Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! Azt gondolom, hogy Kósa Lajos képviselőtársam előterjesztői expozéjából kiderült ennek a törvényjavaslatnak a háttere, a benyújtásának az indokai. Mindannyian tudjuk a Házban, hogy ez már tulajdonképpen egy szabályozási folyamatnak a második állomása, hiszen korábban Kósa képviselőtársam egy módosító indítványának köszönhetően megnyílt az a lehetőség, hogy a magyarországi kisüzemi sörfőzdék a jelenleginél vagy a megszokottnál jóval nagyobb piaci részesedéshez jussanak hozzá.Én szeretnék még egy szempontot behozni mindazok mellé, amit Kósa képviselőtársam elmondott, bár amelyre részben ő is utalt az ausztriai sörfogyasztási vagy vendéglátó meg a csehországi vendéglátási szokásokkal kapcsolatban. Ez nevezetesen egy kulturális szokás, mondhatnám azt is, hogy egy mentalitásbeli szokás.

Magyarországon az elmúlt három évtizedben annak a szerencsés fordulatnak lehettünk a tanúi, hogy részben a magyar borkultúrát színvonalában is sikerült nagymértékben emelni, részben elértük azt  együtt közösen, termelők, szabályzók, tehát politikusok és fogyasztók együttműködve , hogy ha az ember elmegy Tokajba és beül egy étterembe, akkor jó eséllyel jó minőségű helyi bort fog tudni fogyasztani. Hogyha elmegy Mádra, akkor a mádiak még azt is tudják mondani, hogy ők még Tokajon belül is egy külön sziget, és jó eséllyel egy kiváló minőségű mádi bort tudunk fogyasztani. Hogyha elmegyünk Villányba, akkor ugyanezt tapasztaljuk, meg ha elmegyünk Szekszárdra, ugyanezt tapasztalhatjuk, meg Eger vidékén természetes dolog, hogy sokféle egri bikavért tudunk adott esetben kóstolni. Tehát a borkultúrának nemcsak az része most már három évtized elteltével, hogy jó minőségű borok készüljenek, hanem szinte presztízsdolog az, hogy a HORECA-szektorban a helyi ízeket, a helyi szőlőből készített borokat lehessen megkóstolni.

De gondoljanak arra, hiszen Kósa képviselőtársam az előbb a fesztiválokra is utalt, hogy ugyanezt megtapasztalhatjuk… (Csárdi Antal: Nem bor! Sör!) Képviselőtársam, ne kiabáljon már mindig közbe! Én tudom, hogy nem tudja megállni azt, hogy bekiabáljon. Nyolcan ülünk a parlamentben, legalább ilyenkor legyen már egy kicsit tisztelettel a másik irányában! Majd szót kér, és elmondja a maga véleményét.

Tehát, hogy folytassam a gondolataimat, a fesztiválok világában is azt látjuk, most nemcsak a zenei, kulturális fesztiválokra gondolok, hanem a borfesztiválokra is, hogy dominálnak a helyi ízek és a helyi termékek. Ha valaki elmegy Egerbe, elmegy Sopronba, akkor láthatja, hogy mondjuk, a helyi fertálymesterek, a helyi borrendek azok, akik képviseltetik magukat. A borrendeknek a kiépülésével a borkultúrának a lokális viszonyai kifejezetten fölerősödtek. De nem olyan régen Móron azt tapasztaltam, hogy a móri borfesztivál szervezői a megyén kívül vagy a tájegységen kívül szinte be sem engednek kiállítót, mert azt mondják, hogy aki móri bort akar fogyasztani, az idejön, aki pedig arra kíváncsi, hogy milyen bort készítenek a Balaton-felvidéken, az majd elmegy a balatonfüredi vagy a badacsonyi borfesztiválra.

Tehát ez egy nagyon fontos dimenzió, aminek nyilvánvalóan a HORECA-szektorban kereskedelmi következményei is vannak, és persze összefügg azzal, hogy a magyarországi borgyártás, borkészítés sokkal differenciáltabb, mint a sörgyártás, azaz sok-sok kis- és közepes üzem az, amelyik volumenében azt a mennyiséget és minőséget összeadja, amely az országnak a pozícióit ezen a piacon meghatározza és erősíti.

