Felszólalás adatai

Nos, ebben talán egyetérthetünk, hogy ez a kétoldalú megközelítés minden költségvetési vitában előfordul, de abban is egyetérthetünk, még talán ellenzéki oldalról is, hogy egy súlyosan eladósodott országnak a költségvetését tartjuk a kezünkben. Ezt talán a szocialista képviselőtársaim tudják a leginkább értékelni, hiszen az ő kormányzásuk következtében alakult ki mindez a helyzet.

(12.40)

Ezzel együtt halvány reménysugarat érzek arra, hogy legalább egy erényét el tudom fogadtatni ennek a költségvetésnek az ellenzéki oldallal is, amely a fejlesztéspolitikai vonatkozásokat jelenti, hiszen ha megtekintjük azt a mellékletét, amely a következő időszak fejlesztési elképzeléseit tartalmazza, akkor merőben más hangulat uralhatja a vitát, és másfajta számadatok is kerülhetnek a felszínre.

Az európai uniós fejlesztéspolitikai források felhasználása révén - az eladósodott ország költségvetéséhez méltó módon - óriási erőfeszítéseket tesz a kormány annak érdekében, hogy lehívja az európai uniós forrásokat, megteremtett értékeinket védje, és ha lehet, akkor fejlesztési elvek és mechanizmusok mentén újabb értékeket hozzon létre, amelyek az itt felvetett társadalmi problémákra valamilyen választ tudnak adni.

De mielőtt ehhez hozzálátnék, engedjék meg, hogy egy nagyon fontos körülményre hívjam fel a figyelmet: egyrészt az 1400 milliárd forintos európai uniós forrás lehívásához 15 százalékos nemzeti önerőre van szükség, és ezt a költségvetés tartalmazza. De nagyon fontos körülmény: egy válsághelyzetben, egy eladósodott ország költségvetése esetében, ahol valóban szükség van a pénzügyi bizalom megszerzésére és megtartására, ott nagy erőfeszítéseket jelent ekkora nagyságrendben százmilliárdokat fejlesztésre elkülöníteni.

De miért vagyunk ilyen szorult helyzetben, és miért fontos kiemelnünk az európai uniós források felhasználását és annak jelentőségét? Egyetlenegy okból: 2004-es csatlakozásunk után a szocialista kormányok költségvetési politikája egy az egyben kiirtotta a hazai előirányzatokat a fejlesztéspolitikából, megszüntette mindazokat a hazai forrásokat, azokat a költségvetési forrásokat, amelyekben az ország fejlesztési szempontból még minimálisan is, de saját lábára állhatott volna. Így nem maradt más hátra, mint hogy az európai uniós forrásokra kell alapozzuk teljes egészében a fejlesztéspolitikánkat, így az európai uniós források lehívhatóságán múlik az a körülmény, hogy az ország gyarapodni tud-e, értékeket tud-e felhalmozni vagy sem. Még azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt időszakban a hétéves perspektíva által biztosított költségvetési keret jelentős részét az előző nyolc év kormányzatai elköltötték, több ezer milliárd forintot, és ennek következtében jutottunk ide, ilyen mély gazdasági helyzetbe és ilyen súlyos eladósodottsági körülmények közé.

Azonban nézzük a számokat, a konkrét számokat, amelyek talán választ adnak az ellenzéki képviselők által felvetett súlyos problémákra. Morvai Krisztinának szeretném mondani, ha itt lenne, vagy Bertha Szilviának, hogy a gazdaságfejlesztési előirányzat, amely kis- és középvállalkozások fejlesztésére, technológiafejlesztésre, vállalati hitelezésre, turisztikai fejlesztésekre vonatkozik, 230 milliárd forintos előirányzatot tartalmaz. Ez több mint 10 százalékkal több, mint a 2010-es. Ilyen summás összeg mellett kijelenteni azt, hogy munkahelyet nem teremtünk, kijelenteni azt, hogy a foglalkoztatáspolitikában elfogadhatatlanok a helyzetek és a körülmények, kijelenteni azt, hogy semmiféle változás nem állt be az elmúlt időszakhoz képest, úgy gondolom, hogy nemcsak politikailag felelőtlen, talán egy kicsit elhamarkodott döntés is, és komolytalanná teszi azt a politikai szereplőt is, aki ezt a véleményt így meg tudja fogalmazni.

Innovációra, ami szintén a gazdaságot fejleszti, plusz 60 milliárd forint van, közlekedésre 400 milliárd forint. És figyelembe véve azt, hogy valóban a válság körülményeinek okán, a súlyos eladósodottság, a lakossági és költségvetési eladósodottság okán valóban vannak lecsúszott társadalmi rétegek, így tudomásul kell vegyük azt, hogy ezen társadalmi rétegek felzárkóztatására többletforrásokat kell költeni. Több mint 20 százalékkal bővül a társadalmi felzárkóztatásra vonatkozó felhasznált európai uniós fejlesztési források aránya, így konkrét felzárkóztatási intézkedésekre 37 milliárddal, foglalkoztatáspolitikára pedig 57 milliárd forinttal jut majd több; hozzáteszem, az előző kormányok által elfogadtatott fejlesztéspolitikai intézkedési rendszer, a nemzeti fejlesztési terv és a források felhasználására vonatkozó szabályok mentén, tehát nem új szabályok, hanem az előző időszak által elfogadtatott szabályok mentén.

