Felszólalás adatai

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Droginformációs lapok címmel az önök által vezetett minisztérium minden középiskolába egy kiadványt küldött a diákoknak. Igazgatók jelezték a felháborodásukat, hogy tárgyilagos és pedagógiailag szakszerű tájékoztatás helyett a minisztérium a drogfogyasztás kiskátéjával környékezi meg a diákokat. Úgy látják, ez a kiadvány minden diákot potenciális drogfogyasztónak tekint, akinek nem árt, ha van egy kis információs füzet a zsebében, világossá téve azt, jó, ha nálad van, ki tudja, mikor támad kedved egy kis fűre, mikor kapnak el a rendőrök, akkor meg csak felütöd, és megnézed a büntetési tételt meg a jogaidat, és tudhatod: a tanár nem fecseghet.

Mi áll ebben a zsebkönyvben? A diákok pontos információt kaphatnak arról, mekkora az a drogmennyiség, amely esetében a törvény még lehetővé teszi a büntetés elkerülését. Egyszerűbben fogalmazva: hány darab ecstasy tablettát, hány gramm kokaint vagy heroint tarthat valaki magánál, illetve mire kell ügyelnie annak, aki marihuána termesztésére adja a fejét.

A diákok megtudhatják azt is, mihez van joga a velük szemben fellépő rendőrnek. Az Oktatási Minisztérium szerint jó, ha tudják, a rendőr nem kényszerítheti őket vizeletadásra, és segítségképpen elárulják azt is: a nagy mennyiségű folyadékfogyasztás gyorsítja a drogok szervezetből való kiürülését.

(14.20)

A pedagógusi titoktartási kötelezettség kapcsán a minisztériumnak nincs más üzenete, mint az, hogy a droggal visszaélők szabadon lélegezhetnek az iskolában. A pedagógus nem tehet feljelentést, nem tanúskodhat, mert a hallgatás foglya.

Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hogy ön és a kormány, amelynek ön a tagja, fontosabbnak tartja a drogfogyasztók, mint a droggal kapcsolatba kerülni sem akaró fiatalok védelmét. Önök a tűcsere-automaták üzembe helyezésére és a körültekintő drogfogyasztás és -terjesztés kvázi veszélytelenségére hívják fel a figyelmet, egy nyilván sok-sok millió forintba kerülő kiadványban - eközben a megelőzésről, a prevencióról hallani sem lehet.

Kérdéseim a következők: miért tekintik önök valamennyi magyar diákot potenciális drogfogyasztónak? Valóban azt gondolja, hogy a megelőzés helyett arra kell a hangsúlyt helyezni, hogy a körültekintő drogozáshoz adjon tanácsokat az Oktatási Minisztérium? Ön szerint erkölcsileg, pedagógiailag elfogadható-e a probléma tárgyalása a kiadványban: “ezek a büntetési tételek; ha bajba kerülnél, így úszhatod meg a legolcsóbban; kitől mire számíthatsz, jóra-rosszra egy rendőrségi, bírósági eljárás kapcsán?ö.

A kiadvány, államtitkár úr, 20 oldalas. Ennek alig a fele szöveg, a többi fotó. Kik és mennyiért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) készítették ezt a kiadványt? Ebből a pénzből hány drogkoordinátor képzését lehetett volna elvégezni?

Köszönöm a türelmüket, kérem államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)