Felszólalás adatai

Nagyon sokszor emlegették a szakszervezeteket. Ezért jó, ha világosan látjuk, történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a szakszervezetek több mint egy évszázaddal ezelőtt azzal a céllal, azzal a hivatással jöttek létre, hogy egy-egy adott szakma, professzió vagy hivatás életkörülményein javítsanak, bérezési körülményein javítsanak.

(20.10)

Nem volt és azóta sem hivatásuk az, hogy kifejezett szakmai kérdésekben partnerek legyenek. Nálunk a kommunizmus évtizedeiben szükségképpen kialakult ez az állapot, mert hiszen a kommunista évtizedekben nem működhettek szakmai szervezetek, ezért ők voltak az oktatásirányítás mindenkori kvázi partnerei. Ez a szerep egy kicsit visszaszorulóban van.

Meg kell hogy mondjam, hogy az öt szakszervezet, amely a pedagógustársadalom túlnyomó többségét képviseli, ezt pontosan ugyanígy látja, és erre vonatkozik az, hogy tudomásul vették, hogy a Magyar Pedagógus Kar egy szakmai partnere is lesz a miniszternek, de a szakszervezetek szerepét ez nem fogja sérteni. Ezért minden olyan interpretáció, amely itt a szakszervezeteket szembe akarja állítani a Magyar Pedagógus Karral, azért helytelen, mert ők bölcsen belátták, hogy ha a kormányzatnak ez a szándéka, akkor ők ezt tudomásul veszik. Nem titkolták, hogy nem örülnek neki.

Én nagyon becsülöm ezt az öt szakszervezetet, amely bölcsen és olvasni tudóan, a sorok között is olvasni tudóan megértette, hogy miről van szó, és nem támadta, nem tiltakozott, nem fenyegetőzött, kivéve a legkisebb lélekszámú demokratikus szakszervezetet, de a következőkben nem róluk szólok.

Érdekes jelenség az, hogy most a pedagógus-életpályát követelik vagy kérik rajtunk számon. Megmondom, hogy persze joggal, bár a pedagógus-életpálya be fog indulni, csak hát sajnos azért annyira nem rossz a memóriám, hogy ne emlékeznék rá, hogy amikor a köznevelési törvény vitája zajlott itt a parlamentben 2011-ben, akkor éppen önök, akik most ezt számon kérik, egyfolytában fanyalogtak. Egyetlenegy dicsérő, elismerő szót nem kaptunk azért, hogy végre a pedagógustársadalom presztízsének növelésére egy pedagógus-életpályát indítunk be komoly béremeléssel, másfajta munkaszervezéssel, minősítési rendszerrel. Ezt a pedagógus-életpályát nem vontuk vissza. Tessék megnézni a köznevelési törvényben!

Farkas Gergelynek, akinek egyébként méltányolom a hangvételét és a kulturált hozzászólását, azért volt egy tévedése, amikor azt mondta, hogy több éve halasztott pedagógus-életpálya, ha jól értettem, nem hallottam tisztán. Nem halasztjuk, kérem. 2011-ben fogadta el a parlament, azóta érintetlenül úgy van a köznevelési törvényben, és talán az ön figyelmét sem kerülte el, hogy Varga Mihály miniszter úr bejelentette, és a konvergenciaprogram részeként olvasható is a jövő évre félretett 770 milliárd. Tehát a pedagógus-életpálya nem múlt el, nem halasztódott el, csak ennek a törvénymódosításnak nem ez a témája.

