Felszólalás adatai

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az imént ott fejeztem be, hogy véleményünk szerint veszélyek is vannak a törvény hatályosulása kapcsán. Szeretném elmondani, hogy szerintem mik ezek.

Úgy hiszem, elsősorban a magyar mozgóképipar állami finanszírozásával kapcsolatosan vannak adósságok. Most nem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen miniszterelnöki ígéretek születtek ebben a ciklusban, 6, 8, majd 10 milliárd forintra emelvén esetleg a magyar filmes szakma támogatását, hanem arra, hogy az a támogatás, ami ebből megvalósult - mert véleményem szerint ennek csak egy része valósult meg -, az sem valóságos, minden évben költségvetési támogatásként rendelkezésre álló összeg.

Miről is van szó? Arról van szó, hogy a magyar filmesek arra számítottak, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely a filmes szakma és a kormány által egyébként a 90-es évek elején létrehozott közalapítvány, elég pénzt kap ahhoz, hogy a maga támogatási rendszerén keresztül a játékfilmeseket - több mint 50 százalékban ilyen területre kell fordítani az állami támogatást a törvény szerint -, a dokumentaristákat, az ismeretterjesztő tudományos filmeseket, az animációt és minden mást, ami ehhez az iparhoz tartozik, támogatja majd.

Amennyi pénzt kapott, nem ostoroznám önöket, hogy ők másra készültek, a törvény is máshogy készült, még az ígéret tekintetében fogadtuk ezt el, de azt azért senki nem gondolta, hogy például a tavaly rendelkezésre álló durván 6 milliárd forintból igaziból, ténylegesen csak 3 milliárd forint vagy még talán annyi sem áll rendelkezésre, mert a többi éven túli kötelezettségvállalásként érkezett a rendszerbe. Maga a terület illetékes helyettes államtitkára is elmondta albizottsági üléseken és most a bizottsági ülésen is, hogy a 2005. év olyan volt, amikor a magyar film, a Magyar Mozgókép Közalapítvány kevesebb tényleges készpénzt, állami támogatást kapott, mint amekkora éven túli kötelezettségvállalást tehetett és vont be a rendszerbe. Tehát átbillent az 50 százalékon ez a helyzet, és ez a finanszírozhatóság tekintetében veszélyes.

Amikor kérdeztük, azt a választ kaptuk 2006-ra, hogy javult, mert a korábbi 50-53 százalék körüli éven túli kötelezettségvállalás-tömeg most 50 százalék alá csökkent, még lényegesen 40 fölött van. Belátom, ez javulás, de véleményem szerint ennél sokkal jelentősebb lépésre van szükség, mert már középtávon is veszélyezteti a magyar filmek elkészítését ez a helyzet, nem beszélve arról, hogy éven túli kötelezettségként ha forrást vonnak be, azt bankokon keresztül lehet megtenni. Ennek a bankok felé érthetően haszna van, a szintén létező állami támogatások egy része így nem a film ügyére hasznosul, hanem a tranzakció banki költségeiként kell kifizetni.

Tehát azt gondolom, ez nem jó út, korábban nem erről volt szó. Amikor együtt elfogadtuk, senki nem beszélt erről, nem is akarta senki, sem önök, sem mi. Arról, hogy miért alakult ki ez a helyzet, tudnék vitát nyitni, de nem szándékozom. Azt szeretném mint problémát jelezni, hogy ezen szerintem változtatni kell, és mi erre is szeretnénk felhívni a figyelmet, mint ahogyan ezzel összefüggésben arra is, hogy veszélyesnek látom és látjuk azt, hogy a még meglévő állami filmvagyont a Magyar Mozgókép Közalapítványnak szeretnék átadni.

Miről van szó? A jelenleg állami tulajdonban lévő filmes gyártó bázis a Mafilm és a Filmlaboratórium, ami az ÁPV Rt. tulajdonában van, ott működik. Működik, ahogy működik, és most ezt a költségvetési törvénnyel, illetve a mostani törvénnyel, amit tárgyalunk, a 20. §-ban azt szeretnék, hogy az ÁPV Rt. térítés nélkül egy aranyrészvényt megőrizve adjon át a Magyar Mozgókép Közalapítványnak. Én ebben azt a veszélyt látom, hogy egy ilyen nehéz finanszírozású helyzetben lévő közalapítványnál, ha megjelenik ez a több milliárd forintos vagyon, ennek a hasznosulása nem feltétlenül úgy történik majd, hogy működik, és ami a működésből hasznot termel, azt tudják a magyar film ügyére fordítani, hanem esetleg eladják, mert őket már semmi nem köti ahhoz, hogy ezt ne adják tovább, ne adják el.

