Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2022-es költségvetést tárgyalja az Országgyűlés, és nagyon sok képviselőtársam már különböző címeket, megjelölést adott ennek a ’22-es költségvetésnek. Én azt tudom mondani, hogy ez a jövő felélését szolgáló, a következő kormányt nehezebb helyzetbe taszító költségvetés.

A 2022-es költségvetés kiadási főösszegét 28 505 209 millió forintban határozzák meg, a bevételi főösszeget pedig 25 352 556,9 millió forintban. (Sic!) Ez a hiány 3152 (sic!) millió forintot fog jelenteni.

Az elmúlt 11 évben ilyen hatalmas hiánnyal a Pénzügyminisztérium soha nem nyújtotta be a költségvetést. Az államadósság 2022. december 31-ére tervezett GDP-arányos mértéke 79,3 százalék lenne. Pedig mit látunk? Azt, hogy 2019. december 31-ére 66,3 százalék lett a hiány.

Annyira sérülékeny gazdaságot és költségvetést vezet 11 éve a kormány, hogy pár hónap alatt 9 százalékot leromló, egy év alatt pedig 15,8 százalékkal romló GDP-arányos államadósság-eredményeket még csak úgy tudná javítani is 5 százalékkal tervezett gazdasági bővülés mellett, hogy másfél év alatt még csak 0,8 százalékot javítana az egy év alatt 15,8 százalékot romló GDP-arányos államadósságon.

Hát, én a pénzügyi kormányzat helyett ezzel nem dicsekednék. A mostani, 37 300 milliárd forintról ezzel a tervezett több mint 3000 milliárd forintos hiány 2022-re biztosan 40 000 milliárd forint fölé fogja emelni az államadósságot, amely kétszerese a 2010-esnek.

A jövő nemzedéket teljes mértékben eladósítja ez a kormány, és mindezt úgy teszik, hogy a pillanatnyi politikai előnyök megszerzése érdekében teszik. Az más kérdés, hogy a gazdasági élet szereplői szorgalmasak és körültekintőek voltak, és ezért az elmúlt években produkáltak olyan magas gazdasági fejlődést, 4-5 százalékot, amely tulajdonképpen kisegítette a kormányt a teljes mértékben pazarló és átgondolatlan költségvetése miatt.

Az a csodával volt egyenlő, hogy a ’19. évi évközi 73 százalék feletti GDP-arányos államadósság éppen december 31-ére 66,3 százalék lett, már csak azért is, mert 2020. június 30-án már újra 71,9 százalék volt. Mindannyian tudjuk, ilyen rövid idő alatt ezek a javulások és csökkenések különböző adminisztratív eljárások nélkül nem mennek.

Az Állami Számvevőszék 2020 decemberében kiadott jelentésében a következők olvashatók: 2020-ban és várhatóan ’21-ben is számottevően emelkedő államadósság is biztonságosan finanszírozható lesz, ha a nemzetközi pénzpiacokon a pénzbőség fennmarad. Az utóbbira vonatkozó pozitív prognózisok ellenére célszerű felkészülni arra, hogy a világ szinte összes államának nagymértékű eladósodása és a gazdaság újraindításához szükséges hitelek iránt növekvő kereslet következtében az államadósság finanszírozása megnehezül, és a nemzetközi pénzpiacok turbulenssé, kiszámíthatatlanná válnak. A tapasztalatok szerint pénzpiaci hullámzásoknak jobban kitettek az úgynevezett feltörekvő piacok  Magyarországot is idesorolják , következésképpen saját jobb teljesítményétől függetlenül Magyarország is elszenvedője lenne egy negatív pénzpiaci fordulatnak. Egy ilyen helyzet bekövetkezése esetén a likviditási és finanszírozási kockázatok egyaránt felerősödnének, különösen a külföldi befektetők egy részének körében.

Ezekre a felhívásokra ez a mostani költségvetés egyáltalán nem reagál, sőt az Állami Számvevőszék elnöke beszédében nagyon nem vette figyelembe ezeket a maguk által felhívott óvatosságokat, és rendkívüli módon leplezte és takarta el az ÁSZ-elnök mai napon történt felszólalásában mindazokat a strukturális problémákat, amelyekkel neki szerintem foglalkoznia kellett volna.

2018. május 23-án az Európai Bizottság Tanácsa véleményt formált, és akkor tett javaslatot arra, hogy a GDP 1 százalékának megfelelő kiigazításra lesz szükség országunkban, mert rendkívül kockázatosnak tartja a jelenlegi politikánkat, és a költségvetési kiadások számottevő romlása várható.

