Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak, ott a televízió előtt, mert itt a Házban nem nagyon vannak jelen. Ott, ahol én élek, ott van egy szlogen. Ez a szlogen úgy hangzik, hogy „sorsod Borsod”. Ebben a két szóban benne van nagyon sok minden. Benne van a dac, hogy mi akkor is kitartunk a keleti végeken, ha beledöglünk. Benne van a keserűség, amit azért érzünk, mert mintha az államnak mi kevesebbet érnénk, mint egy fővárosi. És persze van benne egy jó nagy adag lemondás is, hogy nekünk ez jutott: szegénység vagy elvándorlás. Az a helyzet, hogy ma nagyon sok megyének meglehetne a hasonló szlogenje, hiszen nagyon sok megyében ugyanígy a kilátástalanság az úr, ami megszüli azt a kérdést, hogy menjek vagy maradjak, dolgozzak rabszolgabérért orrvérzésig, vagy menjek Nyugatra, mert nekem is csak egy életem van.Tisztelt Képviselőtársak! Az elmúlt hónapokban már nem tudom, hogy hányszor behoztam ide, a Ház elé a leszakadó országrészekben élők bérfelzárkóztatásának a szükségességét. Minduntalan azt a választ kaptam, hogy én csak ne aggódjak, mert a legszegényebb országrészekben nőnek a legjobban a fizetések, és egyébként is, mondta az önök államtitkára, aki most nincs itt, örömteli, ha valaki Borsodban 100 ezer forintot keres, mert tíz évvel ezelőtt még ennyit sem keresett. Na, hát én az egyik borsodi 100 ezret kereső melósnak megmutattam ezt a választ. Tudják, mit mondott? Azt, hogy bejön ide, a Parlamentbe, és önökre borítja az asztalt.

Az a helyzet, hogy a nép dühös mifelénk, képviselőtársak, pedig az emberek nem akarnak sokat, csak annyit, hogy vegyék őket emberszámba. Annyit akarnak, hogy ők is érjenek annyit, mint egy fővárosi. Mert ma, ha csak a béreket nézzük, akkor egy borsodi 102 ezer forinttal, egy szabolcsi meg 122 ezer forinttal ér kevesebbet, mint egy fővárosi. Önök persze el szokták mondani azt, hogy igen, csökkenteni kell az egyes országrészek közötti bérkülönbségeket, csakhogy eközben maga az állam is súlyosan és hátrányosan megkülönbözteti a leszakadó országrészekben élő dolgozókat akkor, amikor az állami cégek ugyanazért a munkáért jóval kevesebbet fizetnek, mondjuk, egy miskolci melósnak, mint egy győrinek, hivatkozva arra, hogy Miskolc amúgy is egy szegényebb vidék, ott nem kell annyit fizetni. Persze Miskolc tényleg egy szegényebb vidék, mint Győr, csak ez a melós hibája, vagy a kormány hibája? Mert önök a melóst büntetik. Ne tegyék! Az állami cégek igenis egyenlő munkáért fizessenek egyenlő bért, ezzel is megüzenve azt, hogy a magyar állam számára minden dolgozó egyformán fontos, éljen az Záhonyban, vagy éljen Sopronban.

Aztán itt vannak a multik, akiknek a kedvéért önök rabszolgasorba taszítanak egy nemzetet. Önök a multikkal eddig hozzávetőlegesen 80 stratégiai szerződést kötöttek. Ezek a stratégiai szerződések nagyon sok mindent tartalmaznak arról, hogy a magyar kormány hogyan támogatja a multit. De azt nem tartalmazza egyik sem, hogy a multi hogyan emeli a béreket. Igenis, a stratégiai szerződéseket újra kell tárgyalni, rögzítve a béremelés konkrét ütemtervét. Tetszik érteni? Nem rabszolgatörvényre van szükség, nem 400 óra túlórára, hanem érdemi béremelésre van szükség.

Önök az elmúlt években átlagosan 12,6 millió forint támogatást adtak a multiknak minden egyes újonnan létrehozott munkahely után. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány, vagyis a magyar adófizetők négy évre előre kifizették a multik helyett a dolgozók teljes bérköltségét. El tudják önök képzelni, hogy mit meg nem adna egy magyar kis- és középvállalkozás, ha ilyen támogatásban részesülne? Akkor jutna pénz fejlesztésre, modernizálásra, béremelésre.

Hovatovább béremelésre már akkor is jutna pénz, ha egyszer a tolvaj politikusok azt mondanák, hogy köszönjük szépen, mostantól nem kell visszaosztani 30 meg 40 százalékot, tessék belőle bért fejleszteni. Van itt pénz, képviselőtársak, béremelésre, csak nem kellene ellopni. Hát, ne tegyék! Helyette támogassák a Jobbik határozati javaslatát a leszakadó országrészekben élők bérfelzárkóztatása érdekében. Ennyit várunk el önöktől.

Higgyék el, azoknak a megyéknek, ahol az emberek nem keresik meg a magyar átlagot sem, már nincs sok hátra. Ezeknek a megyéknek, Borsodnak, Szabolcsnak, Nógrádnak, Békésnek, és még sorolhatnám, már nincs sok dobása. De ha nem szavazzák meg az itt élő emberek béremelését, akkor önöknek sincs sok dobásuk. Úgyhogy változtassanak a hozzáállásukon addig, amíg nem késő! (Taps a Jobbik soraiban.)