Látok olyan veszélyt, hogy az így most még állami kézben lévő filmes vagyont valakik elkótyavetyélik, és ez nem lenne jó. Korábban erről sem volt szó. Azt látom, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány alulfinanszírozása miatt született egy olyan egyezség, miszerint a meglévő állami filmes vagyon az ÁPV Rt.-től átkerül a közalapítványhoz. Szerintem ez nem jó út, mert ha készítettünk, elfogadtunk egy törvényt, egy keretet - ezt megtettük -, amely ösztönzi a mozgóképipart, hogy Magyarországon fektessen be és ösztönzi, hiszen 30 milliárd forint körüli külföldi bérmunka érkezett a törvény hatálybalépése óta Magyarországra, és a 20 százalékos adókedvezmény, amelyet a mi módosító javaslatunkra emeltünk 10 százalékról 20 százalékra - és ebben is köszönjük a támogatást -, nagyon jól mozgatja ezt az ügyet.

Ha érdemes ezt működtetni másnak is, akkor miért ne lehetne megtartani és jó irányban működtetni az ÁPV Rt. tulajdonában lévő Mafilmet és Filmlabort? Ha ezt más meg tudja csinálni, akkor meg tudná csinálni szerintem az ÁPV Rt. is. Én látok veszélyt, és a Magyar Mozgókép Közalapítvány nincs felkészülve erre. Ügyészségi vizsgálatok voltak. Az egyszerű támogatások odaítélésében sincs igazán nagy rend ennél a közalapítványnál, hogy ne ostorozzam jobban őket pont azon a napon, amikor egyébként most a Filmszemle megnyitója kezdődik tíz perc múlva.

(18.50)

Tehát én azt hiszem, ez is egy veszély, és mi ezért is mondjuk azt, hogy nem tudunk igent mondani most, mert szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy jobban kell hasznosulnia ennek a törvénynek, illetve vannak pontok, ahol változtatni kell rajta.

És ne haragudjanak, azt azért még szeretném elmondani, hogy még van egy pont - az előző hozzászólásomban elmondtam jó pontokat -, ami problémás: az összeférhetetlenség ügye. Nagy dilemma és nagy probléma jelenleg a filmtörvényen keresztül az összeférhetetlenség kezelése a Magyar Mozgókép Közalapítványnál. Ismerjük a történeteket, nem erről kell most beszélnünk, hanem arról, hogy a mostani módosítás ugyanakkor, én úgy látom, egy kicsit túllő a célon.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, azért az sem jó, hogyha a nem érintett szakembereket is kizárjuk a döntéshozatali folyamatból, és a mostani törvényi szöveg sajnos több ponton ilyen. Mert ha érintett szakember van egy bírálóbizottságban, úgy értem, hogy az ő produkciója valahogy áttételesen is szerepel a döntések között, akkor ne vegyen részt ebben - ezt így gondolják a filmesek is. És én ebben az esetben nem érzem a teljes konszenzust a magyar filmes társadalomban a törvény kapcsán.

Hozzám eljutott több olyan jelzés, miszerint ezt át kellene gondolni, hogy az összeférhetetlenségben ésszerűbben lépjünk. Ha ez most nem sikerül, ezt meg kell tennünk néhány hónap múlva, és most szeretném azt a dilemmát felvetni, hogy miért nem sikerül ez most. Egy operett ülésszakon vagyunk, van három ülés. Nincs esély arra, hogy ha most egy módosító indítvány megszületik, azt elfogadja a bizottság. Tehát én benyújtok egy módosító indítványt most ebben az ügyben, a bizottságban megtárgyaljuk holnap - itt van napirenden, holnap tárgyalni fogjuk -, ott megszavazza a bizottság, idejön a Ház elé, és ha itt a tisztelt parlament a módosító indítványt elfogadja, akkor nem tudunk végszavazást tartani. Ha nem fogadnak el egy módosító indítványt sem, akkor el nem fogadott módosító indítványok hiányában lehet végszavazást tartani 13-án, az utolsó parlamenti ülésnapon.

Tehát nincs esély arra, hogy egy normálisan - ahogy egyébként a bizottságban is ezt korábban megtettük - átgondolt, politikai oldaltól függetlenül kiérlelt javaslatot átvigyünk. Még ha bizottsági módosító indítványként jön, akkor is csak Házszabálytól való eltéréssel lehet kezdeni valamit ebben az ügyben. Mint ahogy a médiatörvényben léptünk ilyet, ebben az ügyben is lehetne, csak én azért aggodalmaskodom ezen a dolgon, és azért nem nagyon látom ennek a lehetőségét most, mert ugyanakkor nem arról van szó, hogy egy kidolgozott, a szakmával egyeztetett, és a szakma konszenzusát bíró elemről lenne szó ebben a paragrafusban a módosítás kapcsán. Tehát ezért vannak dilemmáim az ügyben.

Azt hiszem, ezt persze meg lehet oldani, mert ha ezt a törvényt így elfogadjuk, lesz ez a törvény, ettől még működik a magyar mozgóképipar - az is könnyen lehet, hogy jobban működik, mint ahogy eddig, mert sok ponton segít a törvény -, de az általam felvetett veszélyek és az előbb említett probléma olyanok, amelyek kapcsán azt hiszem, hogy változtatni kell majd a törvényen, még ebben az évben.

Nagy tisztelettel köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy bölcs döntést fog hozni a magyar parlament újra a magyar filmtörvény ügyében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)