Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt jobbikos Képviselőtársak!  hiszen csak jobbikos képviselők vannak a teremben. Tisztelt Államtitkár Urak! Tegnap volt alkalmam reggel Varga Mihály miniszter úr expozéját meghallgatni. Röviden azt kell mondanom, hogy rózsaszín szemüvegen át néz mindent, minden tökéletes. Úgy láttam, azért nem mond kiegyensúlyozott értékelést, mert úgy gondolja, hogy van munkamegosztás: ő dicsér, az ellenzék meg majd kritizál.

Azt mondta, hogy a magyar gazdaság nagyszerű állapota okán állta a sarat 2020-ban, ez a múlt, a jövő évre meg azt mondja, hogy a vállalkozások újraindulnak és fejlődni fognak. A gazdaság állapotát azért elég jól tükrözi a végelszámolások száma: 2020 első félévében közel 40 százalékkal nőtt a végelszámolások száma az előző évihez képest; egyébként az év során 12 ezer végelszámolási eljárás került közzétételre, tehát ennyien döntöttek  rekordszámú volt  önszántukból a vállalkozás szabályszerű megszüntetése mellett.

Nyilvánvalóan a makrogazdasági alapadatok voltak azok, amelyekről elsődlegesen, kiindulásként a miniszter úr beszélt: kiadás, bevétel, hiány, államadósság. Most ebből a hiányra térnék ki, amely a tervezés szerint 5,9 százalék lesz a GDP-hez viszonyítva. A Költségvetési Tanács véleményében szerepelt ennek a kifogásolása, amit aztán Kovács Árpád elnök úr erőteljesen elmondott itt, miszerint úgy gondolja, hogy a jövő évre ezt csökkenteni kellene, és azzal fejezte be, hogy ezt a figyelmébe ajánlja a képviselőknek. Ez egy nyomaték, mert nyilván nem úgy működik a parlament, ez különösen nem, hogy az Országgyűlés a kormányt ellenőrizve, adott esetben az ő javaslatait módosítva valamit is változtat.

De szeretném elmondani a véleményemet erről a hiánykérdésről. Személy szerint adott feltétellel nem értek egyet, hogy a hiányt csökkenteni kéne. Ha elfogadjuk az anticiklikus gazdaságpolitikát ebben a helyzetben, akkor azt kell mondanunk, az, hogy reményeink szerint egészségügyileg konszolidálódik a helyzet, javul, nem azt jelenti, hogy ez a gazdaságban is bekövetkezik. Nyilván 2020-ban a gazdaság számára a legfontosabb segítség az volt, lett volna, hogy azokat a kiadásokat próbáljuk csökkenteni, amelyek a termeléshez nem is kapcsolódnak, másrészt próbáljuk a munkaerő megőrzésében támogatni őket. Többször elmondtuk, hogy itt mit hiányoltunk ebben a kérdésben, ugyanakkor a jövő évben  bízva abban, hogy elindul a gazdaság  a gazdaság elindulásakor igenis továbbra is szükség van az államnak egy nagyobb szerepvállalására anyagilag is.

De mi ez a feltétel? Ha áttekintjük tételesen, ezt itt többször elmondta az ellenzék, látjuk, hogy ezekben az akciókban, a gazdaságvédelmi akciócsomagban micsoda hatalmas arányban szerepeltek azok a tételek, amelyek, hogy finoman fogalmazzak  nem úgy, mint egy napirend előttiben, mert államtitkár úr nem tér ki általában politikai jellegű, direkt kampányra , így fogalmazzak, egy elég jól meghatározható nagyvállalkozói körnek a projektjeit támogatták jelentős mértékben, jelentős vagyongyarapodást okozva, miközben az adott célok nem szolgálták igazán a gazdaságvédelmet. Ha ez jövőre is így lesz, akkor valóban igaza van a Számvevőszék elnökének, hogy nem érdemes ezt a hiányt 5,9 százalékon tartani; ha változtatnak, akkor van haszna.

