Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Thomas Jefferson állapította meg a XVIII. század végén, hogy nem lehet a nép addig szabad, amíg félnie kell saját kormányától. A kommunista hatalom épp ennek az ellenkezőjét próbálta bebizonyítani minden olyan ország népének, amely megengedte, hogy a bolsevik ragály megtelepedjen és elhatalmasodjon rajta. A XX. század ötvenes éveinek derekán, a Sztálin-korszak végén a szocialista országok közül egyedül a magyar nemzet volt elég erős ahhoz, hogy felkeljen a marxizmus-leninizmus hazugságai, a padlásukkal együtt a magántulajdont is lesöprő kollektivizálás, a nyolc osztályt sem végzett párttitkárok parttalan uralma ellen. Egyedül mi, magyarok próbáltuk meg lerázni magunkról a félelem rendszerét és kíséreltük meg kivívni szabadságunkat.

Csakhogy mi lett a magyar nép áldozatos kiállásának jutalma, mint oly sokszor a történelemben? Árulás. Árulás a saját vezetői részéről és árulás a nemzetet forradalomba hajszoló nyugati világ részéről, majd pedig árulás a magukat a forradalom örököseinek tartó rendszerváltó erők részéről. Ez az az eredendő bűn, amelyet a magyar közélet máig nem tudott levetkőzni.

A rendszerváltó ellenzék élén a mára fideszessé lett lakitelki MDF-esekkel, kereszténydemokratákkal, kisgazdákkal, liberálisokkal szintúgy elárulta a magyar nép szabadságvágyát, amikor az úgynevezett rendszerváltás hajnalán megalkudott a gyilkosokkal, és hagyta zsíros cégvezetői pozícióba menekülni a hajdani hóhérokat és azok leszármazottait.

Így lehetett aztán Apró Antal lányából a Malév igazgatósági tagja, így lehettek egykori szt-tisztekből állami vezetők, és így lehetett Apró Piroska vejéből a saját jogán is bugyuta, kommunista Gyurcsány Ferencből az újkori demokrácia szégyenére demokratikusan megválasztott miniszterelnök. A rendszerváltó értelmiség teljes csődje és alkalmatlansága testesül meg ebben, amelynek már-már szimbolikus mélypontjaként 2006-ban megérdemelt megaláztatásul vágta Gyurcsány Ferenc Orbán Viktor arcába a narancsos buktát.

Hogyan lehet az, hogy az elmúlt hatvan évért, az 1956-os forradalom leveréséért, majd az azt követő megtorlásokért, az elcsalt rendszerváltásért soha egyetlen felelőst nem sikerült bíróság elé állítani és felelősségre vonni? Hogyan lehet az, hogy máig egykori pártszolgálatosok magukat európai értelemben vett politikusnak maszkírozva oktassanak ki minket demokráciából? Hogyan lehet az, hogy ezek a milliók vérén és verítékén megtollasodott kommunisták oszthatják az észt a jobboldalnak arról, hogyan kell egy piacgazdaságot felépíteni? Úgy, kedves képviselőtársaim, hogy önök és vezetőik mindezt árulásukkal lehetővé tették. Lehet most ezen felháborodni, de a tények azok tények, tisztelt uraim és hölgyeim.

Ki volt az, kérdezem én, aki Nagy Imre mártír miniszterelnök újratemetésének alkalmából még a szovjet csapatok kivonását követelte, majd ezt követően a szovjetek magyarországi csatlósai közül választott magának tanácsadót, külügyminisztert? Tudják-e önök, hogy melyik párt volt az, amely összefogva a bolsevikok utódaival leszavazta a kommunisták kizárását a közéletből? Megmondom én önöknek: a Fidesz. Apáti István képviselő úr szavaival élve mi tudjuk, hogy önök sok kérdésben velünk értenek egyet, csak a vezetőjüktől való félelemből vagy egzisztenciális okokból sohasem mertek és a jövőben sem mernek velünk együtt szavazni.

Ez a félelem azonban nem menti fel önöket az alól, hogy tevékeny részt vállaltak és vállalnak a rendszerváltás elcsalásában mind politikai, mind gazdasági értelemben. Az önök kétes érdeme az, hogy a '89-es változások hullámait meglovagló egykori kommunisták pufajkásokat, ávós csemetéket és Alföldi Róberteket ültettek a közigazgatás és kultúra magas pozícióiba. Az önök kétes érdeme az, hogy a mellettem helyet foglaló frakció egyre fogyatkozó tagjai még mindig nem a börtönfolyosón köszönnek egymásnak jó reggelt. Az önök kétes érdeme az is, hogy az 1956-os forradalom fegyvertelen tüntetőire tűzparancsot adó katonai parancsnokokat és azok feletteseit máig nem ítélték el.

Hölgyeim és Uraim! Az önök kétes érdeme, hogy az '56-os forradalom utáni megtorlást levezénylő Biszku Bélák kamerába vigyorogva tagadhatják a kommunizmus bűneit, és sem ezért, sem korábbi bűneikért semmilyen retorzióban nem részesülnek. Milyen erkölcsi mélyponton van ez az ország, hogy eltűri ezt a gyalázatot? Mire vártak önök eddig? Miért csak most adják be ezt a törvényt? Miért nem lehetett évekkel ezelőtt, amikor már lehetőségük lett volna rá, megváltoztatni a büntető törvénykönyvet, ahogy teszik egyébként most? Miért nem lehetett már egy évvel ezelőtt, amikor lehetőségünk lett volna rá, korábbi kommunista vezetőket kizárni a közéletből? Hogyan tarthatta meg Biszku Béla kirívóan magas nyugdíját a mai napig?

