Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ékes képviselőtársam megkönnyítette a dolgom, mert annyira tiszta szívből hozta fel az érveket, hogy miért kell a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács, ami egyébként voltaképpen pontosan amelletti érvrendszer volt, hogy miért kell a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. Azt gondolom, hogy 2006. január 30-án 22 óra 10 perckor a kormány javaslatát elkezdte tárgyalni a parlament a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról, és ez mindenféleképpen előrelépés, hiszen 16 év óta nem történt ilyen. Az igaz, hogy a decemberi konszenzus közeli változathoz képest a tárcaközi darálóban számos fogyatkozást szenvedett ez a javaslat. Hozzáteszem egyébként, hogy decemberben nem volt hivatalos négypárti egyeztetés, Glatz Ferenc akadémikus úr a Párbeszéd a vidékért mozgalomban részt vevő, megjelenő képviselőket mind a négy frakcióból összehívta. Az utolsó két megbeszélésen már, amiből a legutolsón a Fidesz képviselői nem jelentek meg, frakciómeghatalmazással tárgyaltunk, és valóban a decemberi változat erőteljesebb Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot hozott létre.

Egyébként amennyiben esélyt látnak arra - és ezt Lengyel Zoltán úrnak mondom -, hogy valóban konszenzust tudunk létrehozni abban négypárti frakciós egyeztetéssel a következő hetekben, hogy visszahozzuk az erőteljesebb pozíciókat, például megerősítsük a feladatkörét, ne ennyire kormányfüggővé tegyük a Vidékpolitikai Tanács működését, hanem sokkal önállóbb javaslattételi joga legyen, legyen az a vidékpolitika agorája; amennyiben vissza tudjuk hozni azt, hogy egy sajátos korporatív jelleg felvállalása ugyan nincs a magyar közjogban - mondja az Igazságügyi Minisztérium, de miért ne legyen benne? -, hogy a mindenkori parlamenti frakciók képviselői is vegyenek részt állandó tagként ebben a testületben... - hiszen ha a politika kívül van, akkor ebből egymásnak kerítésen átkiabáló testület lesz. Néhány más ponton is azt gondolom, hogy nem olyan nehéz néhány nap alatt megcsinálni módosító javaslatokat, és bizottsági javaslatra később is van idő, hiszen a decemberi konszenzus közeli szövegből csak vissza kell emelni, át kell emelni a javaslatba néhány pontot. Ha a kormány azt látja, a kormány vidékpárti empátiával jobban felruházott része eleve ezt támogatni fogja, de a kormány többi része is látja ezt, élén a miniszterelnök úrral, egészen biztos vagyok benne, hogy jelentősen visszamenthetők ebbe a javaslatba a korábbi elképzelések.

Akkor pedig megér annyit a dolog, hogy esetleg még egy hetet rászánjunk, és rá is szánhatunk, hiszen azt sem tartom kizártnak, hogy amennyiben a képviselőcsoportok úgy látják, hogy ebben megegyezés lehetséges, akkor erre még egy hetet rá lehet ülésezni ahhoz, hogy ez meglegyen, mert nem akármiről van szó. Hiszen ha most nem alakul meg a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács - legyünk reálisak! -, biztos vagyok benne, hogy az új kormány az év végénél hamarabb ezt nem tudja létrehozni. Akkor már ez a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács tud befolyásolólag hatni a következő évi költségvetési törvényekre, adótörvényekre, és nem tud bekapcsolódni a 2007-ben az Unióban induló új vidékpolitikai ügyekbe.

(22.40)

Tehát ezért, ha késett is történelmileg az egész, mégis nagyon fontos, hogy minél hamarabb meglegyen.

Az egésznek egyébként a genezise hosszan ragozható, hiszen a vidékpolitikának vannak Magyarországon előzményei. Mindenesetre a Medgyessy-kormány volt az első, ahol kísérleteztek azzal, hogy egy tárcaközi vidékpolitikai koordináció megvalósuljon, létrejött egy vidékpolitikai titkárság, egy vidékpolitikai kormánymeghatalmazott. Ez aztán elgyengült, feldarálták a különböző ágazati bürokráciák. És ez nem a politikától függ, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, egyszerűen annyira beágyazódott a magyar kormányzati rendszerbe és önkormányzati rendszerbe az ágazati szemlélet, hogy egy egységes, ágazatokon átnyúló vidékpolitikának a szervezeti létrehozása óriási ellenállásokba, tehetetlenségi nyomatékokba, szemléleti akadályokba, tradíciókba, vélt és gyakran hibás vélekedésekbe ütközik.