Erre mi volt a kormány válasza? Azt mondta, miután az államadósság 69 százalék körül volt, lesöpörte az asztalról ezeket az elvárásokat, és azt mondta, hogy a 2019-es költségvetésben benne van mindaz, amit az Európai Unió Tanácsa ebben az anyagban megkövetelt, és ahogy látjuk, nem volt meg, mert a járvány okozta gazdasági nehézségek azonnal megmutatták, hogy bizony könnyen romolhatnak a kilátásaink.

Persze, ma minden kormányzati felszólaló, az ÁSZ-elnök, a Költségvetési Tanács elnöke is átsuhant ezen a körülményen, csak jelezték, hogy hát, ez a válság persze hogy rontotta a költségvetési és államadóssági viszonyainkat, de mit tudunk tenni, nem vártuk ezt a válságot.

Csakhogy mindenkinek felelősséget kell vállalnia, aki éveken át olyan terveket adott be az Országgyűléshez és olyan gazdasági-költségvetési terveket bocsátott a polgárok elé, amelyekben nem voltak meg egy bármikor bekövetkezhető krízis kezelését szolgáló eszközök.

Nem lehet mindent a járványra fogni, ezt be kell látnunk. Már csak azért is egyébként, mert amint látjuk, a járvány időszaka alatt a nagyvállalatok olyan mértékben tudták bevételeiket bővíteni, ezáltal adófizetési képességeik is jelentősen növekedtek, illetőleg a leggazdagabb magyarok is olyan mértékben tudták a válság éve alatt növelni vagyonukat, ami azt jelenti, hogy lenne a kormányzatnak honnan adó formájában például a kiesett hiányt pótolni, csak ő kíméli a spekulatív jövedelmeket, kíméli azokat a gazdag embereket, akik a költségvetés forrásából gazdagodtak meg. És most ezekben az időszakokban kellene bizony visszaadniuk a magyar embereknek azt, amit tőlük elvettek, és amit az ő vásárlásaikból realizálni tudtak.

(16.30)

A 2011. évi CXCIV. törvény hatálybalépése óta kimondható, hogy a ’18. évi költségvetés tervezéséig a Pénzügyminisztérium disztingvált volt, olyat tervezett, amit volt esély megvalósítani, nem rugaszkodott el a számokkal. Ha ma visszanézzük a tervezett számokat, akkor azt látjuk, hogy volt rá alapja, és ténylegesen meg tudta azokat valósítani. Viszont valahogy 2018-tól elszabadultak a vágyak. Egy év, a tervezettnél magasabb gazdasági növekedés olyan bátorságot teremtett a pénzügyi kormányzatnak, hogy a válság okozta romlások ezek miatt a bátor növekedési tervezések miatt lettek olyan súlyúak. A költekezés korlátlansága, a minden évben felélt tartalék jégre vitte a költségvetés egyensúlyát.

Nem önmagában a járvány okozta azt, hogy 8 százalékos hiány keletkezett a tervezett 3 százalék alatti hiány helyett, hanem azért, mert minden évben a tartalékokat átláthatatlan támogatásokra gyakorlatilag kifolyatták a költségvetésből. Volt olyan Orbán-kormány, kérem szépen, ’98 és 2002 között, ahol a GDP-arányos államadósság legkisebb mértéke 52 százalék volt, a legmagasabb pedig 59 százalék. Ma pedig ott tartunk, hogy folyamatosan versenyzünk a 69,5 százalékért, sőt egy év alatt a járvány miatt, vagyis arra hivatkozva 18,5 százalékot tudott emelkedni, újra 80 százalék fölé.

2010-ben és ’11-ben bizony már az új Orbán-kormány növelte a GDP-arányos államadósságot olyan mértékre, ami azelőtt soha nem volt. 80 százalék fölé ment, és erről a 80 százalék fölötti pozícióról süllyedgetünk évről évre 1 vagy 2 százalékkal a folyamatos hurráoptimizmus mentén. Míg a GDP arányában rengeteget költünk beruházásra, mind a megtérülés, mind a beruházásokból eredő versenyképességi növekedés sajnos általában a számokat nem mutatja meg, a megfelelő fejlődési növekedés nem tükröződik belőlük. Ezt nemcsak az EU-kormányzati szakemberek, hanem a magyarok is mondják, ami azt jelenti, hogy a beruházások túlárazottak, és a gazdasági életben való hasznosulásuk vagy társadalmi hasznuk egyáltalán nem olyan szintű, mint amibe ezek a beruházások kerülnek.

A magyar GDP 2020-ban 170 milliárd dollár körül volt. Banai államtitkár úr azt mondta akkor, hogy a 2021-es prognózis bizony már az 51 000 milliárd forint GDP lesz. Ebből kiindulva adta elő a 2021-es költségvetést. Ehhez képest egy féléves krízis már 5,1 százalékkal csökkentette a gazdaság teljesítményét, sőt a GDP 2020-as első negyedévében már 5 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye, pedig az első negyedévnek csak a harmadik hónapjában kezdődött a vírushelyzet.

