Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szokásos megszólítások mellett hadd szóljon ismét - mint más informatikai előterjesztések tárgyalásánál szoktam - a "Tisztelt Netpolgárok!" üdvözlés is. Úgy gondolom, ez a fogalom, a netpolgár előre jelzi, hogy most nem olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely egyszerűen szabályoz vagy kikényszerít valamit, hanem olyan anyagot, amelynek szellemisége és konkrét paragrafusai döntően befolyásolják majd a jövő nemzedékeinek médiafogyasztását, és természetesen a következő évek folyamataira is hatással lesznek Magyarországon. Nem olyan nagyon, hogy már a közelgő labdarúgó-világ-bajnokság mérkőzéseit digitális műsorfolyamként élvezhetnénk, de a 2010-es afrikai csoportküzdelmeket - remél-hetőleg saját csapatunk részvételével - már bizonyosan nem analóg közvetítésként látjuk majd.

Tehát: tisztelt Képviselőtársaim, tisztelt Net-polgárok! Egy újabb infopolitikai törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, az előző törvényjavaslatokhoz képest - gondoljunk például a NAVA-ra - kiterjedtebb folyamatokat felölelő témakörben. Ezzel a javaslatot előkészítő minisztérium nem tesz mást, mint amit tennie kell: reagál a napjainkban érzékelhető és konkrétan tapasztalható médiatendenciákra, várt vagy váratlan informatikai fordulatokra.

Ennyiben elismerésemet fejezem ki a minisztérium vezetőinek, úgy ítélem meg, hogy az informatikai és hírközlési tárcának éppen ez a feladata: a lehetőségekhez képest gyors reagálás a villámgyorsan változó infovilág eseményeire. Eseményeket mondtam, de természetesen alapvető folyamatokra gondoltam. A törvényjavaslat is - ez is a pozitívuma - szintén irányokra koncentrál. Ezzel csak egyetérteni tudunk, mint ahogyan azokat az alapelveket is messzemenően támogatjuk, amelyeket az előkészítő a 2. § b) pontjában így fogalmaz meg: "A törvény célja az új technológiák elterjedését elősegítő, kiszámítható, átlátható, technológiasemleges, versenyt segítő szabályozás megteremtése."

De mint rendes esetekben lenni szokott - és itt is így van -, a b) szakaszt megelőzi az a). Itt a javaslat alapfunkciójaként ez kerül meghatározásra: "A törvény célja a társadalmi értékek közvetítésének elősegítése a digitális műsorterjesztés mint elektronikus hírközlési szolgáltatás megfelelő szabályozása útján." A Magyar Demokrata Fórumnak tulajdonképpen az ebben a mondatban megfogalmazottakkal van lényegi vitája. Mi természetesen egyetértünk azzal, hogy a digitális műsorterjesztés célja a társadalmi, kulturális értékek közvetítése, de azzal már komolyan szemben állunk, hogy ezt pusztán csak elektronikus hírközlési szolgáltatásnak írja le az előterjesztés.

Úgy gondoljuk, hogy a digitális televíziózás elterjedésének felgyorsulása alapvető hatást gyakorol majd a tartalomgyártásra és a tartalomfogyasztásra is. Elérhetővé válik, hogy a fogyasztó ne csak passzív nézőként, hallgatóként részesülhessen a számára felkínált tartalomból, hanem aktív résztvevőként is: például maga állítsa össze a neki tetsző tartalomból a saját programját, megkereshesse az ehhez szükséges háttér-információkat. A digitális átállás tehát minden háztartás számára kibővített műsorválasztékot, jobb adásminőséget és új, interaktív szolgáltatások igénybevételét biztosíthatja.

Ezek a folyamatok világosan mutatják, hogy lényegi tartalomfogyasztási kérdésekről van szó. Úgy gondoljuk, a szakhatóságoknak, tehát az ORTT-nek, valamint a szakminisztériumnak, tehát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának állásfoglalásai, esetleges szabályozói előaktivitása nélkül a műsorterjesztés technikájáról nem célszerű magas szintű jogszabályokban rendelkezni. Ugyanis a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy elsődlegesen a tartalomkínálat számbavételéről, nemzeti értelmű befolyásolásáról, a magyar élet- és munkatársadalom médiaigényeinek megfogalmazásáról kellene a kormánynak állásfoglalásokat, előterjesztéseket készítenie, majd csak ezt követhetik a technikára vonatkozó regulációk.

