Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Az előttünk fekvő salátatörvény tökéletesen leírja a Fidesznek és a KDNP-nek a társadalompolitikáját, a társadalomról kialakult véleményét, és tökéletesen mutatja be, hogy mit gondol az emberekről ma a Fidesz.

Lázár János úgy fogalmazott néhány évvel ezelőtt, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. És valóban, ezt látjuk megjelenni ebben a törvénycsomagban is, mert tényleg nem történik más, mint hogy fel akarnak építeni egy elitegyetemet, elittanárokat képző egyetemet annak a terhére, hogy 200 család, több mint 200 család lelke ott fog meghalni, és senki nem tudja, sem önök, sem az önkormányzat, sem az ott élők, hogy mi lesz velük ebben az évben például december elején.

(19.30)

Önöket ez minimálisan sem érdekli, és ez végtelenül felháborító! Ez az egész törvénycsomag összefoglalva a lázári MSZMP-köntösbe bújtatott vérkommunizmus  nem tudok máshogy fogalmazni!

A helyzet az, amiről képviselőtársam hosszan beszélt, hogy gyakorlatilag az utcára akarnak tenni 210 családot, 500 honfitársukat, 500 honfitársunkat, 500 magyar állampolgárt, gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel, csak azért, hogy önök építhessenek egy elitegyetemet. Gratulálok! Tényleg, a szégyen pírja ég az arcomon, és nagyon nehéz erre bármit mondani. Önök nem egyeztettek  (Dr. Hankó Balázs Zoltánhoz:) és ha a telefonból kinéz egy pillanatra, akkor személyesebbre tudom venni (Dr. Hankó Balázs Zoltán elteszi mobiltelefonját.) , önök nem egyeztettek sem az önkormányzattal, sem a lakókkal, senkivel sem egyeztettek, mert önök senkit nem tekintenek partnernek, és azt gondolom, ez teljesen elfogadhatatlan. Mert ha vették volna a fáradságot arra, hogy csak leüljenek, nem is egyeztetni, csak beszélgetni  tudja, az ilyen fideszes egyeztetési mód, hogy megmondják, hogy önök mit akarnak, azt’ fölállnak és elmennek , tehát ha vették volna a fáradságot, és leülnek a józsefvárosi önkormányzattal, akkor önök is tudnák, amit én tudok országgyűlési képviselőként, a VIII. kerület kisebb részének országgyűlési képviselőjeként, hogy az a 210 lakás, aminél kötelezték az önkormányzatot, hogy egyébként a lakástörvény alapján cserelakást biztosítson, azért, mert önök elvették ezeket a lakásokat: az önkormányzatnak most körülbelül 30 olyan lakása van, ami használható lenne ilyen cserelakásként.

Ha önök bármire emlékeznének önmagukon kívül az elmúlt húsz-harminc évből, akkor tudnák, hogy mi az a városrehabilitáció  mert a városrehabilitáció a rendszerváltás óta folyik folyamatosan a VIII. és IX. kerületben , és ha önök tudnák, hogy mi az a városrehabilitáció, akkor pontosan tudnák, hogy hogyan változott meg például a IX. kerület belső hangulata, struktúrája a városrehabilitáció révén, és ugyanez a városrehabilitáció van kitűzve tervszinten a VIII. kerület e szakaszán is. De önök úgy tekintenek az állampolgárokra, akiknek az adóforintjaiból egyébként élünk, minthogyha SimCityt játszanának, minthogyha egy maketten pakolgatnák a kis legófigurákat, mert a maguk szemében a magyar állampolgárok, a honfitársaink semmi mást nem jelentenek, mint odébb pöccinthető figurát, egy bábut. De ezeknek a bábuknak, ezeknek az embereknek lelke van!