Szeretnék szólni a költségvetés uniós kapcsolatairól. Ezt minden évben el szoktam mondani, hiszen ez egy lényeges szempont, de idén különösen, hiszen ebben az évben indul a többéves pénzügyi ciklus, a 2021-2027-es, valamint sor kerül a helyreállítási csomagra, amelynek az a célja, hogy a Covid okozta válságból segítse kilábalni az Európai Uniót és annak a tagországait. Ezt másképpen, ugye, Következő Generáció EU névvel illetik.

Pár szót szólnék a kormány és döntően Orbán Viktor EU-hoz való viszonyáról a költségvetés terén. Az elmúlt években azt hallom már a fideszes kormánytisztviselőktől, hogy amit mi kapunk, az nem ajándék, az nekünk jár, megfizettünk érte. Igazuk van  akkor, ha arra használjuk fel, amire kértük, és amire adják.

(18.50)

2010-ben a Jobbik a parlamentbe bekerülve egy független, professzionális pénzügyi-gazdasági elemző céggel csináltatott egy tanulmányt, amelyik megpróbálta egyenlegbe állítani, hogy 2004-től 2010-ig hogy néz ki a valós egyenlege a csatlakozásunknak. És itt figyelembe kellett venni azokat az úgynevezett transzformációs veszteségeket, ami abból fakadt, hogy a ’90-es évek elejétől Magyarország, amikor végrehajtotta a privatizációt, deregulációt, akkor gyakorlatilag a csatlakozásnak akart megfelelni, és ebből a magyar gazdaságot számos hátrány, kár érte, ami részben számszerűsíthető is. Tehát igaz valóban, hogy megfizettük az árát annak, hogy a tagja lettünk az Európai Uniónak.

Akkor a Fidesz és a kormányzat a Jobbiknak ezt az elemzését elutasította, akkor még besimult teljes mértékben az Európai Unió irányító, nagy pártjaiba. Magam előtte tíz hónapig voltam EP-képviselő, és láttam, hogy a Néppárt és a szocialisták keretein belül hogyan irányítja ez a furcsa koalíció az európai folyamatokat, teljes egyetértésben a Néppártban működő Fidesszel.

Azóta minden megváltozott, azóta minden rossz, amit az EU csinál, mert ellenségképpé kellett alakítani belpolitikai célokból, hogy világos legyen, hogy Orbán Viktor az az államfő, a szabadsághős, aki szemben áll az Európai Unió negatív céljaival. Közben azért tegyük hozzá: tíz év alatt jelentős mennyiségű, nagyon sok forrás érkezett, amit ha célszerűen használt volna fel a kormány, akkor jólétet tudott volna biztosítani minden magyarnak. Hozzáteszem: 2010 előtt sem indult el az a magyar saját gazdaságot támogató, valódi program, amely a kis- és közepes vállalkozásokat a hozzáadottérték-teremtésben segítette volna. Tehát ez a kritika nem csak a Fidesz-kormányra vonatkozik.

Orbán Viktor nyílt levelet írt Mikuláš Dzurindának, a volt szlovák elnöknek. Ezt írja: ha a V4-országokba az EU-transzfereken keresztül beáramló pénzt összevetjük a tőlünk kivitt profit- és osztalékjövedelemmel, látható, hogy milyen súlyos veszteségeket szenvedünk el, Magyarország esetében a különbség 80 százalék.

Ez az összevetés egyszerűen abszurd. Hogyan lehet összevetni a magyar borítékot, amit mi az Európai Uniótól kapunk, azzal a kivitt profit- és osztalékjövedelemmel? Hogy van ez? Azt halljuk, amikor Orbán Viktor visszajön a tárgyalásokról: győztes hadvezér Brüsszel mezején megvívta…, és Magyarország számára olyan mértékű többleteket ért el, ha összehasonlítjuk más országokkal, milyen sikeresen tárgyaltunk, milyen kedvező pozícióba kerültünk. Hadd tegyem hozzá, ez nagyjából igaz is. Nem azzal van a bajunk, hogy kevés az az összeg, amit kapunk, hanem hogy hogy használjuk föl.

