Felszólalás adatai

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Egy nagyon fontos törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg a mai napon az Országgyűlés. Ezt megelőzően szintén igen fontos kérdésről, az országos fogyatékosügyi programról tárgyaltunk, ahol több képviselőtársam érintette a T/18902. számú törvényjavaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor kézbe vettem ezt a törvényjavaslatot, és végigolvastam, akkor azt mondtam, hogy nagyon jó dolgokat fogalmaz meg az anyag előterjesztője, hiszen ezeknek a fogalmaknak a tisztázása, amelyek az 1998. évi XXVI. törvénynél módosításként megjelennek, rendkívül fontos. Mi több, az 1. § h) pontjával, az egyenlő esélyű hozzáférés fogalmával aztán végképp egyet tudtam érteni. Azután eszembe jutott, hogy az 1998. évi XXVI. törvénynél volt egy határidő, ami 2004. december 31-ében fogalmazódott meg. Rögtön visszatekintettem arra, hogy vannak hasonló törvényeink, többek között az 1993. évi III. törvény is, amelyek kifejezetten jó szakmai törvények. Egyetlen probléma van, hogy amikor ezen törvényekben foglalt feladatok végrehajtásához érünk, akkor a fiskális szemlélet mindig felülkerekedik a józan ész és a szakmaiság fölött.

Mert mi történt az 1993. évi III. törvénnyel? Elértünk egy bizonyos határidőig, aztán módosítottunk. Aztán elértünk egy másik határidőig, és újra módosítottunk. Aztán ebben a kormányzati ciklusban megint oda értünk, hogy a 2-3, a 10-20-30 ezres lélekszámú településeknél milyen feladatokat, milyen intézményeket, milyen szolgáltatásokat kellene biztosítani a lakosság számára. És miután beláttuk, hogy az elmúlt időszakban sem fordítottunk komoly gondot ezen szakmai követelmények megvalósítására, ismét egy huszárvágás, és kitoltuk a határidőket 2006-ra, 2007-re és 2008-ra. És sajnálatos módon most sem látom egyébként, hogy ezen határidők teljesíthetők lesznek.

Ugyanígy jártunk az akadálymentesítéssel is. Sajnálatos módon azt a határidőt, amit nagyon komolyan kellett volna vegyünk, bizony nem teljesítettük. Ennél azonban sokkal nagyobb problémának láttam azt, hogy a 2003. és a 2004. évi költségvetés elfogadásánál szintén nem egészen komolyan kezeltük ezt a problémát. Volt olyan év, hogy nulla forint volt akadálymentesítésre a költségvetésben, aztán hatalmas nagy növekménnyel számolhattunk, amikor 100 millió forint állt rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kell komolyan venni, mert Kapás Zsolt képviselőtársam is tévedett egy számnál. Azt mondta, hogy a központi közigazgatást érintő épületeknél 60 százalékos jelenleg az akadálymentesítettség. Sajnálatos módon ez nem így van, bár igaz lenne ez a számadat, csak 32 százaléknál tartunk. Az önkormányzati intézmények tekintetében pedig 30 százalék ez az adat. Nagyon jó dolog az, hogy 2010. december 31-re azt mondjuk, hogy a központi közigazgatás szerveinél 32 százalékról 100 százalékra növeljük az akadálymentesítettséget, a nemzeti fejlesztési terv 2007-2013-ban végrehajtandó feladatai között ez prioritásként szerepel. Engem viszont mint polgármestert, mint önkormányzati vezetőt rendkívül nyugtalanít, hogy 2013. december 31-re is csak azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az önkormányzati intézmények vonatkozásában 65 százalékban lesz akadálymentes közlekedésre lehetőségük fogyatékos embertársainknak.

Ez engem egyáltalán nem elégít ki, sőt mi több, maximálisan nyugtalanít. Az elmúlt esztendőben már beszéltem itt, ebben a Házban erről. Pásztó város önkormányzata egy okmányirodát üzemeltető, működtető önkormányzat, volt is egy akadálymentesítést szolgáló pályázatunk, sajnálatos módon nem lett nyertes. Itt az 1. és a 2. számú táblázatban benne van, hogy 2006-ban 100 okmányirodát tesznek akadálymentessé, 2007-ben pedig 29 okmányirodában biztosítjuk az akadálymentes közlekedés lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két esztendő borzasztó lemaradásban vagyunk, és nemcsak az okmányirodákra kellene gondolni, nemcsak a 30 ezres lélekszámú településekre kellene gondolnunk, hiszen ha a táblázatban megnézzük a 2. számú mellékletet, akkor alapvetően a 30 ezer lélekszámot meghaladó települések intézményeinek akadálymentesítésére fordít gondot a jelenleg előttünk lévő törvénytervezet. Komoly félelmem van a tekintetben, hogy ugyanúgy fogjuk kezelni ezt a törvényjavaslatot is, mint az összes többi szakmai törvényt. Egy jól előkészített anyag, határidőkkel, pontos definíciókkal, pontos meghatározásokkal időben is, de sajnos nekem van egy olyan gyanúm, hogy amikor az elkövetkezendő évek költségvetésében a rendelkezésre álló forrásokat megnézzük, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek a források nem elégségesek.

Nem vagyok jós, nem látok a jövőbe, nem tudom, hogy a 2010. december 31-ei, illetve a 2013. december 31-ei határidő meghozza-e a várt eredményeket, de azt gondolom, hogy azok a fogyatékkal élő embertársaink, akik ma nem tudnak közintézményekbe akadálymentesen beközlekedni, nagyon várják ezeket az intézkedéseket. Nemcsak az akadálymentes bejutást tartom fontos kérdésnek, hanem az épületen belül az akadálymentes közlekedést. Sőt mi több, azt, hogy vészhelyzet esetén - mint önkéntes tűzoltó - tényleg el tudják-e hagyni az épületet azok a fogyatékos emberek, akik odabent vannak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, azt mindenképpen le kell szögezzük, meg kell állapítsuk, azt a határidőt, amely az akadálymentesítési program befejezését tükrözte, sajnálatos módon a kormányzat nem tudta teljesíteni, ezen a területen óriási hiányosságok vannak, és ez a törvény most, 2006. január 31-én gyakorlatilag azokat a hiányokat pótolja, amelyeket a kormányzat elmulasztott. Úgy is felfoghatnánk, hogy az általunk tárgyalt T/18902. számot viselő törvényjavaslat gyakorlatilag a kormányzat lelkiismereti tükre.

Arra kérek mindenkit, hogy az ebben a törvényben foglalt kérdéseket az a kormány, amely 2006. április 23. után fogja a közhatalmat gyakorolni, vegye komolyan, és ne az legyen, hogy fiskális szemlélettel, mint minden ennél előbbre valót, a következő év költségvetésénél szépen hátrébb soroljuk, és azután amikor elérünk 2010. december 31-éhez, akkor azt mondjuk, hogy sajnos nem volt elég forrás, nem állt rendelkezésre elegendő összeg erre a célra, és a határidőt szépen kitoljuk. Kitalálunk szépen mindig valamit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a fogyatékkal élő embertársaink, akik sajnos ma jelentős mértékben kirekesztettek ebből a társadalomból, megérdemlik azt a törődést, azt a foglalkozást, amelyet, azt gondolom, mindenképpen kötelessége a társadalmunknak velük szemben elérni és megtenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)