Menjünk tovább, nézzük meg, hogy állami lakás, bérlakás mennyi van Budapesten! Jelen pillanatban nagyságrendileg körülbelül 150 szabad bérlakással rendelkezik az állam Budapesten. Ha ehhez hozzáadom az önkormányzat által tulajdonolt és alkalmas üres bérlakásokat, az még mindig csak 180. Ha ezt mind be tudnánk vonni ebbe az átgondolatlan, ostoba és elkapkodott tervbe, még akkor is 30 családnál is több jutna az utcára  és ez önöket egyáltalán nem érdekli! Önök egyszerűen eldöntötték, ugyanúgy, mint a Pázmány Campusnál, hogy mi akarunk valamit csinálni, azt’ majd mindenki vigyázzba áll. Csakhogy a helyzet az, hogy itt nagyobb a tét. Képzeljen el egy helyzetet, hogy ön a Diószegi utcában lakik, önnel él két gyermeke és a felesége, és egyszer csak kinyitja április 10-én az újságot, és azt látja, hogy a Diószegi utcából egy ma tárgyalt törvényjavaslat eredményeképpen várhatóan az ősszel ki lesznek lakoltatva. Mert azt mindenki tudja ebben a városban, önökön kívül, hogy nincs annyi szabad, üres bérlakás, hogy cserelakást tudjon biztosítani akár az önkormányzat, akár az állam ezeknek az önök által szerencsétlen helyzetbe sodort családoknak.

Akárhonnan is nézem, azt önöknek látnia kellene, és ha vették volna a fáradságot arra, hogy leüljenek beszélgetni a VIII. kerület vezetésével, akkor tudnák, tudhatnák azt, hogy a rehabilitáció úgy működik, hogy ahhoz, hogy működni tudjon, a felújított lakások, tömbök felújítási idejére az addig ott élőknek értelemszerűen cserelakást kell biztosítania az önkormányzatnak. Ez egy puffer lakásállomány, amelynek kifejezetten és deklaráltan az a célja, hogy a lakhatását biztosítsa azoknak a családoknak, akiknek éppen felújítják az otthonát. Na most, ha önök kinullázzák a VIII. kerületi lakásállományt, mert önöknek derogál leülni Pikó Andrással, mert önöknek derogál leülni Jámbor Andrással, akkor annak az lesz az eredménye, hogy mivel nincs ez az úgynevezett puffer lakásállomány, meg fog állni  meg fog állni!  a rehabilitáció. Ha megáll a rehabilitáció, az azt jelenti, hogy önök megakadályozták, tudatosan, szántszándékkal, hogy ezeknek az embereknek az életkörülményei javuljanak. Mert önöknek tökéletesen megfelel, és ez az egész törvényjavaslatból is kiolvasható, önöknek tökéletesen megfelel, hogy az anyagilag rászoruló családok ne tanuljanak olyan minőségben, ne kapjanak olyan minőségű oktatást, meg úgy általában, ne nagyon szóljanak bele a nagyok dolgába.

A helyzet az, hogy e nélkül a puffer lakásállomány nélkül a városnak a pozitív értelemben vett átalakulása…  és nagyon jó példa erre Középső-Ferencváros a Ferenc térrel, ha tudja, hogy hol van egyáltalán a IX. kerület, mert akkor önnek is tudnia kell, hogy mit jelent, ha egyszer csak megszűnne, megállna a városrehabilitáció. És igen, azt gondolom, a helyes irány az lenne, és azt gondolom, az ellenzéki pártok egységesen mondták hosszú évek óta, több mint tíz éve, hogy fejleszteni kellene a bérlakásállományt, amire önök mindig azt válaszolták, hogy „mert mi a tulajdonban hiszünk”  és én ezt értem. De a helyzet mégiscsak az, hogy nagyon sok ember van ebben az országban, akik ugyanúgy honfitársaink, és nem tudnak megvenni egy lakást, nem tudnak piaci alapon annyit megtakarítani, hogy lakást vegyenek. Mondok egyből egy példát, és erre vissza fogok majd térni.

Egy tanársegéd az ELTE-n 380 ezer forintot keres bruttóban, ennek körülbelül 260 ezer forint a nettója. Nem tudom, az ön fizetése mennyi, a sajátomat tudom, és azt is biztosan tudom, hogy én biztos, hogy nem tudnék 260 ezer forintból annyi pénzt félretenni, hogy abból érdemben, a következő ötven évben tudjak lakást vásárolni, úgy, hogy csak az önrész mértékéről beszélek, hogy a normális piaci körülmények között egy átlagos méretű, átlagos állapotú lakás értékének a 30 százalékát egyáltalán le tudjam tenni az asztalra. De továbbmegyek: az hagyján, hogy ez erre kevés; ha én bemegyek a bankba, hogy szeretnék hitelt fölvenni, ez a fizetési mérték, ami egy tanársegédnek a fizetése, nem elég ahhoz, hogy én bármilyen összegű hitelt kapjak.

