Felszólalás adatai

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Itt mindenképpen nagyon fontos programról van szó, és azt kell mondanom, mi is támogatjuk ennek a programnak a tárgyalását, nemcsak a tárgyalását, hanem a folytatását is.

Itt azért meg kell jegyeznem azt a kritikai gondolatot, amelyet korábban már képviselőtársaim is mondtak, akár a szocialista, akár a szabad demokrata oldalról, hogy az utolsó pillanatban került be ez a program. Miért nem egy éve, miért nem két éve tárgyaljuk? Hiányoltuk, kértük, a szociális bizottságban már hónapok óta, évek óta kérjük, és csak most került ide, ráadásul olyan szűkös határidővel, hogy augusztus 31-ig kell minden törvényi hátteret megvalósítani a program részeként, ha ezt komolyan akarjuk venni. Ha nem akarjuk komolyan venni, miniszter asszony, akkor persze lehet tovább tologatni ennek a programnak a törvényi hátterét. Érthetetlen számunkra, hogy miért ilyen lassan született meg ez a program, miért nem terjesztette be korábban a miniszter asszony, illetve a kormány.

A másik gondolat, amit bevezetőként még mondani szeretnék: mindenképp úgy kell megalkotni ezt a programot, úgy kell megalkotni a törvényi hátteret, hogy az több területen is a nagyon súlyos és nagyon nehéz helyzetben élő fogyatékos embereket segítse, akár az otthonteremtésben, akár a munkahelyteremtésben, akár a családok helyzetének javításában. Tehát az egészségügyre is kitérhetnénk, hiszen őket sajnos még inkább többszörösen érinti az a nagyon nagy probléma, hogy milyen az egészségügy helyzete.

Miért is fontos egy ilyen program, amiről most beszélünk, amiről most tárgyalunk? Ezt a legjobban tényleg az a szám jelzi, hogy majdnem 600 ezer embert érint, és nemcsak azt a 600 ezer embert, hanem nyilván a hozzátartozóikat, a családtagjaikat is érinti, azt a környezetet is, amelyik az ápolásukban, gyógyításukban is részt vesz. Tehát ha ezt ilyen oldalról közelítjük meg, akkor majdnem többmilliós létszámot közelít az a tömeg, amelyet érint ez a program és a program következtében remélhetőleg a javuló helyzetük. Itt meg kell említeni a mozgássérültek 250 ezres tömegét, a körülbelül 60 ezer fogyatékost, a vakok és gyengén látók közül majd 90 ezer embert, az egyéb fogyatékosságban szenvedő, illetve élő embertársaink közül 130 ezer embert, a hallás- és beszédkárosultak közül pedig 60 ezer emberről beszélünk. Az ő élethelyzetükön kell a programnak segítenie, és akkor éri el a célját, ha ez a program valóban őket segíti.

Az a nagy kérdés, hogy azok a hatalmas nagy emberi tragédiák, amelyeken most enyhíteni kell, és csak segíteni tudunk, nyilván teljesen megváltoztatni a sorsukat, a nehéz életüket nem tudjuk, de nekik mit nyújt ez a program, hogyan viszi előre az életüket, hogyan viszi előre a családtagjaik életét. Hogyan változik meg a társadalom szemlélete, mennyire gyakorol a társadalom ezek után toleranciát, mennyire gyakorolhatjuk mindannyian, akik esetleg ebben a programban csak kívülállóként, adott esetben politikusként veszünk részt, mennyire gyakorolhatjuk a szeretetet, mennyire enyhülhet a baja annak a sok tízezer, százezer embernek, akikről beszélünk?

Tisztelt Országgyűlés! Itt kell megemlítenem és megköszönnöm azt a hatalmas nagy munkát, becsületét, tiszteletét és kitartását azoknak az embereknek, akik családtagokként, ápolóként, orvosként, sokszor leginkább azokként, akik elszenvedik a fogyatékosság életformáját, hogy viselik ezt a terhet, segítik ezeket az embereket, de nemcsak hogy segítik ezeket az embereket, és viselik ezt a terhet, hanem sokszor a társadalomnak, az úgynevezett egészséges társadalomnak is példát mutatnak küzdelemből, kitartásból, szeretetből, segítésből is.

Itt kell megszólítanom azokat a férfitársaimat, akik sokszor apaként nem vállalják ezt a terhet, mert büszke apaként azt mondják, az ő családjukban nem születhet fogyatékos személy, az ő családjukban nem születhet súlyosan beteg személy, hogy ne hagyják azokat az asszonyokat magukra, akik ezt a hatalmas nagy terhet sokszor egész életükön keresztül vállalják és hurcolják, viszik tovább. Itt a férfiak feladata is megvan. Azt hiszem, ebben a média segítségét is kérnünk kell, mert e nélkül valóban csak egy emberre hárul ezeknek a betegeknek a segítése, felnevelése, adott esetben a gyógyítása.

