Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A napokban egy kisnyugdíjas kopogtatott be fogadóórára egy Kecskemét környéki településen, és azzal kezdte, hogy a remény hal meg utoljára. Ezt követően érzékelhettem, hogy híre van ennek a törvényjavaslatnak. Ugyanis ennek az embernek az életét azzal tették tönkre, hogy a '70-es évek közepén pedagógus volt, és egy osztályfőnöki órán egy '56-os verset, egy diákkori versét olvasta fel a diákoknak. Börtönbe került, más településre költöztek, ezt követően segédmunkásként dolgozott, és el tudjuk képzelni, hogy hogyan alakult az élete '90-ig. Jelentkezett kárpótlásért, azonban elutasították, nem találták meg a papírjait, és talán ő sem volt eléggé erőszakos. Eléggé megverte őt az élet.

A remény hal meg utoljára - mondtuk, és nagyon bízom abban, hogy ez a törvénymódosító javaslat segíteni fog, és nyitott egy újabb lehetőséget számukra. Azonban alaposabban megvizsgálva a törvénymódosító javaslatot, és ezt módosító indítványokban is érzékeltetem, nagyon sok hiányosság van. Egyet emelek ki, Hargitai képviselő úrhoz csatlakozva, kellenek újabb jogcímek mindenképpen.

Több mint egy évtizede próbálom magam is érvényesíteni, érvényesíttetni a nyugati hadifogságban szenvedők jogos kárpótlási igényét. Úgy gondolom, hogy 1992-ben, ha elfogadni nem is lehet, de azért menteni lehet az akkori kormányzatot, hogy nem volt igazán jó lehetősége, hogy egyenrangúan kezelje ebben a viszonylatban az akkori szövetséges hatalmakat, és egy olyan törvényt hozzon, amely nem démonizálja a szovjet hadifogságot, és nem tekinti a hadijog egyetlen megsértőjének a Szovjetuniót. Történelmi tények bizonyítják, hogy nyugati, francia hadifogságban is méltóságukban megaláztak embereket, kegyetlen körülmények között dolgoztattak, és bizony sokszor ugyanolyan rossz volt a sorsuk, mint a szovjet hadifogságban szenvedettek sorsa.

Úgy vélem, hogy közös Unióban vagyunk az akkor, korábban tapintatosan kezelt államokkal, és mindenképpen lehetőséget látok arra, hogy újra megkíséreljük ezeknek az idős embereknek a kárpótlását akár ebben a törvényjavaslatban is megvalósítani. A módosító indítványokat majd annak idején részletesen kifejtem. Nagyon kérem államtitkár urat, hogy gondolják át, nagyon nagy a lehetőség, amellyel most élnek, amit ide tettek a Ház elé. Visszaélni ezeknek az embereknek a reményváró kis életükkel nagyon nagy bűn lenne.

Köszönöm szépen.