A Gyurcsány-kormány megalakulásakor létrejött egy vidékpolitikai tanácsadó testület, ahol felmerült először 2004 őszén, hogy finn mintára és néhány más európai ország mintájára legyen egy Nemzeti Vidékpolitikai Tanács. De az ötlet nem is onnan származott, hanem létezik Magyarországon '96 óta egy Vidék Parlamentje nevezetű szervezet, még a népfőiskolai mozgalmakra visszanyúló szerveződés, amelyben mindmáig együttműködnek a jobb- és baloldali és pártállástól független emberek is, és ez a Vidék Parlamentje nemzetközi kapcsolataiból hozta magával ezt a javaslatot.

Az idén aztán lendületet vettek a dolgok, hiszen létrejött a Miniszterelnöki Hivatalban a vidékpolitikai titkárság, majd ezután a vidékpolitikai kabinet, és a Fidesz is elkezdte februárban a faluparlamentjét örvendetesen, és márciusban elkezdődött a Párbeszéd a vidékért mozgalom, és ennek a programtanácsa hivatalos civil javaslattá emelte ezt a Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsot.

Hozzáteszem, hogy átlósan húzódnak a frontok a vidékpolitika ügyében. Mindegyik nagy pártban és kis pártban vannak vidék iránt empatikus politikusok, és vannak, akik ezt az ügyet nem látják át, legtöbbször nem is rosszindulatból, hanem azért, mert nincsen elég információjuk erről a közegről.

Hadd mondjam, hogy a mi frakciónkban is létrejött egy vidékpolitikai munkacsoport a tavasz közepén az elmúlt évben, és mi magunk se gondoltuk, hogy ilyen sokan vagyunk a frakcióban, akik az önkormányzati munkacsoportban, a gazdasági munkacsoportban, területfejlesztésiben, a környezetvédelmiben, agrárban és oktatásiban - ott is nagyon szükség lett volna korábban - ennyire a vidék kérdését fel tudják vállalni.

Többen lettünk, de nem lettünk elegen, és ahhoz, hogy a vidék iránt empatikus emberek mind az önkormányzatoknál, mind a civil szervezeteknél, mind a politikában egymásra találjanak, ehhez szükség van egy ilyen agorára, hiszen a magyar vidék nagyon sokféle, és nagyon sokszor a vidéknek elege van már a boldogításokból, hiszen a városi ember, aki nem ért a vidékhez és elindul a vidéket megváltani, sokszor csak a depressziós térségekre gondol, a depressziós térségekben valóban a szociális probléma az elsődleges, az iskolabusz, de vannak olyan térségek, amelyek még virágoznak, amelyek még megmenthetők, ahol az iskolákat helyben kell megmenteni, óvodákat, iskolákat ott kell megtartani, amelyek tehát polgárosodásra még esélyes vidékek, és vannak végül egészen fejlődő térségek, hiszen a nagyvárosok közvetlen közelében, a szuburbanizációs körzetekben a vidék átalakulva, de voltaképpen már a modernizáció részévé vált.

Ezért a vidék elsősorban nem megmentendő terület, persze megmentendő is, hanem egy olyan terület, amelynek a lakosságával párbeszédet kell folytatni, amellyel partnerségre kell törekedni, amit önszerveződésre kell serkenteni, egy meghívót kell lobogtatni, ami azt a sok-sok vidék iránt érzékeny embert a tanyákon át a kisfalvakig, a városokon át összehozza, összehívja, és arra ösztönzi, hogy megtalálják azt a fórumot, ahol ezeket az ügyeket össze tudják hozni.

