Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Országgyűlés Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az ügyrendi bizottság önálló indítványát H/3949. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/3949/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót az ügyrendi bizottság alelnökének, Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, az ajánlás szerinti 15 perces időkeretben.

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az ügyrendi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! 1994. augusztus 29-én kezdődött itt, az Országgyűlésben az új Házszabályról szóló határozati javaslat vitája. Dr. Hack Péter, aki akkor az expozét elmondta, a következőkkel kezdte hozzászólását: “Az Országgyűlés Házszabálya nemcsak egy ciklusra, nemcsak egy adott politikai helyzetre, hanem a remények szerint hosszú távra alakíthatja a Ház működésének arculatát, járulhat hozzá ahhoz, hogy az Országgyűlés működéséről a polgároknak kedvező véleménye alakuljon ki, és az Országgyűlés, ahogyan az alkotmányügyi bizottság vitájában is elhangzott, mind a demokratizmus, mind a hatékonyság követelményeinek megfelelően működjön.ö

Nos, én úgy gondolom, ha az elmúlt éveket áttekintjük, akkor nem mindenben teljesült Hack Péter, akkori képviselőtársunk elvárása a Házszabállyal kapcsolatban, mégis úgy gondolom, hogy amikor akár a hatékonyság, akár a demokratizmus nem érvényesült megfelelően, ennek oka nem elsősorban az akkor elfogadott Házszabály volt. Ez a Házszabály, rendelkezéseinek többségét figyelve, kiállta az idő próbáját, megfelelően tudott működni az Országgyűlés e Házszabály szerint. Mégis úgy gondolom, eljött az az idő, amikor érdemes volt áttekinteni ennek a közel kilenc évnek a tapasztalatait, érdemes volt átgondolni azt, hogy miben kell módosítanunk, mit kell változtatnunk ahhoz, hogy az Országgyűlés törvényes működése megfelelőbb legyen.

Nemcsak ezért határoztuk el, hogy változtatni próbálunk a Házszabályon, közös akarattal. Az Alkotmánybíróság két határozatában kötelezte az Országgyűlést arra, hogy bizonyos szabályokat változtasson meg, illetve néhány megsemmisített szabály helyett újat alkosson. A 27/1998-as alkotmánybírósági határozat a frakcióalakítás szabályaival, illetve a független országgyűlési képviselők jogaival kapcsolatban kötelezett minket arra - kicsit késésben vagyunk, hiszen '98. szeptember 1-jéig kellett volna ezt megtenni -, hogy ezekben a témákban új szabályokat fogadjunk el. A 4/1999-es alkotmánybírósági határozat pedig '99. december 15-ei határidővel kötelezett minket arra, hogy az ülésezési rend kérdéseiben fogalmazzunk meg új szabályokat. Nem tudtunk akkor határidőben megfelelni ezeknek az elvárásoknak, de ez a két alkotmánybírósági határozat is oka volt annak, hogy elkezdtük ezt a munkát.

(10.40)

2002. június 26-án az ügyrendi bizottság létrehozott egy albizottságot, melynek mind a négy párt képviselői a tagjai voltak, és megkezdődött ez a munka. Úgy gondolom, hogy hasznos munkát végeztünk. Engedjék meg, hogy e helyről is megköszönjem az albizottság tagjainak a tevékenységét, és külön kiemelem dr. Salamon László és dr. Bőhm András képviselő urak munkáját. Egyben megköszönöm azt a segítséget is, melyet dr. Soltész István főtitkár úr nyújtott a munkánkhoz, számos javaslata beépült az előttünk fekvő indítványba. Ez alatt a tizenegy hónap alatt az albizottság hat informális és négy hivatalos ülést tartott. Ezek során alakult ki az a javaslat, amit az ügyrendi bizottság nagyon pici módosításokkal elfogadott, és az Országgyűlés elé terjesztett.

Mi az, amit nem tudtunk elkészíteni, mi az, ami nem került be az ügyrendi bizottság javaslatába? Legnagyobb sajnálatunkra az egyik ilyen fontos kérdés az ülésezési rend kérdése volt. Itt az ellenzéki pártok és a kormánypártok nem tudtak megegyezni. A kormánypártok azt szerették volna, ha a heti ülésezési rend bekerült volna a Házszabályba mint kötelező előírás, az ellenzéki pártok viszont úgy gondolták, hogy megfelelő volt az előző ciklusban kialakított háromhetes ülésezési rend, ezért ők nem tudták elfogadni a heti ülésezésre való kötelező visszatérést.

A másik olyan téma, amiben nem tudtunk megegyezni - bár sokak szerint nagyon fontos lett volna, és e sokak közé tartozott dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki még az ősz folyamán felkérte az ügyrendi bizottságot, hogy a házszabály-módosítás előkészítése során ezzel is foglalkozzunk -, a vizsgálóbizottságok szabályozása. Az utóbbi néhány évben kiderült, hogy a jelenlegi szabályok nem megfelelőek, ezekkel nem tudjuk elérni azt, hogy megalakuljon minden vizsgálóbizottság, amelyet országgyűlési képviselők kezdeményeznek, illetve hogy a megalakult vizsgálóbizottságok konszenzussal jelentést tudjanak a Ház elé terjeszteni. Sajnos, ezeknek a kérdéseiben sem tudtunk megállapodni, így nem került be az előttünk fekvő indítványba.

Végül szerettük volna elérni, hogy változzon a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának a rendje, hiszen jó néhány rendelkezés elavult már. Erre felkértük a költségvetési bizottságot, de ez a munka még nem fejeződött be. Reméljük, hogy a közeljövőben erre egy külön indítvány elkészül majd, amely a Ház elé kerülhet.

Melyek azok a legfontosabb rendelkezések, amelyek bekerültek az előttünk fekvő indítványba? Az egyik ilyen rendelkezés a frakcióalakítás szabályaival foglalkozik - mint már említettem, erre az Alkotmánybíróság kötelezett minket -, és ezzel összefüggésben a független képviselők jogainak az új meghatározása. Bekerült a javaslatba a parlamenti ülések tévéközvetítésének a rendje, amely szintén fontos szabály, hiszen a médiatörvény kötelezett minket arra, hogy ennek a szabályait megfogalmazzuk a Házszabályban. Bekerült az indítványunkba a népi kezdeményezések tárgyalásának a rendje, amely korábban nem szerepelt itt, illetve néhány olyan egyéb kérdés, amely véleményem szerint segíteni fogja az Országgyűlés további munkáját.

