Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Ház! Ha már itt kábítószerekről van szó a Házban, akkor azért érdemes egy pillanatra megemlékezni arról, hogy ez a kormány nem túl sok mindent tesz a kábítószer-probléma visszaszorítása ellen vagy visszaszorításáért, hiszen korábban, egyébként helyes módon, az első Orbán-kormány idején egy komplett államtitkárságot hoztak létre, amelyik az Ifjúsági és Sportminisztérium keretében foglalkozott ezzel a drogprevenció kérdésével. Nagyon sok komoly szakértőt foglalkoztatott akkor ez a minisztérium, elkészítette 2000-ben ‑ ami talán azóta, azt hiszem, az első komolyabb drogstratégia ‑ a drogprevenciós stratégiát Magyarországon. Egyébként ennek a programnak a tartalmát és az egész munkafolyamatot egy társadalmi-szakmai konszenzus is övezte. Tehát magyarul, ami ebben a stratégiában megfogalmazásra került, az egészen biztosan egy széles körű szakmapolitikai, talán mondhatni, társadalmi egyetértést is jelentett.

Egyébként ezt a stratégiát az azt követő szocialista kormány is magára nézve kötelezőnek vagy elfogadhatónak tartotta, hiszen maga a stratégia tízéves távlatban határozta meg ennek a problémának a kezelését, amit szerintem helyesen is tett, és magában a minisztériumban is számos olyan akció indult állami költségvetési finanszírozással, ami egyrészt a prevenciót helyezte a középpontba, másrészről pedig az ártalomcsökkentéssel is foglalkozott kiemelten, a tűcsereprogramoktól kezdve nagyon sok civil szervezet kapott támogatást és segítséget.

Most a kormány a legújabb stratégiájában, ha jól emlékszem, 2020-ra drogmentes Magyarországot ígért ‑ de majd kijavít államtitkár úr, ha nem jól fogalmazok ‑, ez akkor azt jelenti, hogy most már csak három év van vissza addig, vagy talán kettő, hogy Magyarország drogmentes ország legyen. Szerintem ez egy helyes, de maradjunk annyiban, hogy nagyon ambiciózus cél volt a kormány részéről, hiszen mindannyian annak örülnénk, ha Magyarországon nem lennének drogok, de valószínűleg ez az idillikus helyzet nem fog még a következő 20 évben sem előállni sajnos, éppen ezért valami alternatív sikerkritériumot is magunk elé kell hogy tűzzünk.

Az egyik egészen biztosan a prevenció kérdése, a megelőzés kérdése, az ártalomcsökkentés kérdése, és itt, azt gondolom, hogy a kormány többet tehetne annak érdekében, hogy a civil szervezetek nagyobb teret kapjanak, hiszen a kábítószer-terület egy olyan terület, ahol azok, akik elszenvedői, akik fogyasztói ezeknek a drogoknak, bizony ők segítségre szorulók, és ott a bizalmi szál mindig erősebb a civil szervezetek irányában, mint bármilyen állami szerv irányában. És az is látszik, azt hiszem, 1999-ben fogadtak el egy nagyon szigorú büntetőtörvénykönyv-mó­do­sí­tást, ami talán Európa legszigorúbb ilyen típusú szabályozása volt akkoriban, ez semmilyen eredményt nem hozott akkor sem, és az a politika, amit önök folytatnak jelen pillanatban a kábítószer-politika területén, az egészen biztosan egy zsákutcába vezető út.

(10.50)

Maga a téma sincs helyén kezelve, maga a téma sem kap kellő figyelmet, finanszírozást, forrást a magyar költségvetésből, a jó szakembereket jelentős részben elüldözték, és a civil szervezetekkel is megromlott az államigazgatás kapcsolata, sőt számos fideszes polgármester kimondottan üldözi ezeket a civil szervezeteket, miközben kiemelt szerepük volt és kellene hogy legyen ma is ezen a területen.

De ha a másik oldalról a felderítést nézzük, ami a rendőrségnek volna a feladata, ott is azt látjuk, hogy ha elmennek a magyar rendőrök egy külföldi konferenciára és megkérdezik tőlük, hogy Magyarországon hány rendőr foglalkozik kábítószer-fel­de­rí­tés­sel, akkor általában azt szokták mondani, hogy egy nullát biztosan elfelejtettek hozzátenni, hogy hány fő foglalkozik ezzel. Ilyen értelemben a hangzatos politikai, pártpolitikai célokat nem követi a konkrét gyakorlat, magyarul: a felderítés, a rendőri munka tekintetében is jelentős lemaradás van európai vagy világ-összehasonlításban.

Tehát mi azt gondoljuk, hogy jobb lenne visszatérni a korábbi ‑ és direkt így fogalmazok ‑, az Ifjúsági és Sportminisztérium idejében folytatott, a Deutsch Tamás által vezetett politikához, mert az már egy jobb helyzetet eredményezne, mint azt, amit ma önök produkálnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)