Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nos, így éjfélhez közeledve, ráadásul olyan felszólalások után, amelyekkel nem lehet túlzottan vitatkozni, azt gondolom, együtt kellene gondolkoznunk azon, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, hogyan tudjuk megcsinálni még ebben a választási ciklusban azt a törvényt, amely visszavonhatatlanná teszi azt az utat, amit megcéloztunk; nevezetesen, egy olyan szervezet létrehozását, amely a mindenkori kormányzattól függetlenül, de mégis egységes stratégiában, és bizonyos, nemcsak tanácsadói, hanem döntés-előkészítési szinttel is rendelkezik.

Az az előterjesztés, amit itt most megkaptunk, gyakorlatilag nem sokkal több, mint amiről Géczi képviselő úr is szólt, hogy a kormány létrehozta a vidékpolitikai tanácsadó testületet, és ők többé-kevésbé dolgozgattak, amíg az apparátus kicsit vissza nem fogatta velük a munkát, mert bizony az érdekek meghatározók. Szoktuk mondani, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, hát egyre kevesebb olyan dolog van, ami mögött ne látnánk érdeket, így aztán a szépség is lassan elveszik. Ezt megtapasztaltam két év alatt, illetve hat évig voltam államtitkár, négyet az FVM-ben, kettőt a Környezetvédelmi Minisztériumban, és nem mindig az jött ki az ajtó végén, mint amit betettünk az elején. Okos dolgokban megállapodtunk, úgy tűnt, hogy racionális, mindenki egyetért, ugyan nem találtuk fel a spanyolviaszt, de azt gondoltuk, hogy ez jó. Aztán, amikor láttuk visszaköszönni az anyagot: ezt ki írta? És mindenkinek ott volt a szakmai véleménye az altisztig bezárólag, talán még a parkolóóraőré is, aki a minisztérium környékén járt, csak éppen nem láttuk viszont ebben sem a célt, sem az eszközrendszert, amit megcéloztunk.

Hasonló most ez az előterjesztés is. Nézem, és most itt Nagy Sándor urat dicsérném - ezt teljesen komolyan mondom.

(23.10)

Érkezett 2005. december 12-én Nagy Sándortól egy előterjesztés: a 2005. évi ... törvény a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról. Ebben az előterjesztésben az szerepel, amit körülbelül 8-9 hónapos munkával, Glatz Ferenc akadémikus úr vezetésével, tényleg nem formálisan, informális négypárti és társadalmi egyeztetések alapján létrehoztunk. Emögött volt egy olyan munka, ami még az interneten néhol szamizdatként terjeng, de komolyabban már senkit nem érdekel, egy több száz oldalas elemzés, hogy mi is a vidékpolitika, mi is az, amiről szól ez az egész történet, és hogyan, mi módon lehetne ezt úgy végrehajtani, hogy az illeszkedjen, ahogy Lengyel képviselő úr is említette, az Európai Unió 2007-2013-as költségvetéséhez.

Ezt a vidékpolitikát sokszor el szoktuk azzal intézni, hogy most egy kis mezőgazdasági fejlesztés, most mennyivel több milliárd jut oda, most időnként adunk egy iskolabuszt - nem erről szól! A vidékfejlesztés olyan összetett kérdés, amelynek nem lehet külön szaktárca és külön szakérdekeltségi rendszer alapján olyan alapstruktúráját kialakítani, ami működőképes. Nem lehet! Vidéken az informatikától az oktatáson, a kultúrán, az infrastruktúrán, az élhető környezeten, a tájgazdálkodáson, tájvédelmen keresztül minden-minden az, ami egy olyan élhető közeg megalkotását célozza, amelyhez minden embernek Európában joga van, függetlenül attól, hogy hová született. Nyilván más és más eszközrendszert kell alkalmazni, attól függően, hogy mekkora az adott település nagysága, az ott élők szociológiai és gazdasági körülményei miképpen viszonyulnak egymáshoz.

Nos hát, ha ez így nem megy, akkor azt mondaná az ember, hogy lám-lám, akkor csináljunk egy közigazgatási reformot, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a mindenkori kormányzat és minisztériumai nem azzal foglalkoznak, hogy ki mennyi pénzt tud osztogatni, hanem stratégiát csinál, jogszabály-előkészítést végez, bizonyos szinten jogot alkot, és hatósági felügyeletet gyakorol. És az összes többi nem ott van. Ez kétharmados, ebben az Országgyűlésben körülbelül 12 éve mondogatom, hogy a közigazgatási reform kétharmados konszenzus alapján meg kell hogy történjen, amelyben a régiók, kistérségek, önkormányzatok szerepe, a választott testületek működése, a hozzárendelt pénzügyi keretekkel való gazdálkodás és a helyi jogalkotás rendszere megváltozik.

Ez, úgy tűnik, nem jöhet a közeljövőben létre, bár, még egyszer mondom, óriási hibát követünk el vele, és iszonyatos időt veszítünk. Akkor mi az, amivel a mindenkori kormánytól függetlenül létre tudunk hozni egy olyan testületet, amely tényleges nyomást tud gyakorolni a kormányra, és azt az anomáliát tudja szűkíteni, amiről Géczi képviselő úr, Ékes képviselő úr is szólt, nevezetesen, hogy bizonyos minisztériumok, nem tudom, hogy miért, valószínű, hogy az apparátusnak is megvan a saját érdeke, mindenki a vidékpolitika egy szeletét közvetlen irányítása alá akarja vonni.

