Felszólalás adatai

Tehát az elég jól látható volt, hogy hol vannak éles különbségek a Magyar Szocialista Párt véleménye és a mi véleményünk között. Ennek ellenére én továbbra is azt a támogatást véltem felfedezni Nyakó képviselőtársam felszólalásában, ami az emberi jogi bizottságban a törvény támogatásához vezetett. Ugyan már kevésbé volt egyértelmű, mint ott, amikor szavazni kellett, de én azt is egy eredménynek tartom, hogy ha az MSZP-frakcióból lesznek olyanok, akik ezt a törvényt végül támogatni tudják.

Ugyanakkor miután sokan reagáltak Ipkovich képviselőtársam felszólalására, hosszan én ezt nem teszem, de mégis úgy gondolom, hogy az országra a nehéz gazdasági helyzet ellenére a legnagyobb veszélyt az erkölcsi nihilizmus jelenti. Azt mondani, hogy emberiesség elleni bűntettekkel ne foglalkozzunk, mert magas a benzinár, úgy gondolom, ez a demagógiának olyan foka, ami fölöslegessé teszi a vitát. Lehet, hogy nem szó szerint így hangzott el, de a kettőt egymással összefüggésbe hozni a demagógiának olyan foka, ami az értelmes vitát teszi fölöslegessé. Az a baj, hogy ezzel a javaslattal nem tudok mit kezdeni.

Én úgy gondolom egyébként, hogy Magyarországon a gazdasági nehézségeket megélő polgárok közül nem nagyon van olyan, aki zárójelbe teszi ezeket a nehézségeket azért, mert most az emberiesség elleni bűntettekről az Országgyűlés tárgyal. Tehát az a fajta felvezetés, ami hosszabb ideje minden egyes MSZP-s megszólalást nem gazdasági tárgyú törvénytervezeteknél követ, hogy az valamiféle figyelemelterelés, én nem hiszem, hogy politikailag igaz lenne, és akár csak az emberek számára egy elfogadható és igaz érvelést jelentene.

Ami a korábbi, a legsúlyosabb kommunista bűnök megbüntetésére vonatkozó büntetőjogi törekvéseket illeti, ott valóban egyetértek azzal, hogy ezek közül a legfontosabb a Zétényi-Takács-törvény volt. Ez egyébként szintén nem egy túlzott megtorlást eredményezett volna, hanem azt mondta volna ki, hogy a legsúlyosabb cselekményeknél, hazaárulás, emberölés, illetve halált okozó testi sértés esetén - utóbbi csak azért került ebbe a körbe, hogy ha valakit az Andrássy út 60-ban halálra vertek, akkor az ölési szándékot ne kelljen külön bizonygatni ahhoz, hogy az elévülés ténye megállapítható legyen, illetve az elévülés ténye ne merülhessen föl -, tehát ennél a három tényállásnál tette volna lehetővé a Zétényi-Takács-törvény azt, hogy az elévülés nyugvását állapítsa meg a törvényhozó. Tehát ezeknek a cselekményeknek az elévülése csak 1990. május 2-ával, az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésével indult volna meg.

Ehhez hasonló, sőt ennél egyébként még valamivel keményebb megoldást a német alkotmánybíróság a német alaptörvénnyel összhangban állónak ítélt. A magyar Alkotmánybíróság, amelynek a tevékenységéről én egyébként jó véleménnyel vagyok összességében, de mégis úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb erkölcsi adósságát halmozta fel az Alkotmánybíróság akkor, amikor ezt a rossz és téves döntést meghozta. Nem tudom, hogy mi vezetett ehhez a döntéshez, illetve valóban az az érvelés vezetett-e ehhez a döntéshez, amely a jogbiztonságot az igazságosság elé helyezte.

