Felszólalás adatai

Nem akarom ismételni azt a gondolatmenetemet, amelyet talán két napirendi ponttal ezelőtt mondtam el, nevezetesen, hogy az az egyik probléma, hogy nem írták bele, egyébként a 24 éves szokásoknak megfelelően, hogy körülbelül hogyan fog kinézni ez a struktúra, de itt a vitában sem hangzik el. Sok képviselő felszólalt, aki elmondta, hogy milyen jó lenne erről itt egy kicsit bővebben beszélni. Én is ezt gondolom, hogy milyen jó lenne erről itt egy kicsit bővebben beszélni. Örülnék annak, ha tudnám, és nem csak a sajtóból, hogy mondjuk, az Igazságügyi Minisztériumhoz mi fog tartozni (Dr. Rétvári Bence: Az igazságügy!), mi fog tartozni az emberi erőforrás minisztériumhoz, s a többi, s a többi, vagyis milyen hatáskörök, mert erről ugyan önök, bár most már a második törvényt nyújtják be ebben a témában, de nem nagyon szeretnének beszélni.

Az, amit Tuzson képviselőtársam mondott a hatalmi ágak megosztásáról, egy szép gondolat. Számomra még elfogadható gondolat is lenne, csak akkor alakítsuk hozzá a teljes jogrendszert. Ha azt akarjuk, hogy a parlament és a végrehajtó hatalom egymástól valóságosan is elválasztva működjön, és itt még el sem megyek abba az irányba, hogy azt fejtegessem, miszerint a modern demokratikus viszonyok között, még ha jogszabályi keretek ezt biztosítják is valamely államokban, a gyakorlatban mennyire érvényesül, hanem maradok csak a törvényi szabályozásnál, akkor is úgy tűnik, hogy Tuzson képviselőtársam be kíván nyújtani egy olyan módosító javaslatot, amely azt irányozza elő, hogy kormánytag ne lehessen országgyűlési képviselő. Ugyanis a legkomolyabb összefonódás ma a parlament és a végrehajtó hatalom között az, hogy államtitkárok és miniszterek, beleértve a miniszterelnököt is, országgyűlési képviselők.

Én támogatnék egy olyan megoldást, számos európai példa van rá, hogy az önök érvrendszerét használjam most én, ahol ezt megoldják, egyszerűen úgy például, hogy aki elmegy miniszternek, annak szünetel a képviselői mandátuma, és a listáról bekerül egy következő abba a frakcióba, így nem változik meg a mandátumarány. De számos más megoldás is lehetséges. De ha el akarjuk ezt választani ilyen módon, akkor tegyük mellé a törvényi lábát is. Persze utána megmarad az a kérdés is, hogy valójában a kormányon és a parlamenten belüli szereposztás mennyiben tekinthető kifejezetten csak egy szereposztásnak, felülírva a törvény által szavatolt hatalmi ágak megosztásának az elvét. Mert ma a magyar demokráciának ez az egyik rákfenéje, hogy látszólagos a törvényhozási hatalom és a végrehajtó hatalom különállása. Ezt ma már inkább a fékek és ellensúlyok rendszerében lehet valamilyen módon értelmezni. Ha a hatalmi ágak megosztásáról beszélünk, ott talán az igazságszolgáltatás területén lehet még azt mondani, hogy a klasszikus locke-i vagy montesquieu-i elveknek megfelelő hatalmi megosztás működik. Remélem, fog is, erről beszéltünk elég sokszor a bírósági szervezet átalakításánál, hogy itt már néhány megbicsaklást az ember észlel az új struktúrában.

De amíg nincs ez, azt gondolom, helyes, ha a parlament igenis tárgyal a kormányzati struktúráról. Ugyanis az államtitkárok és a miniszterek túlnyomó többsége vélhetően képviselő lesz. Tehát ma Magyarországon nem választjuk szét ilyen szinten a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat. Éppen ezért nem hibás az a 24 éve kialakult gyakorlat, amely az Országgyűlésnek is feladatot ad a kormányalakítással kapcsolatban, és az Országgyűlésben is tartalmi elemeket tárgyalunk meg a kormányzati struktúrát illetően. Hozzátéve azt, amit most is hozzáteszek és máskor is, hogy természetesen a kormányoldalnak, a kormánynak a feladatköre, lehetősége és felelőssége, hogy ezt a struktúrát kidolgozza és meghatározza. De ahhoz, hogy mi ellenzéki képviselőként erről véleményt tudjunk mondani, ahhoz kéne legalább valamilyen javaslat. Úgyhogy remélem, Balla képviselő úr intencióit a továbbiakban felszólaló kormánypárti képviselők megfogadják, és mondanak valamit a valóságos struktúráról.

Annál is inkább, mert az a modell, amelyet önök felvázoltak most, annak egyes elemei bizonyos kételyeket vetnek fel. Például ez a törvény egy picit bővebben nyilatkozik már a Miniszterelnökségről. Legalább annyit tudunk, nemcsak a sajtóból, hanem most már az Országgyűlés hivatalos értesítéséből is, hogy a Miniszterelnökséget nem egy államtitkár, hanem egy miniszter fogja vezetni. Ez pedig, azt gondolom, enged arra következtetni, hogy komolyabb szerepet szánnak a Miniszterelnökségnek. Enged arra következtetni, hogy jelentős hatásköröket csoportosítanak át más minisztériumokból a Miniszterelnökséghez. Hogy miket, azt nem tudom, de valószínűleg jelentőseket. Nekem pedig az ezzel a gondom, hogy egy olyanfajta centralizációt valósít meg még a kormányon belül is, ami szerintem nem feltétlenül egészséges.