Na de, hát akkor most vagy relatív és nagyon jó eredményt értünk el, és sokat kapunk a nemzeti borítékban, akkor hogyan lehet a másik pillanatban azt mondani, hogy álljunk a sarkunkra, mert minket kisemmiznek? Tehát az, hogy milyen a Magyarországról kivitt profit és osztalék, az nem az orbáni gazdaságpolitikának a következménye? Nem annak a gazdaságpolitikának, amely a versenyképességet úgy próbálja megoldani, hogy  idézem, amit Szaúd-Arábiában tett látogatásakor a miniszterelnök úr ott mondott:  „jöjjenek Magyarországra befektetni, mert a magyar munkaerő képzettségéhez mérten meglepően olcsó, és a munka törvénykönyve nagyon rugalmas”. Ez a versenyképesség egyik oldala, a másik pedig, hogy a társasági adó 18-ról lement 9 százalékra. Ebből származik az, hogy ezek a nagy cégek, amelyek a GDP-t persze növelik, viszik el a profitot, az osztalékot. Hát, akkor ezért ki a hibás? Azok a cégek, amelyeknek ezt biztosítja a magyar kormány, és amelyik ezért idejön?

A helyreállítási alapról a következőket szeretném mondani: ennek teljes összege Magyarország számára 5800 milliárd forint lehet, lehetett volna, ebből 2500 milliárd, amit úgynevezett támogatásként kapunk, 3300 milliárd pedig saját döntés alapján felvehető hitel. Eredetét tekintve persze mind a kettő hitelfelvétel.

„A magyar helyreállítási tervben foglalt reformok és beruházások összesen várhatóan 5797 millió forintba kerülnek folyó áron számítva.” Ezt az április közepén elfogadott dokumentumból idézem. A táblázat úgynevezett kilenc komponensre osztotta fel ezt, és azt hallottuk, hogy ezt a táblázatot, ezt a programot 500 érintettel egyeztették online konferenciákon, e mögött egy társadalmi vélemény áll. Ezek után, mikor kimentek Brüsszelbe, miniszterelnök úr és hű fegyverhordozója, tárgyaltak, és azt követően kiderült, hogy vissza az egész, nem nyújtjuk be, csak a 2511 milliárd forintos, úgynevezett támogatási összegre.

Hát persze, halljuk az indokokat, hogy a felsőoktatás, az egyetemi szféra nem kapja meg azt az összeget, amit beleterveztek. Hát nyilván, amilyen módon önök a vagyonkezelő alapítványokba kivitték az állami felsőoktatást, ezt nem fogadta el olyan kitörő örömmel az Európai Bizottság, hogy ezt a támogatást így megadta volna.

A másik is egy naiv dolog volt, hogy az egészségügyi bérfejlesztést európai uniós összegből finanszírozni. Én magam öt év képviselőség alatt ilyen jellegű támogatást, bértámogatást csak egy esetben találtam, amikor erre volt egy alap, amikor valamelyik országban valamelyik iparág válságba került, hatalmas elbocsátások voltak, akkor lehetett pályázni a végkielégítéssel elbocsátások támogatására. De az, hogy egy ágazat bérfejlesztését fedezze az Európai Unió, ez eleve naiv volt. Talán abban lehet bízni, ezt hallom, hogy az egészet próbáljuk úgy megjeleníteni, hogy egy nem egyszeri átlagos bérfejlesztés, hanem egy rendszer átalakítása, a paraszolvencia kivezetése, és erre tekintettel talán kapunk pénzt. Szeretném, ha így lenne, természetesen, nem ellendrukker vagyok, de ezt világosan lehetett látni, hogy ezeket nem kapjuk meg.