Nézzük meg, hogy a kormányzati struktúrában ki foglalkozik vidékfejlesztéssel! Legkevésbé a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, pedig annak a nevében is benne van. Foglalkozik itt egy tárca nélküli minisztérium, foglalkozik a Belügyminisztérium, foglalkozik a Munkaügyi Minisztérium, foglalkozik az európai ügyek minisztériuma, foglalkozik a Környezetvédelmi Minisztérium, tehát majdnem az egész kormány. Miért? Valóban, jogos, mert ezt nem lehet minisztériumokra szétbontani. A vidékfejlesztés része egy stratégiának, ami összkormányzati feladat. De akkor ezt nem szabad szétaprózni. Akkor ennek egy egységes struktúrába kell illeszkednie.

Mi hozhatunk vidékfejlesztési törvényeket, meghozhatjuk a nemzeti vidékfejlesztési tervet, ami egyébként nem is rossz, megcsinálhatjuk az NVT II-t, meg is kell hogy csináljuk, az is nagyon jó lesz, az NFT II. is nagyon jó lesz, de ennek a működtetéséhez, ennek a stratégiának az előkészítéséhez és bizonyos döntési szintekhez arra van szükség, hogy független legyen egy ilyen grémium; még egyszer mondom, addig, amíg a közigazgatási struktúránk olyan, amilyen, szükség van egy ilyen grémiumra.

Nos, ennek az alapelveiben megegyeztünk annak idején. Ennek három pillére volt. Az egyik az, hogy ez a testület a kormányzattól függetlenül működik, és hatáskörében sokkal szélesebb és bővebb, mint amit a jelen előterjesztés tartalmaz. A második az volt, hogy ebben a politikának is részt kell vennie, mert végül is az a neve. Mi a címe ennek? Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. Tehát politikai döntéseket hoz, amely politikai döntéseket valakinek majd szentesítenie kell. Mert ez nem egy jogalkotó szervezet. Az pedig ki? Az Országgyűlés. Az Országgyűlésben politikusok ülnek. Ha ezt a politikától elvonatkoztatva hozzuk létre, akkor nagyon pici a valószínűsége, hogy ezek a döntések meg is szülessenek.

A következő, hogy ennek a tanácsnak a tagjai a mindenkori kormánytól függetlenek legyenek, még akkor is, ha tudom, ebben az előterjesztésben nem a miniszterelnök dönt, hogy ki lesz a tagja, vagy ki nem, ő csak kinevezi azon javasoltak közül, akiket az itt felsorolt szervezetek delegálnak. Nem szerencsés. Nem szerencsés, ha legitim döntés-előkészítő és véleményező vagy bizonyos szempontból kontrollt gyakorló szervezetet akarunk létrehozni, akkor nem biztos, hogy ez a kinevezés kormányzati szinten kell hogy megtörténjen. Mert a mindenkori miniszterelnök bármikor megteheti, hogy egy tanácsadó testületet létrehoz, kinevez, belevon civil szervezeteket, akadémiát, mindenkit, aki él és mozog a vidéki struktúrában, önkormányzatokat, azok képviselőit, de ettől még annak semmiféle külön előrevivő és progresszív hatása nem lesz. Ezért itt az Országgyűlés az, amely ebben a kérdésben dönthet, mint ahogy ezt a december 12-i előterjesztés is tartalmazza.

Azt meg kiváltképp nem értem, hogy az összeférhetetlenségi szabályokba hogy kerül oda, hogy még szerencsétlen volt minisztert vagy volt államtitkárt sem lehet delegálni ebbe a testületbe, meg olyan embereket, akik valamikor köztisztviselők voltak két éven belül, vagy valamilyen pártnak a tisztségviselői. Magyarul van egy párt, amelynek van egy agrárszakértője, az ott ücsörög a pártban, még nem is volt parlamenti képviselő az életben sem, de ért hozzá. Azt nem lehet delegálni, kérem szépen, mert az párttisztségviselő.

Hát ennyire ne legyünk már az összeférhetetlenségnél kemények! Másutt lehetnénk, de más összeférhetetlenségi szabályoknál nem mindig vagyunk kellően szigorúak. Itt viszont egy kicsit talán túlzó, még akkor is, ha azt mondják, hogy itt az Igazságügyi Minisztériumnak különböző fenntartásai vannak. Vannak olyan tanácsok, amelyeket törvény hozott létre, és amelyekben nem tiltják parlamenti képviselők vagy pártok részvételét, akár csak az Országos Igazságügyi Tanácsról beszéljünk, akár a Nemzeti Agrárgazdasági Tanácsról beszélünk, akár az Országos Környezetvédelmi Tanácsról beszélünk, nem törvény hozta létre, mégis van.

Nos, azzal fejezném be, kedves kollégák, kedves képviselőtársak, hogy azzal az indítvánnyal értsünk egyet, amit itt az államtitkár úr tett, hogy szerda estig lehessen módosító indítványokat beadni, és ha valóban sikerül ezt a konszenzust létrehozni, amelyre az ellenzékben is, a kormánypártban is, úgy tűnik, van igény, és ezt én is szorgalmaznám, és visszatérve a decemberi előterjesztés szellemiségéhez, egy olyan törvényt tudunk megalkotni, aminek a végrehajtása már nagy valószínűséggel a következő Országgyűlés feladata lesz, de egy olyan garanciális alapot teszünk le, amitől már visszatáncolni nagyon nehezen tud, vagy nagyon nehezen tudja megindokolni, hogy miért nem hajtaná végre, vagy miért csinálna mást, mint amit akarunk. De ehhez ezt az egész előterjesztést bizony gyökeresen meg kell változtatni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)