A sör világában azt tapasztaltuk az elmúlt évtizedekben, hogy azok a multinacionális vállalatok, amelyek ezeken a piacokon meghatározóak, bejöttek Magyarországra, és ahogyan más ágazatokban, a gazdaság más területein tanúi lehettünk, itt is fölvásárolták a gyártási kapacitásokat, komoly fejlesztéseket és invesztíciókat is végrehajtottak, ez tény, de azt látjuk, hogy jelen pillanatban akár a Soproni, akár a Dreher nem magyar tulajdonban van.

Ez az európai gazdasági térben természetes és megszokott, és azt sem mondhatjuk, hogy nem készítenek kiváló portékákat. De, hála a jóistennek, az elmúlt egy évtizedben valami hasonló folyamat indult el, mint a borászatban, hogy sok-sok kisüzem jelent meg. Ráadásul nem is az, amit a törvényjavaslatban Kósa képviselőtársunk felső határként rögzít, illetve ami a jogszabályban benne van ez a 30 milliárd forintos árbevétel, ennél jóval kisebb árbevételű, ugyanakkor elsőrangú, kiváló minőségű söröket előállító üzemek jöttek létre.

Most, hála a jóistennek, azt tapasztaljuk, hogy az üdítőpiacon is történnek hasonló mozgások, részben egyébként a kormány támogatásának, illetve az európai uniós támogatási rendszernek köszönhetően, az ÉLIP-en és a GINOP-os pályázati rendszeren keresztül sorra alakultak olyan minőségi kisüzemek, amelyek jó minőségű élelmiszeripari termékek előállítására alkalmasak.

Tehát ez a változás megteremti annak a kulturális változásnak az alapját, hogy a fogyasztók fölfedezik a maguk számára a helyi ízeket, a helyi vízből, a helyi alapanyagok vagy részben helyi alapanyagok felhasználásával készült termékeket, amelyek ráadásul valamilyen módon kötődnek a helyi identitáshoz.

Gondoljanak arra, képviselőtársaim, hogy micsoda nagyszerű dolog az, hogy Zircen felújították a régi ciszter szerzetesi hagyományokat, és a Zirci Apátságnak saját sörfőzde-manufaktúrája van! Vagy gondoljanak arra, hogy nem olyan régen, néhány hónappal ezelőtt adták át Pannonhalmán a kiváló borászati üzem mellett megjelenő, szintén a szerzetesi hagyományokra épülő új sörüzemét a Pannonhalmi Apátságnak. Gondoljanak arra, hogy saját söre van a bakonybélieknek, saját sört készít, illetve készíttet, mondjuk, a székesfehérvári megyés püspök, Spányi Antal is, és bizony ezek nagyon-nagyon sok értéket is a felszínre hoznak, a mögötte lévő hagyományt, a kultúrát, a gazdag gasztronómiai élmények megszerzésének a lehetőségét.

Tehát én ebből a szempontból közelítek elsősorban Kósa képviselőtársam rendkívül fontos javaslatához, hogy a lokalitásoknak, a helyi ízeknek, a helyi gasztronómiai értékeknek és a helyi gazdaságnak a fölértékelődéséhez járulhat hozzá az, hogyha ilyen módon segítjük a kisüzemi sörfőzdéknek a piacra jutását.

Még egy dolgot hadd mondjak el, tisztelt képviselőtársaim, ezzel kapcsolatban, méghozzá azt, hogy ennek egyébként a turizmusra is nagyon komoly hatása tud lenni. A mi térségünkben mi is próbálkozunk hasonlóval, hogy összekössük a turizmust és a gasztronómiát, és bizony, hogyha rá tudjuk venni a HORECA-szektornak a szereplőit arra, hogy a helyben készült termékeket helyezzék elsősorban ki a polcukra, akkor ez aztán később a visszatérő vendégeknél újabb és újabb bevételszerzéshez juttathatja hozzá a helyi vállalkozókat.

Sőt, arra is törekszünk, hiszen évek óta nálunk van a Velencei-tónál az EFOTT-fesztivál, hogy az EFOTT-fesztivál szervezőit is rávegyük arra, hogy az egyetemisták számára is mutassák meg azt, hogy a helyi értékekben, a helyi gasztronómiai kínálatban milyen lehetőség van. Ennek az a következménye, ezt most már több év távlatából látjuk, hogy aztán később ezek az egyetemisták, akár családot alapítva is visszajönnek hozzánk, ott nyaralnak, ott kirándulnak, és azokat a fesztiválon megkóstolt ízeket, amelyek tetszettek nekik, szívesen kóstolják meg újra. Tehát tulajdonképpen visszatérő vendéget, visszatérő fogyasztót tudunk ez által kinevelni.

