Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a kisebbség igencsak a kételyeit, a hiányokat tárta föl; rávilágított arra a problémára, hogy a kormányzat alapvetően egy olyan törvénytervezetet nyújt be, ami cselekvéspótló, egy bizonyítványnak, egy bukott bizonyítványnak, mondhatnánk, a parlament előtti törvényben rögzítése. Hiszen valóban, Brüsszelben a kormányzat nincs többségben, egyhuszonötöd, itt, a parlamentben viszont megvan az 51 százaléka ahhoz, hogy bármilyen számot elfogadjon, amire, mint tudjuk, Brüsszelben azt mondták, hogy gondolják újra, és majd a választások után száz nappal ezt nyújtsák be.

Ezért is eléggé értetlenül fogadták a fideszes képviselők azt a kormányzati magatartást, hogy most mégis, a választások középpontjába helyezve ezt a törvényt bemutatják. Semmilyen további adatot, információt, többet nem tudunk meg a háttérszámításokból vagy konkrét adatokból, ami alapján ez alátámasztott lehetne, amiért Brüsszellel ellentétben mi azt mondhatnánk, hogy ez egy megalapozott, átgondolt javaslat. Ehhez képest itt mégis áterőltetnek egy olyan vitát, ami érthetetlen.

Talán ha abból a szempontból nézzük, hogy mi lehet a magyarázat, akkor a brüsszeli indoklásból látszik, illetve a Pénzügyminisztériumnak az állásfoglalásából, amely azt mondja ugyebár, hogy visszaigazolódik Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az a bejelentett kötelezettsége, hogy a választásokat követő száz napon belül bizony neki akar kezdeni az államszerkezet átalakításához, a megszorításokhoz. Na most, ezt nem tette már hozzá a Pénzügyminisztérium, de helyes lett volna talán akkor itt elmondani. Hiszen ezek a számok, amennyiben így igazak, és azok a feltételezések, amelyekről a kormányzat számol, az ezt feltételezi.

Különösen, ha hozzátesszük azt a brüsszeli állásfoglalást is, amelyet egyébként a költségvetési vitában is felhívott az ellenzékben lévő Fidesz és MDF is, hogy bizony a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a kormány által tervezett intézkedések nem elégségesek sem a 2005-ös, sem a 2006-ra tervezett hiány elérésére, tehát egyáltalán még az is kérdés a brüsszeliek számára, hogy mennyi volt a múlt évi hiány, így magyar szakértők és a magyar parlament számára is, és felszólítja, hogy a kormány természetesen intézkedjen ezekben az ügyekben. Ennek ellenére erről semmilyen háttér-információt nem ad továbbra sem a törvénytervezet.

Pedig a konvergenciaprogram valóban a gazdaságpolitika legfontosabb kiadványa, és ennek a törvénynek ezt kellene szolgálnia, többek között oly módon is, hogy talán a programot egyeztetni kellett volna az ország gazdasági szereplőivel, és valóban egy átfogó, átgondolt és valóban a pártok fölött álló, a mindennapi gazdaságpolitikai megfontolásokon túlmutató, hosszabb távú program fogalmazódik meg.

Ehelyett viszont azt kapjuk, hogy a kormányzat megy előre, mondhatni, úgy, mint egy vak ló, előtte ott a fal, nem látja, nem hajlandó tudomásul venni, és halad, halad tovább. Ez a fal, mint ahogy elhangzott a bizottsági ülésen, ott van szeptember 1-jével, a kormányzat és a magyar költségvetés ezt a határidőt kapta. Ehhez képest úgy viselkedik a kormányzat, mintha ez a feltétel nem állna, most úgy mutatja be, hogy nincs semmiféle törés, egy folyamatos, valamiféle átgondolt gazdaságpolitika rajzolódik ki - a tények viszont nem ezt mutatják.

Tehát azt, amit Keller László elmondott, valóban nem fogadta el a bizottságnak a kisebbsége, ezért is fenntartásokkal, tartózkodással és ellenszavazatokkal jelezte azt, hogy ezen fontos dokumentumnak nem itt van most a helye, ennél sokkal megalapozottabb háttérszámításokra van szükség. És valóban, ha szeptember 1-jéig kapott az ország határidőt, akkor valóban az új kormánynak kellene kialakítani mind a társadalom szereplőivel, mind pedig az akkori parlamenttel azokat a végleges alapszámokat, amelyek alapján a kormányzat kötelezettséget vállal egy hosszabb távú, hároméves programhoz. Ez a program hiányzik, és nem került bemutatásra.

Az is világossá vált, hogy bizony a kormányzat részéről hiányzik az a partnerség, amelyet az Európai Unió is elvárna azáltal, hogy európai uniós tagok vagyunk. A kormányzat korábban pedig, amikor a vállalkozók részéről kérdeztük, hogy miért nem tartja a visszafizetési kötelezettséget, miért nem gondos partnere a vállalkozásoknak, akkor azt mondta, hogy az európai uniós előírásoknak akar megfelelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A végén kiderült, hogy a kormány nem partnere sem az európai uniós tagoknak, sem Brüsszelnek, sem pedig a magyar gazdaság szereplőinek, sem a vállalkozóknak. Ez a gond, ezért nem fogadta el a bizottság.

Köszönöm.