Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A negyedik költségvetési tárgyaláson veszek részt, és ebből le lehet szűrni néhány általános dolgot. Az egyik legfontosabb talán az, hogy mindig túlzottan korán kerül sor erre a tárgyalásra. Mi általában ezt szóvá is szoktuk tenni, a kormányzati oldal mindig azzal védekezik, hogy azért teszik ezt ilyen koránra, hogy jobban tudják tájékoztatni a vállalkozókat, de ez nyilvánvalóan nem így van.

Azért sincs így, mert mindig olyan költségvetéseket adnak elő, amely áttekinthetetlen, nem számonkérhető, és nem konkrétak azok a célok, amelyeket ott megfogalmaznak, tehát sokkal inkább lehet azt mondani, hogy azért történik ez így, hogy ne is lehessen áttekinteni, és ne is lehessen számonkérni, hiszen ugye, még nincsenek meg azok a tárgyadatok, amelyek alá tudnák ezt az egész költségvetést támasztani.

Most is az látható, hogy nagy mozgásteret hagyott a kormány számára ez a költségvetés, tehát szabadon fog tudni majd lavírozni itt a különböző költségkeretek között, és természetesen most is igaz az, hogy nem veszik figyelembe az ellenzék véleményét, az ellenzéki szakértők véleményét és azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az ellenzék fogalmaz meg.

Hivatalosan úgy fut ez a költségvetés, hogy az újraindítás költségvetése. Nos, nekem már a címmel is bajom van, mert ez nagyon rossz cím, és a mögötte lévő tartalom, azt gondolom, hogy az is nagyon rossz. Hiszen valójában egy válság utáni időszakban nem arra lenne szükség, hogy a kormány ugyanott folytassa, ahol a korábbiakban abbahagyta, csak még sokkal erőteljesebben, hanem sokkal inkább az, hogy fölhasználni ezt a válság adta időszakot arra, hogy lehessen váltani, lehessen változtatni, tehát lehessen egy jelentős szerkezetátalakítást, egy szerkezetváltást végrehajtani, és végre a negyedik ipari forradalom vívmányait elkezdeni bevezetni.

Nyilvánvalóan az Orbán-kormány ezt azonban nem fogja tudni megtenni, hiszen foglya annak a hatalmi rendszernek, amelyet ő épített ki, tehát neki muszáj továbbra is azokra a szektorokra koncentrálni, amelyekben az ő embereik vannak, az építőiparra, a turizmus és vendéglátásra, tehát szó sem lehet ebből az aspektusból tekintve arról, hogy itt valóban egy jelentős szerkezetváltás lenne. Természetesen persze, verbálisan biztosan van ilyen keret, de ezt a keretet, ahogy a korábbiakban is, nem arra használják, amire kellene.

Aztán az is jól látható, hogy igen jelentős mértékű az eladósodás, nagy az államháztartási hiány, az adósságállomány szintén nagyon magas. Mindez megbocsátható lenne akkor, ha valóban egy radikális szerkezetátalakulás menne végbe a gazdaságban, azonban nem ez van, hanem tulajdonképpen az van, hogy a NER-vállalkozókat továbbra is helyzetbe hozzák, azokat tömik most ki többletpénzekkel, tehát mindez a nagy áldozat tulajdonképpen valójában semmiért történik.

A makropályával kapcsolatosan néhány szót szeretnék mondani. A 2021-es 4,3 százalékos GDP-növekedés  ennyi van benne a tervben  után ’22-ben 5,2 százalékot irányoz elő ez a költségvetési tervezet, amely lehet reális is, és elképzelhető az is, hogy teljesül, de mindenképpen azt kell itt hangsúlyozni, hogy ez egy extenzív, továbbra is egy extenzív gazdasági növekedés; mert ha megnézzük a mögötte lévő számokat, akkor az látszik, hogy ez azzal számol, hogy egy jelentős, igen magas beruházási rátával valósul meg és ugyanúgy többletmunka bevonásával. Az elmúlt időszakban, az elmúlt tíz évben is ez a magas gazdasági növekedés tulajdonképpen egy extenzív gazdasági növekedés volt, amely mögött nem volt jelentős termelékenységnövekedés. Ha valaki megnézi, 2010 és ’19 között a termelékenység alig növekedett 10 százalékkal, és most ebben a tervben azt lehet olvasni, hogy a termelékenység az idei esztendőben 4,2, jövőre pedig 4,1 százalékkal növekszik. Vajon mire alapozzák ezt? Vajon mi lesz a valódi mozgatója ennek a gazdaságnak, ha továbbra is ugyanazokat a szektorokat támogatják, amely szektorok csak egy extenzív fejlődésre képesek?

Az infláció tekintetében, már többen elmondták itt előttem, ez a 3 százalékos érték egy nagyon heroikus feltételezés, és nyilvánvalóan nem fog teljesülni. Ha esetleg talán a Fideszt majd kisegíti a Központi Statisztikai Hivatal, és erre most már lehet látni jeleket, hiszen menet közben, év közben a maginflációt megváltoztatták, a maginfláció-számítást. Ezt nem szokták statisztikusok év közben megváltoztatni. Nyilvánvalóan próbálnak előkészülni erre, de ez egy régi trükk a kormányzati oldalon, hogy alacsonyan tervezik az inflációt, aztán az inflációt utána fölpörgetik, és egy inflációs adót tudnak így realizálni.