Ugyanakkor ennél a törvényjavaslatnál nem kell aggódni emiatt, hiszen itt valóban semmi másról nincs szó, mint Magyarország a nemzetközi jogi kötelezettségének eleget tesz akkor, amikor a nürnbergi katonai törvényszék alkotmányában szereplő bűncselekmények törvényi tényállását a belső jog részévé teszi, és mivel e tekintetben az elévülés lehetőségét '68-ban a New York-i egyezmény kizárta, amelyhez Magyarország csatlakozott, itt alkotmányossági kérdés nem merül föl. Éppen azért nem merül egyébként föl, mert mások által megfogalmazott jobbikos kritikák ellenére nem nyúlunk hozzá az eredeti szöveghez, a hivatalos fordítást, illetve az angol szöveget tettük a törvény részévé.

Van olyan módosító javaslat, ami arra irányul, hogy még ez se kellene, csak utaljunk rá. Én minden javaslatot szakmailag szívesen megfontolok, illetve az ehhez szükséges szakmai segítséget természetesen igénybe vesszük, de a törvényjavaslat alkotmányossága éppen ezért nem merülhet föl, mert az Alkotmánybíróságnak volt egy '93-as döntése is, illetve az 1993. évi XC. törvényről is hozott az Alkotmánybíróság egy döntést, ami éppen azt mondta ki, hogy ilyen formában, akár külön jogszabályban a törvénybe iktatása a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásnak a büntetőjog területén nem ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába.

Ezért aztán, hogy ha a Fidesz-honlapon ezzel a címmel szerepelt cikk, hogy elévülhetetlenné válhatnak az emberiesség elleni bűncselekmények, akkor ezt nagyon sajnáljuk, nyilván nem erről van szó. Természetesen előfordul, hogy a sajtó olyan címet ad, ami nem írja le pontosan a valóságot, de a lényeg az, hogy reményeink szerint büntethetővé válnak az emberiesség elleni bűncselekmények. Innentől kezdve kár azon filozofálni, hogy mi volt eddig a belső jog része és mi válik majd most azzá, mert mi jogalkotóként nem tehetünk mást, csak a jogalkalmazónak ezt a lehetőséget megnyithatjuk.

Végül, hogy ki fordulhat egyébként Alkotmánybírósághoz, muszáj egy megjegyzést tennem, mert ez tipikus esete annak, hogy mindaz, aki ellen ezen tényállás alapján esetlegesen büntetőeljárás indul, mind kivétel nélkül Alkotmánybírósághoz fordulhat. Hiszen az alkotmányjogi panasz éppen azt a lehetőséget teremti meg - ha úgy tetszik, Biszku Béla is Alkotmánybírósághoz fordulhat -, hogy mindaz, aki személyében tart alkotmányellenesnek valamilyen rendelkezést, rá vonatkozó, vele szemben bíróság előtt alkalmazott rendelkezést, az a jogerős ítélettel szemben is Alkotmánybírósághoz forduljon, nem csupán egyébként a törvény alkotmányosságát megkérdőjelezendő, hanem akár még a jogalkalmazás alkotmányosságát is. Ez az, amire eddig még egyáltalán nem volt lehetőség.

Itt a Biszku-eljárással kapcsolatos plágiumgyanú ügyében szeretném jelezni, hogy egy remek gondolatnak tartom azt, hogy Biszku Bélát nem amiatt kell elítélni, ami a véleménye arról, amit korábban tett, de azért annyira nem tartom remek gondolatnak, hogy másnak ez ne juthatna eszébe. Tehát szorgalmasan figyelem a magyar politikai élet fontosabb eseményeit, akár még ebben a Jobbik-sajtótájékoztatók is beletartoznak, de nem emlékszem erre a nyilatkozatra. Az Al Capone-s rész pedig a szombati Magyar Nemzetben nem tudom, megjelent-e, de a velem egyeztetett nyilatkozatnak nem volt része, én ilyet nem mondtam, és egyébként nem is értek egyet azzal - az egész tényállás alkotmányosságáról szívesen folytatnék vitát, de lehet, hogy a saját frakciómban is kisebbségben maradnék -, hogy vajon a véleménynyilvánítási szabadságot ilyen mértékben korlátozó rendelkezés büntetése helyes-e vagy sem. De éppen ezért nem is értek egyet azzal, hogy valakit emiatt kell felelősségre vonni.

