Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Roppant módon élvezetes volt Eörsi Mátyás képviselő úr előadása, de ha a logikáját vagy a gondolatmenetét tovább folytatom, akkor talán a legutolsó mondatát is törvénybe lehet foglalni, és hasonló lenne ehhez a törvényhez, hogy nyerje meg a választást a mostani koalíció (Taps a kormánypártok soraiban.), mert igaza van Eörsi képviselő úrnak, hogy ezzel a törvénnyel műfaji gondok vannak.

Nemrég fogadtunk el egy országgyűlési határozatot a tízéves gazdaságpolitikai koncepcióról. Ha az létezik, annak eleve teljesíteni kéne a konvergencia összes feltételét vagy a konvergenciaprogram minden célját. Ennek valamifajta szinkronban kéne lennie.

De úgy tűnik, hogy ez nem egy törvény, hanem műfajilag leginkább egy szándéknyilatkozatnak fogható fel, hiszen konkrétumokat nem tartalmaz. Amik le vannak benne írva, azok akár lehetnek, akár nem lehetnek.

(13.00)

Ez a dolgok menetét döntően nem fogja befolyásolni, tulajdonképpen pótcselekvés.

A Magyar Demokrata Fórum a kezdetektől fogva komolyan gondolta az Európai Unióhoz történő csatlakozást, de ez teljesen és egészében csak akkor valósul meg, ha a pénzügyi rendszerhez is csatlakozunk. Tehát az elsődlegesen fontos szempont az eurózónához történő mielőbbi csatlakozás. A 2010-es tűnik úgy, hogy talán-talán nagy erő- és energiabefektetéssel teljesíthető. De hogy néz az ki és hogy mutat az, amikor néhány hónappal ezelőtt az ország miniszterelnöke azt mondja, hogy ne dobjuk el olyan gyorsan magunktól a nemzeti valutánkat? Mi volt ennek a mondatnak a jelentése, vagy mi volt az oka, vagy mi volt a célja ennek a mondatnak? Mi volt annak a habozásnak az oka, ami az eurózónához történő csatlakozást elkezdte valahogy félretolni? Nem beszélünk róla. Itt vagyunk a választási kampány kellős közepén, és mindenről beszélünk. A leglényegesebb dologról egyik nagy párt sem beszél. Egyik nagy párt sem tűzi a zászlajára, mert olyan feladatnak tűnik, amely szerintük nehezen vagy nem teljesíthető. És ha nehezen teljesíthető, akkor nem kell teljesíteni?

Amikor az európai uniós csatlakozás népszavazási kampánya zajlott, akkor nagyon sokan ellene kampá-nyoltak. Az eurózónához való csatlakozásnak is vannak ellenzői. Én akkor azt a kérdést tettem fel nekik, hogy meg vannak-e elégedve az akkori helyzettel. Ha nem csatlakoznánk az Európai Unióhoz, nem kéne változtatni a hazai viszonyainkon? Ha nem csatlakozunk az eurózónához, ha nem akarjuk bevezetni az eurót, akkor minden maradhat így, mert így jó? Kinek jó? A politikai elitnek, mert nem kell dolgoznia? Mert nem kell felelősséget és kockázatot vállalni, és nem kell néhány nehéz döntést meghozni? Ami egyébként nem is olyan nehéz, ha az illően és kellően van tálalva.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt egy parlamenti küldöttség kint járt Ausztriában, hogy tapasztalatokat szerezzen az 1995-ös osztrák csatlakozás kommunikációs körülményeiről. Amikor meghallgattuk az előadásokat, akkor szinte egyszerre nyújtotta a kezét egy jobb- és egy baloldali képviselő, és azt a kérdést tette fel az előadóknak, hogy ugyan már, hogy tetszettek annak a szegény osztrák parasztnak beadni és elmesélni, hogy milyen borzasztó nehéz lesz az élete az európai uniós csatlakozás után. És akkor nagy kerek szemekkel néztek ránk az előadók, és azt kérdezték: miből gondolják, hogy nekünk ilyen ostoba kérdést kellett volna feltennünk? Mi azt kérdeztük, hogy te, osztrák földműves, kívánsz-e te egy 240 milliós piac beszállítója lenni, mert ha igen, akkor ezt, meg ezt, meg ezt kell teljesítened, ha segítségre van szükséged, akkor ehhez, meg ehhez, meg ehhez a hivatalhoz kell fordulnod, és így, meg így, meg így fognak rajtad segíteni.

Tetszenek érteni a különbséget a két szemlélet között? Nyilván nem nehéz megérteni. Miért van az, hogy ha mi valamilyen változásra készülünk, akkor rögtön az ördögöt festjük a falra, és akkor rögtön riogatjuk a népeket, hogy de aztán tudjátok meg, hogy mivel fog ez járni, itt aztán mindenkinek nagyon pocsék lesz az élete! Miért, idáig jó volt? Ma jó Magyarországon vállalkozónak lenni? Ma jó Magyarországon munkavállalónak lenni? Ma jó Magyarországon alkalmazottnak lenni? Az Európai Unió számos országában sokkal jobb. És mégis úgy tűnik, mintha mi ehhez ragaszkodnánk, mert néhány konfliktust meg tudunk ezzel spórolni.

(A jegyzői székben Vincze Lászlót Pettkó András váltja fel.)

