Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Igen, így van. Nagyon szépen köszönöm.

ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Részben a vitában elhangzottakra, részben általában olyan nyugdíjszakmai kérdésekre szeretnék reflektálni, amelyeknek - azt gondolom - itt a Házban helye van.

Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, nem szabad veszélyeztetni a 11. és a 12. havi nyugdíjat.

(16.40)

Kedves Lanczendorfer Erzsébet Képviselő Asszony! Kedves Képviselőtársam! Százmilliárdos nagyságrendben osztott itt el pénzt fejben. Most nem azt az időt éljük, amikor szórjuk a pénzt. Most nem azt az időt éljük Európában, Magyarországon, amikor többletjuttatásokat kell eszközölni. Bárcsak azon vitatkozhatnánk most a Magyar Országgyűlésben, erről vitatkozhatna Németország, erről vitatkozhatna Anglia, hogy mit tudunk még többet adni és kinek! Nem ezeket az időket éljük!

Európa nyugati felén azért vannak kedvezőbb helyzetben, mert anélkül, hogy persze tudták volna, hogy lesz majd egyszer egy gazdasági és pénzügyi válság, ezeket a lépéseket, amelyekre most mi kényszerültünk, és ez a jelenlegi helyzet felgyorsított folyamatokat, ők évekkel ezelőtt meglépték. Angliában 70 évre emelték a nyugdíjkorhatárt, Németországban 67 évre, Skandináviában 67 évre. Igaz, persze joggal mondhatjuk, valamelyest jobb körülmények között dolgoznak, jobb egészségnek örvendenek.

Kedves Képviselőtársaim! Ha az ország demográfiai helyzetét nézzük -1990-ig néznék csak vissza, és nem szeretnék anekdotázni -, 1990-ben, kedves barátaim, úgy nézett ki a magyar társadalom korfája, demográfiai struktúrája, hogy körülbelül ugyanannyian voltak 60 éven felüliek, mint amennyien voltak 14 éven aluliak. Hogyha ezeket a 14 éven aluliakat hozzáadnánk a 60 éven felüliekhez, akkor körülbelül átlagban addig éltek az emberek, tehát azt is mondhatnánk, hogy demográfiai szempontból egyensúlyban volt a társadalom. Nem olyan régen volt a rendszerváltás éve, 1990.

2010-ben, kedves barátaim, már a 19 éven aluliak sem tudnak annyian lenni, mint a 65 éven felüliek. 2020-ban - ez nagyon közel van - már egy korcsoportot emelve is többen lesznek az idősek, mint a 19 éven aluliak, úgy, hogy akkor már 70 évet számolunk. Rá tíz évre már a 75 éven felüliek lesznek annyian, mint a 14 éven aluliak. Kedves barátaim, rá tíz évre - merthogy 2050-ig számoljuk a nyugdíj-előreszámításokat - úgy fog kinézni a magyar társadalom, hogy már a 24 éven aluliak sem lesznek annyian, mint amennyien az idősek a társadalomban. Tehát azt gondolom, ebben a Magyar Országgyűlésnek több felelősséggel kell viseltetnie a nyugdíjrendszer azon három alappillére iránt, amiről a múlt héten - vagy lehet, hogy két héttel ezelőtt - beszéltem itt képviselőtársaimnak. Azt mondtam, hogy a nyugdíjrendszernek fenntarthatónak kell lennie, tehát finanszírozhatónak kell lennie, rugalmasnak kell lennie, és mint rendszernek, fenntarthatónak kell lennie. Bármelyik elem hiányzik belőle, akkor megbicsaklik a nyugdíjrendszer. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, hogy itt a nyugdíjrendszer bármelyik lába is hiányozzék.

Felelősséget a finanszírozásban, felelősséget a fenntarthatóságban! Európa nyugati felén, az elsőnek csatlakozott európai országokban, kedves barátaim, a GDP 10,7 százalékát fordítják nyugdíjakra. A később csatlakozott európai tizeknél ez valamivel magasabb, 11 százalék körül van, amennyit nyugdíjra fordítunk. Kedves Barátaim! Az előreszámítások azt mutatják, hogy mivel a nyugat-európai uniós tagok már régebben meglépték ezeket az intézkedéseket, mint például a korhatáremelést, például a fizetésekhez viszonyított induló nyugdíjak kérdését, évtizedek múlva sem fognak nagyságrendekkel több pénzt fordítani a nyugdíjak finanszírozására, mint amennyivel most finanszírozzák a nyugdíjakat GDP-arányosan.

A kelet-európai országoknak, amelyek velünk együtt csatlakoztak, minimális különbséggel, de a jövőben többet kell fordítaniuk nyugdíj-finanszírozásra. Ha mi nem hozunk intézkedéseket, ez a 10,8 százalékos GDP-arányos nyugdíj-finanszírozás 20-30-40 év távlatában akár 17 százalékra is felmehet Magyarországon. Tehát senki nem kívánhatja azt, hogy minden maradjon úgy, mint ahogyan most van, mert egyébként finanszírozhatatlan a rendszer, mert a GDP-ből nem tudunk 17 százalékot finanszírozni a nyugdíjakra.