Azt mondani, hogy most a pedagógus-életpályára volna szükség, nem pedig erre... Mire van előbb szükség? A presztízsnövelésre. Ebben mindenki egyetértett. Ennek egy eszköze a kamara vagy a Magyar Pedagógus Kar nevesítése. Kérdezem, sértőnek tartja-e azt egy magyar kezdő ügyvédjelölt, hogyha szembesül azzal, hogy ő csak úgy gyakorolhat ügyvédi tevékenységet Magyarországon, hogyha belép az ügyvédi kamarába. Nem, tudomásul veszi. Ugyanez lesz a helyzet a pedagógusoknál. Ezért az nem jó kérdés, hogy be akarok-e lépni vagy nem. Aki állami intézményben akar munkát vállalni, egyúttal tagja lesz a Magyar Pedagógus Karnak, olyan módon, ahogy Michl József kollégám ezt kifejezte. Az ilyen karok, az ilyen hivatásrendek erősítik egy-egy hivatás presztízsét, sok-sok összetevővel együtt. Nem egyetlen összetevő erősíti, hanem sok együtt.

Pedagógus etikai kódex. Ez összefügg azzal, amit én az expozémban elmondtam. Igen, mi nagyon tudatosan a köznevelési rendszert a közjó szolgálatába állított rendszernek tekintjük, nem önmagáért való rendszernek. A köznevelési rendszer a gyerekekért van, és a társadalom javát szolgálja. Nos kérem, hadd jelentsem be tisztelettel, már néhány interjúmban elmondtam, akik esetleg olvasták, számukra nem újdonság, hogy a magyar felnőtt lakosság 64 százaléka egyértelműen támogatja és szükségesnek tartja, hogy létrejöjjön egy pedagógusszakmai etikai kódex. Mi a dolga ilyenkor a politikának? Az ilyen társadalmi elvárásoknak eleget kell tenni. Ez egyértelműen a többség akarata, visszacseng benne a mi szándékunk.

Pál képviselő úr, nagy megtiszteltetés, hogy ennyire figyelemmel kíséri az életrajzomat meg a szakmai tevékenységemet. Valóban, a 90-es évek közepén egyik társszerzője voltam egy pedagógusszakmai etikai kódexnek. De azért az óriási tévedés, hogy ez az én személyes ügyem! Hát azért nem így működik a kormányzás, ezt nyilván önök is tudják. Az az én előnyöm, hogy én ezzel kutatóként is meg alkotóként is foglalkoztam, ezért kicsit mosolyogva figyelem azokat az észrevételeket, amelyeket ezek szerint önök talán nem tudnak, de én tudok, hogy kódexeket mindig kamarák alkotnak, kamarát pedig törvénnyel lehet létrehozni. Ez ugyan nem kamara, de ahhoz hasonló jellegű köztestület, azért kellett törvényben szabályozni. Senkinek a jogát nem sérti, a pedagógus számára pedig nem kötelező, hanem egy automatizmus, úgy, ahogy egy tanári karnak tagjává válhat.

Tisztelettel kérem azokat, akik kifogásolták azt, hogy az állam fedezi a Magyar Pedagógus Kar működésének költségeit, nézzenek magukba, ne hangosan, csak magukban válaszoljanak: vajon hogyan reagáltak volna, ha ebben a törvényben azt olvassák, hogy a Magyar Pedagógus Kar tagdíjat kell hogy fizessen azért, hogy működhessen? Gondolom, hogy nagyon kemény felháborodás követte volna ezt a kijelentést. Márpedig egy több mint százezer tagot számláló kar profi működtetésére az, hogy megyénként legyen legalább egy fizetett alkalmazott, meg a központban legyen két-három fizetett alkalmazott, aki összehívja a gyűléseket, és így tovább, ez azért a mai világban nem megy. Senki más tisztségviselőnek nincs betervezve semmiféle tiszteletdíj, tehát automatikus módon, önszerveződő módon működik, de az alkalmazottakat meg kell fizetni. Ki fizesse meg? Vagy az állami költségvetés, vagy önmaguk, de ebben a törvénytervezetben benne van annak a lehetősége, hogy a Pedagógus Kar elő fogja tudni teremteni esetleg előbb-utóbb azt a költséget, hogy az államnak ne kelljen beszállnia.

