Felszólalás adatai

SZALAI ANNAMÁRIA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Kuratóriumi Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A minket megválasztó polgárok, az emberek azt várják tőlünk, képviselőktől, hogy lelkiismeretesen, legjobb tudásunk szerint végezzük a feladatainkat. Ennek szellemében készültem én azokra a bizottsági ülésekre, amikor a közmédiumok kuratóriumának beszámolójáról lett volna szó, többek között a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolóját kellett volna megvitatnunk - legnagyobb meglepetésemre azonban a kormánypárti képviselők már a vita legelején közölték, függetlenül attól, hogy mi állt a beszámolókban, hogy ők nem fogadják el. Ahelyett, hogy a beszámolók tartalmát értékelték volna a szocialista és szabad demokrata képviselők, az általuk csonkának nevezett kuratóriumokról, az Alkotmánybíróság határozatairól, ellenőrző testületek létéről, nem létéről, a közszolgálati műsorszórási szabályzat hiányáról beszéltek, és hasonló ürügyeket, kapaszkodókat kerestek ahhoz, hogy miért hirdettek előre ítéletet ahelyett, hogy a tárgyalást lefolytatták volna. Azaz az Országgyűlés feladatát alárendelték saját pártérdekeiknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi egy komédia részesei vagyunk jelenleg, amikor ezt a napirendi pontot tárgyaljuk. Az előző kormányzati ciklusban a kulturális és sajtóbizottság végigelemezte ezeket a kuratóriumi, közalapítványi tájékoztatókat, és elfogadta. Mi történt most? A Medgyessy-kormány felülbírálta az előző kormány, az előző országgyűlési ciklus alatt született határozatot, és különféle ürügyekkel próbálja most elutasítani azt. Nyilván ez a szocialista kormány által, a szocialisták által ígért jogbiztonság, hogy ha ők kerülnek kormányra, akkor visszamenőleg hatálytalanítanak érvényes döntéseket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük először a kitalált ürügyeket, a vádakat! Ez három csoportba sorolható - elsőként a kuratóriumok léteznek, nem léteznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy nem elnökségi beszámolókat kell a parlamentnek elfogadni, hanem a kuratóriumok, a közalapítványok beszámolóit. A kuratóriumok körülbelül egyharmada áll mindössze pártdelegáltakból, kétharmada pedig civilekből. A kormányzati képviselők feltehetőleg a civil tagokat nem tekintik egyenrangúnak saját delegáltjaikkal, ha a kuratóriumok beszámolóját nem hajlandók elfogadni. Én azt gondolom, hogy nem kellene az ő munkájukat pusztán azért megkérdőjelezni visszamenőleg, mert a szocialista érdekeket nem jelenítették meg a testületekben. Önök elkövették az elmúlt négy évben azt a hibát, hogy a kuratórium működésében nem vettek részt, nem voltak hajlandók jelölteket állítani, végig azt a látszatot kívánták kelteni, mintha törvénytelenül működnének ezek a testületek, holott az Alkotmánybíróság világosan fogalmazott akkor, amikor megállapította, hogy ezek a kuratóriumok bizony létező testületek, és a működésük a törvénynek megfelelő.

Kósa képviselőtársam megható szavaiban elfelejtette tovább folytatni a médiatörvényt, és nem idézte azt a szakaszát, az 50. § (8) bekezdését, hogy "nem akadálya a kuratóriumok elnöksége megalakulásának azonban, ha a kormánypárt vagy az ellenzéki oldal valamelyike nem állít jelöltet". Önök nem állítottak az elmúlt kormányzati ciklusban jelöltet, és végig azt a látszatot keltették, mintha valamiféle törvénytelen állapot lenne. Ez bizony nem így volt.

Megdöbbentő az is, hogy a civil kurázsi akkor jó, amikor az önök malmára hajtja a vizet. Amikor olyan döntést hoz egy kétharmad részben civilekből álló testület, amely az önök ízlésének nem felel meg, akkor rögtön megtámadják a kuratórium egészének az intézményét. Az Orbán-kormány időszaka alatt a kuratórium a civilekkel együtt hozta meg a határozatait, és önök, kormánypárti képviselők, amikor hatalomra kerültek, már az első döntések egyikében kizárták a civileket a döntés jogából, és Ragáts urat megkérdőjelezhető módon nevezték ki ügyvezető elnöknek. Ezt az ügyészség is bizonyította, amikor a civilek keresettel fordultak önökhöz. A civil kurázsi csak akkor jó, ha önöknek kedvez a döntés.

