Felszólalás adatai

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Néhány megjegyzendő gondolatom van, hiszen magam közel másfél éve, lassan két éve aktív részese vagyok annak, ami fogyatékosügyben ebben az országban történik, mivel államtitkári feladatomból adódóan az Országos Fogyatékosügyi Tanács munkájában társelnökként részt veszek.

(17.20)

Azt mondhatom bátran itt az Országgyűlés előtt, hogy ez a program, amely itt elfogadásra kerül, az Országos Fogyatékosügyi Tanácsban szinte százszázalékos támogatottságot kapott. Nem most húztuk elő az asztalfiókból sem az ütemezést, sem a paragrafusokat, sem a mellé rendelt forrásokat, hanem egy nagyon hosszú egyeztetés eredményeképpen született meg ez az előterjesztés.

Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy az elmúlt négy év mindegyikében volt a költségvetésben megállapított anyagi forrás az akadálymentesítési programok végrehajtására. Nem mindig feltétlenül a minisztériumi fejezetekben kellett ezt keresni, mert többek között a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány volt az, amelyik az akadálymentesítésre szánt forrásokat tervezte, bonyolította a pályáztatást, és támogatta anyagilag azokat a civil szervezeteket, azokat a közösségeket, települési önkormányzatokat, amelyek részt kívántak ebben venni, legyen az akár köztéri akadálymentesítés, legyen az akár épület-akadálymentesítés.

Jelenleg a kormányzati épületek mintegy 60 szá-zaléka akadálymentesített, azt hiszem, hogy ez körülbelül a duplája annak, amit az önkormányzati épületekről elmondani lehet. Igaza van azoknak a képviselőtársainknak, akik említették, Soltész Miklós is, Béki Gabriella is, hogy nagyobb lendületet kell oda szánni, ahol az emberek a mindennapi élet során, az ügyintézésük során kapcsolatba kerülnek valamilyen hivatallal. Ezzel én magam is egyetértek. Én azt gondolom, hogy ez a program nem irreális. Hogyha számba vesszük, előttünk áll lehetőségként mintegy nyolc év, ha minden évben 10-12 százalékot lefaragunk ezekből a hátrányokból, akkor utol tudjuk érni magunkat a nyolc év letelte után.

Szeretném elmondani azt is, hogy nem telt semmittevéssel a 2005-ös év, hiszen több országos testület foglalkozott ezzel az üggyel és problémával, többek között az Országos Érdekegyeztető Tanács esélyegyenlőségi bizottsága, az Országos Fogyatékosügyi Tanács három alkalommal foglalkozott ezzel a témával önálló napirendi pontként.

Ezen túlmenően el kellett végeznünk a felmérést, egy alapos felmérést, az egész országra kiterjedő felmérést, el kellett készítenünk az ütemezést, és le kellett folytatni az egyeztetéseket. Minden egyes nagy fogyatékossági szervezet támogatását bírja ez a program, hangsúlyozom: mindegyik, az autistáktól a mozgássérülteken keresztül, az értelmi sérültek képviselőitől kezdve a látássérültekkel bezárólag.

A tanácsadó testülettel kapcsolatban, amelyet két képviselőtársam is felvetett, szeretnék megnyugtatni mindenkit: nem kerül pénzbe, társadalmi munkában végzik felkérésünkre olyan nagy tekintélyű emberek, mint Farkas Lilla, aki a tanácsadó testület elnöke, Gyulavári Tamás, a szakma kiválósága, Herczog Mária nemkülönben, és azt hiszem, hogy a köztiszteletnek örvendő Majtényi László személyében olyan emberek reprezentálják ezt a tanácsadó testületet, akiknek a véleményére, azt gondolom, függetlenül attól, hogy a program végrehajtásában milyen kormányzati szervek vagy milyen települési önkormányzatok, milyen civil szervezetek vesznek részt, bátran hagyatkozhatnak.

A 2006-os év költségvetésében, képviselőtársaim, a minisztérium fejezetében mintegy 800 millió forint került elkülönítésre, ez az 1-es és 2-es mellékletben megtalálható. De szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy áthúzódó beruházásokként még a 2005-ben meghirdetett európai uniós PHARE-támogatásból több mint egymilliárd, 1,3 milliárd forintos támogatás jutott akadálymentesítésre.

Egy olyan dologgal szeretném zárni a reagálásomat, amely minden képviselőtársamra kell hogy vonatkozzék: segítsenek abban, hogy az egész társadalmat föl tudjuk egy kicsit rázni, hogy az egész társadalom felé tudjuk közvetíteni, hogy igen, a Magyar Országgyűlésben ülő parlamenti képviselők, függetlenül attól, hogy kormánypártiak vagy ellenzékiek, a fogyatékostársadalom pártján állnak, hogy a társadalmi tudat akadálymentesítésében mi legyünk azok, akik az élen járunk.

Hiszen ez az egész akadálymentesítés már nem a fizikai akadálymentesítésről szól, azt hiszem, a miniszter asszony éppen elmondta az expozéjában, hiszen itt sokkal többről van szó, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításáról, a kultúrához való hozzáférés akadálymentesítéséről, a tudáshoz való hozzáférés akadálymentesítéséről, hogy mindenki számára egyformán könnyű legyen ezekhez hozzáférni. Ha ilyen gondolkodást tudunk továbbítani, ha így gondolkodnak a települési önkormányzatok, ha így gondolkodnak a polgármesterek, akkor azt gondolom, hogy együttes erővel sokkal, de sokkal többre jutunk, mint ameddig eddig jutottunk.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a programot, illetve a törvény módosítását támogassák, és együttes erővel dolgozzunk azon, hogy teljesebb életet élhessenek fogyatékos embertársaink.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)