Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A távlatos politikaformálás szempontjából véleményem szerint indokolt, de a részletek szempontjából elkapkodott, megfontolatlan - kormánypárti képviselőtársunkat idézem -, súlytalan és a civil szervezetek sokaságát kirekesztő törvénytervezet került a tisztelt Ház elé.

Úgy vélem, előbb-utóbb megkerülhetetlen lesz a létszámában erősen csökkentett Országgyűlés mellett a második kamara létrehozása a törvényhozás munkájában. A magyar hagyományokhoz is kapcsolódik, hogy az egyházak vezetői, a hazai kisebbségek és a nemzetrészek képviselői, a tudományos és művészeti élet delegáltjai, a külföldön élő magyarság küldöttjei, a megyék és a főváros vezetői, az érdek-képviseleti szervek és a gazdasági kamarák küldöttei is részt vehessenek a törvényhozás munkájában, kiegészítve és segítve az egy ember-egy szavazat elve alapján választott tisztelt Ház munkáját.

Egykor, talán nem is a távoli jövőben nemzetgyűlésnek is lehetne nevezni ezt a testületet, mert a régi "felsőház" elnevezés még félreértésekre adna alkalmat. A jelenlegi törvénytervezet ugyan kinyilvánítja, hogy nem tekinti egyfajta második kamarának az előterjesztés tárgyát, de ha elfogadjuk ezt az előterjesztést, akkor óhatatlan ilyen irányba tereljük, erősítjük a belpolitikai események történéseit.

A mai parlamenti gyakorlati munka úgy kívánja áthidalni a második kamara hiányát, hogy meghívja a bizottsági ülésekre az érdekelt és érdeklődésüket jelző civil szervezeteket, s nem tesz közöttük különbséget. Ezek a szervezetek kifejthetik álláspontjukat, amennyiben az illetékes bizottság elnöke vagy az ülést vezető alelnök erre felkéri őket. Ez mindenképpen demokratikusabb eljárás, mint az, amit most az előterjesztő tesz. Az előterjesztő ugyanis csak néhány szervezetet tüntet ki bizalmával.

Minden törvényjavaslatnak szükséges kelléke az előterjesztés indoklása. Itt a leglényegesebb kérdésben hallgat az előterjesztő. Arról például, hogy miért éppen a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnökét tekinti alapító tagnak - erről Bernáth Ildikó képviselőtársam is beszélt -, és miért nem a MAGOSZ, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének az elnökét; miért a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesületet tekinti alapító tagnak, s miért nem a sokkal patinásabb múltú és több családvédelmi munkát vállaló Nagycsaládosok Országos Egyesületét.

A választ talán megadja egy két évvel ezelőtti, 2003 decemberében kelt híradás, miszerint megalakult a Gyermek és Ifjúsági Konferencia, tehát egy olyan egyesülés, amelyet ez a törvényjavaslat is megnevez mint kedvezményezett civil szervezetet. 2003 decemberében, a konferencia alakuló ülésén 331 szervezet regisztráltatta magát, azonban közülük 53-an hamarosan távoztak az ülésről. Nem öten, nem tízen, hanem 53 szervezet. A távozók szerint a szervezők tendenciózusan kizárták a vezetésből azokat a szervezeteket, amelyek nem vállalták a kormányzati akarat propagálását. Az ülésen véleménydiktatúra volt, a szervezőkkel ellentétes véleményt megfogalmazni kívánóknak nem adtak szót. Miért éppen egy ilyen szervezetet tüntessen ki bizalmával a tisztelt Ház?

Befejezésül úgy vélem, rosszul előkészített, a minimális belpolitikai egyeztetést is nélkülöző törvénytervezet van most a tisztelt Ház előtt. A tervezet mellékletében felsorolt szervezetek legitimációja erősen megkérdőjelezhető, kiválasztásuk, összetételük pedig nem kis részben elfogadhatatlan. Erős kérdés, hogy módosító indítványokkal mennyiben javítható ez a törvénytervezet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)