Felszólalás adatai

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta várjuk, hogy az új bortörvény végre a tisztelt Ház asztalára kerüljön. Várják ezt a szőlőtermelésből élő kis- és nagytermelők, várják a borászok, és hadd tegyem hozzá, hogy várja a bort szeretők és a jó bort kedvelők immár hál' istennek jelentős tábora is.

Ez a törvény nemcsak az uniós csatlakozásunk miatt sürgető, hanem magunk miatt is, hogy a minőségi bortermelés feltételeit végre újraszabályozzuk, és pontosan lefektessük. Engedjék meg, hogy mint Tokaj-Hegyalja egyik választott képviselője, összefoglalva közvetítsem azokat a véleményeket, amelyek Hegyalján az új bortörvény kapcsán megfogalmazódtak az elmúlt közel két hónapban, különböző szakmai tanácskozásokon, fórumokon, éjszakába nyúlóan, leginkább a pincékben befejeződve.

Tisztelt Elnök Úr! Az új bortörvénnyel kapcsolatban Tokaj-Hegyalján sok vélemény, ha úgy tetszik, sok kritika fogalmazódott meg. Ezek közül csak egyetlenegyet szeretnék most az idő rövidségére tekintettel megemlíteni, a legfontosabbat, ami Tokaj-Hegyalja legféltettebb kincsével, az aszúborral, és hozzáteszem, a főborral kapcsolatos. Szeretném megjegyezni, hogy ez nemcsak érzelmi vagy történelmi kérdés, hanem az egész borvidék jövőjét érintő, bizony gazdasági kategóriába tartozó probléma.

Mi Hegyalján azt szeretnénk, hogy az aszúbor és a főbor ne legyen önálló, bárki által használható borkategória, mint ahogyan ez az eredeti törvénytervezetben szerepel, hanem csak a tokaj-hegyaljai borkülönlegességek sorában nyerjenek besorolást, mert a tervezet eredeti formája, azt kell hogy mondjam, sérti Tokaj-Hegyalja termelőinek többségét. A borkategória mint borkülönlegesség továbbra is Tokaj-Hegyalja kizárólagos sajátja kell hogy maradjon, hiszen ha belegondolunk, technológiája itt alakult ki, minőségének védelme érdekében a törvényi rendelkezésen túl a borvidék hegyközségi tanácsának fenntartása további szabályozást és ellenőrzést is alkalmaz.

(21.00)

Tehát véleményünk szerint nem szabad megengedni, hogy a magyar borok zászlóshajójaként emlegetett borkülönlegesség azért váljon általános borkategóriává, mert mások pillanatnyi piaci érdekei esetleg így kívánják.

Tisztelt Elnök Úr! A tokaji név és az aszúbor mint önálló borkategória a fogyasztói köztudatban teljesen összeolvadt akár Magyarországon, akár külföldön. Ez pontosan olyan, mint mondjuk, ha Japánban azt mondom, hogy Magyarország, mindenkinek Puskás Öcsi jut az eszébe, vagy ha azt mondom, hogy tokaji, akkor mindenkinek a fejében nem a furmint, hárslevelű, hanem az aszú mint borkategória fogalmazódik meg. Tehát ez az összeolvadás olyan erős, hogy az aszú szó az emberek tudatában, mondhatjuk, földrajzi származásra utaló megjelölésként jelenik meg. Persze ez nem véletlen, hiszen Tokaj-Hegyalján az aszú szőlőbor kifejezés - ahogy előttem már a múltkori vitában Demeter képviselőtársam elmondta - már az 1570-es évektől használt fogalom, mint ahogyan a főbort is az 1500-as évek második felétől találjuk a forrásokban. Egyébként megtévesztő, mert ez utóbbinak a használata időközben elhalványult, különösen akkor, amikor a 19. század húszas éveiben megjelent a lengyelek által használt szamorodni kifejezés. Tehát ez háttérbe szorította a főbor elnevezését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Persze az igaz, hogy a magyar törvénykezésben megtalálható egy időben az aszú mint önállóan használható borkategória, gondolok itt a '24-es, a '36-os vagy az '59-es törvényekre. Ugyanakkor ezekben az időszakokban mégsem vált ezen területeken meghatározó borféleséggé. Ezt az is alátámasztja, hogy nem hallottunk jelentős hazai és nemzetközi versenyeken elért eredményeikről, vagy ha megnézzük most például a móri pincéket, nincsenek olyan muzeális borkészleteik, mint akár Hegyalján vannak.