Megkérdőjelezhető és nagyon ellentmondásos az önök érvelése a tekintetben is, hogy volt-e kuratórium vagy nem volt kuratórium, törvényes volt a kuratórium vagy nem volt törvényes a kuratórium.

(13.30)

1999-ben egyik képviselőtársam, a szocialisták jelenlegi első számú médiapolitikusa mint civil volt kurátor a Magyar Televízióban. Újhelyi képviselőtársam bizottsági ülésen társadalmilag haszontalannak ítélte a kuratóriumok működését. Uraim, akkor most voltak kuratóriumok, vagy nem voltak kuratóriumok? És ha voltak, el tudják-e dönteni, hogy ezek törvényesen működtek-e vagy sem? A mi véleményünk következetesen az, hogy törvényesen működtek ezek a kuratóriumok, az Alkotmánybíróság döntése is bennünket igazol.

A másik vád, ami elhangzott, az ellenőrző testület megléte vagy hiánya. Itt is logikai törést szenved az önök érvelése. Szeretném bemutatni 1999 ellenőrző testületének a beszámolóját annak, aki esetleg nem találkozott vele, én a kormányváltás után nem dobtam el minden papírom. Érdekes, volt ellenőrző testület. Kósa úr az imént azt állította, hogy nem volt ellenőrző testület. Igen, ezt követően nem volt ellenőrző testület, hiszen önök, baloldali képviselőtársaim, nem voltak hajlandók embereket jelölni az ellenőrző testületbe. Most formai kifogásokat kitalálni a kuratóriumi jelentések nem elfogadása miatt, kissé felháborító magatartás. Nem delegálnak tagot az ellenőrző testületbe, utána pedig azt állítják, hogy nincs ellenőrző testület. Azt gondolom, nagyon erősen kilóg a lóláb ebben az esetben is.

A harmadik vád a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat hiánya. Ez teljesen vicces. Ez is a jelenlegi és az 1994-98 közötti kormánypárti képviselők, illetve az 1996-ban alakult kuratórium hibájából nem készült el, mert az 1996 elején életbe lépő médiatörvény után kilencven nappal kellett volna elfogadni, tehát 1996 nyarán. Az önök által bírált kuratórium pótolta az önök mulasztását. Ennyit a vádakról.

Most pedig nézzük a beszámolók tartalmát, mert talán ez lenne az érdekesebb. A kuratóriumi beszámolók áttekintése alkalmat ad egy kis időutazásra, hogy áttekintsük a Magyar Televízió megalakulásától eltelt éveket. A médiatörvény létrejött, sok-sok kompromisszum árán, de nagyon sokan már előre látták a hiányosságait. Egyetlen előnyét szokták megnevezni az elmúlt időszakban, azt, hogy létrejött a duális média, azaz létrejöttek közszolgálati és kereskedelmi médiumok. Az elmúlt hat év tapasztalatai alapján meggyőződésem, hogy ez az előny mára hátrány lett; létrejöttek a kereskedelmi médiumok, a köztévé pedig elsorvad.

A közmédiumok finanszírozása már a médiatörvény megalkotása során is kérdéses volt, és kiderült, ez a médiatörvény alkalmatlan arra, hogy stabil gazdálkodási háttere legyen a köztelevíziónak és a közrádiónak. Ez is mind a kereskedelmi médiumok malmára hajtotta a vizet. Megalakult az MTV, és önök is jól tudják, hogy megalakulása pillanatában, 1996-ban, a Horn-kormány időszakában 3,7 milliárd forint vesztesége volt. Bevétele 1996-98 között, három év alatt közel a felére csökkent, míg a reklámbevétele már ekkor az egyharmadára esett vissza. A Televízió 1998-ig 8 milliárd forint veszteséget halmozott fel, kötelezettségvállalása pedig 10,5 milliárd forint volt, aminek nem része az alapításkor említett 3,7 milliárd. 1998-ban, az önök időszakában, az előző teljes kuratórium, teljes elnökség idején a saját tőkéjét meghaladta a kötelezettségek összege.

1996-98 között a Televízió vagyonvesztése drámai mértékeket öltött, és elvesztette a saját tőkéje felét. Az MTV vezetése előtt akkor az a feladat állt, hogy a válságos helyzetet megmentse a teljes anyagi csődtől, hogy ne állhasson elő olyan helyzet, hogy Magyarországon ne legyen közmédium. Ez volt az ő feladatuk, ezt sikerült teljesíteni. A kiadások egyébként 1998 óta nem nőttek, sőt mondhatni, hogy reálértéken csökkentek is. Baloldali képviselőtársaim is elismerik, hogy a Televízió működtetésére évente körülbelül 25-30 milliárd forintra van szükség.