A kormánynak úgy jött ez a vírus és a vírus okozta válság, mint egy falat kenyér, mert mindez elterelte a valós gazdasági problémákról a figyelmet, elleplezte a ténylegesen, járvány nélkül is várható gazdasági romlást.

Amikor 2019. június 30-án Tusványoson azt mondta Orbán Viktor, hogy Nyugatról 2020-ra egy válság fog jönni, és 2020-ra meg fog roppanni a gazdaság, és az előző hároméves kedvező gazdasági fejlődés megáll, akkor ő vajon mire gondolt? Azt csak remélni tudom, hogy nem tudta ’19. június 30-án, hogy majd nemsokára Kínából egy vírus el fog szabadulni. És mint látjuk, nem Nyugatról jött a válság, hanem bizony Keletről, a kommunista haveroktól, és még nem érezzük teljes mértékben a járvány teljes gazdasági hatását.

’19 végén a GDP 47 500 milliárd forint volt. Ez csökkent 5 százalékkal, most olyan 45 000 milliárd forintnál tart, azaz lehetetlen, amit itt az államtitkár ’21 végére prognosztizált, hogy 51 000 milliárd forintra nőjön. És miért van ennek jelentősége? Azért van jelentősége, mert nem fog tudni a 80 százalékos GDP-arányos államadósság jelentős mértékben kedvezőbben alakulni.

Az elmúlt években dölyfösségről, nagyotmondásról, hurráoptimizmusról szóltak a kormány képviselői, majd jött egy vírus, és megdőlt mindaz szinte napok alatt, amivel ámították korábban az embereket. Most pedig úgy akarja fellendíteni a gazdaságot a kormány, hogy további hiteleket vesz fel, feléli a jövőt, de éppen azoknak az embereknek nem jut belőle, akik viszik vállukon szerény jövedelem mellett az országot. Ha nem rabolták volna ki a kedvező években minden év végére a felhalmozott tartalékokat országgyűlési hozzájárulás nélkül, akkor ezt az eddigi válságot meg sem éreztük volna. Ha mindazokat a prognózisokat, amelyeket ebben az ülésteremben Banai államtitkár úrtól az elmúlt három évben a költségvetési törvények tárgyalásakor valósan hallhattuk volna, akkor higgyék el, önmagában egy vírus okozta gazdasági visszaesés nem eredményezte volna ezt a költségvetésihelyzet-romlást.

Az egészségügyre valóban jelentős újabb forrásokat helyez kilátásba, ez nagyon kedvező, megjelenik a számokban a bérfejlesztés, azonban ebben a következő költségvetésben sem érjük el egészségügyi finanszírozás vonatkozásában az EU-s átlag-GDP 10 százalékát. Azért lenne fontos, hogy ezt elérjük, mert Magyarország polgárainak közérzetét különösen egy járvány után rendkívüli módon tudná az egészségügy javuló helyzete megteremteni.

Az oktatás vonatkozásában továbbra sem próbál a kormányzat elmozdulni a GDP 3 százaléka körüli finanszírozásról, pedig az EU átlaga 4,7 százalék. Hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésének alapvető lehetősége az oktatás és az oktatás által való kitörési pontok.

A nyugdíjnál az EU-átlag 11 százalék, mi még mindig nem tudunk a 8 százalék körüli arányról elmozdulni, és ami a legfelháborítóbb, az egész önkormányzati rendszernek ebben a költségvetésben mindenestül, fejlesztéssel, finanszírozással együtt 873,2 milliárd forintot szánnak. Ez 3150 településnek átlagosan egy településre jutóan 277 millió forint. Csak jelzem, az előbb egy képviselőtársam elmondta, hogy csak az elmúlt évben Mészáros Lőrinc 17 milliárd forintot kapott a költségvetésből ajándékba, csak amit Mészáros Lőrinc kapott, az 61 darab település teljes finanszírozási és fejlesztési forrása. Egy embernek adott támogatás!

Magyarország lakosaira egy főre a teljes önkormányzati finanszírozás évente 89 ezer forintot jelent. Ebből nem lehet minőségi önkormányzati szolgáltatásokat fönntartani. Most ugyan 1,9 százalékra nő a GDP-arányos támogatása az önkormányzatoknak az elmúlt évi 1,7 százalékról, de legalább már a 0,2 százalék valamennyi elmozdulás. Be kell látnunk, 9 millió 700 ezer ember mindennapi közérzetéhez hozzátartozik, hogy az önkormányzatok kapjanak elegendő forrást arra, hogy minőségi szolgáltatásokat tudjanak helyben nyújtani.