Egyébként visszatérve a szándéknyilatkozat kérdésére, a kormánynak azért vannak egyéb lehetőségei, a koalíciónak különösen, a konvergenciaprogram teljesítése vonatkozásában. Két ilyen nevezetes és nagyon fontos törvény áll a rendelkezésére, az egyik a mindenkori költségvetési törvény, amely azt határozza meg, hogy mit mire fogunk költeni, a forrásokat hogy fogjuk felhasználni, a másik pedig az adótörvények sokasága, amely a bevételeket kell hogy szabályozza. Ez az a két törvény, amellyel a jelenlegi kormány 2002 óta nem tud felelősen, nem tud szakszerűen élni. Hogy lehet az, hogy 2002 óta a költségvetési hiány mindig szinte a duplája a tervezettnek? Volt olyan esztendő, amikor majdnem 9 százalék volt.

Ebben az esztendőben 4,7 százalékot terveznek. A Magyar Demokrata Fórum a vita során 6-7 százalékra taksálta a hiány mértékét. Nemzetközi minősítő intézetek 10 százalék körülit mondanak, és ők felkészültebbek. Hát hogy a fenébe lesz ebből eurózónához való csatlakozás, amikor a kormány ilyen szándéknyilatkozatokkal próbálja elfedni a mulasztásait, azt, hogy a valós lépéseket, amelyek a rendelkezésére állnak, nem lépte meg?! Ugyanez igaz a kormánykoalícióra is. Idézzem, hogy az adótörvények vitájában mi volt az álláspontunk? Hogy ha ezeket a törvényeket most elfogadjuk, akkor az mit fog jelenteni az eurózónához való csatlakozás szempontjából? Vagy emlékeztessek azokra a vitákra, amelyek a költségvetés tárgyalása során hangzottak el ellenzéki képviselők szájából, hogy így nem közelebb, hanem egyre távolabb kerülünk az eurózónához való csatlakozástól? Nem ördöngösség ez, meg lehet ezt csinálni, politikai akarat és politikai szándék kérdése.

Az előbb Keller képviselő úr azzal kezdte, hogy egy család hogyan gondolkodik, egy család hogyan tervez. Igaza van, az államnak is hasonlóképpen kell gondolkodnia, mint egy felelősen működő, gondolkodó konzervatív családfőnek, aki mindig azt nézi, hogy a kiadási és a bevételi oldal hogyan aránylik egymáshoz. Az nem megy, hogy itt hosszú éveken keresztül jelentősen többet költünk, mint amennyi a bevételünk, és eszünk ágában sincs törődni azzal, hogy hogyan tudjuk fokozni, hogyan tudjuk növelni a bevételeinket, a forrásainkat! Eszünk ágába se jut azzal törődni, hogy ahonnan bevételek növekedésére számíthatunk, a hazai vállalkozói réteg pozícióit hogyan tudnánk javítani.

A tegnapi bejelentés, egy új bank létrehozása olyan tévút, ami megint teljesen félrevinné a dolgokat. S ez alapvetően és döntően nemcsak pénzkérdés, hanem politikai akarat és szándék kérdése. Mi tartja vissza a pénzügyminiszter urat egy olyan törvénymódosító javaslat kidolgozásától, ami például az adminisztrációs terheit csökkentené a hazai vállalkozásoknak? A számviteli törvényt kellene egyszerűsíteni és módosítani. Mi tartja vissza a pénzügyminiszter urat attól, hogy például az adózás rendjéről szóló törvényt módosítsuk és egyszerűbbé tegyük?

Az elmúlt esztendők során csak adminisztratív megszorítások következtében jelentős terhek hárultak a hazai vállalkozókra. Mi ennek az értelme? Egyre bonyolultabb, egyre átláthatatlanabb a rendszer. Mi gátolta meg a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter urat abban, hogy például a hazai piac védelme érdekében, ami javítja a hazai vállalkozók helyzetét, jelentős és hathatós intézkedéseket tegyenek? A költségvetési törvény vitája során, miután a piacvédelem egyik leghatékonyabb eszköze a fogyasztóvédelem, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség költségvetési támogatását jelentősen csökkentették. Onnan embereket kellett elbocsátani. Ez a hazai piacvédelem?

Még egyszer mondom, nemcsak pénz kérdése az, hogy a kormánynak mi a mozgástere, ez politikai akarat és politikai szándék kérdése. Ha az akarat hiányzik, akkor ennek az okait is vizsgálni kell. Hiányzik a kellő intellektuális háttér vagy a szakmai felkészültség? Ennek a lehetőségét kizárom. Akkor mi az ok? A restség? Vagy a hivatalok packázásai? Az apparátus munkájának az elégtelensége? Az előkészítetlenségek? Az előbb tárgyalt törvényben néhány olyan dologra hívtam fel a figyelmet, ami keresztül sem mehetett volna az előkészítés során, ha arra kellőképpen, kellő felelősséggel odafigyelnek.

Tehát ez a törvény nagyon fontos törvény lenne, ha azt tartalmazná, amire szükség volna, és valós politikai szándékot takarna, de ez nem valós politikai szándékot takar. Ez egy szándéknyilatkozat és pótcselekvés, amely arról próbálja elterelni a figyelmet, hogy bizony a jelenlegi kormány és a kormánykoalíció ott, ahol cselekvésre lett volna lehetősége, esélye, nagyon nagy mulasztásokat követett el. A céllal, a szándékkal egyetértünk, de ezt a szándéknyilatkozatot a Magyar Demokrata Fórum támogatni nem tudja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.)