Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/13105. törvényjavaslat rendkívül hosszú, 16 törvényt módosít 194 paragrafuson keresztül, 151 oldalon át, aminek valóban nagy része az európai uniós irányelvek, iránymutatások, döntések adaptálásáról szól. Amikor a pénzügyi közvetítőrendszerről beszélünk  legalábbis képviselőként , akkor az ember mindig úgy gondolja, hogy ennek a szabályrendszere elsősorban azokért van, akik a pénzt beviszik a pénzügyi közvetítőrendszerbe, akik lehetővé teszik azt, hogy a bankok, különböző befektetési vállalkozások és társult intézményeik hatékonyan tudjanak működni, profitot termelni, adót fizetni. De azért, amikor ezeket a szabályokat  irdatlan mennyiségű jogirodalma van már  végignézzük, akkor azért alapvetően a szempont a biztonságos működés, de nem az emberek, hanem a rendszer fenntartása számára.

Miért állítom egymással szembe az embereket és a rendszert? Azért állítom, mert van egy kilencéves, elég alapos tapasztalatom a vonatkozásban, ami a devizahitelezés következményeinek tapasztalata, ez pedig az, hogy bármilyen gazdag joganyag is veszi körül a pénzügyi közvetítőrendszert, bizony, ha tetszik, ha nem, az intézmények ezeket meglehetősen könnyedén játsszák ki. Addig, amíg minden adat az ő birtokukban van, addig, amíg egy polgár, ha tetszik, ha nem, nem kaphatja meg az ő ügyleteire vonatkozó minden egyes bizonylatot, sőt odáig el tudtak jutni a bírósági rendszer teljes fogva tartásával a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői, hogy az egyes perekben a bírák nem is merik elkérni az alapbizonylatokat, vagy ha el is kérik, és azt mondja a pénzügyi intézmény, teljes mértékben áthágva a jogszabályok rendelkezéseit, hogy már nincsenek meg a papíralapú bizonylatok, holott még bőségesen benne vagyunk abban az időben, amíg nem lehet megsemmisíteni, akkor azt kell mondjam, hogy teljesen mindegy, hány paragrafus, hány oldal, hány szabályrendszer van, még mindig a polgár mit érez: azt, hogy ő ebben a rendszerben kiszolgáltatott.

A javaslat azért nemcsak a pénzügyi közvetítőrendszerre vonatkozó szabályokat módosítja, hanem például a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló törvényt is módosítja, amely szabály egyébként számomra üdvözítő, de ez csak valóban egy ilyen apró része ennek a javaslatnak.

Ha végignézem az elmúlt 30 évet  vagyis inkább most már 33 évet, hiszen a kétszintű bankrendszer 1987-ben jött létre , akkor azt lehet mondani, hogy a magyar kormányokat a mindenkori bankhatalom irányította, és sajnos ebben sem az egyik, sem a másik oldalt nem tudom felmenteni. Ugyanis, ha nem így lenne, akkor a társadalmat iszonyúan megrázó és elképesztő módon egzisztenciálisan megdöntő devizahitelezés rendszere nem tombolhatott volna annyi éven keresztül korlátlanul. És amikor bekövetkezett a tragédia, akkor nem azt mondta a rendszer, hogy visszaviszem az értékegyensúlyára ezeket a viszonyokat, megteremtem azt a jogszabály által elvárt szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségét, amit a római jog óta ír elő a polgári jog, hanem fogták magukat, és a kormányzat a bankrendszerrel együtt a saját bőrük mentése érdekében feláldozta ezt a rengeteg embert.

Peres tapasztalataim tömege mutatja, hogy hiába van ilyen gazdag szabályrendszere a pénzügyi közvetítőrendszernek, olyan szinten arrogánsan, öntörvényűen, gyakran pofátlanul utasítják vissza a pénzügyi közvetítőrendszer szereplői, hogy nekik bármit is bizonyítaniuk kellene, ami elképesztő.

És akkor nem beszéltünk a határon átnyúló szolgáltatásokról. Elektronikai eszközökkel zajlanak a tranzakciók. Abban a pillanatban, hogy egy tranzakció átlépi országunk határát, olyan mértékben van kiszolgáltatva minden olyan személy, aki ilyenfajta befektetésben, ilyenfajta hitelintézetben elhelyezi a vagyonkáját, hogy az valami elképesztő. Azt kell mondjam, hogy a kormányzat és a felügyelet nem is törekszik arra, hogy az emberek figyelmét azokra a kockázatokra felhívják, és megpróbálják őket megóvni az ilyen típusú befektetésektől, és azt a lenyűgöző befolyást, amivel ezek a szervezetek az emberekre hatást gyakorolnak, valamilyen módon el tudják hárítani.

Azt kell mondani, hogy míg a tengerentúlon és a nyugat-európai országokban elég komoly tradíciója van annak, hogy a befektetések valóban védettek legyenek, valóban az emberek, ha már a kis pénzüket beteszik, hogy egy kicsit kamatozni tudjon, vagy némi profitot hozzon, az egész rendszer arról szól, hogy védjék a polgárokat, Magyarországon ennek pont az ellenkezője zajlik.

És akkor elmondom azt a legfontosabb kérdést, amivel megtehette volna a kormányzat már az elmúlt kilenc évben, hogy bizonyítja a polgárok számára, igen, meg kívánja őket óvni a túlkapásoktól. És tudják, ez micsoda? Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, a követelésvásárlások intézményrendszere. Prudenciáról beszélnek. Prudencia az, hogy veszteségeiket úgy könyvelik ki a pénzügyi intézmények, a betétesek pénzét kockáztatva, hogy 5-10 százalékokon magáncégeknek eladják a követelést?! És eszébe nem jut senkinek kilenc éve ebben a kormányzatban, hogy köteles legyen felajánlani az adósnak a megvásárlás lehetőségét? Tehát egyszer kifosztja a devizahitellel mint visszafizethetetlen termékkel, utána kifosztja azzal, hogy a bank a betétesei hátrányára és veszélyére fillérekért eladja egy magánvállalatnak a követelést, a magánvállalat pedig abból keres nagyon sok pénzt, hogy egyszer egy adós egy szerződést aláírt.

