Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

AZBEJ TRISTAN külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az értékes vita első szakaszán vagyunk túl. Üdvözlöm, hogy a törekvéseinknek, a Hungary Helps programnak, a kormány szándékainak alapvetéseiben és annak a megvalósításában több olyan pont van, több olyan pont maradt, amelyek a pártpolitikai választóvonalakon is átívelnek és egyetértés van bennük. Köszönöm minden részről a támogató és az egyetértő nyilatkozásokat, megnyilvánulásokat.

Köszönöm azokat a konstruktív kritikai észrevételeket is, amelyek előremutatnak nekünk is a szakpolitika alakításában, vagy ha célt tévesztettek, vagy téves információn, kiindulási ponton alapulnak, akkor nekem most lehetőséget adnak arra, hogy tisztázzak néhány alapvetést, meg a Hungary Helps működésének néhány elvét. Ezenkívül voltak már a személyeskedést is súroló megnyilvánulások is. Ezeket nem tartom méltányosnak, kitérek ezekre is, annak viszont örülök, hogy ezek voltak kisebbik részben.

Kezdem azokkal a pontokkal, amelyek kérdésesek és vitásak. Azt gondolom, hogy mind a képviselő asszony, a képviselő urak, mind pedig a közvélemény számot tarthat arra, hogy megismerje ezzel kapcsolatban egyrészt a valóságot, másrészt pedig a szándékainkat. Van egy elvi, ideológiai kérdés és vita, amely a Hungary Helps programnak a 2017 eleji indulása óta visszaköszön; itt, a parlamentben is volt alkalmam ezzel találkozni és ebben a vitában részt venni. Ez annak a kérdésköre, hogy a magyar kormány üldözött keresztények iránti értékalapú elköteleződése hogyan összeegyeztethető a humanitárius alapelvekkel, mint amilyen többek között a semlegesség és a pártatlanság.

Először szeretnék a magyar kormány nemzetközi szolidaritási szerepvállalásának dimenziójával kapcsolatban tájékoztatást adni. A magyar kormány hivatalos nemzetközi fejlesztési hozzájárulása a bruttó nemzeti jövedelmünknek 0,2 százaléka az utóbbi években, tehát két ezreléke környékén mozgott. Ez a hozzájárulás a humanitárius gyorssegélyeket jelenti, a nemzetközi humanitárius és fejlesztési szervezetekbe való tagdíjbefizetést, a gazdasági fejlesztési partnerséget jelenti, például a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogramot jelenti, tehát oktatási programokat jelent. Ha megnézzük ezeket a célkitűzéseket, látjuk, hogy vannak olyan területek, és talán ezek vannak többségben, ahol egyáltalán nem értelmezhető a vallási hovatartozás, illetve a vallási üldöztetés alapján nyújtott humanitárius segítség. Ilyenek például a természeti katasztrófák, a nem vallási indíttatású fegyveres konfliktusok nyomán adott segítségnyújtás. Magyarország az ukrajnai háború vonatkozásában, ha jól tudom a friss adatot, több mint 130 millió euró segítséget nyújtott, és ezeknek a támogatásoknak semmilyen relevanciája nincs az üldözött keresztények megsegítésében. De ugyanezt mondhatnám például a törökországi földrengés esetében is. Ez így van rendjén, nemcsak a humanitárius alapelvekből kiindulva, hanem a keresztényi szolidaritás egyetemességének alapján.

Ugyanakkor van itt egy másik szempont, amely idegen, gyakran alkalmazott szakmai kifejezéssel élve, horizontálisan megjelenik a támogatási tevékenységünkben. Amikor releváns, amikor hitelvű humanitárius alapon felfedezünk egy humanitárius vagy más fejlesztési igényt, akkor Magyarország válaszol erre, ez pedig az üldözött keresztények megsegítése.

