Felszólalás adatai

Az egyik ilyen kérdés a kötőerő problémája volt, amely kérdésekhez Mirkóczki Ádám a Jobbikból, illetőleg Varga László az MSZP-ből szóltak hozzá. Nos, a hozzászólások gyakorlatilag a hároméves időtartammal polemizáltak. Hozzá kell tegyem, hogy nekem egy személyes véleményem van erről a kérdésről. Amikor ennek a szabályozási szükségessége az elmúlt ciklusban felmerült, én arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a római jog, a magánjog ismert világából ismert clausula rebus sic stantibus a helyes megoldás, vagyis egy népszavazás kötőereje addig tart, amíg a népszavazáskori körülmények meg nem változnak. Tudniillik valóban nagyon nehéz időben meghatározni, hogy meddig legyen egy népakarati döntésnek kötőereje, 100 évig, 50 évig, 2 évig, 6 évig, és ezen valóban komoly vita és komoly dilemma folyt. Én magam úgy gondolom, és ez a véleményem nem változott meg, hogy ezt időben nagyon nehéz úgy meghatározni, hogy azt mondjuk, hogy a döntés akkor egy telitalálat.

Viszont volt egy ellenérv, és ezt az ellenérvet nem lehetett súlytalannak tekinteni, ez pedig az volt, hogy ez egy olyan értelmezési szabadságot, ha tetszik, önkényt ad a jogalkalmazónak, illetőleg a kötőerő kérdésében döntésre jogosult szervnek, amely nem kívánatos, nem szerencsés, nem lehet objektíve az önkényes értelmezés lehetőségét kizárva a körülmények megváltozása, azaz a clausula rebus sic stantibus szabályát alkalmazni. Ezt csak azért mondom el, hogy ez egy történeti adaléka annak, hogy ez a 3 éves kötőidő hogyan és mikor keletkezett. Az előző ciklusban vita eredményeként keletkezett, és azt is szeretném elmondani, hogy ez az akkori parlamenti pártok teljes konszenzusával jött létre. Tehát ebben egyetértés alakult ki akkor a pártok között.

A másik kérdés, amit érintenék, a komolytalanság kiszűrésének a problémája, amivel Karácsony Gergely foglalkozott, illetőleg Ivády Gábor képviselő úr is érintette ezt a kérdést. A törvényjavaslatban több elem is próbálja kezelni ezt a problémát, és úgy gondolom, hogy helyes, hogy több irányú eszközt kívánunk alkalmazni a komolytalan népszavazások kiszűrésére.

Most arra a kérdésre valóban nagyon nehéz a válasz, hogy mit jelent a komolytalanság, és ki fogja eldönteni azt, hogy egy kezdeményezés komolytalan vagy sem. Most ha ilyen késői órán némi tréfát megengedhetek magamnak, akkor azt mondom Ivády képviselő úrnak, hogy kérjen találkozót néhány alkotmánybíróval, aki el fogja mondani a személyes tapasztalatait, hogy miféle kezdeményezésekkel találkoztak másodfokon, amit - hogy így mondjam - a közléseik alapján nyomasztó élményként éltek meg ezek az alkotmánybírák.

De ez nem lenne válasz az ön kérdésére. Én azt gondolom, hogy az a megoldás, hogy egy egyoldalú elutasítással szemben van egy korrekciós lehetőség, az a megoldás alkalmas lehet a komolytalanság kiszűrésére és egyben garanciát is tartalmaz.

Én egyébként elmondtam a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként ebben a vitában, hogy nekem rokonszenves lenne - nem a többi megoldás helyett, hanem amellett -, mondjuk, az Országos Választási Iroda vezetője hatásköre helyett az a gondolat, amit a törvényjavaslat indoklása az alternatívák körében számba vesz. Az, hogy az Országos Választási Bizottság elnöke legyen jogosult egyedi döntéssel az általa komolytalannak ítélt kezdeményezéseket elutasítani, ugyanakkor bármelyik OVB-tagnak - abban képviselve vannak a pártok, meg vannak választottak is - joga lenne visszahozni a javaslatot, ha nem ért egyet az elnök döntésével. De egy biztos: ha tényleg nem akarjuk, hogy a népszavazás intézménye komolytalanná váljon vagy lejáratódjon, és ki akarjuk szűrni ezeket a kezdeményezéseket, akkor meg kell tudni oldani azt, hogy hathatós eszközöket biztosítsunk a komolytalanság kiszűrésére, és természetesen garanciákat is biztosítsunk arra nézve, hogy a komolytalanság kiszűrésének eszközével ne lehessen visszaélni.