A frakcióalakítás szabályaival kapcsolatban már az előző ciklusban nagy vita folyt, készültek munkaanyagok, amelyek akkor nem kapták meg a támogatást. Most meg tudtunk egyezni abban, hogy tíz főben állapítjuk meg a frakcióalakítás minimális létszámát, de éppen az Alkotmánybíróság útmutatása alapján abban is meg tudtunk állapodni, hogy milyen feltételekkel alakíthatnak országgyűlési képviselők tíz főnél kevesebben is országgyűlési képviselőcsoportot. Három ilyen feltétel van. Az egyik az, hogy ezeknek a képviselőknek ugyanahhoz a párthoz kell tartozniuk, a második az, hogy ez a bizonyos párt listáról szerezzen mandátumot az országgyűlési választások során, a harmadik pedig az, hogy e párt listájáról mandátumot szerzett valamennyi képviselőnek ehhez az országgyűlési képviselőcsoporthoz kell csatlakoznia.

Mint említettem, ugyanezzel az alkotmánybírósági határozattal kapcsolatos az, hogy a független országgyűlési képviselők jogait három irányban kibővítettük. Az egyik az, hogy a bizottságok kialakításával, illetve a bizottsági helyek betöltésével kapcsolatban a továbbiakban ki kell kérni a független képviselők véleményét is. A másik ilyen jogosultság, hogy a szólási jog, a parlamentben történő hozzászólás joga ugyanúgy megilleti az országgyűlési képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselőket, mint a frakcióhoz tartozó képviselőket. Végül, bizonyos kérdésekben ugyanazok a jogok fogják megilletni a független képviselőket, mint a frakciókat, azzal a feltétellel, hogy ilyenkor legalább tíz másik országgyűlési képviselő támogatását be kell szerezniük. Ilyen kérdések a tárgysorozatba-vétel, szavazás kérése módosító indítványok ügyében, illetve állásfoglalás kérése az ügyrendi bizottságtól. Tehát ezek után a független képviselők is megtehetik ezeket a kérelmeket, de tíz másik országgyűlési képviselő támogatását be kell szerezniük.

Mint már említettem, a tévéközvetítés rendjét is szabályozzuk a módosító indítványban. A Házszabály új 3. számú melléklete fogja tartalmazni ezeket a szabályokat, ugyanakkor a képszerkesztés szabályait majd a házbizottság fogadhatja el állásfoglalásban. Végül fontos szabály lesz, hogy az Országgyűlés elnöke határozhatja majd meg azt, hogy mely bizottságok üléséről történjen felvétel, melyiket közvetítse a televízió. Az Országgyűlés elnöke ezt a döntését a bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján teheti meg.

A népi kezdeményezés tárgyalásának szabályai eddig nem szerepeltek a Házszabályban, éppen ezért, amikor az Országgyűlés eddig népi kezdeményezést tárgyalt, akkor el kellett térni a Házszabálytól. Ezt a hiányosságot szünteti meg az előttünk fekvő javaslat.

Végül szeretnék négy olyan kérdést megemlíteni, amelyeket szintén szabályozni kívánunk, és amelyek megítélésem szerint javítani fogják a munkánk hatékonyságát. Nem igazán nagy jelentőségű kérdés, de korábban pontatlanul szerepelt a Házszabályban, és a meglévő gyakorlatot szentesítjük: a napirendi javaslat módosítására legkésőbb az ülés megkezdése előtt egy órával lehet majd javaslatot benyújtani. A gyakorlatban eddig is így volt, de az egy óra nem szerepelt a Házszabályban, úgy pedig nyilván nem lehetett volna megváltoztatni az előre kiadott napirendi javaslatot, ha az ülés megkezdésének percében nyújtanák be ezeket a javaslatokat.

Általános szokássá vált, hogy szinte valamennyi országgyűlési képviselőcsoport egy vagy két napra frakcióvezető-helyetteseket választott azért, hogy azok a képviselők, akik egy-egy fontos ügyben járatosak vagy érdekeltek, napirend előtt hozzászólhassanak. Úgy gondoljuk, ez felesleges, sokkal egyszerűbb, ha maga a Házszabály adja meg azt a lehetőséget, hogy ne csak a frakcióvezető vagy a frakcióvezető-helyettes szólhasson hozzá napirend előtt, hanem a képviselőcsoport bármely tagja a frakcióvezető megbízásából.

A jelenlegi szabályok szerint, ha egy módosító indítvánnyal kapcsolatban felmerül, hogy az nem házszabályszerű, ezt az első helyen kijelölt bizottság dönthette el. Ez a szabály megmarad, de az országgyűlési képviselők megkapják azt a lehetőséget, hogy ebben a kérdésben az Országgyűléshez forduljanak, és a végső szót maga az Országgyűlés mondhatja ki.

(10.50)

Végül a záróvitával, zárószavazással kapcsolatban módosító indítványt eddig csak úgy lehetett benyújtani, ha ezzel úgynevezett koherenciazavart kívánunk kiküszöbölni. Néha picit túl kellett lépnünk ezen a szabályon, hiszen előfordult, hogy vagy a nyelvhelyesség szabályainak nem felelt meg az adott indítvány, vagy a jogszabályszerkesztés szabályainak. Most elhatároztuk, hogy ezt a két indokot is javasoljuk beépíteni a Házszabályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Expozémat egy idézettel kezdtem; Hack Pétert, az alkotmányügyi bizottság volt elnökét, a Házszabályt benyújtó és expozét elmondó képviselőt idéztem. Engedjék meg, hogy most szintén az ő expozéjával fejezzem be gondolataimat. A következőket mondta Hack Péter: “Nyilvánvaló, hogy minden új intézkedés kockázatokkal jár. Senki ne higgye, hogy az új Házszabály megalkotásával az Országgyűlés minden problémától mentesen fog működni, hogy az új Házszabály következtében az Országgyűlés maga lesz a törvényhozások ideáltípusa.ö

Azt hiszem, hogy egyet kell értenünk Hack Péter eme gondolataival. Nagyon remélem, hogy az a módosítás, ami előttünk fekszik, segíteni fogja az Országgyűlés munkáját, segíteni fogja azt, hogy az Országgyűlés tekintélye növekedjen, de ehhez kevés maga a házszabály-módosítás. Ahhoz, hogy ehhez a bizonyos ideáltípushoz akár csak közeledjünk, az kell, hogy valamennyien úgy akarjuk, a Házban helyet foglaló valamennyi képviselő, és eszerint is tevékenykedjünk. Ehhez kívánok mindnyájunknak sok sikert, és kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el indítványunkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy a kormány jelezte, nem kíván a Házszabály módosító vitájának ebben a szakaszában részt venni.