Járom a nyugati országok kormányzatait is, nagy, nálunk tehetősebb és ezen a területen nagyobb tapasztalattal bíró donorországok kormányait. Legutóbb Németországban jártam, Berlinben, a szövetségi kormányzat szaktárcájával tárgyaltam. Ők elmondták, hogy általános érvényű a humanitárius és fejlesztési szerepvállalásuk, de van egy horizontális értékelvű választásuk, a német nemzetközi segítségnyújtási politika például feminista. Ez értelmezést igényelt. Megértettem, és megtaláltuk a pontot: például az üldözött vallási hovatartozásuk miatt erőszaknak kitett és hátrányosan megkülönböztetett nők támogatása. Magyarország értékválasztása alapján az üldözött keresztényeknek, ahol ez releváns, és ahol tudunk, segítséget nyújtunk. Erre azért van szükség, mert a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása. Ez egy ilyen átfogó, nagyzoló állításnak tűnhet (Arató Gergely: Mert az is!), és azt is hozzá szeretném tenni, hogy az emberi szenvedés sosem lehet egy verseny, sosem lehet egy algebrai művelet, de ha a lélekszámukat tekintjük, akkor vallási hovatartozásuk miatt keresztényeket üldöznek a legnagyobb számban a világban. Ez egy abszolút értékű tény.

Ezekben az esetekben egyébként jellemzően a diplomáciai súlyunkból fakadóan mi akkor tudunk segíteni, ha ez az üldöztetés humanitárius igényt is keletkeztet. Nem lehetünk hatással a világban, nem lehetünk a világ morális, erkölcsi rendőrei, ez talán kontraproduktív is lenne. Azért van szükség arra, hogy Magyarország kiemelten foglalkozzon és kimondottan az üldözött keresztényekkel, mert annak ellenére, hogy több száz millió embert érintő, több mint 300 millió embert érintő emberi jogi és humanitárius válságról van szó, annak ellenére Magyarországon kívül ezt más, egészen a közelmúltig, nem tette. Annak ellenére, hogy a legüldözöttebb vallási csoportról van szó, ezzel jellemzően nem foglalkoznak a nemzetközi emberi jogi fórumok, a minden más diszkrimináció ellen fellépő nyugati kormányok, a keresztényüldözés nem fáj a nyugati országoknak. Ez nem szerepel a különböző multilaterális és kormányközi fejlesztési és humanitárius programok napirendjén, sőt, amikor ez szóba kerül, megpróbálják azt eltagadni és bagatellizálni.

(10.00)

Például a nigériai keresztényüldözést, amit jellemzően iszlamista terrorszervezetek hajtanak végre, és a tavalyi évben több mint 3 ezer keresztény emberi életet követelt, az ilyen szervezetekben, Brüsszelben, nyugati fővárosokban a klímaváltozás hatásaival indokolnak. Ez önmagában botrányos és felháborító, de segélyezési szempontból pedig azt eredményezi, hogy a nagy donorok és a nemzetközi szervezetek nem hajlandók közvetlenül segítséget nyújtani ezeknek a közösségeknek.

Amikor mi ezt az egyik, de nem kiemelt prioritásunk részévé tettük, prioritást szenteltünk nekik, akkor nem kivételezünk a keresztényekkel, hanem a nyugati világ lelkiismereti, erkölcsi adósságát behozva igyekszünk egy szintre hozni az üldözött keresztények iránti szolidaritás kifejezését. Ha minden más nyugati donorország legalább kimondaná ezt a jelenséget, és legalább foglalkozna, dedikált programokat indítana, akkor nem lenne szükség arra sem, hogy a mi politikánkban legalább kimondottan, legalább a célmegjelölések között ennyire kiemelten szerepeljen.

Azt is el szeretném mondani, hogy mindezekkel együtt, ha tényleg igaz lenne az az állítás  nem nevezem vádnak, mert lehet, hogy téves információkból fakad , hogy mi kivételezünk a keresztényekkel, és valóban például a Közel-Keleten vagy Afrikában csak a keresztény közösségeknek adnánk segítséget, az nemcsak elviekben lenne kifogásolható, hanem kontraproduktív lenne abból a szempontból, hogy erősítené és növelné ezeken a keresztény közösségeken a stigmát, hogy ők a Nyugat ügynökei. Ezért azt szeretném elmondani képviselő úrnak, mindenkinek, akiben ez a kérdés felmerült, hogy amikor csak tudunk, úgy teszünk, hogy amikor keresztény intézményeket támogatunk, azt oly módon tesszük, hogy az a velük együtt élő más közösségeket is segítse.