(20.10)

Én úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat nagyjából megfelelő egyensúlyt teremt, sőt talán érződik a véleményemből, hogy én lehet, hogy erősíteném azokat az eszközöket, amelyek a komolytalanság kiszűrésére szolgálnak, de a garanciák biztosítása mellett.

Végül a harmadik kérdés, amelyről szólni szeretnék, az az érvényességi küszöb kérdése, mert ez váltotta ki a legtöbb vitát. Először is szeretném megköszönni Karácsony Gergely képviselő úrnak, hogy felszólalásában az ő kulturált modorához híven méltatta az én érvelésemet, és akkor most illik, hogy én viszonozzam. A képviselő úrnak az ezzel szemben kifejtett vitaálláspontja is színvonalas és nem súlytalan gondolatokat tartalmazott. A képviselő úr összevetette a parlamenti küszöb szabályait és a népszavazási érvényességi küszöb szabályait. Azt azért engedje meg, minden udvariassági viszonzás mellett, hogy mégis vitába szálljak az érvelésével, vagy legalábbis rámutassak annak egy, ha szabad így mondanom, gyenge pontjára. Nemcsak a képviselő úrnál jelentkezett ez, hanem több hozzászólónál, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, és összevetették a kétféle érvényességi küszöböt.

A probléma az, hogy az időközi választás érvényességi szituációját vetik össze országos népszavazással, ez pedig, úgy gondolom, hogy félrevezető, mert tessék összevetni a tényleges eredményeket nézve az általános országgyűlési választásokon való részvételt a népszavazási részvételekkel. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem volt Magyarországon olyan általános országgyűlési választás, ahol a választópolgároknak ne a többsége vett volna részt. Talán ez a második fordulóra is igaz volt. Ha egyfordulós lesz a választási rendszer, akkor egész biztos, hogy a részvétel feltétlenül 50 százalék fölött lesz, de emlékszünk 60-70 százalékos részvételekre is. Ezzel szemben a népszavazási részvételek lényegesen alatta maradtak ezeknek a kérdéseknek.

Azon lehet meditálni, hogy mi volt az oka az egyes népszavazási kérdéseknél az alacsony részvételnek, mindenesetre azért arra szeretnék rámutatni, hogy a mostani szabályozás szerint is két népszavazás is feltétlenül érvényes, és ha úgy tetszik, eredményes lenne. Ilyen volt a négyigenes népszavazás, és ilyen az a szociális tárgyú népszavazás, amit itt most olyan sokan szóba hoztak, és ezzel kapcsolatban a Fideszt és a KDNP-t azzal szembesítették, hogy lám, akkor ők a népszavazás intézményét mennyire támogatták, és most minthogyha ellentétes lenne az álláspontjuk. Nincs ellentétes álláspont. A szociális népszavazásnál 50 százalékot meghaladó volt a részvétel. Tehát megkockáztatom, hogy ha olyan kérdés szerepel a népszavazáson, ami a társadalmat erőteljesen megmozgatja, akkor el fogják érni az érvényességi küszöböt, és azt meghaladó részvétel lesz.

Biztos lesznek olyan kezdeményezések is, lehet 100 ezer vagy 200 ezer aláírást összegyűjteni olyan kezdeményezésekre, ahol lényegesen alulmarad a részvétel. Én változatlanul azt vallom, de nemcsak én, hanem, ha szabad így mondani, egy alkotmányjogi kánon, amit elmondtam egyébként a vezérszónoki felszólalásom során is, hogy a népszavazásnál tulajdonképpen két szempontból nyilatkozik meg a nép. Az egyik az, hogy el akarja-e vonni az Országgyűlés hatáskörét. Meggyőződésem és álláspontom szerint az jelenti az Országgyűlés hatáskörének elvonására irányuló akaratot a nép vonatkozásában, ha a választójogosult polgárok több mint fele ezt kifejezésre juttatja azzal, hogy részt vesz a népszavazáson. Ha csak 30 százalék megy el, az számomra azt jelenti, hogy 70 százaléka a választópolgároknak az Országgyűlés hatáskörében akarja hagyni a döntést, és nem akarja elvonni.