Kedves Képviselőtársaim! Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony mondta, ő büszke arra, hogy hat éven keresztül tudtunk 13. havi nyugdíjat fizetni. Igen, lehet, joggal lehet büszke rá, hogy akkor, abban a helyzetben megtehettük azt, hogy van többletjuttatás. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Senkitől egyetlenegy fillér nyugdíjjuttatás nem kerül elvételre ezekkel az intézkedésekkel, senkinek nem mondtuk, hogy a nyugdíjából adjon vissza 10 százalékot. Nincs ilyen előterjesztés, nincs olyan előterjesztés, hogy nem lesz 12. havi nyugdíj. Csak a többletjuttatásokat nem fogjuk tudni finanszírozni a megváltozott pénzügyi helyzetben, erről van szó, és a kormánynak gyors intézkedéseket kellett hoznia.

Szeretném elmondani, többen említették itt a mindenkori januári nyugdíjintézkedéseket, tehát azt, hogy mennyivel emelkednek és milyen metodika szerint a januári nyugdíjak. Kedves Barátaim! A múlt évben az ellenzék vezéralakja azt mondta, hogy ha kormányra kerülnek, akkor inflációkövetővé teszik a nyugdíjakat. Ő úgy fogalmazott akkor, hogy megőrizzük a nyugdíjak reálpozícióit vagy értékállóságát. Amit a szocialisták ajánlanak, az ettől jobb. A szocialisták azt ajánlják, hogy minden olyan esetben, amikor alacsony a gazdaság növekedése, az infláció mértékével akkor is növekedni fognak a nyugdíjak, és ha a gazdaság jobb állapotba kerül, akkor a jobb állapotot egyébként lekövető bérekhez igazítottan elmozdul az indexálás mértéke, és amikor pörög a gazdaság, és jól megy az országnak, akkor vissza is térhetünk a svájci indexálásra. Ez sokkal jobb ajánlat annál, mint amit a Fidesz tett a múlt évben, mert legalább annak a lehetőségét megteremti, hogy amikor jól megy a gazdaság, akkor a gazdaság produktumából a nyugdíjasok is részesedhetnek.

Akkor nézzük a tételes javaslatunkat, a 2009. évi nyugdíjkorrekció kérdését! Kedves barátaim, öt-hat évvel ezelőtt éppen én voltam a törvény egyik előterjesztője, sőt kezdeményezője, de akkor más volt a gazdasági helyzet. Annak a nyugdíjkorrekciónak nem az volt a rendeltetése, hogy általában emelje a nyugdíjszínvonalat, hanem az volt a rendeltetése, hogy a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat korrigáljuk. Többféle igazságtalanság volt a nyugdíjrendszerben. Ilyen volt az értékvesztett nyugdíjak ügye, a rendszerváltás előtt megállapított nyugdíjak kérdése. Ugyanis ott arról volt szó, hogy az idő előrehaladtával elértéktelenedett nagyon sok embernek, közel 700 ezer embernek - akik hála istennek, jó egészségnek örvendtek - a nyugdíja, arra kellett egy intézkedést hozni. Ez volt az 1997. december 31-e előtt megállapított nyugdíjak korrekciója.

A másik nagy csomag volt a rossz évben megállapított nyugdíj, ezt a nyugdíjasszlengben így említjük. Ez az 1991. január 1-je és 1996. december 31-e között megállapított nyugdíj. Azt is láttuk, hogy itt olyan sok érintett van, és olyan sok pénzre lenne szükség, hogy nem is tudjuk egy ütemben megvalósítani. Ez volt az 1991. január 1-je és 1996. december 31-e közötti nyugdíjak emelése, és második lépésben lett volna 2009-ben az 1992. január 1-je és 1995. december 31-e között megállapított nyugdíjak második intézkedése, ez közel félmillió ember a 700 ezren belül, de tévedés ne essék, ezek az emberek a múlt évben már kaptak egy korrekciót, mert ők beleestek 1991 és 1996 közé, és ezen belül a 720 ezer főn belül van 490 ezer, akik 1992 és 1995 között mentek el. Nekik kellett hoznunk azt az intézkedést, hogy ebben az évben.

(16.50)

Kedves Barátaim! Ez a közel félmillió ember a jövő év januárjában meg fogja kapni azt a járandóságát, amit egyébként ebben az évben kellett volna megkapni, tehát nem úszik el a korrekció. Annyi türelmet kértünk csupán, hogy szeptember helyett januárban kerülhessen kifizetésre.