Arra a felvetésre, hogy megszavaztam-e vagy sem, itt négy darab tényállás volt, amiből, ha jól tudom, hármat a Jobbik is támogatott, és lehet, hogy talán a törvényjavaslat egészét a Jobbik is megszavazta, de lehet, hogy csak tartózkodtak. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Nem szavaztuk meg.) Tartózkodtak. Köszönöm a segítséget. A másik három tényállás miatt egyértelműen megszavaztam, de most ezt nyugodtan jegyzőkönyvbe is rögzíthetik, sőt rögzítették is, hogy én olyan formában a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása ellen vagyok, amit ezek a tényállások tartalmaznak. Egyébként éppen ilyen vicces helyzetek állhatnak elő, hogy valaki, aki a lehető legsúlyosabb bűncselekményeket elkövette, az erről való véleménye miatt kell hogy bíróság elé álljon.

Végül azért ne tegyünk úgy, mintha nem lenne egy olyan nemzetközi környezet, ahol hasonló tényállások alapján folytak büntetőeljárások. Tudjuk, hogy ma is Lengyelországban folyamatban vannak korábbi kommunista vezetőkkel szemben büntetőeljárások. Csehországban 2008-ban a koncepciós büntetőperben ügyészként eljáróval szemben született jogerős ítélet.

(23.30)

Tehát egyáltalán nem furcsa az, hogy most kerül ez az ügy terítékre. Természetesen - én ezt az expozémban is világossá tettem - az lett volna a szerencsés, ha ezek az ügyek a rendszerváltozás után rendezhetők. Viszont e tekintetben Európa sem volt túl gyors, mert akár a prágai egyezményt, akár az Európai Parlamentnek végre a nemzetiszocialista és a kommunista bűntetteket egyenlő súllyal és egyenlő formában elítélő határozatát nézzük, ezek mind az elmúlt évek termékei. Lehet, hogy itt is szép lassan megindul egy tisztulási folyamat. Ennek része az, hogy a volt kommunista államok a saját belső jogukba átültették ezeket a szabályokat, vagy több helyen közvetlenül a nemzetközi jog alapján alkalmazták.

Mindezekre tekintettel mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy azokat a javaslatokat, amelyek módosító indítványként érkeznek, meg fogjuk fontolni. Nyilvánvaló, hogy a visszamenőleges hatály tilalmát csak a nemzetközi jogi kötelezettségvállalás alapján történő büntető igazságszolgáltatás nem sérti. Ebbe a körbe a genfi egyezmény tartozhat még, s az én ismereteim más nem. Ezek körülbelül meghatározzák azokat a kereteket, amelyeken belül a módosító javaslatok támogathatók. Ugyanakkor minden olyan ötletet várunk, amely a végrehajtást elősegíti.

Még egyszer hangsúlyozom, a mi lehetőségünk annyi, hogy megnyitjuk a lehetőségét annak, hogy a legeslegsúlyosabb esetekben a büntető igazságszolgáltatás eljárhasson. Ezen túl nekünk egyedi esetekben azt meghatározni, hogy a tényállás pontosan milyen cselekményre terjed ki és milyen cselekményre nem terjeszthető már ki, nem helyes, éppen azért, mert átvennénk egy olyan feladatot, ami alkotmányosan nem bennünket illet, hiszen ez az ügyészség, illetve a bíróság feladata lesz. Természetesen arra törekszünk, hogy ezek a tényállások minél teljesebbek legyenek.

Azt hiszem, hogy összességében mindenre reagáltam, úgyhogy köszönöm szépen a vitában való részvételt. Talán még egy pont: a Fidesz lassan két és fél évtizedes múltját sokféleképpen lehet értékelni, de azzal kapcsolatosan alapos vádat megfogalmazni aligha lehet, hogy a Fidesz ne állt volna mindig a kommunizmussal szemben. Ez a Fidesz alakulásától kezdve mindig is így volt.

Köszönöm szépen.