Kedves Képviselőtársaim! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, ötperces időben. Írásban előre jelentkezett Wiener György képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Jelentős állomáshoz érkezett a magyar parlament ezzel a házszabály-módosítással. Nem azért, mert a módosítások alapvető jelentőségű kérdéseket érintenek, bár - mint erre Avarkeszi Dezső képviselőtársam, bizottsági alelnök úr felhívta a figyelmet - ideje volt már annak, hogy az Országgyűlés eleget tegyen az Alkotmánybíróság felszólításának.

Azért jelentős ez a mostani változtatás, mert egy teljes körű konszenzusra épül. Nagyon ritka, hogy ebben a politikailag megosztott Házban s ebben a politikailag megosztott magyar társadalomban valamilyen kérdésben végül is a politikai szereplők, a politikai cselekvők közös álláspontra jussanak. Úgy vélem, hogy önmagában ez a tény figyelmet érdemel, és egyben jelzi azt is, hogy szemben azokkal a vélekedésekkel, melyeket az előző napirendi pont kapcsán egyes ellenzéki képviselőtársaim kifejtettek, van lehetőség arra, hogy természetesen a parlamentarizmus keretei között, a többségi elvet figyelembe véve esetenként megegyezés szülessen.

Természetesen nem szabad ezt a megegyezést eltúloznunk. Világosan látnunk kell azt, hogy olyan kérdésekben született közös álláspont, amelyekben pillanatnyilag nem lehet előre látni, hogy valamely rendelkezés, valamely megoldás kinek számára lesz előnyös. Vitathatatlan, hogy 1998 és 2002 között lehetetlen volt megegyezni abban, hogy mennyi legyen a parlamenti képviselőcsoport minimális létszáma. Mindkét oldalnak speciális politikai érdekei fűződtek ahhoz, hogy egy bizonyos, ma már nem létező képviselőcsoport fennmaradjon-e, avagy ne maradjon fenn. Ez a kérdés megakadályozta a konszenzus kialakulását. Jelenleg azonban ilyen probléma nem létezik, ennek következtében a megegyezés megszületett.

Látszólag politikasemleges a független képviselőkkel kapcsolatos szabályozás is. Itt is utalnom kell arra - ezt megtette egyébként Avarkeszi Dezső képviselőtársam is -, hogy alkotmánybírósági elvárásnak, alkotmánybírósági döntésnek kell eleget tennie a parlamentnek. Tehát ebben az esetben is a döntés irányába bizonyos kényszerek hatottak. Ám a megegyezést nagymértékben elősegítette az, hogy jelen pillanatban a független képviselők száma mindössze kettő, s bár pontosan tudjuk, hogy a pártállásuk milyen, a tevékenységük nem fogja jelen pillanatban alapvetően befolyásolni a Ház struktúráját, szemben például az 1990-94 közötti időszakkal, amikor 28-ra emelkedett a független képviselők száma.

Természetesen azt is nagyon jól tudjuk, hogy a mostani módosítás nem old meg minden problémát, alapvető jelentőségű kérdések továbbra is nyitottak maradtak. Ezek egyike az, amire Avarkeszi Dezső képviselőtársam utalt, a Ház ülésezési rendje. A mostani kormánypártok továbbra is azt a megoldást helyeselnék, hogy a parlament hetes ülésezését a Házszabály is rögzítse, ezzel szemben ellenzéki képviselőtársaink a korábbi, 1998-2002 közötti gyakorlatot helyeslik, és úgy ítélik meg, hogy nem szükséges ennek a kérdésnek egy egyértelműbb, szigorúbb szabályozása.

Nemcsak ez az ülésezési rend okoz azonban gondot a Ház működésében; számos hiányosságra derült fény a Házszabállyal kapcsolatosan az elmúlt nyolc vagy nyolc és fél évben. Világosan látnunk kell, hogy a Házszabályban számos joghézag található, amelyek a Háznak, a parlamentnek a munkáját nehezítik.

Ezen túlmenően pedig - legalábbis hosszabb távon - bizonyos elvi kérdések is újragondolást igényelnek. Idő hiányában ezek közül egyetlenegyet emelnék ki. A Ház általános vitát, illetőleg részletes vitát folytat. A részletes vita során elemezzük a benyújtott módosító indítványokat. Ám nincs egy harmadik olvasat, a benyújtott kapcsolódó módosító indítványokról kizárólag bizottsági keretek között tárgyalunk. Márpedig célszerű volna - már csak a közvélemény tájékoztatása érdekében is -, ha a kapcsolódó módosító indítványokról a plenáris ülésen is polémia folyna. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy írásban előre Salamon László képviselő úr és Bőhm András képviselő urak jelezték felszólalási szándékukat.

Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Elöljáróban a korrekt eljárás jegyében jeleznem kell, hogy az ötperces ajánlási időkeretbe nem fog beleférni a felszólalásom, de ígérem, hogy a 17/2002-2006-os ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglaláshoz tartva magam igyekszem minél tömörebben összefoglalni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megkérni képviselő urat, hogy az ötperces időkeretben szíveskedjék elmondani a felszólalását. Majd második formában újabb öt percben lehetőséget biztosítok a Fidesz-képviselőcsoport véleményének az elmondására.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ajánlást megtette a házbizottság, a házbizottsági ülésen senki nem tett javaslatot az ajánlástól eltérő időpontok betartására, és erről az ajánlásról a Magyar Országgyűlés a napirend elfogadásakor egyidejűleg szavazott. Kérem ennek tiszteletben tartását, és többszöri öt percben megadom a lehetőséget képviselő úrnak álláspontja ismertetésére. Önt illeti a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Annyit mindenesetre megjegyeznék, hogy a 17/2002-2006-os ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglalás utolsó mondata arra utal, hogy ezek az ajánlások, amelyekről itt most szót váltunk, nem minősülnek a Házszabály 54. §-a rendelkezésein alapuló időkorlátozásoknak, így az azokban megjelölt időtartamok esetleges túllépése a szó megvonását nem teszi lehetővé. De én nem akarok itt most rögtön a házszabály-módosítás kezdetén egy házszabály-értelmezési vitát kezdeményezni, egyébként ezt az ügyrendi bizottság említett általános érvényű állásfoglalása egyértelműen tisztázza.