Az a kérdés tehát, hogy akkor érdemes-e egy ritkán előállítható, néhány hektoliternyi mennyiség miatt önálló borkategóriát létrehozni úgy, hogy ezzel megzavarjuk a fogyasztót, és esetlegesen veszélybe sodorhatjuk a nemzetközi versenyeken is helytálló zászlósborunkat, az igazi hungarikumot, a tokaji aszút. Mi úgy véljük Hegyalján, hogy a különleges minőségű borokon belül számos elnevezés között választhatnak azok a borvidékek, ahol magasabb minőség előállítására törekednek, például ilyen a kései szüret, a válogatott termésből szüretelt vagy a töppedt szőlőből készült bor vagy a jégbor, de mondhatnám például a szuperior vagy a rezerv elnevezéseket is.

A most előttünk lévő bortörvénytervezetben, ha az aszú mindenki által használható, általános borkategória lenne, akkor a tokaji aszúborok készítésének előírásainál és ellenőrzésénél enyhébb követelményeket támasztanánk az aszúborokkal szemben. Viszont ezek a termelők a tokaji aszúval versenyző borokat vinnék piacra, a tokaji aszúról a fogyasztókban kialakult pozitív képre alapozva és az erre felépített stratégiával. Ez az érintett tokaji borkülönlegességeknek bizony igen jelentős piaci zavarokat okozhatna, miközben a fogyasztók megtévesztését tennék lehetővé.

Még egy apró, de nem elhanyagolható érvet hadd említsek. Jól tudjuk, hogy most folyik a szlovák-magyar tokajinak a kérdése, és talán már látjuk az alagút végét. Meggyőződésem, hogy ha az eredeti formában szerepel az általam elmondott aszú és a főbor, akkor ez esetlegesen veszélyeztetheti a megállapodás sikerét. Tudniillik az alapállás az, hogy csak az úgynevezett történelmi tokaj-hegyaljai területeket ismerjük el, és hogy tiltsuk meg a ma már 907 hektárra kibővített szlovák tokaji részen, hogy a három községhatáron kívül is készítsenek tokaji borokat. Tehát ezen logika mentén haladva, ha Magyarországon általános borkategóriává tesszük az aszúbort, akkor ez Szlovákiának nagyon jó érve vagy precedense lehet arra vonatkozóan, hogy ezentúl készülhet aszú, mondjuk, Csörgőn, Bárin vagy egyéb más területeken. Úgy gondoljuk tehát, hogy a szlovák tokaji vita közepette és az európai uniós csatlakozásunk közepén ebben a magas minőségi kategóriában a borkülönlegességünk védelme érdekében inkább szigorítani kellene a szabályozást, nem pedig enyhíteni.

Tisztelt Elnök Úr! Egyébként a tokaj-hegyaljai borvidék az elmúlt években is nagyon sokat tett annak érdekében, hogy a tokaji borok és ezen belül különösen a magas minőségű aszúborok végre visszanyerjék méltó hírüket a hazai és a nemzetközi piacokon. Nem kis erőfeszítés ez. Azt hiszem, elég, ha csak a nemrég felállított helyi érzékszervi borminősítés megszervezésére utalok, vagy azokra az aranyérmekre, amelyeket 1991-92 óta sorra nyernek nemcsak a nagy multinacionális cégek, hanem az egyéni bortermelők is. Nos, ez annak ellenére így van, hogy időnként a térség szereplői között különböző vitákról lehet hallani. Elég nehéz tehát a borvidéken belül is kialakítani egy egységes ellenőrzési és felügyeleti rendszert. Gondoljuk bele, hogy milyen következményekkel járna akkor egy általános kiterjesztés lehetősége!

Tisztelt Képviselőtársaim! A bikavért a bortörvénytervezet - egyébként szerintem is nagyon helyesen - csak két borvidékünkön engedi készíteni, a szekszárdin és az egrin. Ennek is egyébként az az oka, hogy a hagyományai e két borvidéken alakultak ki. Arról lehet persze vitatkozni, hogy először Szekszárdon vagy először talán Egerben - e fogalom ezekhez a borvidékekhez kötődik. Tehát így számunkra a bortörvény első tervezetének az olvasatakor érthetetlen volt, hogy a tokaji borvidékhez legalább így, vagy talán megkockáztatom azt a kijelentést, hogy még szorosabban kötődő aszúbort és főbort pedig általánosan használható kategóriává akarja tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én remélem, hogy a holnapi négypárti megállapodás tartalmazza az általam felvetett probléma megoldását, és bizakodással nézünk elé, hogy valóban konszenzussal lehet meghozni ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)