(17.10)

Ha eljutunk oda, remélem, nem fogunk, hogy úgy néz ki a kormányzati működés, hogy a Miniszterelnökségen hoznak politikai döntéseket szakmai ügyekben is, majd a minisztériumok ezeknek a politikai döntéseknek a végrehajtói lesznek, akkor nagyon közel kerülünk azokhoz az államberendezkedésekhez, ahol a párt kiadja az utasítást, valójában a párton belül, a pártközpontban dőlnek el a dolgok, teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldali rendszerekről beszélünk, és a minisztériumok kvázi végrehajtók. Én ezt a veszélyt látom a mostani struktúrában.

Egy picit hasonlatos volt - legalábbis bizonyos területeken - a helyzet az elmúlt ciklusban is. Nem egy olyan törvényjavaslat vitáján vettem részt, ahol az államtitkárok mondtak valamilyen szakmai javaslatot; az én szakterületemhez legközelebb értelemszerűen a jog, az igazságszolgáltatás áll, mondott valamit államtitkár úr, aztán másnapra más lett belőle. Vagy kérdeztünk valamit államtitkár úrtól, és igazságügyi államtitkárként, mondjuk, azt kellett mondania, hogy nem tudja, talán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha sok ilyen válasz érkezik, és sok ilyen esetnek vagyunk tanúi, ahol az adott területért felelős szakállamtitkár véleménye egy napon belül megváltozik, az valószínűleg nem az ő saját megfontolásán alapult, hanem azon alapult, hogy ezt az utasítást kapta; vagy még abban a kérdésben nem kapott utasítást, ezért nem tudott mit mondani. Szerintem ez egy nagyon rossz struktúra, és ha ennek az erősödése várható most attól, hogy a Miniszterelnökségen összpontosulnak majd nemcsak egyes területek, hanem szinte az összes vagy éppen az összes, akkor ezen struktúra kibontakozásának lehetünk tanúi. Én nem tudom, hogy így van-e, ugyanis önök nem mondanak erről semmit. Ugyanakkor meg azt látom, hogy ez a javaslat errefele tendál. Én pedig azt szeretem, persze ízlés kérdése, ha a szakminisztériumok nemcsak szakmai, hanem politikai felelősséget is viselnek az általuk képviselt területekért, az Igazságügyi Minisztérium az igazságügyért, a honvédelmi a honvédelemért, az egészségügyi az egészségügyért, és nem minden a Miniszterelnökségen dől el. Persze, mondom, elképzelhető, hogy más lesz az önök struktúrája.

A másik, ami egy picit nem tartalmi, hanem formai problémám, hogy ezt a javaslatot önöknek együtt kellett volna benyújtani a másikkal. Őszintén remélem, hogy ez nemcsak az elmúlt négy évben tapasztalható kapkodó jogalkotásnak az eredménye, hogy nem így történt, hanem valami más áll emögött. De amikor az elnök úr figyelmeztette Gúr Nándor képviselőtársamat arra, hogy térjen a tárgyra, és Gúr Nándor képviselőtársam azt mondta, hogy a tárgynál van és arról beszél, az a helyzet, hogy mind a kettejüknek igazuk volt. Ugyanis az, amiről ő beszélt, az valóban ebben a törvényben jelent meg, így az elnöknek igaza volt. De amiről ebben a törvényben szó van, az szoros összefüggésben volt az előzőekben tárgyalt, más napirendnél tárgyalt törvénnyel, ezért meg Gúr képviselőtársamnak volt igaza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből egy dolog következik, hogy ezt a kettőt jó lett volna együtt tárgyalni, és ha már tárgyaljuk, akkor valamelyiknél, még egyszer mondom, jó lett volna, ha mondanak valamit arról, hogy hogyan is fog ez a struktúra kinézni; nem azért, mintha befolyásolni tudnánk, sokkal inkább azért, hogy legyen miről a véleményt elmondani.

A másik dolog, amit Tuzson képviselőtársam mondott, én sem gondolom azt, hogy a kormány ne tenne majd eleget annak, hogy megalkotja ezt a rendeletet. De hasonló helyzettel már találkoztunk, amikor az Országgyűlés hozott egy törvényt, kötelezte a kormányt egy rendelet megalkotására, és a kormány mégsem alkotta meg azt a rendeletet. Volt ilyen az elmúlt négy évben. Azt a veszélyt pedig fölveti egy ilyen, hogy ha a kormány itt is úgy dönt, hogy mégsem kívánja megalkotni, mert mondjuk, szeretné rugalmasan kezelni majd a jövőben ezt a kérdést, akkor mondjuk, országgyűlési képviselőként fogalmam nincs, hogy melyik miniszterhez forduljak, melyiket interpelláljam, melyiket kérdezzem, mert nem tudom a hatáskörét. Valószínűsítem még egyszer, hogy a kormány meg fogja alkotni ezt a rendeletet, de ha a jogalkotás technikájáról és menetéről beszélünk, akkor ezt még formai szempontból feltétlenül meg kellett említeni.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, ugyanazon érvek alapján, mint amely érvek alapján nem tudjuk támogatni a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt, így az ezekkel összefüggő módosításról szóló törvényjavaslatot sem. Mindazonáltal remélem, hogy érdemes lesz még egyszer szót kérnem, és egy pezsgőbb vita tud kialakulni ebben a témában, mert képviselőtársaim közül valaki legalább elénk tárja azt, hogy hogyan nézne ki majd a struktúra.

Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)