Annak a kedves képviselőtársamnak, Gyenes képviselőtársamnak szeretném csak jelezni, aki itt költségvetésbe iktatott népirtásról beszél, amin úgy gondolom, legfőképp bosszankodni lehet, de ha elővesszük a humorérzékünket, akkor megmosolyogni is lehet ezt a történet: 123 milliárd forinttal jut több az egészségügyi rendszerek fejlesztésére, többek között az általa is említett háziorvosi rendszer fejlesztésére vagy szűrőprogramok fejlesztésére. 107 milliárdot költünk az oktatási infrastruktúra fejlesztésére, és ahogy Nagy Andor képviselőtársam jelezte, több mint 258 milliárd forinttal jut több környezetvédelemre, árvízvédelemre és az országot sújtó egyéb környezeti terheléseknek, illetve katasztrófáknak az enyhítésére.

Hozzászólásom első fele erről szólt volna, a második felében engedjék meg, hogy még egy körülményre hívjam fel az államtitkár úr figyelmét, illetve a kormány figyelmét. A 2012. év nemcsak abból a szempontból fontos, hogy ezt a költségvetést végre kell hajtani, hanem az európai uniós források megszerzésének lehetősége vonatkozásában is fontos, hiszen 2012 második felében dől az el, hogy az Európai Unió fejlesztési céljaira mennyi pénz áll rendelkezésre 2014 és 2020 között. Ebben a helyzetben kell pozicionálnia magát Magyarországnak, és azt kell hogy mondjuk, hogy nem vagyunk jó állapotban. Magyarország a kohéziós és az agrárpolitika egyik fő kedvezményezettje, viszont a jelenlegi számadatok ismeretében, ha ez így végigmenne az európai döntéshozatali fórumokon, akkor nem járnák jól, sőt rosszul járnánk, elfogadhatatlan módon csökkenne az ország számára rendelkezésre álló források mértéke.

Egyértelmű a képlet: a befizető országok szeretnének minél több pénzt visszakapni saját területük fejlesztésére, míg a felzárkózó országok, így Magyarország is és annak elmaradott régiói, az úgynevezett felzárkózó régiók pedig egyre kevesebb forráshoz jutnának hozzá. Ez elfogadhatatlan, mint azok a szabályok is, amelyek ezt a mechanizmust erősítik meg, és amelyek a gazdagabb országok felé terelik a szegényebb országok régióból az európai uniós forrásokat. Azt gondolom, megállapodhatunk abban, hogy amikor mi az európai uniós csatlakozás mellett döntöttünk, és amikor az előcsatlakozási folyamatok kapcsán erőfeszítéseket tettünk azért, hogy megfeleljünk az Unió csatlakozási követelményeinek, nem ilyen európai uniós költségvetésre számítottunk; arra nem számítottunk, hogy megpróbálkozik majd a döntéshozatal egykor az alapvető szolidaritási szabályokat kiiktatni, és igazságtalan működési mechanizmust léptetni életbe.

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajos
Móring József Attilát váltja fel.)

Azt is el kell mondjuk, és üzennünk kell Magyarország részéről egy határozott kormányzati kiállással, hogy a kohéziós és agrárforrások nem segélyek, mi ezért megdolgoztunk: megnyitottuk a piacainkat, és igen komoly terheket vállal a gazdaságunk és a lakosságunk is annak érdekében, hogy az európai uniós szabályokat megtartva az egységes piac szereplőivé váljunk. Tehát ez nem segély, nekünk ezek a források járnak, ahhoz viszont, hogy ezek ide is jussanak, a kormányzatnak nagyon komoly lépéseket kell tennie, nagyon-nagyon komolyan kell átgondolnia a következő hétéves európai uniós költségvetés vitájában a pozícióját, nagyon határozott érdekképviseletre van szükség, és nagyon határozott szövetségpolitikát kell hogy folytasson. És mindazokat a mechanizmusokat, amelyek az ország érdekérvényesítése, különösen a kohéziós és az agrárpolitika mentén megtehetők, azokat a feladatokat fel kell vállalnunk, még akkor is, ha ez az előbbi időszakhoz képest jóval határozottabb és markánsabb kormányzati kiállást, és markánsabb nemzeti érdekérvényesítést igényel, mint amit eddig tapasztalhattunk.

Kérem a kormány képviselőjét, hogy továbbítsa ezen képviselői igényt, hiszen a 2014-2020-as időszak európai uniós fejlesztéspolitikája döntően befolyásolni fogja ennek az országnak a jövőjét és jövőképét is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)