További nehézségeket is látunk, nemcsak a tartalom oldaláról, hanem technikai szempontból is. Világosan kell látni, hogy a digitális televíziózásra való átállás nemcsak az államnak, hanem a nézőknek is jelentős beruházást jelent. Az analóg tartalmak vételére használatos vevőkészülékek nem alkalmasak a digitális szolgáltatások vételére. A mindenképpen szükséges kiegészítő adapter jelenleg az analóg készülékek árait megközelítő kiadást jelent a fogyasztó számára. Az előterjesztés értelmező rendelkezései, valamint a politikai egyeztetések során kapott IHM-vélemények ezt a problémát igyekeztek kicsinyíteni, nem döntő szempontnak értékelni. A minisztérium a fogyasztókra eső kiadásokat is durván alábecsüli, néhány ezer forintos fogyasztói teherről beszél, sőt még ingyenességet is feltételez. A fogyasztói kiadások problémakötegének megértéséhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a digitális televíziós szolgáltatások eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a potenciális fogyasztó nehezen meggyőzhető, és nem egykönnyen szánja rá magát a jelzett kiadások vállalására.

(19.40)

Ennek valószínűsíthetően nem csak a pénz az oka, sokkal inkább arról van szó, hogy a néző rendszerint meg van elégedve a jelenlegi analóg szolgáltatások mennyiségével és minőségével. Ezzel eljutottunk oda, ahova az internetszolgáltatási piac is már rég megérkezett. Vagyis oda, hogy lenne tartalom és hozzá használható kiforrott technika is, a fogyasztó viszont sajnos nem kér belőle. Vagyis úgy akar netpolgár lenni, hogy maga szabja meg a kereteket, és nem tart igényt a globális tartalomipar grandiózus termékeire. Ezért kérdezem újra: nem a tartalom kérdéseivel kellene előbb foglalkoznunk, nem az értékorientált médiafogyasztás alternatíváit kellene inkább vizsgálnunk? Szerintem igen, és csak utána lenne érdemes foglalkozni a technikai kérdésekkel. Ha megfordítjuk a sorrendet, és először a műszaki előrelépésekre koncentrálunk, bekövetkezhet az, amit az internet fejlődésében is tapasztalunk: a befektetők az igények felkeltését az extremitással, a primitív, érzéki műfajok brutális piacra erőszakolásával próbálják megoldani. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ezt el kell kerülnünk, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki padsorokban ülünk.

Végezetül szeretnék kitérni még egy technikai kérdésre. Az előterjesztés, mint idéztük, az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának a fejlesztését tűzte ki célul, platformfüggetlen, technológiasemleges megoldásokat preferál. Úgy véljük azonban, hogy ma még beláthatatlan, milyen formátumok és eszközök lesznek végül is a nyertes, elfogadott rendszerek. Gondoljunk csak arra, hogy a mobilvilágban milyen változások játszódtak le. Minden, amit terveztek, az megbukott, például a wap, és amire csak melléktermékként gondoltak, az piaci visszaigazolást kapott, például az SMS. Ugyanez játszódhat le a digitális műsorterjesztés területén is. Ugyanis már most jelen vannak a kifejezetten a televíziós műsorterjesztés céljait szolgáló digitális platformok mellett az egyéb általános célú hozzáférést lehetővé tevő szélessávú technológiák is, mint például az ADSL, vagy az elképesztően nagy sávszélességekig továbbfejleszthető és a lakásokig is eljuttatható fényvezetős rendszerek. Ehhez jönnek még a műholdas és kábeltelevíziós műsortovábbítási, illetve műsorszórási digitális technológiák is.

Ebben a rikító technikai tarkaságban és egymásra épülő rendszerekben a szabályozás eleve nagyon kis mozgástérrel rendelkezik. Előrelátható - a feltételek adottak ehhez -, hogy a piaci szereplők technikai kerülőutakat dolgozhatnak ki, ha részükre hátrányosnak ítélt szabályozás kerül megvalósításra. A rendelkezésre álló eszközök és technikák átstrukturálásával mindig képesek lesznek az érvényes szabályozás felülírására, megkerülésére. Természetesen nem állítom, hogy vannak ilyen szándékok, de a túlzottan infrastrukturális médiaszemléletnek számolnia kell ezzel az eshetőséggel is, szemben a felfogásunk szerint helyes, értékközpontú tartalomszolgáltatással.

Összességében elmondható: az MDF úgy ítéli meg, hogy az informatikai, a távközlési és az elektronikus média konvergenciája társadalomformáló erejű változásokat idézett elő az elmúlt évtizedben. Technikailag lehetővé vált az információ, a széles értelemben vett emberi tudás minden formájának digitalizálása, s ennélfogva tárolása, feldolgozása és szállítása. Vagyis létrejöttek a tudásalapú társadalom infrastrukturális alapintézményei. Felfogásunk szerint a most tárgyalt törvényjavaslat csak ezeknek a struktúráknak a kezelésével foglalkozik, viszont a tartalmi alapkérdések szabályozását nem vállalja fel. Az MDF szerint ez a szemlélet és gyakorlat nem ad értelmezhető válaszokat a jövő nagy médiapolitikai kérdéseire, ezért a törvényjavaslatot ebben a formájában nem támogatjuk, de készen állunk négypárti egyeztetésre és közös módosító javaslatok beadására, és radikális változás esetén, ahogy a NAVA-törvény esetében is tettük, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja hajlandó a végszavazásnál az igen gombot megnyomni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.