Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ehhez a törvényhez nem is olyan könnyű hozzászólni, nagyon megosztó, megosztja a közvéleményt, megosztja a pedagógustársadalmat. Aki érezte már, és elszenvedője volt már iskolán belüli erőszaknak vagy ennek valamilyen formájának, az bizonyára élteti ezt a törvényjavaslatot; aki pedig olyan iskolában tanít vagy olyan iskolába jár, ahol ilyen nem fordul elő, ők pedig általában elítélik. Először is, ki kell mondani, hogy valóban van probléma, és ezt kezelni kell. Én magam is felszólaltam már többször iskolán belüli erőszak ügyében. De nemcsak tanár ellen elkövetett erőszak van, hanem gyermek elleni is; gyerek veri a tanárt, erről szól leginkább, tanár a diákot, szülő a tanárt és szülő a másik diákot, tehát többféle probléma is van.

Ami nagyon fontos, hogy ezeket az embertelen állapotokat valóban kezelni kell. Bandák feszülhetnek egymásnak, akár bicska is előkerülhet, és egészen extrém példákat látunk sajnos az országban. A közösségi médiának köszönhetően sok esetben felkerülnek olyan videók, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy valamit tenni kell.

Azt gondolom azonban, hogy amellett, hogy születik egy törvény, amely részmegoldást kínál erre a problémára, de rendkívül fontos feladat lesz a megelőzés, még nagyobb hangsúlyt kell rá fektetni. Mondta képviselőtársam, hogy igenis vannak ilyen-olyan-amolyan tanfolyamok, felkészítő tréningek a tanárok számára, és a többi. Tudom, elhiszem, de még több kell, mert nagyon sok pedagógussal beszéltem, aki bizony azt mondta, hogy ő nincs erre felkészülve, és nem tudja, hogy hogyan kezelje ezeket a szituációkat.

Érzékenyítés, diákok, szülők felkészítése. A bántalmazás esetében nem kizárólag az ember hibáztatható, de a rendszer hibás működése, a szakemberhiány, az otthoni, iskolai, munkahelyi feszültségek mind hozzájárulhatnak ezeknek az eseteknek az előfordulásához.

A tanárok túlterheltsége, a továbbképzések, a szupervíziók hiánya, az alacsony fizetések, másodállások vállalásának szükségessége, az otthoni családi problémák, a gyermek- és családvédelmi rendszer hiányosságai, gyengeségei mind-mind hozzájárulhatnak a probléma kialakulásához.

Az is probléma, hogy a pedagógusok sem minden esetben bírják a terhelést, mivel, azt gondolom, nincsenek mindenhol megfelelőképpen felkészítve; az EU-s átlaghoz képest legalább kétszer több gyerek jut egy tanárra, és sok esetben akár még idegileg összeomolva kerülnek betegállományba pedagógusok, és akár pályaelhagyásra is kényszerülnek.

Ezt egyszerűen nem lehet megoldani csak az iskolarendőrség bevezetésével. A jövőbe befektetni a leghasznosabb. Hallja meg a kormány a problémát, és hozzon rendszerszintű, minden szükséges területre kiterjedő megoldást! Tehát ezt kérjük, hogy amellett, hogy ezt a törvényt holnap vélhetően elfogadja a parlament, muszáj, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessünk az általam elmondott problémákra, a továbbképzésre, arra, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük akár indulatkezelési vagy problémakezelési tréningeken való részvételre.

Nem nagyon vannak közösségépítő, csapatépítő programok; eltűnt „az iskola a második otthonod” fogalma. Megszerzik az iskolák a rangsorban a megfelelő helyet, az iskolák az anyagot leadják, hogy meglegyen a papír, a többi pedig nem az iskola felelőssége. Nincs közösségtudat, közösségi élet; az együttműködés helyett a versengéstudatot erősíti, semmi nincs a közért, csak a kiközösítés és a frusztráció jellemző sok esetben az intézmények jó részében.

Azt gondolom, hogy amikor én jártam iskolába, akkor sokkal erősebbek voltak az iskolában a közösségek, nagyobb volt a közösségi élet; volt mindenféle jó gyakorlat, igazlátó nap és minden egyéb, amikor az osztályfőnöki órákon is foglalkoztak a mi problémáinkkal, elmondhattuk ezeket, és azt gondolom, hogy sokkal hatékonyabban lehetett a közösségen belül a problémákat kezelni, és talán kevésbé fajult el ez odáig, hogy verekedés legyen, és a tanárokat is sokkal nagyobb tisztelet övezte.

Eszünkbe sem jutott volna még visszaszólni sem, nemhogy megverni egy tanárt! És valóban nagyon felháborító az, hogy adott esetben úgy hátba vágnak egy tanárt, hogy tüdővérzést kap. És igen, mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan iskolában tanítson, illetve olyan munkahelyen dolgozzon, ahol garantált az ő biztonsága.

Ez más szektorokra is vonatkozik; gondoljunk a sajnos életet kioltó cselekedetre, ami egy családsegítő szolgálatos életét oltotta ki nem olyan régen. Tehát mindenhol biztonságos munkahelyre van szükség, ez tény.

Egyébként a témával kapcsolatban a későbbiekben majd fogunk benyújtani határozati javaslatot, amelyben fogunk javaslatokat tenni a probléma további kezelésére.

Köszönöm szépen a szót. (Taps.)