Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg, miniszterelnök úr, hogy röviden néhány megjegyzést fűzzek az ön által elmondottakhoz, kiválasszak egy témát, amely, azt gondolom, mint cseppben a tenger mutatja meg az elmúlt három év, az elmúlt négy esztendő mérlegét, az ön kormányának a mérlegét.

Mindenekelőtt hadd kezdjem azzal, hogy egy nemzetnek rendelkeznie kell olyan értékkel, olyan értékekkel, amelyek összekapcsolnak, összekötnek bennünket, nem szétválasztanak, és amelyek egyetértést teremtenek a különböző pártállású, másképpen gondolkozó, más világnézetű emberek között. Talán egyetért velem abban, hogy ilyennek tarthatjuk a munkát, az értékteremtő munkát, azt a munkát, amelyre a mindennapok biztonsága érdekében minden egyes állampolgárnak szüksége van. Annak is, aki ma éppen munkanélküli, de annak is, aki ma éppen rendelkezik munkával, hiszen attól tarthat, hogy ha elveszíti a munkahelyét, nehéz vagy lehetetlen lesz új munkalehetőséget találni.

Azt gondolom, a mindenkori kormánynak, az államnak konkrét és határozott lépésekre van szüksége, hogy ez az érték valóban érték legyen, és hogy a munka, valamint a munkalehetőségek száma nőjön egy országban. Ehhez arra van szükség, hogy olyan adórendszer legyen, amely nem bünteti a munkát. Ehhez arra van szükség, hogy kisebb közteher legyen a hazai kis- és középvállalkozókon, amely lehetőséget teremt beruházásokra és munkahelyteremtésekre. Az elmúlt években kevés történt ezen a területen annak érdekében, hogy a munka valóban érték legyen, több munkahely jöjjön létre Magyarországon. Pedig emlékezzen vissza, miniszterelnök úr, hangzatos ígéreteket kaptunk 400 ezer új munkahelyről.

Mi a valóság ezzel szemben? Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 399 ezer, azaz közel 400 ezer álláskereső munkanélküli van ebben az országban, és közel 350 ezer olyan ember, akinek hol van munkája, hol nincs. A munkanélküliségi ráta 5,8 százalékról négy esztendő alatt 7,3 százalékra nőtt. Csak az ön miniszterelnöksége alatt a munkanélküliek száma 60 ezerrel növekedett, miniszterelnök úr - ez a KSH száma.

Ön sajnos egy negatív rekordot is magáénak tudhat: soha nem volt még ennyi pályakezdő munkanélküli az országban, mint éppen most. Minden ötödik fiatal munkanélküli ma Magyarországon. Hadd idézzem föl a számokat: 2002 júniusában 24 312 fő volt a pályakezdők közül munka nélkül, 2005 novemberében 41 902. 24 ezer helyett ma 42 ezer állástalan pályakezdő munkanélküli van. Egyetért talán velem abban, hogy mindenképpen sürgős és azonnali intézkedéseket indokolna az, hogy a pályakezdők munkanélküliségét csökkenteni tudjuk.

Wittich Tamás, az MSZOSZ, egy szakszervezet, az önökkel partneri viszonyban működő szakszervezet elnöke mondta pénteken, idézem őt: "A munkavállalók nem érzik magukat biztonságban." Elnök úr azt mondta ki, amit az emberek is éreznek, és ez éles ellentétben áll azzal, amit az MSZP elnöke fogalmazott meg éppen a napokban, miszerint az emberek jobban élnek, mint négy éve. Mi inkább hiszünk Wittich Tamásnak és az embereknek, mint az MSZP elnökének ebben a kérdésben. Az emberek által adott vélemények a nemzeti konzultáció és a gazdasági konzultáció során ezt támasztották ugyanis alá.