És itt ér össze az önök gazdaságpolitikája, társadalompolitikája és az egész világképe, hogy önöknek ezek a rászoruló családok annyit is érnek, amit Lázár János mondott pár évvel ezelőtt: akinek semmije sincs, az annyit is ér  mondta ezt Lázár János, és jól láthatóan önök híven követik ezt az irányt.

(19.40)

És azt gondolom, hogy kellene majd még beszélnünk másokról is, de azt gondolom, hogy ezt a vezérszónoki felszólalást annak szentelem, hogy csak ennek a 210 családnak a helyzetéről beszélek. Mert azt gondolom, hogy ez a 210 család a szép szavak helyett a valóságot fogja majd tapasztalni ősszel.

Azt a valóságot fogják tapasztalni, amikor jól láthatóan az önkormányzat mindent megtesz, hogy biztosítson nekik egy cserelakást. Mivel 30 lakás biztos, hogy nem elég 210 család számára, néhányuknak föl fognak ajánlani kompenzációt annak a célnak az érdekében, hogy ők elhagyják a lakást enélkül, csakhogy tudni kell, hogy minthogy ez egy rehabilitálandó terület alacsony értékű ingatlanokkal, nem tud olyan magas lenni ez a pénzbeli megváltás, ami bármilyen módon is tudná biztosítani hosszú távon a fenntartható lakhatását a családnak.

Nekem ilyen szempontból államtitkár úrhoz egy darab fontos kérdésem lenne, és rendkívül megtisztelve érezném magam, ha nem a zárszavában emlékezne meg erről a kérdésről. Önök hogy gondolták el gyakorlati szempontokból ezt a lakáskiürítést? Önök miért nem tekintették sem az önkormányzatot, sem a kerület országgyűlési képviselőjét, sem a lakókat partnernek? Milyen megoldást tudnak nyújtani ezeknek a bérlakásban élő embereknek? És ki fizeti a cechet? Mert ez egy alapkérdés, hogy kinek kell majd kifizetnie az önök őrületének a költségét. A lakónak? Mert aki majd nem jut cserelakáshoz, nem kap megváltást vagy nem kap olyan mértékű megváltást, pénzbeli megváltást, ami biztosítaná a fenntartható lakhatását, ott a lakó fogja megfizetni.

Azzal, hogy önök kvázi rátették a kezüket a VIII. kerület lakásállományának pufferállományára, ott pedig az önkormányzat fizeti ki úgy, hogy meg fog állni a városrehabilitáció, végül is mégiscsak a társadalom fogja megfizetni az árát! És a dolog tényleg egy mozdulattal elkerülhető lett volna, ha egy picit lejjebb hordják az orrukat, és egy pici alázattal a társadalom iránt úgy tekintenek az önkormányzatra, a lakókra, hogy ők partnerek.

És amit Jámbor képviselőtársam mondott, az teljesen jogos. Most még nem késő megállítani ezt a társadalmi katasztrófát. Most még meg lehet ezt állítani, el lehet kezdeni  bár a 24. órában vagyunk  azt a tájékoztatást, egyeztetést, ami végül eredményhez vezet, de amíg ez nem történik meg, önök semmi mást nem csinálnak, mint frontálisan megtámadják a magyar társadalmat, frontálisan megtámadják a Diószegi utcában élőket.

Szeretném jelezni tisztelt államtitkár úrnak és tisztelt képviselőtársaimnak  mármint ezt tudjuk az ellenzéki oldalon , hogy csak azért, mert ezek a lakók budapestiek, csak azért, mert ezek a lakók önkormányzati bérlakásban élnek, nem ellenségei sem a kormánynak, sem az államnak, és az államnak az az alapvető felelőssége és feladata, hogy segítő kezet nyújtson ezeknek az embereknek, és nem az a feladata, hogy még nagyobb bajba sodorja őket. Köszönöm szépen.