Tudomásul veszem, hogy elnök asszony azt kéri tőlem, hogy két részletben mondjam el felszólalásomat. Ennek én most engedek, de nyilvánvalóan az első felszólalás befejezetlen lesz, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja nem egységesen, hanem ezek szerint két szakaszban kerül előadásra. Akkor, ha megengedi, el is kezdem.

(11.00)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a konstruktív megértését, és egyben jelezni szeretném, hogy induljon újra az óra. (Megtörténik.)

Köszönöm szépen.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság házszabály-módosításra kiküldött albizottsága közel egy éven át dolgozott az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat előkészítésén. Magam is úgy gondolom, hogy az a 31 szakasz, melyet a házszabály-módosítás érint, illetve mellyel részben a Házszabály kiegészül, jelentős előrelépést tartalmaz a parlament működése, rendezetlen kérdéseinek szabályozása területén. Magam is nagy jelentőségűnek értékelem, hogy sikerül megoldást találni a 27/1998-as alkotmánybírósági határozat következtében szükségessé vált szabályozásokra, sőt, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Házszabály számos pontján a jelenleginél jobb és méltányosabb szabályozást sikerül kialakítanunk. Sajnálom, hogy a munka nem lett teljes értékű abban az értelemben, hogy - mint az itt ma már elhangzott - további megoldatlan kérdések várakoznak még rendezésre. Gondolok itt az Országgyűlés munkarendjével vagy más megfogalmazásban ülésezési rendjével, illetve a vizsgálóbizottságok rendeltetésszerű működésének biztosításával kapcsolatban felmerült problémákra.

Avarkeszi képviselő úr expozéjában és Wiener György képviselő úr is felszólalásában kitért ennek kapcsán a szembenálló álláspontok ismertetésére. Mivel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját pontatlanul idézték, ezért nekem is ki kell térnem erre, legalábbis annak erejéig, hogy pontosítsam az általuk elmondottakat a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tekintetében.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja az volt, hogy a Házszabályban az Országgyűlés működési rendjét nem szabad minden jövőbeni országgyűlésre kiterjedő érvénnyel szabályozni, meghatározni, s megkötni minden jövőbeni országgyűlés kezét, hogy egy-, két- vagy háromhetes rendben kíván ülésezni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja az volt az elmúlt ciklusban is, és most is, hogy a legszélesebb konszenzusra törekedve az Országgyűlés kétharmados döntéssel határozzon abban, hogy hetenként, kéthetente vagy háromhetente kíván ülésezni. Annyi jelenjen meg a Házszabályban, hogy három hétnél ritkább ülésezésekre még kétharmados döntéssel sem kerülhet sor.

Tehát a mi álláspontunkba belefér az Országgyűlés kétharmados döntésétől függően akár az egyhetes ülésezés is. Még egyszer: az a lényegi különbség, hogy nem kívánjuk a mindenkori országgyűlések kezét egy kétharmados Házszabállyal eleve megkötni az ülésezési rendet illetően. Mindenesetre ettől függetlenül az álláspontot ismertettem. Reméljük, hogy a jövőben ezekben az ügyekben is meg fogjuk találni a kölcsönösen elfogadható megoldást.

Ami az Alkotmánybíróság 27/1998-as határozata kapcsán szükségessé vált házszabály-módosítási kérdéseket illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a képviselőcsoport megalakításának és megszüntetésének szabályait már évekkel ezelőtt is rendezhettük volna. Az előttünk fekvő előterjesztés ugyanis ebben a kérdésben a Fidesz múlt ciklusban elfoglalt álláspontját tartalmazza, amit akkor a mostani két kormánypárti, akkor ellenzékben levő frakció politikai okokból nem támogatott. Itt pontosítanám Wiener képviselő úr előbbi előadását, mert ő a politikai természetű hozzáállást kétoldalúnak tüntette föl. Ez nem helytálló, bizonyítja ezt az is, hogy a mostani előterjesztésben a Fidesz akkori álláspontja került elfogadásra. Nyilvánvalóan nem akarja azt mondani Wiener képviselő úr, hogy ezt a korábbi fideszes politikai hozzáállást tette magáévá az MSZP (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem nyilvánvalóan azzal, hogy ezt a megoldást fogadta el a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is, utólagosan is kifejezésre juttatták azt, hogy a Fidesz álláspontja az elmúlt ciklusban is szakmai, nem pedig politikai volt. (Az elnök ismét csenget.)

Örülünk annak, hogy tisztelt kormánypárti képviselőtársaim most már más szemüvegen nézik akkori javaslatukat, és elfogadják a Fidesz álláspontját ebben a kérdésben.

Majd folytatom a további alkalommal.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Bőhm András, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amivel kezdem: nem tudom, hogy elnök úr végigtapasztalta-e, az iménti felszólalás egy közjátékkal kezdődött az elnöklő asszony és Salamon László képviselő úr között. (Az elnök bólint.) Azt kell mondjam, az, hogy ezzel foglalkozom, és az ötperces időkeretem terhére teszem, azért van, mert illeszkedik abba a néhány gondolatba, amit én ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán amúgy is el akartam volna mondani. Tehát hadd kezdjem azzal - és ez egy személyes vélemény, vissza lehet utasítani -, hogy, Salamon képviselő úr, csúnya volt a közjáték. Csúnya volt a közjáték, mert itt arra teszünk kísérletet, hogy megtaláljuk azt az együttműködési keretet, ami mentén különböző politikai nézeteket vallva bár, de lehetővé tesszük, hogy a parlament működése a közéletben, a közvélemény előtt ne azon a mélyponton szerepeljen, ahol amúgy van.

Én tulajdonképpen azért örülök ennek a törvénymódosítási vitának, mert ha szétnézek, bár az elnökcserét követően csökkent a jogászi népsűrűség a teremben, de természetesen zömében jogászok, és zömében gyakorló jogászok vannak itt. Tehát itt nekünk nemcsak a politika miatt kellene arra ügyelnünk, hogy a közvéleményben mélyponton levő parlamenti munka változzék és javuljék, hanem a saját, és most nem politikai, hanem jogi szakmánk megkívánta követelmények miatt is. Akik gyakorlati jogászok, tudják, hogy minden jogágban az eljárási jog szabályozza azt a működést, amit a jó jogász ismer, használ, de az igazán jó és elismert jogász soha nem él vissza vele. Nem is teheti, mert aztán az eljárás olyan, hogy az eljárási joggal való visszaélésnek igen súlyos következményei vannak, és maradandó megítélése a szakma morális megítélésében is.

