Felszólalás adatai

KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés válaszút elé érkezett. Nem először és nem utoljára. Itt és most, a mai napon arról kell döntenie, elfogadja-e a Magyar Televízió Közalapítvány, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumainak legutóbbi beszámolóit, vagy nem fogadja el.

A kulturális és sajtóbizottságban több alkalommal is foglalkoztunk ezzel a témával. Részletesen megtárgyaltuk a beszámolókat, a legkülönfélébb vélemények hangzottak el. A viták során végül is két markáns és egymással élesen szemben álló vélekedés alakult ki. A jelenlegi kormánypártok képviselői azt javasolják az Országgyűlésnek, hogy a jelzett beszámolókat ne fogadja el. A jelenlegi ellenzéki pártok képviselői viszont a beszámolók elfogadása mellett foglaltak állást.

Az én feladatom az, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében ismertessem, milyen jogi, erkölcsi és politikai megfontolások alapján véljük elfogadhatatlannak a szóban forgó intézmények beszámolóit. Igyekszem röviden, tömören és tárgyszerűen fogalmazni.

Az 1996. évi I. törvény, közismertebb nevén a médiatörvény preambulumában ez áll: "Az Országgyűlés a szabad és független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, a tájékozódás szabadsága, valamint az egyetemes és nemzeti kultúra támogatása, a vélemények és a kultúra sokszínűségének érvényre juttatása érdekében, továbbá a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozására az alkotmány 61. §-ával összhangban a következő törvényt alkotja."

(13.10)

Mivel e preambulum megfogalmazásában annak idején én is részt vettem, tanúsíthatom, hogy e célok tekintetében teljes egyetértés alakult ki az akkori parlamenti pártok között. Tanúsíthatom továbbá, hogy a médiatörvényt e célok mielőbbi és maradéktalan megvalósítása érdekében igyekeztünk megalkotni. Erről a szándékról tanúskodik a törvény egésze, és ezt igazolják a részletei is. Ezen állításaim bizonyítására a teljesség igénye nélkül csupán néhány jellemző mozzanatra utalnék.

A médiatörvény megszüntette a rádiózás és a televíziózás állami monopóliumát. Ezzel egyidejűleg létrehozta a közszolgálati, valamint a kereskedelmi rádiók és televíziók duális rendszerét. Létrehozta az Országos Rádió és Televízió Testületet, amelynek hatósági feladatait az alábbiak szerint határozta meg. Idézem a médiatörvény 31. § (1) bekezdését: "Az Országos Rádió és Televízió Testület védi és előmozdítja a szólásszabadságot; a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítésével, a tájékoztatási monopóliumok lebontásával és újak létrejöttének megakadályozásával, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelmével figyelemmel kíséri a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülését, erről tájékoztatást ad az Országgyűlésnek."

A médiatörvény különös figyelmet fordít a közszolgálati rádiók és televíziók függetlenségének, kisajátíthatatlanságának biztosítására. Ennek érdekében pontos és szigorú kiegyensúlyozottságot és széles körű társadalmi ellenőrzést követel meg a közalapítványok kuratóriumaiban. Emlékeztetőül e garanciális elemek közül is felidéznék néhányat. Az 53. § (1) bekezdése így hangzik: "A közszolgálati műsorszolgáltatás biztosítására, függetlenségének védelmére az Országgyűlés létrehozza a Magyar Rádió Közalapítványt, a Magyar Televízió Közalapítványt, és alapítójának kezdeményezésére átalakítja a Hungária Televízió Közalapítványt."

A továbbiakban a törvény 55. §-ából idézek néhány alapvetően fontos passzust. "(1): A közalapítványok kezelő szervei a kuratóriumok. (4): Az Országgyűlés mindhárom kuratóriumba külön-külön, legalább nyolc tagot választ a képviselők több mint felének szavazatával egyenként. (5): Az Országgyűlés által a kuratóriumba választható tagok felét a kormánypárti, másik felét az ellenzéki képviselőcsoportok jelölik úgy, hogy minden képviselőcsoport legalább egy jelöltjét meg kell választani. (8): A kuratórium elnöksége akkor alakul meg, ha valamennyi tagját megválasztja." Eddig az idézet. (Szalai Annamária: Tovább?)

Azt hiszem, e rendelkezések megértéséhez nem szükséges különösebb jogászi előképzettség. Írni, olvasni tudó emberek első olvasásra vagy akár első hallásra is fölfoghatják, hogy ezek a passzusok a törvény preambulumában megfogalmazott célok megvalósítását szolgálják. Mindazok pedig, akiknek van némi fogalmuk Európa történelméről, az európai társadalomfejlődés folyamatairól, arról is meggyőződhetnek, hogy ezeknek a törvényi követelményeknek politikai jelentésük és erkölcsi jelentőségük is van, védelmezik a közszolgálati médiumok szabadságát és függetlenségét bármiféle önkényes vagy diktatórikus hatalmi törekvésekkel szemben.