Mit tett a baloldal, az MSZP és az SZDSZ az elmúlt években, hogyan próbálta kezelni a köztelevízió sorsát? A Horn-kormány alatt szőnyegbombázást emlegetve megszállták a Televíziót, a saját embereiket egyik napról a másikra beültették vezető pozíciókba, és négy éven keresztül folyamatosan asszisztáltak ahhoz - illetve nem volt egészen négy év, mert 1996 októberében alakult meg a Televízió -, hogy ez a csőd közeli állapot megvalósuljon. Érdekes, ezt az időszakot miért nem kívánják ellenőrizni?

Aztán eljött az Orbán-kormány időszaka. Megpróbáltuk stabilizálni a Televízió helyzetét, több törvényjavaslatot kezdeményeztünk, szerettük volna a médiatörvényt átfogó módon megváltoztatni. Önök a kezdet kezdetén kijelentették, hogy nem partnerek ebben, magukra nézve nem tekintették kötelező érvényűnek a hatályos törvényt, nem voltak partnerek abban, hogy megváltoztassuk ezt a törvényt, még azokhoz a módosításokhoz sem járultak hozzá, hogy az európai jogharmonizációt véghezvihessük. Önöknek az sem volt drága, hogy sok száz millió forinttól esett el Magyarország, és késett az európai csatlakozási tárgyalás folyamata. Semmilyen formában nem támogatták a Televízió konszolidálását, és akkor is mindig nemmel szavaztak, amikor a költségvetésből pluszforrást kívántunk biztosítani, tehát folyamatosan akadályozták a közmédiumok működését.

Aztán jött a Medgyessy-kormány. Mi történt? Már az első kormányülésen fontosnak tartották, hogy meggátolják a Magyar Televízió hitelfelvételét. Ezt követően alkotmányellenesen eltörölték az üzemben tartási díjat, de úgy, hogy azt jelenleg is tartalmazza a médiatörvény. Magyarul, nem törölték el, hiába állítják, nem törölték el, a médiatörvény jelenleg is tartalmazza azt, hogy az emberek kötelesek üzemben tartási díjat fizetni, még akkor is, ha önök azt mondják, hogy ideiglenesen átvállalják azt. Alkotmányellenes volt ez a döntés is, kétharmados törvényt felülírtak egy egyszerű feles döntéssel. Megszűnt a Magyar Televízió normatív támogatása, költségvetési intézetté züllesztették a közmédiumokat, ami az európai uniós normákkal ellentétes.

Aztán mindenféle ürüggyel és technikával elüldöztek vezető embereket. Hogy ez pénzbe került? Hát el kellett őket küldeni? Ha nem küldik el őket, akkor bizony nem kerül pénzbe. Aztán hozták az új embereket. Hogy ki mennyiért jött? A jelenlegi vizsgálatok feltehetőleg majd elemezni fogják, mennyibe került az, hogy baloldali megbízható embereket ültettek a Televízióba. Aztán törvénytelen módon nevezték ki Ragáts ügyvezető alelnök urat, akinek a sajtótájékoztatói erősen megkérdőjelezhetők, hiszen saját maga ellenjegyezte azokat a most kifogásolt szerződéseket, amelyeket ön említett. De megemlíthetném azt is, hogy 18 ellenőrzés folyik a Magyar Televízió ellen, plusz itt van még Keller úr, aki, gondolom, még legalább ugyanennyit fog kezdeményezni.

Az önök célja az, hogy a gazdasági cenzúra által teljes politikai cenzúrát hajtsanak végre. Az, hogy mi lesz az európai csatlakozási folyamattal, önöket nem érdekli. Önöket az sem érdekli, hogy a sajtószabadság immár ismét veszélyben van. Mint ahogy a Horn-kormány időszakában is csak részben szabadnak minősült a magyar sajtó, most is elérhetjük ezt. Önöket nem zavarja, hogy csődbe megy a köztévé, hogy elsötétül a képernyő, hiszen ez is a kereskedelmi tévék malmára hajtja a vizet.

Eszembe jutott Dürrenmatt egy idézete - ezzel szeretném befejezni a felszólalásom -, aki egyik epés megjegyzésében így fogalmazott: "Az oroszokból a párt csinált idiótát, az amerikaiakból a televízió." Csak remélni tudom, hogy Magyarországon nem jön létre ez az állapot, noha a Szocialista Párt jogelődjei mindent megtettek azért, hogy a múlt században az oroszok sorsára, a szabad demokraták pedig az elmúlt tizenkét évben mindent megtettek azért, hogy az amerikaiak sorsára jussunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(13.40)