Ahol tehát egyszerre lehet látni, hogy milyen útépítések érintik a falut, hogyan kell viszonyulni egy iskolához, hogy a kistérségekben a kis falvak ne attól rettegjenek, hogy a kistérségi központ elszívja tőlük a levegőt, hanem - és ezt megint csak tudnám mondani, hogy tudok olyan fideszes vezetésű kistérségi központot és tudok olyan szocialista vezetésű kistérségi központot is, tehát tudnék mondani, de nem mondok, amelyekben mindegy, hogy milyen pártállású a kistérségi központ vezetője, a szűkös források miatt, egyébként természetes módon, a kistérségi központ a kistérségi ideológiára hivatkozva a forrásokat szépen ott tartja magánál.

Tehát rengeteg az ügy, és Magyarországon csak tanyákon is él pár százezer ember. Egy tavalyi tüntetés kapcsán kiderült az, hogy Magyarországon tulajdonképpen húsz éve a tanyákkal szervezetten nem foglalkozott senki, volt egy felmérése, most legalább végre elindult ebben is egy folyamat. De vannak olyan páriák, mint a volt majorságok területei, amelyek az állami gazdasági privatizációk után és a tsz-ek összeomlása után szintén tönkrementek, ott is él még pár tízezer ember. Aztán haladunk felfelé az aprófalvakhoz. Nagyon sokan, akik a vidékről beszélnek, csak az aprófalvakra gondolnak, holott a tanyás, kisvárosias térségek is idetartoznak. Tehát rendkívül sokféle a vidék, és nem lehet egységes receptet alkalmazni.

Ahol nem születik gyerek, mint Móricgáton, Bács megyében, ott bizony be kell zárni az iskolát. De tudok olyan iskolát, ahol 80-100 gyerek európai mércéjű akkreditációs képzést folytat, és ezért nagyon fontos, hogy ezek az iskolák, amelyek minőségi oktatást folytatnak, mindenféleképpen megmaradjanak, ne essenek áldozatul Budapestről jövő reformterveknek.

De ezeket az ügyeket össze kell rakni, hiszen az agrártárca, amelyik voltaképpen a falvak ügyét felvállalja, akármennyire is jó szándékú, azért a templomok felújításához, az iskolák ügyéhez nem nagyon tud hozzászólni. A Leader-programot kezdik nagyon jól csinálni, ebben egy önszerveződési hullám elindult, de ahhoz, hogy az egész meglegyen, össze kell hozni azt a sok-sok szakembert, népművelőt, civilt, aki Magyarországon a vidék iránt elkötelezett, hiszen Magyarországon, merem állítani, Európában az egyik legjobb színvonalú vidékfejlesztési kutatások vannak, a pécsi, a kecskeméti, sorolhatnám, az Akadémia, a legnagyobb kutatóintézetek, európai mércével is a legjobbak, és közöttük rengetegen vannak, akik részt vesznek az uniós rendszerben. Nemrég voltam Litvániában egy ilyen vidékpolitikai fórumon, és ott tapasztaltam, hogy a Kárpát-medencéből is sokan megjelentek más szomszédos országokból, és például a kárpát-medencei országokban az ottani magyarság jelentős része is ezekkel az ügyekkel foglalkozik, és ezek a fiatalok vidéki ügyekben nagyon szépen tudtak horizontálisan koordinálni.

Sorolhatnám tovább, a lényeg az, hogy azt gondolom, ha csak az az érv, hogy a decemberi változat jobb volt, mint ez, akkor, ha tudunk frakcióegyeztetést folytatni, nem kell újat kitalálni, az akkori javaslatokat vegyük előre, és nézzük meg azt, hogy melyek azok, amelyek még a kormány tűréshatárába beleférnek, és valóban meg kell erősíteni ezt a törvényjavaslatot, mert ebben a formában, mi is azt gondoljuk, kicsit szegényebbre sikeredett, mint azt decemberben sokan gondoltuk. De ha ez a törvény megszületik, nyilván nem arról van szó, hogy a választási kampány utolsó hatvan napjában ez a kormány felállítja, akkor már május-júniusban fel lehet állítani, és akkor ez a szervezet működik. Ha pedig most kihagyjuk ezt a történelmi lehetőséget, akkor legalább egy évet veszítünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)