Azt kell mondjam, hogy különös felelőssége van a politikus jogásznak a mai parlamentben, és én igazából a felszólalásomban az ügyrendi bizottsággal kívánnék jobb híján foglalkozni, mert ennek a bizottságnak van olyan szerepe, hogy egy minden részletet kitárgyalni nem képes Házszabályt adott ütközések esetén értelmezzen. Természetesen a politikai törésvonalak működnek, minden egyes kérdésben működnek ezek a törésvonalak, de a fő szakmánk, az igazi szakmánk azt követeli meg, hogy e politikai törésvonalak mellett ne áldozzuk fel a szakmai tisztességet - és ezt csak ennek a bizottságnak a kereteiben van mód megcsinálni -, hogy ne aktuális politikai problémák mentén áldozzunk fel jogi tisztességet és hozzáértést. Rendkívül rossz tapasztalatok vannak valamennyiünkben az eddigi parlamenti működésről. Anélkül, hogy én ezt a politikai vitát ki akarnám élezni, csak az entrée-val kapcsolatban hadd mondjam el, hogy nagyon rossz tapasztalataink vannak az elmúlt ciklus házszabály-értelmezési működésével kapcsolatban különösen.

Éppen ezért nem örültem annak, hogy a korábbi elnök most felszólalásában meg kívánja azt mutatni, hogy van egy olyan ügyrendi bizottsági állásfoglalás, hogy őtőle a szót akkor sem lehet megvonni, ha a házbizottság, tehát a parlamenti pártok képviselői egyetértenek abban, hogy időkeretben tárgyaljuk ezt a felszólalást. Képviselő úr, lehet, hogy önnek igaza van. Lehet, hogy az elnök nem vonhatná meg öntől a szót. De most arra törekszünk - mi legalábbis mindenképpen, és most az SZDSZ képviselőcsoportjáról beszélek -, hogy próbáljuk meg kulturált keretek közé tenni azt a parlamenti működést, ami meggyőződésem szerint már nem ott van. Ebben pedig a politikát is művelő jogászoknak, az ügyrendi bizottság tagjainak fokozott a felelősségük. Egész egyszerűen nem tudunk, soha nem is fogunk tudni olyan Házszabályt készíteni, ami valamennyi problémára végleges választ ad. Ilyen nem létezik.

Mindig a politika vet fel aktuális kérdéseket, amikre a Házszabály alapján kell magyarázatot adnunk. Van politikai válasz, és van tisztességes válasz, ami nemcsak feltétlenül szakmai, tehát jogi-szakmai válasz, hanem abból kell kiindulni, mi lehetett a törvényalkotó gondolata, szándéka, amikor demokratikus keretek között, a legdemokratikusabb keretek között meg pártok közti konszenzussal megalkotott egy Házszabályt.

(11.10)

Azt gondolom, ennek szellemiségéből kell a mindenkori értelmezőnek kiindulnia, függetlenül attól, hogy a politikának éppen aktuális nyerő vagy vesztes helyzetében van.

Tisztelettel azt kérem, hogy ne várjunk csodát a Házszabálytól, ez a módosítás végképp nem csoda, mert igen lényeges körülményeket nem rendez, jogi, technikai kérdéseket viszont igen. De még egyszer szeretném felhívni a jogász politikusok, a politikusok és a mindenkori ügyrendi bizottság tagjainak a figyelmét a felelősségükre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Most ebben a kétperces felszólalásban Bőhm András képviselő úr személyemet érintő megjegyzésére kívánok reflektálni. Szóval, azért van valami diszkrét bája annak, képviselő úr, hogy a Házszabály módosításának a vitájában nem tartjuk be a Házszabályt. Azt az ügyrendi állásfoglalást, amit én kézben tartottam ott fenn, és amire hivatkoztam az elnök asszonnyal polémiát folytatva, azt az ügyrendi bizottság egyhangúlag fogadta el. Ha jól emlékszem, a képviselő úr is ott ült a bizottságban, és az ön szavazata is támogatta ezt az állásfoglalást. Ez pedig egyértelmű: az ajánlások, amelyeket a napirendhez kapcsolódóan a házbizottság, vagy konszenzus hiányában az Országgyűlés elnöke megtesz, ezek ajánlások, amelyekhez lehetőség szerint a képviselőknek tartaniuk kell magukat, azonban ez a szómegvonást nem teszi lehetővé.

Nagyon furcsállom, hogy akkor, amikor az elnök asszony eljárásával szemben én, ha szabad mondanom, a Házszabályra, a Házszabály autentikus értelmezésére hivatott ügyrendi bizottság értelmezésére hivatkozom, akkor a képviselő úr engem int jó modorra, és engem oktat ki. Ez mérhetetlenül furcsa, és talán jelképes értékű is ennek a házszabály-módosításnak a vitájában. De erről majd a további felszólalásom során fogok beszélni, amikor folytatom a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontjának ismertetését.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra jelentkezett Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az iménti entrée-t Bőhm András képviselőtársamtól eléggé furcsán vélelmeztem, ugyanis én nem kívánok ügyrendi kérdésekben hozzászólni, de már megbocsásson, képviselő úr, leminősíteni a magyar parlament politikai stílusát és mélypontról beszélni, úgy gondolom, hogy engem is sért, és úgy gondolom, minden magyar állampolgárt. Azt, hogy a parlamentben önök hogyan vélekednek az ellenzékiekről, és, mondjuk, öt percig veri orrba tisztelt képviselőtársamat azért, mert méltóztatott megemlíteni azt, hogy öt percen túl is beszélhet, pontosan házszabályi kérdésben, úgy gondolom, hogy nem minket, ellenzéki képviselőket, hanem az önök stílusát minősíti.

Tisztelt Képviselőtársam! Bőhm András Képviselő Úr! Nagyon csodálkozom, mert én önt korrekt úriembernek ismertem eddig, és nagyon furcsálltam, hogy képviselőtársamat öt percen keresztül szekatúrázta az imént. És azt mondja, hogy milyen stílus uralkodik a tisztelt Házban. Ön pontosan erre a rossz stílusra tett rá egy lapáttal, még ha entrée-nak nevezte is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ebben a Házban mi nagyon komolyan tárgyalunk, legalábbis én magam, és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és az ellenzékiek. Amit kapunk önöktől, az, úgy gondolom, nem éppen korrekt és tisztességes. Talán el kellene gondolkodni azon, hogy a hangnemben illene valami más palettát megütni, vagy más palettához csatlakozni. Talán kár elhitetni a magyar közvéleménnyel, hogy mi itt csak ripacskodunk. Én ez ellen tiltakozom, tisztelt képviselőtársam, és úgy gondolom, hogy fontos kérdésekről megfelelő politikai érettséggel szoktunk tárgyalni.

Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Bőhm András, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Parancsoljon!

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két rövid megjegyzés, és én ezt a vitát türelmesen fogom hallgatni ezután, és mondjuk, ha végképp nem hangzanak el olyan megjegyzések, amelyek választ kívánnak, akkor én ezt természetesen nem fogom folytatni; más a tárgya ennek a mai délelőttnek.

Salamon képviselő úrnak azt szeretném elmondani, hogy én önt nem intettem jó modorra. Nekem az a meggyőződésem, hogy ön azzal ment fel a dobogóra, hogy megmutassa, függetlenül attól, hogy a Szocialista Párt képviselője, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője tartja magát az ajánláshoz, ami a házbizottságban megszületett, egyhangúlag megszületett, ön felszólalása kezdete elején jelezte, hogy ön ehhez nem tartja magát. Az imént is megjegyeztem, lehet, hogy önnek jogilag igaza van, pusztán azt a véleményemet fejeztem ki, hogy ez nem volt szép. Az előbb a csúnya szót használtam, engedelmével ezt fenntartom, függetlenül attól, hogy jogilag elképzelhető, hogy önnek igaza van.

Ami meg azt a felszólalást illeti, hogy személyében érzi sértve magát képviselőtársam, hogy a parlament működését hogyan minősítem, ne tegye, és ne rajtam kérje számon. A közvéleményben, a közvélemény-kutatási indexekben tessék megtekinteni, hogy a parlament megítélése sajnos hol van, és ha ön, képviselő úr, azt mondja, hogy ez nekünk köszönhető, akkor ezt is tessék hangosan minél többször elmondani, és megpróbálni elhitetni a közvéleménnyel.

Köszönöm a türelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egyik észrevételem, képviselő úr, hogy nem a házbizottság terjesztett elő napirendi javaslatot az Országgyűlés elé, hanem az Országgyűlés elnöke, tudniillik a házbizottságban nem jött létre konszenzus a napirendi javaslatot illetően.

A másik pedig, hogy mivel alaposan készültem a felszólalásra, azzal is számot vetettem, hogy ez nem fog beleférni abba az öt percbe, amit egyébként házszabályellenesen szabnak meg számomra. És azt gondoltam a kulturált eljárásnak, és úgy gondolom, hogy jól gondoltam, hogy ezt rögtön a felszólalásom elején jelzem. Tehát ez vezetett engem akkor, amikor a felszólalásom elején előrebocsátottam, tudva és ismerve azt, hogy miről kívánok beszélni, hogy ez nem fog beleférni abba az öt percbe, amit házszabályellenesen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára álláspontja előadására megszabtak, miközben 15 percben engedték meg az expozé előadását.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett Hende Csaba, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon, öné a szó, ötperces időkeretben.

DR. HENDE CSABA (MDF): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Minden dolgos, becsületes ember ismeri azt az érzést, amit az el nem végzett feladatok, a körmünkre égett munka szorítása okoz. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés Házszabályának mostani módosításával…

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, úgy látom, hogy valami mikrofoncsere történhetett, mert nem hallják a képviselők.

DR. HENDE CSABA (MDF): Saját mikrofonnal próbálkozom…

ELNÖK: Akkor egy pillanat türelmet kérek, máris viszik az új mikrofont. (Megtörténik.)

DR. HENDE CSABA (MDF): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kérem, hogy elölről kezdjük. Köszönöm szépen.

DR. HENDE CSABA (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Minden dolgos, becsületes ember ismeri azt a nyomasztó érzést, amit az elvégzetlen feladatok és a körmünkre égett munka szorítása okoz. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés Házszabályának mostani módosításával egy ilyen régi, nyomasztó tehertől szabadulunk mindannyian. “Rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevésö - írja József Attila, és én azt hiszem, hogy az előttünk fekvő kérdések rendezésével nemcsak önmagunknak, nemcsak egymásnak, de a minket megválasztó honfitársainknak is tartozunk.

(11.20)

Két szakasz jelentőségét szeretném külön is kiemelni az ügyrendi bizottság indítványából. Az egyik a frakcióalakítási jogot érinti. Azzal, hogy meghatározzuk a képviselőcsoport létrehozásához szükséges létszámot, de egyben biztosítjuk minden parlamentbe bejutó párt számára egy képviselőcsoport létrehozását, ezzel egyszerre teszünk eleget az Alkotmánybíróságtól öt éve érkezett felszólításának, és egyszerre törlesztjük adósságunkat a választópolgárok felé. Ők ugyanis joggal érezhettek bizonytalanságot, sőt, akár kiszolgáltatottságot is hatékony politikai képviseletük megteremtésében.

A másik ügy pedig, amelynek fontosságára külön is szeretném ráirányítani a figyelmet, a független képviselők jogállása. Az a tény, hogy a független képviselők parlamenti munkában való részvételi joga jelentős korlátozást szenvedett mindeddig, már-már jogilag szentesítette a pártok kizárólagosságát a népképviseletben, pedig tudjuk mindannyian, hogy bár ez a kizárólagosság előállhat tényszerűen, ha úgy hozza az élet, mint most is egyébként, de a képviselői mandátummal járó jogokat ettől nem tehetjük függővé. Alkotmányos berendezkedésünk ugyanis a képviselői mandátumot helyezi előtérbe, s a kormánypártiság, ellenzékiség, illetve a frakcióhoz való tartozás csak ez után következhet. Meggyőződésem, hogy alkotmányos fejlődésünknek egyik fontos vívmánya, a szabad mandátum intézménye lesz itt jogilag újra körülbástyázva, mozgásterében, lehetőségeiben megerősítve.

Amikor a szűk pártérdeken való felülemelkedést, divatos idegen szóval a konszenzust méltatjuk, nem lehetünk sem álszentek, sem képmutatók. Be kell látnunk, ahogy a fák sem nőnek az égig, úgy a pártok közti egyetértésnek is vannak korlátai. Bizony igaz, az álláspontot gyakorta az üléspont határozza meg. Bár az ülésezési rend és a vizsgálóbizottságok működésének újraszabályozása az elmúlt esztendők igen vegyes tapasztalatai alapján ugyancsak égető lett volna, itt a kormánypártok és az ellenzék nem tudtak megegyezni.