Nyilvánvalóan egyébként az, hogy a gazdaságban magasabb lesz az infláció, abból is következik, hogy a tervben benne van egy 5,2 százalékos gazdasági növekedés. Nem véletlen az, hogy a Költségvetési Tanács is fölhívta a figyelmet erőteljesen és többször is, hogy nagy a veszélye annak, hogy egy túlfűtött gazdaság lesz itt, már most is nagyjából kezd kialakulni, és lesz a jövő esztendőben is. Egy túlfűtött gazdaságban egyértelmű egyébként, hogy az infláció egyre magasabb és magasabb lesz, akkor is egyébként, ha valamilyen trükkökkel próbálják ezt mérsékelni, vagy próbálják ezt valamilyen módon kivédeni.

Ha a jövő esztendőben valóban egy fenntartható növekedési pályára lép a magyar gazdaság, ahogy ezt a költségvetési terv ígéri, és ahogy ezt pénzügyminiszter úr is elmondta, akkor nehezen érthető az, hogy miért terveznek 5,9 százalékos hiányt. Tehát ha a gazdaság valóban egyensúlyi pályán van már, és a mostani 4,3 százalékos GDP-növekedés után 5,2 lesz, akkor mi indokolja azt, hogy nem tartjuk be  akkor is, ha egyébként akár kötelező, akár nem, ezt még nem tudhatjuk pontosan  a 3 százalékos maastrichti kritériumot?

Nyilvánvalóan az egyik oka az, hogy további költekezéseket szeretnének csinálni, nyilván egy választási költségvetés van, amikor többletpénzeket osztanak ki, és készülnek arra a lehetőségre is, hogy ’22 után nem tudják folytatni, és ebből következően olyan helyzetet előállítani, amelyik korlátozottá és egyre nehezebbé teszi az ellenzék fellépését, illetve korlátozza annak a mozgásterét.

Az adósság/GDP hányados kapcsán a terv az, hogy 79,3 százalék lesz, és azt mondja az előterjesztő, hogy ezzel minden teljesül, aminek teljesülnie kell, hiszen az adósság/GDP így egy csökkenő pályán van, hiszen a 80,4-ről 79,9-re fog az idén lecsökkenni, és jövőre pedig 79,3 százalékra. Ha valaki egy kicsit is járatos a makroszámokban, az pontosan tudja, hogy ezek az értékek bőven a hibahatáron belül vannak.

(12.50)

Tehát olyan kismértékű csökkenés van ebben az egész dologban, ami szerintem nem vehető komolyan, hogy valóban egy markánsan csökkenő adósságpályán lenne az ország, egyáltalán nincs egy ilyen pályán, és ez azért eléggé nyugtalanító. Nem véletlen, hogy a Költségvetési bizottság és a Költségvetési Tanács ezt is igen erőteljesen hangsúlyozta, és én sem tehetek mást, én is csak próbálom ezt megerősíteni.

Az euró/forint árfolyam az idei 360,9 forintról a jövő esztendőre majd 361 forint lesz, legalábbis ezzel számol az előterjesztés. Ha valaki egy kicsit is járatos a magyar gazdaság ügyeiben, akkor pontosan tudja, hogy az orbáni gazdaságnak egy fontos eleme, az egyensúlyteremtés egyik eszköze az euró/forint árfolyam, tehát a forint állandó gyengítése és leértékelése, hiszen ezen a réven próbálja kipótolni a versenyképességi hiányt, és próbálja megakadályozni azt, hogy a külkereskedelmi hiány ne emelkedjen fel. Nyilvánvalóan csak azért írták be ezt a 361 forintot, mert ezzel kijött az, hogy az adósság/GDP hányados akkor nem fog növekedni, mert nyilvánvalóan a külső adósságot akkor így egy kedvezőbb árfolyamon tudják majd elszámolni.

Összességében tehát azt lehet elmondani, hogy a kormányzat tovább folytatja azt az extenzív gazdasági növekedést, amit az eddigiekben megkezdett. Vagyis, hogy egy képpel éljek, az ország autója megy egy zsákutcába, hiszen ennek nincs kijárata, ez nem vezet egy valóban hosszú távon fenntartható és felzárkózó gazdaság felé, és menet közben most még gázt is adnak, és örülnek annak, hogy milyen jól megy az autó, de egyre távolabb kerülünk attól a céltól, amely célt valójában el kellene érnünk.

Tehát én azt gondolom, hogy ezt a költségvetést jó szívvel semmiképpen sem lehet támogatni, és abban bízunk, hogy a következő költségvetést már nem önök fogják majd előterjeszteni, és abban majd minőségi elemek lesznek, egy valóban felzárkózó gazdaságpolitika fog majd napvilágot látni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)