Nos, a 2,5 milliárd eurós hitelfelvétel bekövetkezett november végén. November közepén azt mondta miniszterelnök úr a szokásos pénteki rádiónyilatkozatában, hogy ennek az a célja, hogy mi akkor is tudjuk a beruházásokat, fejlesztéseket fedezni, ha valamilyen módon nem kerül elfogadásra ez a bizonyos terv, helyreállítási csomag, amit egyébként épp a magyar vétó veszélyeztetett. Na, de hát miért jobb az állampapír-finanszírozásra felvett 2,5 milliárd euró, mint az ennek megfelelő, ennél sokkal olcsóbban hozzáférhető hitel ebből az európai uniós csomagból? Egyrészt elfogadom, lehet azt mondani, hogy szabad a felhasználása. Más szempontból azért a megjelölt lehetőségek között bőven van annyi, hogy hasznosan Magyarország céljaira fel lehetett volna használni. De nem tévedek azért, amikor azt mondom, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy ebben az esetben ezt az összeget, ezt a felhasználást nem kell Magyarországnak bemutatni, és ezt nem tudja ellenőrizni az Európai Unió.

Magyarország korrupciós helyzetével kapcsolatban hadd idézzem az Európa Tanácsnak a véleményét 2020 júliusából, a konvergenciaprogramunkban, ezt egy jogszabályban fogalmazta meg.

(19.00)

Azt mondja: „A közbeszerzések elmúlt években végzett bizottsági ellenőrzése rendszerszintű hiányosságokat tárt fel. A vizsgálati és ügyészségi tevékenység kevésbé tűnik hatékonynak Magyarországon, mint más tagállamban. Nincs határozott és szisztematikus fellépés a magas szinten elkövetett korrupció üldözésére.” Ezt egy joganyagból idézem. Egyébként Magyarország esetében a felzárkóztatási alapok és agrárpénzek 2015-19 közötti összes kifizetése 3,93 százalékát találták problémásnak, és tettek javaslatot büntetésre. Az uniós átlag 0,36 százalék, Magyarország nélkül 0,13. Igen, többször hallottam kormánypárti képviselőktől, ebben alapvetően benne van a 4-es metró. 75 százalék értékben ez a 4-es metró rovására írható, ami súlyos, hogy ezt elkövették, de a 75 százalékból marad a 25, az közel 1 százalék, 0,98, ami már ennek a kormányzatnak a terhére róható. 0,98, miközben a rendszerszintű korrupcióval vádolt Romániánál ez 0,35 százalék, Bulgáriánál 0,33.

Azt tudom mondani, hogy akkor tudjuk jól felhasználni a pénzt, amennyiben két dologban változtatunk: ha kemény korrupció elleni küzdelmet hajlandó lenne a kormány folytatni, és megváltoztatja a gazdaságpolitikáját. Ugyanis ahhoz, ahogy Kövér László házelnök mondta július 14-én a határozati javaslat expozéjában, idézem: „A ’Következő Generáció EU’ gúnynévre hallgató helyreállítási csomag cinikus kifejezése annak, hogy azt a cechet, amit most itt egyesek felhalmoznak, majd a gyerekeink, a gyerekeink generációja fogja fizetni 30 éven keresztül.” Ez így van, kivéve akkor, még egyszer mondom, ha ezeket a pénzeket arra használja föl a mindenkori kormányzat, amire azt adják, szembeszáll a korrupcióval, és változtat azon a gazdaságpolitikán, amit a kormányzat most folytat.

Matolcsy Györgyöt idézem: „Magyarországnak ma nincs egységes és világos jövőképe.” Ha lesz, és a gazdaság- és a társadalompolitika ezt szolgálja, akkor ez a bizonyos Következő Generáció EU nem cinikus elnevezés lesz, akkor lehet megteremteni a jólétet és a szabadságot ennek a következő generációnak és talán még magunknak is. A Jobbik ezért dolgozik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)