No de egy vezérszónoknak nem arról kell szólnia, hogy mi nincs benne egy javaslatban, hanem arról, ami benne van, amiről tehát szól, ezért a mégoly fájó hiányt sem illendő itt most szóvá tennem. Ehelyett méltassuk inkább azokat az eredményeket, amelyeket egyesült erővel az albizottságunk munkája során mégis sikerült elérnünk. A számos javítás közt az alábbiakra hívom fel a tisztelt Ház és a közvélemény figyelmét.

Megszűnhet a javaslat elfogadásával az a kissé nevetséges gyakorlat, amely szerint, úgymond, falból, a Házszabály szerencsétlen rendelkezése miatt kellett akár rövid időre is frakcióvezető-helyettesként bejelenteni derék egyszerű képviselőtársainkat, csak azért, hogy napirend előtt a tisztelt Ház ülésén felszólalhassanak. A jövőben nem lesz szükség e formális aktusra, bármelyik képviselő jogosult lesz frakcióvezetője egyetértésével napirend előtt felszólalni.

Fontos kérdés a politikai vita tárgyalási időkeretének szabályozása. Garanciális jelentősége van annak, hogy a többség a többségével visszaélve nem korlátozhatja a politikai vitát; annak időtartama legalább öt óra kell legyen a jelenlegi négy órával szemben.

Hiányt pótolunk akkor, amikor a javaslat útján a népi kezdeményezés tárgyalásának szabályait állapítjuk majd meg.

S ne feledkezzünk meg a javaslat mellékletéről sem: ebben szabályozzuk a televíziós közvetítés rendjét a parlament plenáris és bizottsági üléséről.

Sorolhatnánk még azokat a rendelkezéseket, amelyek az Országgyűlés működésével kapcsolatos eddigi szabályokat felhasználva arra irányulnak, hogy kiegészítsék vagy pontosítsák a Házszabály hiányos, illetve nem egyértelmű rendelkezéseit. Az idő szűk, igyekszem betartani az ötperces időkeretet, bár tudom, hogy beszélhetnék hosszabban is, de mindezt itt mégsem sorolom fel, csak azt hozom a tisztelt Ház tudomására (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciója mindezzel bizonnyal egyet fog érteni, és támogatja majd az előttünk fekvő H/3949. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra megadom a szót Salamon Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatom a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontjának ismertetését az előterjesztéssel kapcsolatban.

A függetlenek státusát illetően az előterjesztés messzemenő bőkezűséggel szélesíti a függetlenek jogait, és elmegy addig a határig, ameddig egy frakción kívül álló képviselő teljes értékű képviselői tevékenysége biztosításában egy többpárti parlamentben el lehet menni. Úgy gondolom, hogy az előterjesztésben szereplő ez irányú megoldások a Házszabály komoly gyengeségeit szüntetik meg.

Külön említést kell tennem általánosságban azokról a problémákról, amelyeket az elmúlt években a Ház működése kapcsán folyamatosan érzékeltünk, és amelyekről az előterjesztés megfelelő megoldást nyújt. Ezeknek a problémáknak a leltározásában, a lehetséges megoldások felvázolásában az előző ciklus ügyrendi bizottsága nagyon jelentős szerepet játszott. Ismerve ezt a munkát, amelyet az ügyrendi bizottság akkori elnökeként kísérhettem figyelemmel, sőt, amelynek alakítója is voltam, elmondhatom, hogy az akkor elvégzett munka a mostani előterjesztésben nagymértékben hasznosul.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály módosítása elvileg alkalmas lehet egy olyan üzenet hordozására, hogy az Országgyűlésben a Ház működésével kapcsolatosan a konszenzusos politika kerül előtérbe. Én magam örülnék a legjobban, ha a valóságos helyzet ezt tükrözné. Fel kell azonban tennünk a kérdést: valóban így van-e ez? Az őszinte és korrekt helyzetelemzés jegyében ezzel a kérdéssel kapcsolatban joggal fogalmazódnak meg bennünk kérdőjelek. Ki kell mondanunk, hogy az Országgyűlés eddigi működésének tapasztalatai ebben a ciklusban nem tanúskodnak a konszenzusos politika érvényesüléséről. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy a napirend kialakítása ügyében ülésről ülésre vita van a kormánypártok és az ellenzék között, nemcsak arról van szó, hogy a munkarend kialakításának ügyében vissza-visszatérő nézetkülönbségek merülnek fel közöttünk, hanem jó néhány, a parlament demokratikus és jogállami működése szempontjából alapvető jelentőségű kérdésben azzal kellett szembenéznünk, hogy a kormánypártok a parlamentet kiüresítő, házszabálysértő, sőt a demokrácia alapkövetelményeivel kifejezetten ellentétes lépéseket tettek, illetve eljárásokat követtek.

Olyan ügyek terhelik az Országgyűlés működésének közelmúltbeli történetét, mint a képviselői beszédjog korlátozása. Gondolok itt arra, hogy az Országgyűlés eltiltotta a Ház falai között a bűncselekmények nevén nevezését; hogy a költségvetés bizottsági tárgyalása során elfogadhatatlan módon korlátozták a képviselői hozzászólások lehetőségét; hogy a kormány be sem várva a bizottsági vita végét alakította ki állásfoglalását a képviselői módosító javaslatok támogatásáról, amit csak a vita teljes lefolytatása után lett volna indokolt megtennie; vagy hogy a Ház szentesítette egy bizottsági alelnöknek azt a magatartását, amivel a bizottság elnökének jogkörét próbálta önkényesen magához ragadni.

Ezek az ügyek nem használtak és nem használnak annak a bizalomnak, ami egy ilyen természetű Házszabály módosításához szükséges. Nem támasztják alá azt az üzenetet, hogy az Országgyűlésben jó irányba mennek a dolgok. Most pedig, amikor ennek az előterjesztésnek a tárgyalásába belefogunk, azzal a törekvéssel kell szembenéznünk, hogy a kétharmados többségű Házszabályban előírt időkeretes tárgyalás szabályait a kormánytöbbség rendre egyszerű többségi döntéssel megkerülje, és a parlamenti vitákat elfogadhatatlan módon korlátozza.