Sajnálatos, de tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt két és fél év során a kormányzó erők, minimális parlamenti többségükkel visszaélve, és egy szélsőséges ellenzéki párttal együttműködve megakadályozták e törvényi követelmények érvényesülését. A kuratóriumok elnökségébe a törvény által előírt minimális nyolc tag helyett csupán négy tagot választottak, semmibe vették a mindenkori kormányzó pártok és a mindenkori ellenzéki pártok kötelező egyensúlyára vonatkozó előírásokat, ezáltal az esélyegyenlőség demokratikus követelménye helyett a kirekesztés és a kisajátítás önkényes módszereit alkalmazták. E nyilvánvaló törvénysértést annak idején a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze is megállapította. Becsületére legyen mondva, inkább lemondott tisztségéről, mintsem hogy szakmai és erkölcsi meggyőződése ellenében cselekedjen.

Tisztelt Országgyűlés! A médiatörvény előírásaival ellentétes csonka kuratóriumok létrehozása jelentős mértékben korlátozta a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságát, hátráltatta az információs hatalom demokratizálását, veszélybe sodorta a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósítását, és árnyékot vetett az Európai Unióhoz való csatlakozásunk ügyére is. Számomra ebben a sajnálatos ügyben nem is az a legelkeserítőbb, hogy ez megtörtént, hanem hogy mindez megtörténhetett, mégpedig a különféle diktatúrák gyötrelmes emlékeivel a tudatunkban, a demokratikus rendszerváltás után egy évtizeddel.

Szeretnék még szólni az úgynevezett csonka kuratóriumok működésének néhány konkrét jogi és gazdasági következményéről is. Egy-egy törvénysértés néha olyan, mint a láncreakció, végeláthatatlan folyamatokat indíthat el. Vegyünk egy egyszerű példát! A médiatörvény 61. §-a úgy rendelkezik, hogy a kuratórium összes tagja, tehát minimálisan négy plusz négy, azaz nyolc tagja kétharmados többséggel tehet javaslatot a Magyar Rádió, a Magyar Televízió Rt. és a Duna Televízió elnökének személyére. Mivel azonban a csonka kuratóriumoknak nem voltak ellenzéki tagjai, és mivel a törvény szerint a kuratórium elnöksége csak akkor alakul meg, ha valamennyi tagját megválasztják, mértékadó jogászi szakvélemények szerint a csonka kuratóriumi elnökség által javasolt részvénytársasági elnökök a törvény betűjével és szellemével ellentétesen lettek megválasztva.

Vagy itt van például az ellenőrző testületek esete. Idézek a médiatörvény 62. §-ából. "(1): A közalapítvány kuratóriumának tevékenységét ellenőrző testület ellenőrzi. (2): Az ellenőrző testület elnökből és két tagból áll. (3): Az ellenőrző testület elnökét és egy tagját az Országgyűlés ellenzéki képviselőcsoportjai, egy tagját a kormánypártok képviselőcsoportjai jelölik. (4): Az ellenőrző testület a kuratóriumoktól tájékoztatást kérhet, és az iratokba betekinthet. A kuratórium jogellenes döntései, illetve a közalapítvány gazdálkodásával kapcsolatos hiányosságok, és az alapítványi célok megvalósulását sértő vagy veszélyeztető döntések esetében értesíti az Országgyűlés elnökét, illetve az Állami Számvevőszéket. A kuratórium éves beszámolóját az ellenőrző testület véleményével kell az Országgyűlés elé terjeszteni."

Az elmúlt két és fél esztendőben sem a Magyar Rádió, sem a Magyar Televízió, sem a Hungária Televízió kuratóriumának ellenőrző testülete nem működött. Nem is hozhatták létre, hiszen a kötelező három tag közül kettőt nem választott meg az Országgyűlés. Ennek következtében sem az esetleges jogellenes döntésekről, sem a gazdálkodással kapcsolatos hiányosságokról, sem az alapítványi célok megvalósulását veszélyeztető esetleges döntésekről senki nem tájékoztatott senkit. Mivel az ellenőrző testület nem létezett, nem létezhetett a véleménye sem. Egy normális és demokratikus európai országban mindez tökéletes képtelenség.