(18.10)

Nekem azt senki ne mondja, hogy ez így rendben van! Senki! Elmondom önöknek: a következő országgyűlési választásokra a kampányom egyik legfontosabb eleme, tudják, mi lesz? A bankok megrendszabályozása és a követelésvásárlásoknál a kötelező felajánlás az adósnak; minden területen, még a közműszolgáltatások kintlevőségeinek eladásánál is. Az ugyanis nem járja, hogy akivel én szemben állok, az azt mondja, hogy neki ennyi is elég az én tartozásom fejében, és utána ott egy harmadik, akik nagy részben a szervezetek dolgozói vagy vezetői, tehát magánvagyonokba terelik ki a pénzügyi közvetítőrendszert és a közműszolgáltatók követelésit. Azt nekem ne tessék mondani, hogy ez így rendben van, hogy ez így demokratikus, hogy ez így jogállami, hogy itt prudencia van! Egy frászt van prudencia! Könyvelési prudencia van! Az van, hogy a számok a könyvekben jók legyenek, ne kelljen tartalékokat képezni! Arra van prudencia! De a betétesek valódi befektetett pénzének óvására való prudencia igenis nincsen. Azt kell mondjam egyébként, hogy némileg ez európai sajátosság is.

És akkor még valamiről szeretnék beszélni, ez pedig a pénzmosás. A bankrendszer a legnagyobb támogatója a pénzmosásnak. Hihetetlen komoly, erős szabályrendszerünk van, a pénzmosási törvényünk, amit nem tudom, hányszor módosítottak, hogy még szigorúbb meg még alaposabb, meg még ilyenebb, meg még olyanabb legyen, közben úgy vándorolnak át milliárdok a magyar pénzügyi közvetítőrendszerben  egyes büntetőügyekből néha ki szokott derülni , hogy a kutya nem néz rá! Kérem szépen, akkor ezek szerint a magyar bankrendszer arra van, hogy a pénzmosás terepére biztosítsa a hátteret?

Tisztelt Államtitkár Úr! Elvárom a következő időszakban, hogy nagy hangsúlyt helyezzen a kormány arra, hogy a pénzmosással kapcsolatos minden feladatát ellátjae a pénzügyi közvetítőrendszer, és megfelelő módon vizsgáljáke a nagy értékű, komoly tranzakciók forrásait és a hátterét, mert azt gondolom, hogy ez kifejezetten ártalmas egyrészről hazánkra nézve, másrészről pedig a polgárok biztonsága és védelme érdekében.

És akkor az utolsó pedig: ha a pénzügyi közvetítőrendszert a kormányzat egy kicsit meg szeretné regulázni, akkor az első fontos feladat a banki költségek kérdése. Iszonyúan sokba kerül Magyarországon a bankolás, egyrészről a polgárok általános jövedelméhez képest, tehát relatíve is, és nagyon sok terméknél nominálisan is.

Ha elmegyünk Ausztriába, Németországba, sokkal kedvezőbbek a banki költségek. Gyakorlatilag a bankok ma  mivel aránylag alacsonyak a kamatok  a költségekből élnek. Tulajdonképpen azért kell az embereknek fizetniük, hogy a pénzüket ott a bankban elhelyezhessék. Nem véletlen van az, biztos államtitkár úr pár napja szembetalálkozott  én is megdöbbentem  azzal az eredménnyel, hogy micsoda mennyiségű készpénz van az embereknél. Mennyi pénzt vettek ki a bankrendszerből úgy, hogy nem vitték be a kereskedelembe vásárlásra! Irdatlan sok! Azért, mert azért kell fizetniük a polgároknak, hogy bent lehet egy intézményben a pénze. Persze, hogy azt mondja, hogy nem szeretném ott tartani, nem akarok érte ennyit fizetni; ugyanis kamatot viszont nem kapok.

Én tehát azt gondolom, hogy ha a kormányzatnak a biztonságos pénzügyi közvetítőrendszer a célja, és az a célja, hogy az állam megnövekedett költségeire ott legyen a fedezet a bankokban a polgárok pénze, akkor viszont intézze el a pénzügyi közvetítőrendszernél azt, hogy legyenek érdekeltek az emberek abban, hogy ott tartsák a pénzüket! És az érdekeltség nem arról szól, hogy még én fizetek azoknak a gazdag vállalatoknak azért, hogy ott lehet náluk a pénzem, mert majdnem minden háztartásban vannak olyan elbújható helyek, amit semmilyen betörő nem talál meg. Ezt az emberek, úgy tűnik, egyre nagyobb számban alkalmazzák.

Maga a javaslat egyelőre, ebben a pillanatban, ahogy az előttem szóló képviselőtársaim is mondták, bombákat nem rejt, de ez ebben a Házban nem jelent semmit, mert még az utolsó pillanatig érkezhetnek elbújtatott olyan szabályok, amik annyira nem szoktak az ellenzéknek tetszeni, de remélem, hogy ez nem az, és alapvetően célja tényleg a jogharmonizáció volt, és az előírt feltételrendszerek újraszabályozása. Én a magam részéről, ha ez marad, akkor tudom támogatni, de a pénzügyi kormányzatnak feladata van a pénzügyi közvetítőrendszer valódi, polgárközpontú megregulázásában. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)