Egy példát szeretnék mondani, mert nemcsak templomokat támogatunk, hanem természetesen keresztény oktatási, egészségügyi, szociális intézményeket: 15 országban támogattunk az elmúlt hét évben 30 keresztény iskolát és oktatási intézményt. Ezeknek a keresztény iskoláknak mindegyikére jellemző, hogy azok megnyitják a kapuikat a nem keresztény vallású emberek előtt. Irakban, Iraki Kurdisztánban egy káld katolikus iskola felépítését támogattuk, ahol körülbelül fele részben vannak keresztény belső menekült gyerekek, fele részben pedig muzulmán és jazidi gyermekek. A koronavírus-járvány idején tucatnyi palesztin és jordániai katolikus iskolát támogattunk, ahol többségben vannak muzulmán gyermekek, akik ott tanulhatnak. Ez nemcsak humanitárius szempontból helyes, hanem ahogyan az egyházi partnereink elmondják, hozzájárul ahhoz, hogy a hosszú távú békés együttélésüket segítsük; azáltal, hogy lehetővé tesszük egyházi partnereink számra azt, hogy kinyújtsák a szolidáris jobbot a velük együtt élő többségi vallási csoporthoz tartozó embereknek, az együttélést, a bizalomépítést szolgáljuk és támogatjuk. Ahogyan egy szíriai pátriárka elmondta nekem a közelmúltban: azt a muzulmán családot, amelyik a gyermekét a szíriai lerombolt oktatási rendszerben katolikus iskolába járathatja, azt a családot és a közösségét nem fogják tudni a szélsőséges iszlamisták a keresztények ellen fordítani.

Igaz ezek mellett, hogy a keresztény infrastruktúrát, templomok megőrzését és újjáépítését is támogatjuk. Ennek megint csak két oka van. Az egyik oka: sokszor a politikai korrektség hamis elvére hivatkozva ezt más kormányok nem teszik meg, néhány üdítő kivételt, például az UNESCO-t leszámítva. A másik oka pedig az, hogy mi abban segítünk, amit kérnek tőlünk.

Az, hogy Libanonban több mint hatvan, a libanoni polgárháború során megrongálódott, megtámadott templom megőrzését támogattuk, ez már Magyarországon korábban többször ellenzéki kritikák kereszttüzébe került. Az volt akkor is a vád, hogy miért nem valami fontos és hasznos dologra adtuk ezt a forrást. Mi azonban nem az ellenzéki kritikákból építjük a támogatási céljainkat, hanem a kedvezményezettek kérései alapján. És például a libanoni keresztény közösség, amelyik száz év alatt 75 százalékos népességarányról 30 százalékra csökkent, és a különböző konfliktusok miatt egy keresztény exodus réme fenyeget, úgy gondolja, és azt kérték tőlünk, hogy az ottani közösségek megmaradásának a záloga az, hogy a gyökereik megőrzésével a közösségek átérezzék azt, hogy nekik ott jövőjük van. Ehhez persze oda kell menni Libanonba, meg kell ismerni a kultúrát, meg kell érteni, hogy abban a kultúrában a hitelvű, az identitástámogató dolgoknak sokszor nagyobb jelentősége van, mint más, anyagiasabb és materiálisabb támogatásoknak.

Több olyan támogatási helyszínünk van, de még például mexikói is, ahol keresztényüldözés nem volt, hanem egy természeti katasztrófa rombolt le egy zarándokhelyet és templomot, ahol a visszatérő emberek előbb kezdték újjáépíteni a templomjaikat, mint a lakóházaikat. A Hungary Helps programnak ez az alapelve, ez az odafordulás, ez a közvetlenség és az alkalmazkodás az igényekhez.