Keservesebbnél keservesebb történelmi tapasztalataink bizonyítják, hogy az ellenőrizetlen hatalom előbb-utóbb eltorzul. Az elmúlt évek során aggasztóbbnál is aggasztóbb híresztelések érkeztek el hozzánk a Magyar Televízió gazdálkodásáról. A mendemondák több tíz milliárdos hiányokról és szinte teljes vagyonvesztésről szóltak. Éppen ezért magam is egyike voltam azoknak, akik annak rendje és módja szerint parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményezték a Magyar Televízió működésének vizsgálatára. A hatályos törvényeknek és az Országgyűlés Házszabályának mindenben megfelelő javaslatunkat az akkori kormányzó többség elutasította.

(13.20)

Akkoriban csak sejteni lehetett, vajon kik és miért akadályozzák meg a törvényes vizsgálatokat. Az idei választások óta eltelt néhány hónap során sejtelmeink balsejtelmekké súlyosbodtak. Az utóbbi időben a sajtóban elképesztő adatok láttak napvilágot. A Magyar Nemzet 2002. augusztus 30-ai számában például arról olvashattunk, hogy az MTV munkatársainak távozása az elmúlt öt évben közel 1,5 milliárd forintjába került az intézménynek. Volt olyan távozó, aki egymaga 40 millió forint fölötti összeget vett fel távozása fejében. A Népszabadság 2002. augusztus 29-ei számából arról értesülhettünk, hogy az úgynevezett televíziós tanácsadók az elmúlt három és fél évben több mint 800 millió forintot kaptak a Magyar Televíziótól. Ugyanitt olvashattuk Ragáts Imrének, az MTV ügyvezető alelnökének nyilatkozatát, amelyet szó szerint idézek: "» Míg az MTV házon belül készült műsorai 7-20 ezer forint/perc költséggel készülnek, ezeknél a vállalkozásoknál 76-220 ezer forint a percköltség«  - közölte az ügyvezető. Az Ezüsthajónak és Vitézynek az MTV az elmúlt években 2,5 milliárd forintot fizetett ki. Ebből a számítások szerint 1,5-2 milliárd forint volt a túlfizetés." Megvallom, ezt az 1,5, usque 2 milliárdos túlfizetést háromszor is elolvastam, mert nem akartam hinni a szememnek.

A kulturális bizottság egyik ülésén éppen ezért azt javasoltam, írjunk levelet Ragáts Imrének, és kérdezzük meg tőle, igazak-e ezek az adatok, vagy csupán afféle mendemondák. Ragáts Imre 2002. október 11-én keltezett levelében, ahelyett, hogy cáfolta volna, megerősítette az adatok hitelességét. Minősíthetném ezeket az elképesztő adatokat, de nem teszem, nem az én dolgom. Folynak a törvényes és szakszerű vizsgálatok, és addig is, amíg ezek a vizsgálatok lezárulnak, bárki belegondolhat, mit is jelenthet ez a kétmilliárdos nagyságrendű túlfizetés. Ezzel kapcsolatban azonban három elemi kérdés és három elemi válasz kikívánkozik belőlem:

1. Ha például a Magyar Televízió Közalapítványnál nem csupán kormánypárti delegáltakból álló csonka kuratóriumi elnökség működik, hanem az ellenzéki delegáltakkal kiegyensúlyozott és a törvény által előírt ellenőrző testülettel is kiegészített teljes kuratóriumi elnökség, vajon sor kerülhetett volna-e a milliárdos nagyságrendű túlfizetésekre vagy a több tízmilliárdos vagyonvesztésre?

2. Vajon mi, mostani országgyűlési képviselők, jóváhagyhatjuk-e immár utólagosan a Magyar Televízió ilyetén gazdálkodását? Engedhetjük-e, hogy az efféle tékozlás tovább folytatódjon? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

3. Vajon elfogadjuk-e a csonka kuratóriumok beszámolóit?

A válaszom és a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának válasza mindhárom esetben: nem, nem és nem. (Az elnök ismét csenget.)

Tisztelt Elnök Úr! Én a Duna Televízió... - bocsánatot kérek, amikor idejöttem, akkor még az elnök úr volt...

ELNÖK: Ez a kisebbik baj, tisztelt képviselő úr; 15 perces az időkeret, szeretném tájékoztatni önt.

KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Igen, csakhogy én most a Duna Televízióról szeretnék beszélni - akkor azt elmondhatom ott?

ELNÖK: Igen, köszönöm szépen.

KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Vagy egyben mondhatom most? Csak ezt kérdezem, mert mind a kettő napirenden van...

ELNÖK: Köszönöm, a második részben.

KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: ...és nem tudtam, hogy most egyszerre, vagy... Jó, akkor köszönöm.