(8.50)

Amit Kósa képviselőtársam az előbb elmondott, hogy tulajdonképpen ez egy finom ösztönző szabályozás, az szerintem nagyon fontos, de egyértelműen jelzi a nagy sörüzemek számára is azt, hogy a kormányzat partnernek tekinti őket, és a kormánypárti frakció is partnernek tekinti őket, hogy tulajdonképpen szeretné őket rávenni arra, hogy segítsenek abban a folyamatban, amely egyébként összességében, hogyha a piac nagyságát és a bevételeket nézzük, ha a volumeneket nézzük, akkor az ő gazdasági teljesítőképességüket nem veszélyezteti, és természetesen ilyen módon Magyarországnak az ebből a szektorból bejövő adóbevételeit sem sérti. Én magam a Heinekennek és a Drehernek a vezetőivel is beszélgettem erről a szabályozásról az elmúlt hónapokban, és az első pillanatban tapasztalható értetlenség vagy ijedelem egyértelműen pozitív irányba változott, gondolom, Kósa képviselőtársaim is ezt tapasztalta a megbeszélései során, hogy kifejezetten nyitottság van a nagy sörüzemek részéről arra, hogy itt változás legyen, mert megértették azt, hogy van egy feltörekvő szektor, amely értéket és minőséget termel, és amely egyébként sok-sok olyan embernek ad munkát és lehetőséget, akik ebben az üzletágban érdekeltek vagy ez érdekli őket, de a nagy sörüzemektől messze laknak, nem tudnak és nem is akarnak nagyüzemben dolgozni, hanem kifejezetten a kisüzemi technológiák érdeklik őket.

Szeretném megjegyezni önöknek, képviselőtársaim, hogy az elmúlt évtizedben egy nagyon jó gyártási ipari kapacitás is ráépült erre Magyarországon, két olyan üzem is van, amely világszínvonalon állít elő technológiát és amely most már Magyarország exportjához is jelentős mértékben hozzájárul, hiszen kiváló magyar hozzáadott értékkel nagyon jó technológiát tudnak exportálni, ez az egyik másodlagos hozadéka ennek a változásnak. Illetve van egy tudományos vetülete is: a Szent István Egyetemen a borászati képzés mellett a sörrel kapcsolatos képzés is magas színvonalon folyik most már, és egyébként nem olyan régen éppen Sárdy Diánával, a Szent István Egyetem dékánjával beszélgettünk erről, amikor együtt meglátogattunk egy kisüzemi sörfőzdét, hogy hihetetlen nyitottság van náluk arra, hogy együttműködjenek olyan üzemekkel, amelyek számukra gyakorlati képzési helyszínek is lehetnek, és akik a mesterséget egy professzionálisan felépített kisüzemben elsajátítják, azok utána a nagyüzemben is kiválóan fogják tudni végezni a munkájukat.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, azt tudjuk mondani, hogy ez egy nagyon jó irány, egyébként a Széchenyi-értelemben vett patrióta megközelítésnek megfelelően a nemzetgazdaság számára fontos lehetőség van ebben a törvényjavaslatban. Azt gondoljuk, hogy a Védegylet hőskorát idéző megközelítés az, amely munkálkodott e mögött a törvényjavaslat mögött. Nyilvánvalóan Kósa képviselőtársam is azzal a szándékkal nyújtotta be már az első és ezt a második javaslatát is, hogy a magyar ízek, a magyar gyártókapacitások, a magyar ipar és kisipar töretlenül fejlődjön, és a fogyasztók számára is örömet szerezzen.

Arra kérjük egyébként a kereskedőket is, hogy ezt lehetőségként fogják fel, ne úgy, hogy őnekik ez egy pluszteher, hogy további két gyártónak a termékét kell az üzletükben tartani; ez egy lehetőség számukra is, hogy a fogyasztóközönségük számára kínálatot bővítsenek, és bízunk benne, hogy ezzel élni fognak, és abban is bízunk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal, amely ebben a mostani törvényjavaslatban felhatalmazást kap, pozitív tapasztalatokat fog az ellenőrzés során felfedezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom tehát mondani, hogy a Fidesz-frakció messzemenőkig támogatja Kósa Lajos képviselőtársunk javaslatát, és kérem önöket, hogy hasonlóképpen járjanak el. (Taps a kormánypártok soraiban.)