Azt gondolom, hogy a horvátországi petrinjai iskolának az újjáépítését ért kritikák is remélhetőleg az információ hiányából fakadnak. Egyrészt a Hungary Helps Ügynökség tavalyi tevékenységéről szóló beszámolóból indul ki képviselő asszony és a képviselő urak. Azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy ami miatt erre a jelen törvényjavaslatra is szükség van, az az, hogy ami például abban a jelentésben szerepelt, az nem Magyarország teljes humanitárius és nemzetközi fejlesztési tevékenysége, hanem annak az a része, talán kisebbik része, aminek a támogatáskezelését a Hungary Helps Ügynökség látta el. Amennyiben ez a törvényjavaslat most elfogadásra kerül, úgy szinte a teljes magyar humanitárius segítségnyújtási és fejlesztési portfólió egy szabályozási keretbe kerül, aminek a támogatáskezelési lebonyolító szervezete a Hungary Helps Ügynökség lenne. Ez egy statisztikai kérdés, ezzel azt akarom mondani, hogy az ezt követő években, amikor a Hungary Helps Ügynökség jelentését olvassák, akkor számarányaiban jobban fogják látni, hogy mire mennyit szánunk.

Ezenkívül pedig, nem pontos az idézet, de egy olyan áthallás is volt, hogy mi az üldözött keresztényekre szánt forrást legnagyobb mértékben 2022-ben a petrinjai iskolának az újjáépítésére szántuk. Ezzel kapcsolatban pedig azt szeretném mondani, hogy mint ahogyan azt számon is kérte talán képviselő úr rajtunk, erre az újjáépítésre a kormány többletforrást biztosított év közben, nem év elején a költségvetésben az előirányzaton szereplő és igen, többségében az üldözött keresztények megsegítésére is szánt forrás terhére ment.

Itt érkezünk meg egy olyan ponthoz, amit Nacsa Lőrinc képviselő úr is kijavított, de én is szeretnék korrigálni. Ez az a valótlan állítás, ami szerint Orbán Viktor miniszterelnök úr Ilham Alijev azerbajdzsáni elnöknek a karabahi örmények elűzéséhez gratulált volna. Egyrészt ez nem igaz, aki láthatta a felvételt, olvashatta a leiratot, az tudja ezt. Ellenzéki politikusok által közzétéve egy manipulált és megvágott, külön szövegrészleteket tartalmazó videó az, amit felkapott ezzel kapcsolatban az ellenzéki médium. (Arató Gergely: Ott se volt Orbán Viktor!)

(10.10)

Ahogy az elhangzott, Orbán Viktor azeri partnerének egyrészt az újjáépítéshez gratulált, másrészt pedig az októberi karabahi egynapos eszkalációt követően a Kaukázusban a béke érdekében megtett erőfeszítéseihez.

Egy hasonló gratuláció magyar kormányzati részről elhangzott. Két héttel ezelőtt Szijjártó Péter külügyminiszter úr delegációjában vehettem részt, ami Jerevánban az örmény kormány vezető képviselőivel zajlott le. Itt az örmény fél is a szándékát fejezte ki arra nézve, hogy a harminc éve tartó  és egyébként vallási relevanciával nem bíró  karabahi politikai konfliktust követően a felek késznek mutatkoznak arra, hogy a béke irányába lépéseket tegyenek. Mi ezt elismertük, nemcsak biztatásunkat fejeztük ki, hanem tekintettel arra, hogy az örménységgel, ezzel az ősi keresztény nemzettel keresztényi alapon van egy nagyon erős kapcsolódásunk, Azerbajdzsánhoz pedig stratégiai, diplomáciai kapcsolatok fűznek, Magyarország föl is ajánlotta azt, hogy mint ahogy korábban sikeresen mediált és közvetített a két fél között, ezt a jövőben is meg fogja tenni.

Mindezzel együtt az eszkaláció, illetve a karabahi konfliktusnak ezt megelőző incidensei és állomásai humanitárius igényt támasztottak, ezért Magyarország a Hungary Helps program keretében az elmúlt hónapban humanitárius segítséget nyújtott Örményországnak a Karabahot elhagyó örmény családok ellátására, és több felajánlást tettünk Jerevánban ennek a tevékenységnek a folytatására is.