Míg Magyarországon 2,7-szer annyi költségvetési támogatást nyújtanak a vállalatoknak, mint az EU átlaga, addig az önkormányzatok feladataira pedig éppen feleannyit szánnak, azaz a polgárokkal finanszíroztatják a vállalatok pénzbőségét. Hát, hol látott ilyet a világ?! Az egyszerű takarító néni fizet a nagyvállalatnak az adójából azért, hogy az prosperálni tudjon?! Tessenek már gondolkozni! A magyar emberek nem a pénztárcája a nagyvállalatoknak!

Már az elmúlt három évben tudnánk összevetni három tervet, de nem tudunk, mert amint már többen elmondták előttem, előbb tervezzük a következő évet, mint ahogy megismernénk a korábbit, azaz soha nem tudunk valós számokat, amire lehetne a következő évi költségvetés-tervezést elkészíteni.

2020-ban a GDP 8,1 százalékának megfelelő mértékű költségvetési hiányt állított elő a kormányzat, felemelte 80,4 százalékra a GDP-arányos adósságot. Az Európai Bizottságnak küldött konvergenciaprogramban 2025-re ígéri a magyar kormány az államadósság 73,1 százalékra való csökkentését, ami azt jelenti, hogy a másfél évvel ezelőtti 65,5 százalékhoz képest a fél év alatt elért 9 százalékos csökkenés, az egy év alatt elért 15,8 százalékos GDP-arányos államadósság-növekedés öt év alatt ígér 7 százalékot csökkenteni. Akkor tessék már megmondani: mi volt az az elmúlt években lévő hurráoptimizmus, ha önök öt év alatt mernek csak 7 százaléknyi javulást elérni, vagyis próbálják tervezni ezt?!

És amiről még utoljára szeretnék beszélni, ez pedig a demográfiai probléma. Egyszerűen a kormányzattól erről semmit nem hallunk. Azt látjuk, igen, azért, hogy gyerekek szülessenek, az emberek kapnak hitelt és állami támogatást, igen, de ennél több kell. Ennél kiszámíthatóbb közélet kell, kiszámítható jogrendszer kell, kiszámítható gazdaság kell. Nem arról kell beszélni az embereknek, hogy hogyan kell élni, hanem az „élni és élni hagyni” elve alapján rá kell bízni az emberekre, hogy milyen családszerkezetben, milyen elképzelésekkel, milyen környezetben és milyen életcélokkal élnek.

(16.40)

Nem szabad megmondani a polgároknak, hogyan rendezkedjenek be. Egyet kell a magyar államnak tenni: támogatni az embereket abban, hogy a törekvéseiket meg tudják valósítani. A magyar kormány költ ezermilliárdokat a gyermekekre, a gyermekek megszületésére, de semmit nem tesz azért, hogy ezek a gyermekek megfelelő környezetbe jussanak Magyarországon.

Azt mondta Banai államtitkár az egyik felszólalásában, amit televízión hallgattam, hogy azt kéri, hogy ne a 300 oldalas költségvetési törvényt, amelyet május 4-én, azaz 14 napja nyújtottak be, hanem a tíz nappal későbbi, 1200 oldalas anyagot tanulmányozzák a képviselők, amikor felszólalnak. Ezt négy nappal ezelőtt nyújtották be. Én csak annyit tudok mondani, államtitkár úr, hogy ez rendkívül cinikus, és a képviselőkkel szemben egy tiszteletlen beszólás volt, ugyanis amíg önök 15 nap alatt egymondatos válaszokat sem nagyon tudnak adni a képviselők kérdésére, honnan veszi ön azt a bátorságot, hogy azt mondja a képviselőknek, hogy négy napjuk volt 1200 oldalt áttanulmányozni, és arról tessenek beszélni.

Én elhiszem, hogy a kormányfő és a pénzügyminiszter önt felhatalmazza arra, hogy ilyen stílusban merjen a képviselőkkel megnyilatkozni, én pedig azt tudom önnek mondani, államtitkár úr, hogy egy kicsit vissza kéne vennie az arcából. Ön az elmúlt három évben megszokta azt, hogy mindig önnek van igaza, én viszont azt gondolom, hogy erről önnek le kellene szoknia. Senki nem szól be önöknek, hogy mire mennyi idejük lett volna, önök se tegyék meg azt, hogy ilyen szövegekkel megalázzák az ellenzéki képviselőket. Én szívesen leülök önnel négy napra úgy, hogy nem tud egy anyagról semmit, és megnézem, hogy négy nap alatt 1200 oldalt hogy mond fel nekem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)