Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Több hozzászóló is itt az imént úgy illette ezt a törvényt, mint egy salátatörvényt, nagyon sokféle ágát-bogát szabályozza az egészségügyi rendszerünknek és a különböző egészségbiztosítási tárgyú törvényeknek. Államtitkár úr szóba hozta az ellátásbiztonság kérdését. Akkor innét hadd induljak ki! Egyszerűen nem értem azt, hogy ha önök ellátásbiztonságról beszélnek, akkor miért nem biztosítják, egy nagyon konkrét példát szeretnék mondani, a rákos betegeknek a gyógyulásához szükséges gyógyszereket és szükséges forrásokat.

Magyarországon a második halálozási ok a szív- és érrendszerbeli, keringési betegségek után a rákos megbetegedés, ráadásul, ha megnézzük a hazai és nemzetközi statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon az 1990-es évek óta nem csökkent a rákban elhalálozott betegek száma. Ez 30-33 ezer ember, de mindenféleképpen 30 ezer fölötti létszámot jelent. Csak hogy el tudjuk helyezni, ez nagyjából Szekszárd nagyságrendű városnak az eltűnését jelenti lakosságszámban minden egyes évben.

Ehhez képest, ha megnézzük az amerikai egészségügyi rendszert, ami az egyik legdrágább egészségügyi rendszer a világon, akkor szinte végigmehetünk az összes vezető halálozási okon, mármint rákos megbetegedésen keresztül, legyen szó adott esetben tüdőrákról, vastagbélrákról, prosztatarákról vagy éppen mellrákról, és azt látjuk, hogy az Egyesült Államokban sikerült az elmúlt 10-15-20 évben sok esetben 30 százalékkal, 40-nel vagy akár 50 százalékkal, tehát a felére csökkenteni a rákos megbetegedések miatti elhalálozásoknak a számát.

(11.40)

Eközben Magyarországon semmi változás nem történt. Ha valahol valamelyik rákos megbetegedésben ugyanannyian halnak meg, mint 1994-95-ben, akkor az már majdnem eredményként értelmezhető.

Teljesen világos és érthető, hogy mi ennek az oka. Az egyik ok az, hogy a megelőzésben, tehát a szűréssel kapcsolatos költségeket és lehetőségeket bővítik, illetőleg egyre hatékonyabb gyógyellátás jelenik meg ezen a területen is, hál’ istennek. Magyarul a korai felismerése a betegségnek és a hatékony gyógymód nagymértékben csökkenti az ilyen megbetegedések és sajnálatos halálesetek számát. Emellett természetesen a különböző tájékoztató kampányok, amelyek az egészséges életmódra és a kockázati tényezőkre hívják fel a figyelmet, mind-mind hozzájárulnak ehhez.

Kérdezem én, hogy amikor maguk ellátásbiztonságról beszélnek, akkor ezeket a kérdéseket miért nem tűzik napirendre. Miért nem biztosítják az ehhez szükséges forrásokat? 74 év fölötti betegnek már nem akarnak adni semmilyen ellátást, mert ő már túl öreg ahhoz, hogy kapjon ellátást, ha rákos megbetegedésben szenved? Az, hogy egy rákos beteg, akinek nem sok van már hátra, az életminőségének a javításához nem akarnak hozzájárulni azért, mert ez túl sok pénzbe kerül a költségvetés számára?

Vagy azt mondják, hogy olyan gyógymódokat lehet csak igénybe venni, amelyek költséghatékonyak? A világ teljesen más irányba megy, államtitkár úr! Ahogy az imént is mondtam, a világ abba az irányba halad, hogy minél hatékonyabb, személyre szabott gyógyellátást adjanak ezeknek a betegeknek.

Egyszerűen megdöbbenve állok, és azért vagyok a hatása alatt, mert a héten volt költségvetési bizottsági ülésünk, ahol Szakács László képviselőtársammal beterjesztettünk egy ehhez kötődő módosítási javaslatot ‑ és a múlt héten is ‑, és a Fidesz-frakció mindenféle vita nélkül söpörte le ezeket a kezdeményezéseket.

Itt beszéltünk a kábítószer-prevencióról, meg egyebekről a mai vitában, hogy ez milyen össztársadalmi érdek. Kérem, a rákos megbetegedés talán az egyik legnagyobb probléma Magyarországon az egészségügy területén. És ha ennyi milliárd forint van, mást sem hallunk, amikor a Költségvetési bizottságban, a Gazdasági bizottságban hallgatjuk az önök képviselőit, hogy micsoda fantasztikusan jól teljesít az ország, milyen erős Magyarország, hogy végre van mindenre pénz, mert bezzeg a szocialista kormányok idejében ez nem így volt, de most önök ezt rendbe rakták, akkor pont a rákos betegekre vagy a hospice-szolgáltatásra nincs pénz Magyarországon?! Egy stadion kerülhet kétszer annyiba?! De egy 65 év vagy 74 év fölötti beteg már ne kapjon gyógyellátást?! Aki ezt az állatságot kitalálta…! Mi lenne, ha ilyen helyzetbe kerülne az ő családja?! Akkor hogyan oldaná meg ezt a problémát?! Akkor is ez egy helyes döntés lenne?! Ha már megérte ezt a szép kort, akkor most már így járt?! Vagy ha valakinek a szülei, nagyszülei ilyen helyzetbe kerülnek, és elköltik az egész családi házuk értékét arra, mert 40 millióba is kerülhet egy ilyen ellátás, és ebben nem segít az állami egészségügy?! Kérem, hát szégyelljék magukat! Erre kellene költeni a forrásokat, nem pedig a stadionokra meg a plakátokra, meg az én nem tudom, micsodára!

És én értem, hogy maguk majd fölállnak, és elmondják a végén, államtitkár úr, hogy nem erről szólt a törvény. Engem nem érdekel, hogy nem erről szólt a törvény! Minden egyes alkalommal, amikor lehetőség van ehhez hozzászólni a parlamentben, akkor mi el fogjuk mondani, hogy tessék biztosítani a tisztességes, személyre szabott ellátást a rákos betegeknek! Tessék pénzt költeni a prevencióra! Tessék pénzt költeni a korai felismerésre! Mert ez a helyes! Nem azért, mert maguk fideszesek, mi meg MSZP-sek vagyunk, vagy ki miben hisz, hanem mert ezt követeli meg az összes képviselőtől a tisztesség. És ha más nem, akkor gondoljon bele az ismerőse helyzetébe! Remélem, a családjában nem volt ilyen probléma! Több pénzt erre, államtitkár úr! Köszönöm szépen.