Azt vártuk tehát ma öntől, miniszterelnök úr, hogy arról beszél, hogyan teremtsünk több munkahelyet az országban, hogyan lehet növelni az álláshelyek számát. Az elmúlt évek ugyanis rontottak a munkahelyteremtés lehetőségén is: 33 adóemelés a hazai vállalkozásoknak, növekedő közterhek. Hogyan lehet növekvő közteher mellett egy hazai kis- és középvállalkozótól azt várni, hogy beruházással, munkahelyteremtéssel foglalkozzon, és több munkahely jöjjön létre? Erre nem megoldás az, amit ön mondott, miniszterelnök úr - visszatérek a pályakezdők munkanélküliségéhez -, hogy a fiatalokkal az a baj, hogy nem akarnak külföldre menni. Ez nem lehet megoldás. Ez nem lehet az a megoldás, amellyel reményt, lehetőséget, az itthon maradás biztonságát tudjuk garantálni a pályakezdők számára.

Legutóbbi bejelentését is sajnos ilyennek kell tekintenünk. Bejelentette - itt megismételte most is -, hogy a munkahelyet elvesztő dolgozóknak az állam megelőlegezi a járandóságát. Nos, miniszterelnök úr, két gond van ezzel a bejelentéssel, egy kisebb és talán egy nagyobb. A kisebb az, hogy van egy '94-es törvényünk, amit a Bérgarancia Alapról alkottunk, a Munkaerő-piaci Alap Bérgarancia Alap részéből jött létre ez az alap, és azt hivatott szolgálni, hogy az állást vesztett dolgozó megkapja a járandóságát. De ez talán a kisebb gond. A nagyobb gond, az alapvető probléma ezzel a kijelentéssel, hogy nem a munkahelyteremtések problémáját akarja megoldani, nem több munkahelyben gondolkodik, hanem az elbocsátások kezelésében, miniszterelnök úr. Elbocsátásokban gondolkodik, az elveszített állás utáni állapot kezelésén, miniszterelnök úr. Nekünk pedig ma nem erre van szükségünk, hanem több munkahelyre; több munkahelyre a fővárosban, a vidéken, mindenhol az országban.

Hadd idézzem egy karcagi munkavállaló, egy bolti eladó véleményét, amit ennek a javaslatnak a kapcsán megfogalmazott: azt mondta, hogy az a baj, hogy több munkahely ettől nem lesz, de könnyebb lesz a dolgozót elbocsátani. Miniszterelnök úr, én még ehhez hadd tegyem azt is hozzá - újságírók már ezt meg is írták -, hogy amikor a magas állami végkielégítésekről beszélünk, akkor ez a javaslat talán nem egy szerencsés irányt vázol föl. Emlékezzen vissza - példát tudok mondani -: a MÁV az elmúlt három esztendőben a csőd szélére került, mégis a távozó MÁV-vezérigazgató 10 milliós végkielégítést vehetett föl. Szerintem ma nem az a közös felelősségünk és feladatunk, hogy a magas állami végkielégítések biztonságos kifizetését teremtsük meg, hanem éppen ellenkezőleg, az emberek mindennapi biztonságát kell megteremtenünk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ráadásul még egy dolgot hadd tegyek hozzá! Épp az ön kormánya volt az, amely úgy módosította a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló törvényt, hogy a jelzáloggal biztosított banki követelések megelőzik még a közterhek behajtását is. Itt van a törvény előttem, idézem: "A banki követelések megelőzik többek között a tartásdíj, az életjáradék, a kártérítési járadék, a bányászati kereset-kiegészítés, a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás kifizetését is." (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Ez, miniszterelnök úr, nem szolgálja a mindennapok biztonságát, ez a módosítás sem, és az ön által most bejelentett intézkedés sem.

(14.30)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Munkahely, munkahely, munkahely. Erről kellett volna ma miniszterelnök úrnak beszélni, hogyan tudunk segíteni azokon az embereken, akik ma állás nélkül vannak, hogyan lesz több munkahely. Nyilván nem járható út, hogy az államadósságot, a hitelek számát és nagyságát növeljük. A közvagyonból sem áll már rendelkezésünkre olyan dolog, amellyel munkahelyet tudnánk létrehozni, és technikai lehetőségünk sincs erre. Egy megoldásunk marad: a hazai kis- és középvállalkozásoknak, amelyek a munkahelyek kétharmadát adják, a támogatása, a terheik csökkentése. Erre van ma szüksége Magyarországnak, nem ígéretekre, hanem megoldásokra!

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)