? Vagy bizonyos időre nem? Ezek nem olyan egyszerű kérdések, mint hogy az ember feláll, és azt mondja, vezessék be a kijárási tilalmat. Több komolyságot szeretnék kérni ebben az ügyben. Gondolkodunk ezen, megfontoljuk, követjük a tapasztalatokat, és azt is nézzük, hogy melyik országban mi működött. Különösen követjük az osztrák tapasztalatokat; a múltkor már elmondtam, hogy miért éppen azt.

Ami a gazdasági javaslatokat illeti: most nem akarok megnyitni egy gazdaságfilozófiai vitát, de az itt felvetett javaslatok nagy része megszorítást követel. Egy másik része pedig olyasmit követel, ami további munkahelyek tíz- és százezreinek megszűnéséhez vezetne, ha megfogadnánk, de fogom. Kifejezetten munkahelyvédelmi terveket készítünk, meg fogjuk védeni a munkahelyeket; növekedéspártoló intézkedéseket akarunk hozni; és nem segélyt akarunk adni az embereknek, hanem azt akarjuk, hogy segély helyett munkából éljenek. Lehet, hogy most három hónapig vagy kettő, vagy egy hónapig, ki tudja, kinek mennyi, majd munkanélküli-segélyből kell élni, aki elvesztette az állását, de az én célom az, hogy a munkanélküli-segélyből minél hamarabb visszajöhessen. Ezért minden pénzt arra fogunk fordítani, hogy a munkaadók tudjanak munkát adni az embereknek, mert az segíti meg őket, nem pedig a segély. Úgyhogy a magam részéről azokat a javaslatokat, amelyek a megszorítás irányába mutatnak, nem áll módomban elfogadni.

A hatósági ár. Ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk, különösen a hatósági árnak azzal a lehetőségével, ami a védőfelszerelésekre vonatkozik. Itt a következő a helyzet: amiket mi gyártunk védőfelszereléseket, az mind kell az egészségügyben dolgozók és a rendvédelemben dolgozók számára. Tehát állami gyártásból mi sem maszkot, sem semmilyen más védőeszközt nem tudunk piacra dobni. Értelemszerűen a hatósági ár azokra a termékekre vonatkozik, amelyeket a piacon lehet megvásárolni, mondjuk, a patikában. A probléma az, hogy miután ilyen gyártás itthon nincsen, mert ha lenne egyébként magángyártás, már rég állami kézben lenne, magunk között legyen mondva, de nincsen, ezért gyakorlatilag azok a termékek, amelyekre önök be akarják vezetni a hatósági árat, külföldről érkeznek be. És semmilyen eszközünk nincs a tényleges beszerzési ár befolyásolására. Ma ezt kiszámoltuk az operatív törzs ülésén, és félünk attól, hogy ha hatósági árat vezetünk be, mondjuk, a maszkokra, akkor egy olyan helyzetet idézünk elő, hogy azon az áron, amit mi meghatározunk, egyetlen patikus se fogja behozni, és nem fogja árulni, és az önök remek javaslata a hatósági árról azt fogja eredményezni, hogy egyetlen maszk sem lesz kapható az üzletekben.

Ezt akarják? Gondolják ezt át! Mert egy ilyen esetben, amikor a külföldi ár fölé megy az itthoni hatósági árnak, akkor két lehetőség van: vagy feketéző lesz a patikusból, mert más áron adja, mint ahogy a szabályok azt előírják, vagy egyszerűen nem árul. Tehát szépen hangzanak ezek a javaslatok, én szimpatizálok azzal, hogy ott, ahol szükséges és értelme van, ott vezessünk be hatósági árat, de ne követeljenek olyan hatósági árat, amely akadályozza a védekezést, és elveszi az emberektől a védekezés lehetőségét. És a Jobbik javaslata ilyen, az rossz az embereknek, ezt nem tudom támogatni egyelőre.

Minden javaslatot tudok támogatni  válaszolom ezt a Szocialista Párt képviselőjének a felvetésére , leszámítva azokat, amelyek legjobb meggyőződésem szerint gyengítik a védekezést, egyetlen javaslatot sem támogatok, amelyről az a meggyőződésem, hogy gyengíti az ország védekezési képességét.

Valaki használta a „felhatalmazási törvény” szót. Ne tegyék, nem ez van ide beterjesztve. Rossz emlékű szó ez; nem áll szándékomban felhatalmazási törvényt beterjeszteni (Kunhalmi Ágnes: Nem véletlenül!  Szabó Timea: Ráadásul évforduló van!) Nem is erről van szó.