Répássy Róbert azt mondta tavaly egy bizottsági vitában, hogy ezek a kérdések aktualitásukat vesztették. Kérdezem, mi változott meg hirtelen, mitől nyertek ezek az ügyek újból aktualitást. (Dr. Répássy Róbert: Ne hazudj!) Ez így történt. Netán feltámadott Grósz Károly szelleme és a Fidesz betiltásával fenyeget? Vajon mit szólt volna Pongrátz Gergely, a Corvin közi hős, ha látta volna, hogy önök a kommunisták elszámoltatásának témájában összeálltak az utódpárttal, az MSZP-vel? (Dr. Répássy Róbert: Ne hazudj! Ne hazudj! Ne hazudj!) A semminél is kevesebb, amit most benyújtottak. Benyújtottak egy alkalmatlan törvényjavaslatot. Csak néhány példát hadd mondjak!

(21.40)

A törvény a zavaros megfogalmazása miatt kizárja a visszaható hatályt, ezért, amennyiben ezt a törvényt fogadjuk el, úgy továbbra sem lesznek büntethetőek a kommunista bűnösök.

Már az is felmerült bennem, hogy az önök jogászai nem is értik, hogy miről van szó, és hogy mit írtak le. Olyan büntetési tételeket akarnak alkalmazni, amelyek '56-ban ugyan léteztek, de a mai büntetőjogban már nincsenek. Amennyiben képtelenek egy törvényjavaslat rendes megszövegezésére, akkor felajánljuk a Jobbik kodifikációs csoportjának segítségét. Vegyék figyelembe a benyújtott módosító javaslatainkat, és akkor elfogadhatunk egy alkalmazható jogszabályt. Én arra kérem önöket, hogy vegyék esetleg figyelembe ezt a tényt is.

Ráadásul önök a gyávaságukban addig vártak, amíg mind a még élő gyilkosok, mind áldozataik száma minimálisra fogyatkozott. Mitől féltek eddig? Attól, hogy kilép a Fidesz exkommunista platformja, és ezzel nem lesz meg a többség? Hiányzott volna a korábbi ÁVH-vezérek szakmai kompetenciája? Mitől féltek eddig, kérdezem önöket. A mostani javaslat azoknak már rég nem nyújt vigaszt, akik úgy távoztak el közülünk, hogy végigszenvedvén családtagjaik elvesztését, majd a börtönévek megaláztatásait, még az önök elmúlt 20 éves tehetetlen vergődését is végig kellett nézniük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Addig nem lesz itt igazi elszámoltatás, amíg a törvényből csak pár 90 éves vénember szimbolikus megbüntetésére futja. Addig nem, amíg nem merjük kimondani, hogy nem lakhat tovább Gyurcsány Ferenc az apósa által zsidóktól elrekvirált villában, és nem lehet az Apró-klán a nemzeti légitársaságunk örökös intendánsa. A Jobbiknak nem elég a bűnösök börtönbe zárása, mi teljes elszámoltatást akarunk. Igenis, fossza meg a gyilkosokat az Országgyűlés attól a vagyontól, amelyet mások vérének kiontásáért, jutalomból kaptak kenyéradó gazdáiktól. Majd ha Gyurcsány Ferencet kiteszik a szemlőhegyi villából, majd ha Kovács László elvtárs nem zsíros brüsszeli állást kap a szocializmusban eltöltött pártkáderi évekért, majd ha Biszku Bélára is halált kér az ügyész, akkor mondhatjuk, hogy megkezdődött az elszámoltatás.

Tudom és tapasztalom, hogy az önök által uralt médiában most mindent megtesznek azért, hogy ezt a törvényt és a törvény vélhető következményeit a Fidesz egyedüli érdemeként állítsák be, én mégis szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akiknek valóban elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy ez a törvény most a Ház előtt van. Köszönöm Zétényi Zsoltnak, aki már 1991-ben benyújtotta ezen törvény alapját a tisztelt Háznak. Köszönöm jobbikos képviselőtársaimnak, akik évek óta folyamatosan küzdenek a kommunisták elszámoltatása érdekében, akik az elmúlt másfél évben is számos törvényjavaslatot nyújtottak be ebben a témában, de önök ezeket a javaslatokat sorra leszavazták.

Tudják, önök most sokszor a tényeket megmásítva hangoztatják, hogy mennyire fontos önöknek a volt kommunista vezetők, a volt gyilkosok elszámoltatása. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka, aki a Jobbik alakuló ülésén megható beszédében a Jobbiknak adta át '56 szellemiségének a képzeletbeli stafétabotját, onnan föntről látja, hogy nem kellett csalódnia bennünk, mert onnan föntről látja, és tudja, hogy igazából a Jobbik szívósságának és akaratosságának köszönhető, hogy ez a törvény a Ház elé került most.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)