Felszólalás adatai

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény szabályozási tárgykörébe vonta az ingatlanok beszerzéseit, nehéz és ellentmondásos helyzetbe hozta az ingatlant eladni, illetve venni és cserélni szándékozó, az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezeteket, így többek között az önkormányzatokat is. A közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény előírásai alapján kötelező a közbeszerzési eljárás lefolytatása az ingatlanok beszerzése esetén.

A közbeszerzés alanyaira, így természetesen az önkormányzatokra is vonatkozóan a hatályban lévő közbeszerzési törvény azonban, a tapasztalat azt mutatja, nincs összhangban az önkormányzatokra nézve is kötelező, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Mindkét törvény azonos erősségű, úgy is mondhatnám, mindkét törvény mint egy végtelenbe futó párhuzamos, szabályozza az önkormányzatokat e tekintetben.

Az államháztartási törvény általam idézett bekezdése szó szerint a következőképpen szól: “A helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti vagyont értékesíteni, az állami tulajdonban lévő vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát átengedni, ha a törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz, csak nyilvános, indokolt esetben zárt körű versenytárgyalás útján a legjobb ajánlatot tevő részére lehet.ö

Ha két önkormányzat beszerzéseire, valamint értékesítéseire, beleértve az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezeteket is, ezt a két jogszabályt értelmezzük, akkor a két jogszabály egymásnak ellentmondó szabályozást tartalmaz. Bár mind a két jogszabály alapvető célja a tulajdonos érdekeinek védelme, a közpénz felhasználásának ellenőrzése, az eltérő szabályozás azonban azzal járhat, hogy az értékesítés, illetve a vétel és a csere csak nagyon-nagyon bonyolult és hosszú eljárásba torkollik, vagy egyszerűen nem lehet végrehajtani, meghiúsul.

Az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezetek esetében az általam idézett '92. évi XXXVIII. törvény 108. §-a ingatlanértékesítés esetén a nyilvános versenytárgyalás kiírását fogalmazta meg. Amennyiben a lehetséges vevő szintén ebbe az alanyi körbe tartozik, mondjuk, egy másik önkormányzat, az ő számára az ingatlan megszerzése érdekében a közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény előírásait is alkalmazni kell egyidejűleg. Az eladói oldalon előírt versenytárgyalás, míg a vevői oldalon előírt közbeszerzési eljárás kötelezettségei egymással nem összeegyeztethetők, egyidejűleg a gyakorlatban nem alkalmazhatók, nem jön létre az ügylet. A hivatkozott két törvény eltérő előírásai megakadályozzák tehát a két önkormányzat között az önkormányzati tulajdonú ingatlanok megszerzését.

További problémát jelent a két, a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezet közötti ingatlancsere lebonyolítása is, ekkor ugyanis a szabályozás szerint a Közbeszerzések Tanácsa döntőbizottságával egyeztetett jogértelmezés szerint mindkét szervnek egy-egy közbeszerzést kell kiírni a másik ingatlanra, annak megszerzésére.

(21.10)

Az egyébként a gyakorlatban megjelenő problémát oldaná fel az a nem túl hosszú törvénymódosítás, amelyet képviselőtársammal együtt fogalmaztunk meg egy valódi életszerű helyzetre, de természetesen sok hasonló eset előfordulhat az önkormányzatok között. Javaslatunk feloldaná a két törvény szabályai közötti eltérést, valamint a közbeszerzési törvény ingatlancserét érintő belső ellentmondását is megoldaná, lehetővé tenné az önkormányzatok egymás közötti, a közszolgáltatások biztosítását is szolgáló ingatlanforgalmat az Áht. előírásai szerint, illetve egyszerűsítené az önkormányzatok egyéb ingatlanszerzését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Száraznak tűnő, de valóságos problémát takar ez a törvénymódosítás, amelyet megfogalmaztunk. Tudom, hogy a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban sokféle tapasztalat összegyűlt az elmúlt időszakban. Hogy mégis ezt a speciális területet ragadtuk ki, annak nemcsak a közbeszerzési törvény az oka, hanem az általam már említett másik hivatkozott törvény is. Úgy láttuk, hogy az anomália megoldásában egyszerűbb megoldás, ha a közbeszerzési törvény módosítását kezdeményezzük.

Biztos vagyok benne, hogy a vita során - egyébként három bizottság tárgyalja - több olyan észrevétel is megfogalmazódhat-megfogalmazódik, amelyekkel javítható-jobbítható ez a módosítási javaslat, és azt kérem önöktől - július 14-én érkezett ez a törvénymódosítás -, hogy az általános vita keretében jobbítsák, módosító javaslatokkal tegyék teljesebbé, a kormánytól pedig azt, hogy értsék meg ezt a problémát, és a jogszerű megoldásban legyenek társaink.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)