A román megoldásokkal kapcsolatban  mert valaki ezt javasolta , ott óvatosságra szeretném önöket inteni. Romániában létezik a sürgősségi kormányrendelet intézménye  nem kell ott bevezetni semmit (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) , a kormány olyan kérdésekben is, ami egyébként törvényalkotási tárgy, sőt még a sarkalatos törvényeket is, a román kormány saját hatáskörben módosíthat és alkothat. Bocsánat, békeidőben, óvatosan a román ötletekkel! (Derültség a kormánypárti padsorokban.) És utána hat hónapig azok hatályban vannak, és hat hónap után kap lehetőséget a parlament, hogy ha akarja, kihúzza őket. Ezt akarják? (Soltész Miklós: Majdnem!) Ne hivatkozzanak ilyen javaslatokra! Nem jó javaslat, tisztelt Jobbik, a demokrácia érdekében ezt vonják vissza! (Derültség és taps a kormánypárti padsorokból.  Szabó Timea: A hat hónap is jó lesz!  Gulyás Gergely: Azt majd szeminárium keretében elmondom!)

A béremelésekről azt szeretném mondani önöknek, hogy ezek nyilván mind indokoltak, minden béremelési igény, mert bár Magyarország az elmúlt években sok területen lépett előre, de még nem vagyunk ott, ahol szeretnénk lenni. De mégis, fontolják meg: biztos, hogy most van ennek itt a helye meg az ideje, hogy bérharcot kezdjünk Magyarországon? Nem annak van itt az ideje, hogy minden erőnket a munkahelyek megvédésére, és új munkahelyek létrehozására fordítsuk? Meggyőződésem, hogy aki itt most bérharcot nyit, az eltéveszti, félreérti az időt és a helyet, ezért félreérti a lehetőséget is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül: az ellenzéki képviselők a félelmeikről beszéltek. Parlamenti képviselők, azok az ország vezetői, talán a múltkor is volt módom erről beszélni. Nyilván az ellenzék és a kormánypárt felelőssége között különbség van, és nyilván a kormányban ülő parlamenti képviselők felelőssége között és az oda nem meghívottak felelőssége között is különbség van. Nekem nem is dolgom, hogy az ellenzék félelemmel kapcsolatos problémáiról beszéljek, de a kormánypártiakkal szemben azért van elvárásom. A helyzet most is nehéz, és még nehezebb lesz, és én azt szeretném, hogy mindegy, hogy az ellenzék mitől fél, az legyen az ő dolguk, nekem 133 bátor ember kell, az ország 133 legbátrabb embere, és azok önök itt, a kormánypárti oldalon (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), és ezért arra kérem önöket, hogy ne rendüljenek meg, ne hátráljanak meg, ne bizonytalanodjanak el, bármit mondanak, vigyék végig azokat a döntéseket, amelyek legjobb meggyőződésük szerint segítik az ország képességeit. Legyenek bátrak! (Taps a kormánypártok soraiból.)

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim: a veszélyhelyzet idején megmondtam, ha jó, ha rossz hírek vannak, mindig tájékoztatni fogom önöket, akkor is, ha jó híreket hozok, akkor is, ha rossz híreket. Közös védekezést kértem, és ilyenkor tartozunk egymásnak az őszinteséggel: nehéz idők jönnek. Mindenkit arra kérek, szedje össze magát, és nőjön fel a feladathoz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a felszólalásokat. Tisztelt Ház! Most áttérünk az előre bejelentett napirend előtti hozzászólásokra. És szeretném figyelmüket kérni… (Zaj.) Mindenki maradjon a helyén, leszámítva a kormány tagjait, akiknek nyilván most fontosabb, más irányú teendőik vannak. Felhívom a figyelmüket, hogy a korábban megküldött főigazgatói tájékoztatónak megfelelően, amennyiben el kívánják hagyni időlegesen az üléstermet, először a hátsó szektorok szélén ülők tegyék ezt, ezt követően a középső, majd az első sorokban ülők a szektorok szélétől megkezdve hagyják el a termet, egymás között megfelelő távolságot tartva. Megkérem képviselőtársaimat, hogy az ülésteremben a nap folyamán a szavazásokon kívül kizárólag a soron következő felszólaló és azt követő két felszólalásra váró tartózkodjon. A viták a belső televíziós közvetítő rendszeren keresztül mindenki számára követhetők. A felszólalásra jelentkező következő három képviselő nevét az ülést vezető elnök minden felszólalás végén ismertetni fogja.

Tehát akkor most néhány perces technikai szünetet adok annak érdekében, hogy ebben a rendben elhagyják az üléstermet. (Rövid szünet.  A képviselők jelentős része elhagyja az üléstermet.)

(15.00)

Felszólalások:   1   1-19   20-23      Ülésnap adatai