Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólásában a törvényjavaslat támogatását, államtitkár úrnak is különösen, és szeretném elmondani, hogy természetesen bármilyen részletes is volt az előzetes bevezetés, sok minden ezzel együtt nincs benne. Én teljesen egyetértek azzal, amit Brenner Koloman mondott, hogy ez a 10-ről 30 százalékra emelés nem oldja meg sem a nemzetiségióvodapedagógus, sem a nemzetiségitanító, -tanárhelyzetet, de én ezért próbáltam érzékeltetni, hogy ez csak egy pont benne. Mellette nagyon fontos, és nem témája ennek a mai törvényjavaslatnak, de elmondhatom, hogy a finisben vagyunk. Gyakorlatilag mindenben megállapodtunk, és visszamenőleg 2018. szeptember 1-től el tudjuk indítani a nemzetiségióvodapedagógus-képzésnél azt az ösztöndíjrendszert mind a nappali, mind az esti, levelező tagozatra, ami már a nemzetiségi pótlékkal együtt szerződéses keretben biztosítja azt, hogy aki a három-négy évet elvégzi, utána mindjárt elkezdi a pályát, a pályakezdés első három-négy évében is ugyanúgy ösztöndíjat fog kapni, hasonlóan, ahogy ez a Klebelsberg-rendszerben van a tanító- és tanárképzésre.

A másik részével is teljesen egyetértek, ami megjelent, azt hiszem, Bangónénál is, Arató Gergelynél is, a differenciálás. Tudatosan nem akartunk differenciálni a pótlék mértékében. Az volt a törekvésünk, hogy mindenkire vonatkozóan, aki a pályán van, el tudjuk érni ezt a 70 százalékot, és a 2020-as évre szeretnénk felülvizsgálni a jogosultságot, mert többek között például az általános iskola nemzetiségi tanítói, akik egy osztályt visznek, heti 5 órájuk van, és ugyanakkor a munkaidejük 50 százaléka fölött nemzetiségi nyelven oktató nevelőket, tanárokat illeti csak meg a nemzetiségi pótlék. Tehát például a klasszikus nemzetiségi tanítók jelenleg kimaradnak belőle, és úgy szeretnénk differenciálni, hogy többek között akkor ők, mondjuk, ne 30 százalékot, hanem 20-at kapjanak majd, és kibővíteni a jogosultsági kört, hogy mindenki, aki nemzetiségi nyelven tanít és oktat, nevel, az belekerülhessen ebbe a körbe.

Azzal is teljesen egyetértek, hogy nyilván a nemzetiségióvodapedagógus, -tanító- és -tanárképzés nem oldja meg az ezen a szakterületen lévő általános pedagógushiányt, de például ha a nemzetiségióvodapedagógus-képzésnél el tudjuk azt érni, hogy jelentősen megemeljük a nemzetiségióvodapedagógus-képzésben részt vevők és munkába állók számát, ezzel egyidejűleg szinte majdnem megoldjuk az általános óvodapedagógus-problémát is, hiszen közel 500 nemzetiségi óvodapedagógus hiányzik, és közel 500 ember hiányzik óvodapedagógusként, csak nagyon sokan jelenleg magyar óvodapedagógus végzettséggel nemzetiségi csoportban nevelik a gyermekeket.

Tehát azt gondolom, hogy mi nem szeretnénk túlnyújtózni a saját kereteinken, nem gondoljuk, hogy a magyarországi nemzetiségeknek kell megoldást adni nálunk lényegesen szélesebb kérdésekben, de ez például pont egy olyan terület, ahol, ha meg tudjuk oldani a nemzetiségióvodapedagógus-képzést és a pályán tartást, ezzel megoldjuk a nem nemzetiségi óvodáknak is az óvodapedagógus-ellátottságát.

Amire Arató Gergely utalt, és én kérem, hogy ezt még gondolják át, fenntartva természetesen, hogy nyilván egyetértünk a gyógypedagógusok, a nehéz körülmények között lévő gyermekeket tanítók pótlékemelésével, és azért is kértük, azért is nyújtottuk be külön ezt a törvényjavaslatot, azzal együtt, hogy még az ősz folyamán gyakorlatilag biztos, hogy be lesz nyújtva még egy köznevelési törvényt módosító indítvány a kormányzat részéről, mert az volt az eddigi íratlan szabály, hogy minden általunk benyújtott törvénymódosításnál kizárólag a nemzetiségi kérdésekre próbáltunk javaslatokat és módosító indítványokat benyújtani, és azt kértük minden frakciótól is, hogy lehetőleg ehhez ne nyújtsanak be nem nemzetiségeket érintő további módosító indítványokat, hogy ne menjen el egy-egy benyújtott javaslatunk bármiféle politikai kérdésbe. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy nem értenénk egyet, de én kérem, hogy ezt még a DK részéről gondolják át.

Bangóné Borbély Ildikónak szeretnék még egy mondattal reagálni. Én nem sötétebb képet, hanem azt gondolom, hogy egy teljesen reális képet festettem, és azért nagyon fontos ez a terület, mert ez azért nem csak egy pici szelet, hiszen itt több mint 50 ezer gyermekről, fiatalról beszélünk, aki nemzetiségi óvodába vagy nemzetiségi általános iskolába jár. Egészen pontosan 50 ezerről, akik nemzetiségi nevelés-oktatásban részesülnek, hiszen többen járnak egyébként nemzetiségi általános iskolába vagy nemzetiségi óvodába. Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős szelete a magyar óvodai nevelésnek és általános iskolai oktatásnak.

Végül Földi Lászlónak szeretném még  szintén megköszönve a támogatást  mondani, amint ezt nagyon röviden jeleztem a bevezetőben is, hogy többek között épp a múlt heti nemzetiségi bizottsági ülésen volt meghívott és vett részt Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnök asszonya, valamint Maruzsa Zoltán, a minisztérium helyettes államtitkára, és beszéltük meg azt, hogy idén ősszel és jövő tavasszal megcsináljuk ugyanazt a teljes körű felmérést a nemzetiségitanító- és -tanárellátottságra is, ami nyilvánvalóan a Klebelsberg nélkül nem működik, hiszen a nemzetiségi általános iskolák döntő része Klebelsberg-fenntartásban van.

(15.20)

Nagyon bízom benne, hogy ott is tudunk egy teljes körű, reális felmérést csinálni, annak alapján elindítani az ösztöndíjprogram kiterjesztését és egyéb intézkedéseket is.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a támogatását, és kérek valamennyi frakciót, hogy az elmúlt közel 5 év nagyon jó gyakorlata alapján, ahol a nemzetiségi bizottság által benyújtott törvénymódosító javaslatokat egyhangúlag szokta elfogadni a parlament, ezt a jó szokásukat tartsák meg, és támogassák ezt a törvényjavaslatot is. Danke für Ihre Aufmerksamkeit!