Az pedig, hogy Arató képviselő úr egyrészt kétségbe vonja a magyar kormány keresztényüldözés elleni elköteleződését, valamint engem a személyemben is megtámad az örmény örökségem, magyarországi örmény nemzetiséghez tartozásom kapcsán, azt vissza kéne utasítanom. Csak azt szeretném elmondani, hogy én ezt sosem szándékoztam kitenni a kirakatba, illetve az ablakba, de az elmúlt időszakban az örménység részéről a magyarországi örmény nemzetiség, az örmény katolikus egyház, illetve Jereván állami egyeteme kitüntetésben részesített egyrészt a világ üldözött keresztényeinek az érdekében a Hungary Helps programon keresztül végzett munkámért, másrészt általában véve Magyarország hozzájárulásáért a közel-keleti keresztények, most az örményországi humanitárius igények támogatása terén. És még egyszer: sosem készültem arra, hogy elbüszkélkedjek ezekkel a kitüntető címekkel, de lényegesen fontosabb visszajelzésnek meg iránymutatásnak érzem, mint azt a megjegyzést és személyeskedő támadást, amit megengedett magának a képviselő úr. (Arató Gergely: Megérdemelte.)

A keresztényüldözés tekintetében pedig szinte már a nevetségesség határát súrolóan álságos, hogy annak a pártnak a részéről érkezett ilyen kitétel és vonták kétségbe a mi elköteleződésünket, amely a magyar közéletben sorozatosan enged meg magának egyházellenes és keresztényellenes uszításokat. (Nacsa Lőrinc: Így van!  Arató Gergely: Nem! Keresztényellenest soha, csak egyházellenest!)

Simon György, a Demokratikus Koalíció képviselője: idióták azok, akik egy ókorban megírt, mesekönyvben megírt szabályrendszer szerint akarják élni az életüket.

Gyurcsány Ferenc: a Demokratikus Koalíció azt fogja kezdeményezni, hogy mondjuk fel a vatikáni szerződést. (Arató Gergely: Ez fáj nektek! A pénz fáj nektek, nem a kereszténység!)

Idézek: „Majd mi megtanítjuk a papoknak a Szentírást.” Vadai Ágnes a gyónási titok eltörlésére vonatkozó javaslatot terjesztett be a parlamentnek. (Nacsa Lőrinc: Mint a nácik!) Ilyet utoljára a nácik csináltak; ez a vallásszabadság mint alapvető emberi jog eltiprása. (Arató Gergely: Véditek a pedofilokat! Ez a ti kereszténységetek!)

Niedermüller Péter már dehumanizáló kijelentést is tett, a keresztényeket rémisztő képződményeknek nevezte.

Tehát mindezzel együtt, megköszönve azokat a pontokat, ahol elvi egyetértésüket kinyilvánították Magyarország nemzetközi segítségnyújtási politikájának, illetve méltányolva, figyelembe véve a szakmai kritikáikat és a javaslataikat, én azt javaslom, hogy ne hozza magát még egyszer olyan helyzetbe, hogy leleplezi önmagát ezzel az álságos keresztényvédelemmel.

Gurmai Zita képviselő asszonynak: föltette azt a kérdést, hogy mi szükség van erre a törvényre  lényegében ez volt a kérdés. És udvariatlan lennék, hogyha arra utalnék, hogy az expozémban igyekeztem ezt összességében és teljességében felfedni, ezért szeretnék egyenes választ adni még egyszer, mert az expozémban erre kitértem.

Ezzel együtt azt szeretném elmondani, hogy nagyon helyesen és pontosan vázolta föl azokat az intézkedéseket és szabályozási tételeket, amiket az elmúlt nyolc évben tettünk, beleértve a NEFE törvényt, a Hungary Helps törvényt, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős kormányzati egység megalakítását, a vonatkozó kormányrendeletet.

Ha az egyik és legfontosabb indokát és szükségességét kellene kiemelnem a mostani törvényjavaslatnak, mindezt az egészet egybefogja: a szabályozást egységesíti, a támogatáskezelés lebonyolítása a Hungary Helps Ügynökség által áramvonalasítja az eddig különálló területeket, mint amilyen a humanitárius segélyezés és a nemzetközi fejlesztés területe, ezeket egységesíti. Anélkül hoz létre egy átfogó nemzetközi segélyezési programot, hogy egyébként az értékelvű prioritásaink csorbát szenvednének.

Ami itt történik, és amit ez a törvényjavaslat szándékozik tenni, az Magyarország nemzetközi szolidaritási részvállalását célzó szakterület megalapítása. Ehhez kérem a továbbiakban is a támogatásukat. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)