Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! E törvényjavaslat vitája valóban több időt és nagyobb nyilvánosságot igényelne, mint ami ezen a késői órán biztosítható, hiszen olyan törvényt módosítunk, amely alkotmányos alapjogot szabályoz. Ezt az alkotmányos alapjogot úgy határozza meg a hatályos törvény, hogy minden magyar állampolgárnak joga elhagyni a Magyar Köztársaság területét, röviden: külföldre utazhat, és onnan egyébként mindenféle megkötöttség nélkül bármikor hazatérhet. Nagyon fontos alkotmányos alapjog ez. Bár ma már ezek a rendelkezések eléggé evidensnek tűnnek a mindennapokban, de ha visszagondolunk a 15 évvel ezelőtti időkre, akkor bizony sokáig az egyik legfontosabb alapjog gyakorlati érvényesülése hiányzott, és szabadságunknak mintegy jelképe ennek az alapjognak a biztosítása a rendszerváltozás hajnalán, a rendszerváltozást követően.

Természetesen a most beterjesztett törvényjavaslat nem érinti alapvetően ennek az alapjognak a gyakorlását, de más vonatkozásban azért jelentőséggel bír, mert a törvényjavaslat bevallott célja az, hogy a magyar útlevél megfeleljen az Európai Unió szervezetei által meghatározott fokozottabb biztonsági követelményeknek: a biometrikus azonosítónak az útlevélbe való elhelyezésével nagyobb biztonsággal lehessen azonosítani az útlevél birtokosát az útlevélben megjelölt személlyel.

(20.10)

Néhány évvel ezelőtt, az európai uniós csatlakozást megelőzően arra gondoltunk - a szögesdrótot akkor már régen lebontottuk a nyugati határainkon -, hogy az Európai Unió tagállamának polgáraiként útlevél nélkül is közlekedhetünk az Unión belül, tehát egy egyszerű személyi okmány elég lesz az uniós tagállamokon belüli közlekedésre és a személyazonosság igazolására. Nem így lett. Kétségtelen, hogy ma néhány szomszédos ország esetében nem kell útlevél, de ez nem az uniós tagságunkkal függ össze, inkább a jószomszédi viszonnyal.

A módosítás, amit a törvényjavaslat tartalmaz, elsősorban adatvédelmi kérdéseket vet fel. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos a 2004-es adatvédelmi biztosi beszámolóban azt írta, hogy vannak olyan elképzelések, amelyek szerint biometrikus azonosítókkal ellátott útleveleket vezetnének be az Európai Unió államaiban, sőt utal arra, hogy az adatkezelés során a bűnüldözés szempontjából az is felmerült, hogy a mobil távközlő hálózatokon továbbított szöveges és képüzenetek is egy évig tárolásra kerüljenek. No, az egyik most bekövetkezett, itt van előttünk, el kell látnunk biometrikus adatokkal az egyik legfontosabb okmányunkat.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja egyébként osztja az adatvédelmi biztos aggályait, aki már többször felhívta a figyelmünket arra, hogy a biztonságos környezetre való törekvés könnyen maga után vonja a személyes adatok védelméhez való jog alkotmányos korlátozását. Hadd idézzek tőle: "Aggályosak azok az uniós polgárok biztonságára hivatkozó tervek is, melyek szerint minél több azonosítóval ellátott okmányt kell kiadni és nagy központi nyilvántartásokat kell létrehozni, holott sokan tudják, hogy a világban bekövetkezett nagy terrortámadásokat a legtökéletesebb azonosítási módok mellett sem lehetett volna megakadályozni." Tehát a biztonság és az adatvédelem kapcsolata arányainak, egymás mellett létezésének a meghatározása rendkívül fontos, mert nem kell és nem szabad alapvető szabadságjogainkat feláldozni akkor, ha ezzel a biztonság vagy a biztonságtudat szintjét nem erősítjük, nem növeljük.

Ma nemcsak Magyarországon, hanem Európában, sőt az egész világon az a kérdés vár megválaszolásra, hogy a biztonságérzet növelése milyen mértékben járjon együtt alapvető jogaink feladásával. Az új nyilvántartási rendszerek felállítása, adatrendszerek összekapcsolása, a személyi azonosítók egyre növekvő száma mind az államok ellenőrzési lehetőségeit bővítik, tegyük hozzá: anélkül, hogy igazolva lenne a nemzetközi bűnözésre gyakorolt kedvező hatása. Valamennyien ismerjük azt az esetet, amikor az Egyesült Államok már a repülőgépek felszállását megelőzően utaslistát kért azoktól az országoktól, melyek területét a repülőgép elhagyta, ugyanakkor a napi híradásokból arról is értesülhettünk, hogy most fedeztek fel egy másfél kilométer hosszú alagutat az Egyesült Államok és az egyik szomszédja között, amelyen a drogszállítók nyilván nem csiplemezzel ellátott útlevéllel közlekedtek. Egyébként a jelenlegi útlevelünk is rendelkezik egy gépi olvasásra alkalmas adatsorral, de úgy tűnik, hogy a biometrikus jel elhelyezésével valóban nem tudunk várni.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy magyar útlevelekről hozunk rendelkezéseket. Amikor a Magyarországot fenyegető veszélyekről beszélünk, akkor mégiscsak a hozzánk külföldi útlevéllel érkezők útleveleinek az azonosítására kell nagyobb súlyt fektetni, hiszen a magyar útlevélnek az a lényege, hogy azzal a magyar állampolgár tipikus esetben külföldön igazolja magát. A magyar útlevél adatbázisát, adattartalmát egy külföldi ország részére adjuk át azzal, hogy az útlevelet bemutatjuk a külföldi hatóságoknak. Ha ezeket az adatokat digitális módon egy kis lemez tartalmazza - és itt a fénykép jelentené a biometrikus azonosítót -, akkor ez az adatbázis önként átadásra kerül a külföldi ország részére, s nemcsak az Európai Unió tagállamai részére, hanem harmadik ország részére is.

Vagyis azért kell különösen figyelni az adatvédelmi előírásokra, mert hiába hozunk mi akármilyen adatvédelmi törvényeket, azt az adatbázist, amelyet elektronikus úton elhelyezünk a csipkártyán, külföldi országok rendelkezésére bocsátjuk az útlevél bemutatásával és a csip elektronikus adattartalmának a leolvasásával.

Az idő lejárt. Ismét fogok majd jelentkezni, hogy a végső konklúziót és a frakció álláspontját ismertessem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)