E törekvésekkel szemben biztató jel számunkra, hogy az ügyrendi bizottság pár héttel ezelőtt egyhangúlag, vagyis a szocialista és szabad demokrata képviselők szavazatával együtt az ügyrendi bizottság elnökének velem történt közös előterjesztése alapján elfogadta a 17/2002-2006. általános érvényű ügyrendi állásfoglalást, amely e törekvéseknek a házszabály-értelmezés szintjén elébe állott. Ennek ellenére hétfőn ismét házszabálysértő módon került sor a legfőbb ügyészhez intézett interpellációval kapcsolatban előterjesztett bizottsági jelentés megtárgyalására, sőt mint látható, ezt a vitát is ugyanilyen házszabályellenes módon készítette elő a Ház vezetése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök Úr! Kérdezem, hogy egy harmadik ötpercesben fejezzem be a beszédemet, vagy ad még egy percet a felszólalás befejezésére.

ELNÖK: Kivételesen megadom a harmadik lehetőséget. Parancsoljon!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azt szeretné, ha a parlament működésének kiüresítésével, korlátozásával szemben a demokratikus és jogállami jelleg gazdagításának konszenzusos politikája kerekedne felül. Ennek megvalósulása szempontjából nem kis jelentőséget tulajdonít azon általam jegyzett módosító javaslat fogadtatásának, amely a 17/2002-2006. ügyrendi bizottsági állásfoglalást javasolja a Házszabályba beépíteni.

(11.30)

Bízunk abban, hogy e garancia megadásával megkönnyítik számunkra annak lehetőségét, hogy e házszabály-módosítás üzenetéhez szavazatainkkal hozzájárulhassunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, kíván-e még valaki fölszólalni ebben a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincs további fölszólaló.

Úgy látom, Avarkeszi képviselő úr már a válaszra készül, akkor nem is kérdezem képviselő urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Parancsoljon, öné a szó.

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az ügyrendi bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, bizonyos szempontból csalódással töltött el a házszabály-módosítás mai vitája. Szeretném megköszönni azoknak a képviselőknek a hozzászólását, akik magával a házszabály-módosító javaslattal foglalkoztak. Sajnos kicsit más irányba is elment ez a vita.

Kedves Salamon Képviselő Úr! Ha kizárólag a házszabály-módosítással, az előttünk fekvő határozati javaslattal foglalkozott volna, akkor bőven belefért volna az ajánlott öt percbe, hiszen második hozzászólásában szinte szóba sem került ez a módosító indítvány. Kicsit furcsálltam is azokat az elemeket az ön hozzászólásában, amelyek ennek a ciklusnak az eddigi tapasztalataival foglalkoztak. Egyetlenegy dologra szeretnék csak reagálni belőle: ön azt mondta, hogy a jelenlegi kormánytöbbség korlátozta a beszédjogot, és megtiltotta, hogy ebben a Házban nevén nevezzék a bűncselekményeket. Gondolom, ön is tudja, hogy ez nem így van, szó sincs arról, hogy ne lehetne ebben a Házban nevén nevezni a bűncselekményeket. Mindössze arról van szó, hogy az önök által elfogadott szabály szerint ebben a Házban nem lehetett valakire azt mondani, hogy anyaszomorító, mert az egy nagyon csúnya kifejezés, de hogy anyagyilkos, azt lehetett volna minden további nélkül mondani, mert az véletlenül megfelel egy Btk.-rendelkezésnek.

Ön bejelentette, hogy egy módosító indítványt nyújtott be, amely az ön által idézett ügyrendi bizottsági állásfoglalást kívánja a Házszabályba bejuttatni. Ez is meglepett, hogy ilyen módosító indítvány készült, hiszen mindazok a kérdések, amelyek a javaslatban szerepelnek, konszenzussal kerültek be, és közös törekvésünk volt az, hogy ne nagyon készüljön módosító indítvány ehhez, ne nyissunk meg újabb vitákat. Ráadásul úgy gondolom, bár még nem volt lehetőségem áttanulmányozni az ön javaslatát, de nagy valószínűséggel nem házszabályszerű, hiszen az ezzel kapcsolatos rendelkezését a Házszabálynak az előttünk fekvő javaslat nem nyitotta meg. De erről lesz majd lehetőségünk beszélni az előterjesztő ügyrendi bizottság ülésén, illetve a kijelölt alkotmányügyi bizottság ülésén.

Még egyszer szeretném megköszönni azokat a hozzászólásokat, a hozzászólások azon elemeit, amelyek valóban az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatosak. Úgy gondolom, hogy ezek jó folytatásai voltak annak a munkának, amit tizenegy hónapon keresztül végeztünk, és nagyon remélem, hogy a Ház el fogja fogadni a határozati javaslatot, és az őszi munkát már az így megváltoztatott Házszabály szerint folytathatjuk.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, személyes érintettségből fakadóan Salamon képviselő úr kért kettőperces felszólalásra lehetőséget.

Parancsoljon!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem a személyes érintettség okán kértem szót, mert nem személyes álláspont, amit mondtam.

ELNÖK: Akkor viszont a vitát lezártuk.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Kétpercest kértem. Szeretnék reagálni… (Közbeszólások: Már lezárták a vitát! - Elhangzott a zárszó.)

ELNÖK: Zárszó után vagyunk.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Ez zárszó volt?

ELNÖK: Ezért próbáltam egy mentőövet adni, hogy esetleg személyes érintettség okán... - de amennyiben nincs ilyen, akkor sajnos már lezártuk ezt a vitát. Köszönöm szépen, képviselő úr.

Elnézést kérek, de föltettem a kérdést, hogy kíván-e még valaki részt venni a vitában, innentől fogva lezártnak tekintem, és le is zárom ezt az általános vitát. (Dr. Salamon László bólint.)

A benyújtott módosító javaslatra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra következő ülésünkön kerül majd sor, a részletes vitára várhatóan a jövő heti ülésünkön sor is fog kerülni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló törvényjavaslat, valamint a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. Dávid Gyula, MSZP; Répássy Róbert, Fidesz; Németh Zsolt, Magyar Demokrata Fórum; valamint Bőhm András, Szabad Demokraták Szövetsége, képviselők önálló indítványait T/3955. és T/3956. számon kapták kézhez. Az alkotmányügyi, illetve a költségvetési bizottság T/3955/1-2. és T/3956/1-2. számon előterjesztette írásbeli ajánlását.

Először megadom a szót Dávid Gyula képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerinti 15 perces időkeretben.