Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly ősszel az egész országot megrázta az a hír, miszerint egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, gyürei 11 éves kislány feltehetően az iskolai zaklatások elszenvedése miatt a vonat elé lépett. A 11 éves kislány lába, koponyája súlyosan roncsolódott, életveszélyes állapotban szállította a mentőhelikopter kórházba, de szerencsére túlélte ezt az öngyilkossági kísérletet. Reméljük, hogy azokat a lelki traumákat is ki tudja majd heverni valamikor, amiket korábban el kellett szenvednie.

Pisti, a légynek sem ártó, barátságos sümegi kamasz viszont szörnyethalt; az ő számára olyan poklot teremtettek a zaklatói, kínzói, hogy nem bírta elviselni a mindennapos megaláztatást és bántásokat, néhány nappal ezelőtt a robogó vonat elé vetette magát.

Azt, hogy a két, országos fölháborodást kiváltó eset között mi történik, mekkora a latencia, szörnyű statisztikák azért megvilágítják.

Nyilvánvaló módon a fiatalok, a diákok jelentős része idejének nagy részét intézményi keretek között, az iskolában tölti. Minden normális szülő úgy gondolja, és azt szeretné, hogy az ő gyermekét, szeme fényét, legdrágább kincsét  legyen az dagi kisgyerek, szemüveges, elálló fülű, bármitől furcsa, de mégis az övé, a legdrágább kincse  semmiféle bántódás ne érje az iskolában.

Ennek ellenére most az UNICEF felmérése azt mutatta ki, hogy a magyar középiskolás fiatalok arról számoltak be, hogy kétharmadukat tanulmányaik alatt rendszeresen érte vagy éri fizikai, lelki vagy verbális erőszak, az esetek csaknem felében napi rendszerességgel. És mivel modern időket élünk, ez a zaklatás nem ér véget az iskolaidő befejeztével, ez folytatódik az online térben is, folytatódik a közösségi média platformjain.

(15.10)

Jól tudjuk azt, hogy a legtöbb esetben egyébként maga a bántalmazó is bántalmazott, viszont ez csak egy szomorú magyarázat lehet, de semmiképpen sem mentség egy végtelenül tragikus jelenségre.

Éppen ezért nagyon fontos lenne a család felelőssége. Ezt konzervatív emberként mindig hangsúlyozni kell, hiszen a gyermek valóban érték és felelősség kell hogy legyen minden családban, a harmónia, a szeretet és az életigenlés megtestesítője. Olyan mintákat, olyan pozitív mintákat kell felé közvetíteni, hogy ő is így bánjon embertársaival és merjen a szülőktől segítséget kérni.

Azonban ez sokszor nem így történik, és ki kell mondani: a család mellett az államnak is felelőssége van ebben. Ellenzéki képviselőként államtitkár úrtól most azt kérdezem, hogy: mit tesz, mit tett a magyar kormány annak érdekében, hogy minél kevesebb ilyen tragédiával találkozzunk? Köszönöm, várom az érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)