Ezen túlmenően van még két olyan intézkedés, amiről döntenünk kellett ebben az indítványban, ez pedig a 1988-89-90-ben megállapított nyugdíjak. Ők nem jártak olyan rosszul, mint például az úgynevezett rossz években. Ott a rendes emelésen felüli 2 százalékos emelésre kerül sor, és van még egy intézkedés, amely erre az évre esett volna, az 1997. január 1-je és 1998. december 31-e között megállapított nyugdíjaknál a rendes januári emelésen felül lesz egy 4 százalékos emelés. Tehát ennyit kívántam mondani a korrekcióról.

A korhatár kérdése: a korhatár ügyének azon túlmenően, hogy a nyugdíjrendszerben kiszámítható, tervezhető, és kellő felkészülési időt hagyva hozunk intézkedéseket, az is a rendeltetése, hogy a most alacsony korcentrumot húzza fölfelé. Nem önmagában az az érdem, hogy 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, hanem jelenleg 58,6 év körül van a nyugállományba vonulás korcentruma - el kell hogy mondjam, a férfiaké magasabb egyébként, mint a nőké, a nyugállományba vonulás korcentruma, és ez egy átlag, ez az 58,6 év -, ezt a korcentrumot közelítsük a jelenlegi 62 évhez, és majd a későbbiekben lehetőség szerint közelítsük majd a 65 évhez.

Meg kell említenem azt is, hogy ha emlékeznek, itt ketten is ülnek azok közül, akik múltkor itt voltak az általános vitánál, és említettem azt a nagyon nagyszerű számtani példát, hogy a középső két korcsoportban hányan vannak, 1,6 millióan. Ékes képviselő úr bólogat, mert ő végigülte, illetve még az én összefoglalómat is hallotta. Említettem a 0-4, az 5-9 éves korcsoportban, hogy 970 ezer gyerek van. Ez akkor világosan látszik, hogy ha 20-25-30 évvel ezeket a korcsoportokat odébb toljuk, akkor ezekből a csecsemőtől a 10 éves korig lévő két korcsoportosok lesznek a középkorosztály, a középkorosztály pedig megy bele a nyugdíjrendszerbe. Természetesen mindig vannak veszteségek. Ha csak ebből a két korcsoportból megy 1,6 millió ember be a nyugdíjrendszerbe, de az ő helyükre még 1 millió sem jön, akkor azt hiszem, hogy nem nagyon kell azt magyarázni, hogy szükségünk van erre a korhatáremelésre.

A 13. havi nyugdíj ügye. Ezt annyival rendezném el, hogy a múlt héten két tanácsülés volt: péntek délelőtt az Országos Érdekegyeztető Tanács, Herczog miniszter úr képviselte a tárcát, illetve a kormányt, és délután miniszterelnök úr részvételével, kezdeményezésével az Országos Idősügyi Tanács; illetve ma is volt egyfajta szakmai egyeztetés az érintettek között. A társadalomnak az időseket képviselő része, kedves barátaim, megérti. Nem szeretik, világos, ki szereti azt, ha volt egy várománya és azt nem kapja meg, de pontosan látják, hogy az ország működőképességének fenntartása érdekében ezekre az intézkedésekre szükség van.

Nem olyan - hogy mondjam - ködbe vésző annak a nyugdíjprémiumnak a bevezetése, ami felvetődött az Országos Idősügyi Tanács ülésén, ugyanis arról van szó, hogy abban az esetben, ha legalább 3,5 százalékos a gazdaság bővülése, és ez a növekedés 3,5-7,5 százalék közé esik, akkor arányosan minden évben egy és négy hét közötti nyugdíjprémium kifizetésére kerülhet sor. Természetesen ennek az a feltétele, hogy legalább 3,5 százalékot meghaladó mértékben bővüljön a gazdaság, akkor lehet érvényesíteni az első hetet a finanszírozásban.

Az elején kitértem az indexálás kérdésére, de nem fejeztem be, hogy ott mekkorák a mértékek. 3-4 százalékos gazdasági növekedés esetén 80 százalékban az inflációt, 20 százalékban a gazdaság bővülését rendszerint lekövető bérek figyelembevételével kerül megállapításra a januári nyugdíjemelés. Ha a GDP 4-5 százalék között bővül, akkor ez az arány 60 százalék infláció, 40 százalék bérkövető, és akkor, ha az 5 százalékot meghaladja a gazdasági növekedés, visszatérünk az úgynevezett svájci indexálási rendszerre, amely az 50-50 százalékos arányt képviseli a mindenkori januári nyugdíj-megállapításban.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagyjából-egészéből ennyiben kívántam reflektálni az elhangzottakra. Nagy tisztelettel fogadtuk a módosító indítványokat, a módosító indítványokat a kormány meg fogja fontolni, és tudomásom szerint egy-két héten belül az Országgyűlés ezekről dönteni is fog.

Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak, és lehetőséget kaptam.