Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Zoltán képviselőtársamnak szeretném mondani - Strasbourgban a könyvtárban elég sokat beszélgettünk a mai magyar valóságról, gazdaságról és az eredményeiről -, nem kívánom a képviselő urat vádolni.

Vádolom azt a kormányt, amelyik ma Magyarországon lehetővé tette azt, hogy az autópályák kétszer olyan drágán épüljenek, mint adott esetben Horvátországban vagy Szlovéniában. (Keller László közbeszól.) Vádolom azt a kormányt a magam részéről, amelyik lehetővé tette azt, hogy Dunaújvárosban épüljön egy híd, amelyikre sem előtte, sem utána nincs út. Vádolom azt a kormányt, amelyik lehetővé tette azt, hogy ma Magyarországról pénzmosás jelleggel több ezer milliárd forintot ki lehessen vinni. Vádolom azt a kormányt, amelyik lehetővé teszi azt, hogy ma Magyarországon épüljön a legdrágább európai uniós kerékpárút. Lehetne sorolni tovább. Vádolom azt a BKV-t, amelyik lehetővé teszi azt, hogy százmilliókat, milliárdokat lehessen kihordani az országból, és lehetne ezt nyugodtan tovább sorolni.

Tisztelt Képviselőtársam! Viszont ebből a költségvetésből - és Jánosi képviselőtársam mondta, hogy nem fűnyíróelvszerűen működik - szeretnék csak egypár dolgot elolvasni vagy felolvasni. Ez kimondottan a fogyatékos emberekre vonatkozik, megváltozott munkaképességűekre vonatkozik, fogyatékosok oktatására vonatkozik, minden területen meg lehet nézni, 2006 óta hány százalékos volt az infláció összességében, és ahhoz képest ebben az évben mennyivel kevesebbet kapnak. Sőt, van olyan, ahol az esélyegyenlőség kérdésében egyetlen forint sincs bent, mondjuk, a fogyatékosok esetében. Tehát miről beszélünk? Vagy a sport - lehetne sorolni. Ugye, a paralimpiára büszkék vagyunk? Mennyi forint van benne? Semmi nincsen benne.

Szóval, szomorú az ember, amikor azt látja, hogy ma Magyarországon 650 ezer ember él közel 60 ezer forintos havi nyugdíjból. Ha a jövő évben 4,1 százalékos nyugdíjemelést kapnak, mire lesz elég? Ma hívott fel egy nagyon súlyos cukorbeteg, eszméletvesztése volt, mert leesett a cukra. Egyetlenegy életmentő injekció 5900 forint. De ugyanennek a társadalomnak, ugyanezeknek az embereknek a havi gyógyszerkiadása megközelíti a 30-40 ezer forintot, és kapnak 60 ezer forint nyugdíjat. Mi lesz velük egyáltalán? Vagy mi lesz azzal a családdal - és nyugodtan mondhatom, ide lehetne hozni azt a rengeteg levelet, amelyet családok írnak -, ott, ahol fiatal gyermeket nevelnek, és ma kilátástalan helyzetbe kerültek? Miért? 2006-2007-ben kaptak egy olyan biztatást, hogy dübörög a gazdaság, hittek a kormánynak, és ők is vettek fel hitelt, lakástámogatási és egyéb más hiteleket. Bedőlnek ezek a családok sorra, és ezt lehetne sorolni tovább. Ha most idehoznánk az összes levelet, képviselő úr, ön ki sem látszana mögüle.

A probléma és a baj ott kezdődik, hogy a háromnapos parlamenti vitában rávilágítottunk a gyermekétkeztetésre, rávilágítottunk a megváltozott munkaképességűekre, a fogyatékosokra, és történtek már lépések. Tehát ha arról beszélünk, hogy ennek a vitának van-e eredménye, akkor van. Mert önök is rádöbbentek arra, hogy be kell nyújtani bizonyos módosító indítványokat, önök is - Korózs Lajossal együtt - éjszaka meg tudtak állapodni a fogyatékosszervezetekkel, de ez önmagában akkor is fűnyíróelv szerint működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az elmúlt nyolc év gazdasági lépéseit kellene nagyon komolyan az önök részéről megvizsgálni. Hányszor elmondtuk itt a parlamentben - Szabó Zoltán is megfigyelő volt annak idején az Európai Parlamentben -, ha azokat a forrásokat, amelyeket Magyarország az Európai Uniótól megkap, hanyagul, nem hatékonyan használjuk fel, akkor sajnos ugyanazok az eredmények fognak megszületni, mint számos európai országban, ahol rosszul használták fel a forrásokat, és nem olyanra használták fel, amire kell.

Vannak iskolák, amelyek 105 százalékon működnek. Tatai-Tóth Andrásnak elmondtam, Somlóvásárhelyen 40 százalék a cigány kisebbségi tanulók aránya, nincs tornatermük, összedől lassan az épület, de olyan iskolára adunk támogatást, amely ezelőtt pár évvel épült, mert oda egy luxuskivitelű egyéb más berendezés kell.

Tehát aránytalanságok vannak, rosszul történő felhasználások vannak, pazarlások vannak, széthordások, szétlopások, és ahogy Ángyán professzor mondta, lehetne nyugodtan mondani az agrárágazatot. Tessék nekem megmondani, mennyi pénz van benne növény- és talajvédelemre? A Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ellenőrzi a harmadik országból bejövő élelmiszereket. Uraim, semmi nincsen! De ugyanez az erdészeti szolgálat; szétlopják ma Magyarországon az erdőket. Ki fogja ezt majd védeni és figyelni?

Tehát azt hiszem, számos kérdést érdemes lenne önöknek feltenni, és ezeket a problémákat minden egyes költségvetéskor elmondtuk, Szabó képviselőtársam, és ezért helytelen, amit ön elmond, mert ezekre mindre felhívtuk annak idején a figyelmet. Lehetett volna másképp csinálni? Igen, lehetett volna másképp csinálni. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) Csak sajnos az intelmeket, a módosítóinkat, a benyújtott beadványainkat sorra lesöpörték, és ennek a végeredménye most az, hogy Szabó Zoltán képviselőtársam vádolja a Fideszt, vádolja a Fidesz-képviselőket. Ez teljesen helytelen.

Nyolc éven keresztül önök kormányoztak. Lehetőségük, esélyük lett volna arra, hogy ez a társadalom fel tudjon emelkedni, mint ahogy más országok is tulajdonképpen, és itt nagyon rossz példa Lengyelországra hivatkozni. A gazdasági válság nem érinti annyira Lengyelországot, mint minket. Mennyi volt a gazdasági növekedésünk ebben az évben? Mínusz 7 százalék, 8 százalék környékére fog felemelkedni. Mennyi lesz jövőre? Mínusz 6 százalék. Mennyi Lengyelországé? Megközelíti az 1 százalékot. Miről beszélünk?

Tehát esély, lehetőség lett volna, rettentő rosszul éltek vele, és azt hiszem, a vádaskodás teljesen helytelen. Talán visszafogottabban és reálisabban kellene ezeket a dolgokat figyelni, és adott esetben az ellenzéket is néha meghallgatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)