Osztolykán Ágnes képviselő asszony nagyon szépen felolvasta az előre megírt szövegét itt az első hozzászólásában. Egyetlenegy dologban mintha nem is szólaltam volna meg. Persze ehhez is joga van, de azért azt már nehezményezem, hogy nem érti az írott szöveget.

Tessék megnézni a 10. §-ban, amelyben a köznevelési törvény 99/B. §-sal egészül ki, olvasom: "A kar területi küldöttgyűlése tagjainak megválasztásával, az országos küldöttgyűlés alakuló ülésének előkészítésével és lebonyolításával, továbbá a kar tisztségviselőinek és bizottságainak megválasztásával összefüggő feladatok ellátására háromtagú előkészítő bizottság alakul, amelynek tagjait és elnökét az oktatásért felelős miniszter jelöli ki." Ennyi a miniszter jogosultsága.

Ezt úgy értelmezni, hogy majd a tisztségviselőket ő választja meg... Hát, vagy nem olvasta el, vagy nem érti az olvasott szöveget. Kérem szépen, hogy nézze meg még egyszer. Én méltatlannak tartom, hogyha a parlamentben elhangoznak ilyen igaztalan állítások.

De ha önöknek van jobb javaslata, hogy ki segítse a kar tisztségviselőinek a megválasztását, az alakuló küldöttgyűlések összehívását, mert ez önmagától nem megy, akkor azt meg fogjuk fontolni. Ezért szerepel itt a törvényjavaslatban az, hogy a miniszter egy háromtagú testületet felkér, utána ez a háromtagú testület önjáró módon nyolc hónap leforgása alatt, ami elegendő idő arra, hogy megmozgósítsa az egész pedagógustársadalmat, akik a Pedagógus Karnak automatikusan már részei, de a kar még szervezetileg nem működhet, hogy ezt az egész mechanizmust működésbe hozza. Erről van szó, és semmi többről.

Minden egyéb, a szájkosár, a póráz és ezek a kifejezések, amelyeket rendre hallok mindenféle ellenzéki csoportosulásoktól, kérem, méltatlanok.

Köszönöm Farkas Gergelynek ismét, hogy nem képzeli azt rólunk, talán nem személy szerint rólam, hogy ilyen aljas szándékunk lenne, hogy gondolatrendőrséget és egyebet hozzunk létre. Kérem, ezek nevetséges feltételezések. Van-e gondolatrendőrség az ügyvédeknél? Van-e gondolatrendőrség a közjegyzőknél, az orvosoknál, a pszichológusoknál? Nincs. (Dr. Schiffer András: Ugyanezt mondtuk.) Vagy az újságíróknál? Nincs, és működik a kamara. (Dr. Schiffer András közbeszól.)

Tisztelt Képviselő Úr! Én soha nem szoktam más szavába belevágni, ezért tisztelettel megkérem önt is erre a kölcsönösségre. Ha más képviselő ezt elfogadja, az az ő dolguk; én nagyon rossz néven veszem, engem úgy neveltek, hogy hallgassuk végig a másikat, aki éppen akkor megszólal.

(20.20)

Befejezésül megismétlem: a felnőtt lakosság, amely mégiscsak a társadalmat képviseli, reprezentatív, több mint 800 elemes mintán végzett közvélemény-kutatás alapján 64 százalékban szükségesnek tartja a pedagógusszakmai etikai kódex megalkotását, és ebben a Pedagógus Karban óriási lehetőségek vannak a tekintetben, hogy egy önszerveződő, rangos, önmagára büszke Pedagógus Kar alakuljon ki, természetesen a pedagógus-életpálya életbelépésével, az ott rendezett magasabb fizetésekkel együtt. Ez nem egyelemű játék, hanem többelemű játék, de nem hízelgek magamnak azzal, hogy arra gondoljak, hogy mondjuk, egy fél év múlva, amikor mindez már működőképes lesz, önök körül, akik itt elég aljas szándékkal vádoltak meg bennünket, bármelyikük is majd elnézést kér. Engem meg fog nyugtatni az is, hogy ez egy működő, jó rendszer lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)