Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször is hadd gratuláljak államtitkár asszonynak az alelnökké történő megválasztásához.

Másodsorban a törvénnyel kapcsolatban azt szeretném én is megerősíteni, amit Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony elmondott, hogy ez egy támogatásra méltó javaslat. Az MSZP-frakció első nekifutásra néhány módosító indítvánnyal élni fog, de ezen túlmenőleg, hogyha ezekben esetleg meg tudnánk egyezni, akkor egészen biztosan mi is tudnánk támogatni a törvényt.

De mégiscsak hadd jegyezzem azt meg, hogy látszik, hogy a választások közeledtének már van pozitív hozadéka, hiszen mind a nyugdíjasok, mind a törvényjavaslat tárgyát képező emelés kapcsán valamilyenfajta pozitívum lecsapódik ebből a választásból, hiszen érdekes módon ezek a javaslatok most kerülnek az asztalra, miközben ezeket a problémákat évek óta, sok esetben évtizedek óta a szakma és az érintettek folyamatosan a parlament és a képviselők asztalára helyezik. De legyünk ebben pozitívak és optimisták ‑ jobb későn, mint soha!

Az egy másik probléma, hogy van egy-két olyan passzusa ennek a törvénytervezetnek, ami, ha jól emlékszem, nem is olyan régen módosított, megváltoztatott törvényi passzusokat is módosít, amelyek még életbe sem léptek vagy alkalmazásra sem kerültek. Tehát ebből csak azt szeretném kihozni, hogy bizony talán nem kellően átgondolt ez a munka sok esetben, tehát mintha nem előrelátóan vagy hosszú távra terveznének ezekben a kérdésekben.

Alapvetően három kérdés miatt kértem szót, amire talán államtitkár asszony majd tud válaszolni. Az első kérdés, hogy miért nem a különböző típusú ápolási díjak összegét emelik inkább, mi szükség van egy új ellátásnak a bevezetésére. A másik, hogy miért pont húsz év az előírt idő. A harmadik pedig, hogy a többi ellátást, köztük a szintén alacsony összegű, időskorúak járadékában részesülők ellátását miért nem emelik. És ehhez ugye hozzá lehetne még tenni azokat, amiről Borbély Ildikó is az imént beszélt.

A kérdéseken túl még egy általános megjegyzésem hadd legyen, hogy takarékosan bánjunk az idővel is. A Költségvetési bizottságban azt nem nagyon tudtuk megbeszélni miniszter úrral, de alapvetően az egy jelentős kérdés, hogy a kormány miért költ kevesebbet a GDP-hez mérten a jóléti kiadásokra. Tehát látszanak ezek a kezdeményezések, amiket valószínűleg inkább a választások inspirálnak, mint a keresztényi hitben való meggyőződése a kormánynak, de mégiscsak úgy van, hogy a következő évben kevesebbet költünk a GDP-hez mérten jóléti kiadásokra, miközben mást sem hallunk, mint hogy milyen jól teljesít a gazdaság, milyen erős Magyarország, és számunkra úgy tűnik, hogy ennek a növekedésnek a hasznából nem egyenlően részesülnek a magyar választópolgárok. Ráadásul nem is igazságosan részesülnek, hiszen, ahogy Ildikó fogalmazott, ez egy perverz társadalompolitika, amit önök követnek, hiszen a jobb módúaknak még több segítséget adnak, akiknek meg nagyobb a szükségük, azoknak meg kevesebb támogatást és lehetőséget adnak.

Itt is van egy olyan konkrét javaslat, ami egy évről két évre emeli a szolgáltatás összegét a diplomások körében, miközben az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező emberek tipikusan adott esetben nehezebb életkörülmények között élnek vagy több gonddal is küzdhetnek. Tehát magyarul én arra szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy ezen a társadalompolitikán egészen biztosan változtatni kellene. Úgy látjuk, hogy az elmúlt 8 évben önök ezt a politikát követték, ezért nem látok semmilyen garanciát arra, hogy ez a következő hetekben, hónapokban vagy években változna a Fidesz megközelítésében. Éppen ezért azt gondolom, hogy ezen a perverz társadalompolitikán egy módon lehet változtatni: hogyha új baloldali kormánya lesz az országnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)