Ha már kérésről beszéltem, a média felé is lenne egy kérésem, bár tudom, ez a téma sajnos nem olyan izgalmas a média szempontjából, de sokszor a reklámokban, a filmekben mindenhol csak azt mutatják be, hogy az egészséges, kisportolt, épeszű emberek azok, akik számítanak, mindenki más háttérbe szorul, mindenki más, aki ezt nem tudja elérni, mintha nem is számítana embernek, holott ugyanolyan teljes ember, legfeljebb máshogyan éli meg az életét. Ha a média folyamatosan csak az előbbit sugallja, akkor még nehezebb elviselni azoknak a sorsát, terhét, akik ezt kapták az élettől, és ezzel kell együtt élniük éveken, évtizedeken keresztül.

Amikor a programban megjelölt célokról beszélünk, és azokat vizsgáljuk, azt kell mondanom, mi is teljes mértékben támogatni tudjuk, el tudjuk fogadni ezeket a célokat. Ha megengedik, néhányat kiemelnék, de úgy emelném ki, hogy emellett kritikát is megfogalmaznék, nem a jövővel kapcsolatban, hanem sajnos az elmúlt évekkel kapcsolatban, hogy mi nem teljesült, mivel kellett volna foglalkozniuk.

A család szerepe nagyon fontos. Valóban nagyon fontos, hogy a család befogadó legyen, hogy amennyire lehet, az otthoni ápolás valóban megvalósulhasson. Itt az államnak, a kormányzatnak az a szerepe, hogy az ápolási lehetőségekhez az anyagiakat megadja. A másik az, hogy munkához segítse nemcsak a fogyatékos embereket, hanem az őket ápoló hozzátartozókat is, hiszen mindannyian tudjuk, mekkora anyagi teher hárul rájuk, ha egy édesanya vagy édesapa nem kap állást, ha a 400 ezer munkanélküli közé kerül be. Ez bizony óriási nagy terhet jelent számukra. Itt az elmúlt években nagyon nagy mulasztás történt, ezen mindenképpen változtatni kell.

A harmadik pedig még egy segítség, amiről nem nagyon beszélünk, ez a hozzátartozók pihenéshez való joga. Svájcban láttam azt a gyakorlatot, hogy elviszik egy, két, három hétre a fogyatékos gyermekeket vagy fiatalokat különböző táborokba, ahol fiatalok foglalkoztatják őket, addig is tehermentesítve a szülőket, hozzátartozókat, pontosan azért, hogy az elkövetkezendő hónapokban, években ugyanolyan lendülettel tudják folyatni az ápolást, és ne purcanjanak ki, ne menjenek tönkre a szülők, a hozzátartozók a mindennapos robottól, a mindennapos munkától.

Nagyon fontos a legsebezhetőbb emberek védelme. Itt kérem kormánypárti képviselőtársaimat, csodálkozom is, hogy amikor mi a büntető törvénykönyv módosítását javasoltuk pontosan a legelesettebbek, a gyermekek, az idősek védelmében, akkor bizony ezt a módosítást a fogyatékos emberek védelmében is tettük, pontosan azért, mert őket használják ki a legjobban, sajnos őket zsarolják meg legjobban olyanok, akik egyébként erre méltatlanok. Lásd a mostani Tolna megyei esetet, amikor 300 ember munkáját csalták ki két hónapon keresztül; a támogatott pénzzel, amit az állam kifizetett, leléptek ezek a foglalkoztatók, a szerencsétlen emberek pedig ott maradtak magukban, mindenféle támogatás nélkül.

(15.40)

Az ilyen disznóságokat kellene úgy megbüntetni, hogy mindenkinek elmenjen a kedve attól, hogy fogyatékos embereket tegyenek tönkre, használjanak ki.

Folytathatnám a sort. Nagyon sok ilyen terület van, akár az esélyegyenlőség kiegyenlítése vagy az esélyek kiegyenlítése, akár a szubszidiaritás, akár a képzés - sokszor nem lehet például a hallássérülteknek egyetemre menniük, vagy pedig nem tudják elvégezni, azért, mert olyan nyelvvizsgát vagy olyan követelményeket támasztanak nekik, amit egyszerűen nem tudnak megoldani. De a másik oldalról pedig valószínűleg azt a felsőfokú intézményt el tudnák végezni, és ott lehetnének ők is vezetői állásokban, vezetői szerepekben.

Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy kiszámítható legyen a fogyatékosok élete, ahhoz, hogy ez a program megvalósuljon, mindenkinek az együttműködésére van szükség. Nem lehet olyan elvonásokat végezni, amik ebben a kormányzati ciklusban voltak, akár a foglalkoztatásban. Nem lehet az egyesületektől elvonni pénzeket. Nem lehet a munkanélküliek számát olyan mértékben növelni - sajnálatos módon -, ahol most tart az ország, hiszen ezeket az embereket ez halmozottan hátrányosan és súlyosan érinti.

Befejezésül, összefoglalva: akkor ér ez a program célt, hogyha a programon kívüli területek, még egyszer felsorolom: az otthonteremtés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az árak letörése, az egészségügy katasztrofális helyzetének a rendbe hozása, illetve a munka becsülete, ha megtalálja a helyét... - akkor ez a program el fogja érni a célját. Ebben mindenképp partnerek leszünk, és támogatni fogjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)