Talán azért az idő kímélete okán ezt nem fogom kifejteni, csak nagyon röviden utalok arra: elfelejtjük azt, hogy a közvetlen és a közvetett demokráciának mi az egymáshoz való viszonya. És ez nem fideszes álláspont, azt is mondhatnám, hogy nem az Alkotmánybíróság ötlötte ki, amikor 1991-ben kimondta, hogy a demokrácia két formája nem egyenrangú, hogy az elsődleges, általános, intézményesített hatalomgyakorlási mód a képviseleti demokrácia, és ehhez képest a közvetlen demokrácia, a népszavazás kivételes, és egyébként a képviseleti demokráciát felülbíráló jellegű hatalomgyakorlási mód.

Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy a mostani alkotmányos rendezés fog igazán ennek eleget tenni, mármint annak, hogy ez felülbíráló legyen, mert most lesz intézményesítve, most alkottuk meg a tavaszi alkotmányban azt a szabályt, hogy minden népszavazás ügydöntő lesz. Vagyis, ha a népnek érvényes megnyilatkozására kerül sor, akkor az minden körülmények között kötni fogja az Országgyűlést. De mondom, ezt a viszonyt nem az Alkotmánybíróság találta fel, ez egy 200-300 éves vitának már régen kikristályosodott eredménye. Montesquieu és Rousseau demokráciafelfogását lehet mérlegre tenni. A montesquieu-i felfogáshoz kapcsolódik a hatalommegosztás eszméje, amit Rousseau nem fogad el és tagad, és a montesquieu-i gondolkodásmódhoz kapcsolódik a képviseleti demokrácia elsődlegességének és meghatározó szerepének az eszméje, szemben a rousseau-i felfogással. Ezek a kérdések, hogy mondjam, az alkotmányjog világában 200-250 évvel ezelőtt eldőltek.

Itt arról van szó, hogy a húsvéti alkotmány voltaképpen helyre rakta a viszonyt a közvetlen és a közvetett demokrácia között, amit az 1997-es alkotmánymódosítás torzított el. Mert az a szabály, ami most az alkotmányban van, és amire ráépül a mi népszavazási törvényünk, a rendszerváltozáskor keletkezett, és a rendszerváltozás óta maradt fönn egészen 1997-ig.

Én nem tudok mit kezdeni Novák Elődnek azzal a gondolatmenetével, hogy kárhoztatja az érvényességi küszöb szűkítését, miközben háborog, hogy a NATO-csatlakozási népszavazás és az uniós népszavazás érvényessé vált. Hát attól vált érvényessé, képviselő úr, hogy 1997-ben lehetővé tette az alkotmánymódosítás, hogy a lakosság kevesebb mint felének a részvételével is érvényes eredmény szülessék. Én most nem a következmények értékelésére akarok ezzel utalni, mert más kérdés, hogy mit gondolunk a NATO-csatlakozásról és az európai uniós csatlakozásról. És még egyszer elmondom, hogy az érvénytelenség akkor sem azt eredményezte volna, hogy megakadályozta volna akár a NATO-hoz, akár az Unióhoz való csatlakozást - az Unió egy kicsit más tészta, ha szabad így mondanom, ott az alkotmányba építettünk be egy szabályt, ebből a szempontból talán ez az érvelés nem pontos -, de a lényeget illetően, ha egy népszavazás érvénytelen, az nem elutasítást jelent, hanem azt, hogy a nép nem vette el az Országgyűlés hatáskörét, vagyis az Országgyűlés szabadon gyakorolhatja az egyébként alkotmányban biztosított hatáskörét, és hozhat az érvénytelenné vált népszavazás tárgyában bármilyen, a legjobb meggyőződése szerinti döntést.

Tehát én azzal zárom a felszólalásomat, hogy ne feledkezzünk el arról, hogy ennek a kétféle hatalomgyakorlásnak mi a viszonya. Ha szabad azt kérnem, próbáljuk egy kicsit a napi politikai és pártpolitikai küzdelmek megközelítéséből fölülemelkedve kezelni ezt a kérdést, mert ami a két hatalomgyakorlás közti viszonyt illeti, abban nem ez a javaslat alakít ki új helyzetet, nem is az Alkotmánybíróság '91-es döntése, nem is a rendszerváltozás, hanem ezt elméletileg nemzetközi viszonylatban több mint két évszázada kitaposták előttünk.

(20.20)

És az az alkotmányos megoldás, amit mi idén tavasszal elfogadtunk, ami 2012. január 1-jén hatályba lép, és az erre épülő törvény megfelel ezeknek a kitaposott eszmei utaknak, megfelel az alkotmányjogi kánonnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)