Felszólalás adatai

Mire alapozom a véleményemet? A szakképzésből és a felnőttképzésből átgondolatlanul, hatástanulmányok nélkül jelentős forrásokat vonnak ki. Legyen itt néhány példa. A szakképzésnek a Munkaerő-piaci Alapban szereplő részénél a következő szerepelnek: foglalkoztatási és képzési támogatások, ebben az esztendőben rendelkezésre áll 40 milliárd, a jövő esztendőben 27 milliárd; szakképzési és felnőttképzési támogatásoknál ebben az esztendőben 33 milliárd, a jövő esztendőben 23 milliárd. Egy tétel emelkedik, ez pedig a vállalkozók által befizetendő szakképzési hozzájárulásból - itt 2 milliárddal kívánják növelni. Ezzel viszont az a probléma, hogy a költségvetésből az nem derül ki, hogy mikor, mire és kire kívánják költeni ezt a pluszforrást.

Rövid távú megszorítások érvényesülnek a költségvetés egészében, ez tovább rontja a munkát keresők munkaerő-piaci pozícióit. Nem véletlen, hogy frakciónk, a szocialista frakció az elszegényedés költségvetése helyett a munkahelyteremtés költségvetését terjesztette be. Amennyiben ez így megy tovább - itt ki lehet jelenteni -, nem lesz számottevő munkahely-növekedés a következő években a kormány hibás politikája miatt. Egyre többen teszik fel a kérdést: valóban fel kell áldozni mindannyiunk jövőjét? Improvizálások alapján teszik fel az emberek a kérdést: hol van a józan ész? - mondják ma már az országban egyre több helyen.

Ha figyelték - és gondolom, többen figyelték -, az elmúlt hetekben Pécsen, a 49. közgazdász vándorgyűlésen számottevő olyan megállapítás született - pártállás, politikai hovatartozás nélkül, független elemzők által -, amit, úgy gondolom, érdemes mindenkinek megfigyelni és megfogadni. A tények azt mutatják, hogy igen alacsony, csökkenő a gazdasági növekedési ütem, magas a munkanélküliségi ráta, stagnáló a foglalkoztatás, tartósan csökkenő a beruházás és a fogyasztás. A kormány exportvezérelt, paternalista gazdaságpolitikát folytat, ezzel próbálja kivédeni a piac negatív hatásait. Ez viszont csak akkor lehet eredményes, ha erőteljes és hatásos modernizációs folyamatokat, vidéki munkahelyteremtést kívánnak folytatni. Ezért is fogalmazzuk meg az alternatív költségvetésünkben Északkelet-Magyarország vonatkozásában vagy Dél-Baranya, Somogy vonatkozásában azt, hogy területi kedvezőbb gazdasági környezeteket kívánunk teremteni, többek között területi járulékcsökkenéssel, vagy azzal, hogy kedvezőbb feltételeket a működő tőkének ezeken a területeken.

Szeretném hangsúlyozni, hogy más országok példái is azt mutatják, hogy a humán tőke fejlesztése nélkül nem lehet komoly és tartós növekedést elérni egy országban. Úgy gondolom, hogy önök erről megfeledkeztek. Ezért is aggasztó az, ami ma az oktatási területen történik: a kisiskoláktól az egyetemekig, főiskolákig jelentős pénzkivonásra kerül sor. Ez megmagyarázhatatlan. Ráadásul a tudástőkét elzárják a társadalom különböző rétegeitől, ez pedig elfogadhatatlan, mert önök közül, közülünk nagyon sokan nem lehetnének itt a parlamentben, ha ilyen szisztéma alapján kellett volna szakmát tanulnunk, középiskolát vagy később egyetemet elvégezni.

Mérlegelés nélkül vonnak el forrásokat a szakképzés területéről is. A nyár végén vált ismertté - az is elfogadhatatlan, hogy nyár végén ismerünk meg egy olyan koncepciót, amit önök már májusban elfogadtak - a szakképzés vonatkozásában, hogy 20 százalékos a pénzkivonás, amit önök terveznek; a pedagógusok 26 százalékát kívánják elbocsátani, ráadásul ezeknek a pedagógusoknak nem fogalmaznak meg programot, hogy mi történik velük a következő időszakban.

Lemondanak szakemberekről, olcsó és nem a minőségi képzés irányában változik a képzés a következő időszakban. A jelenlegi kormányzat az alacsony képzettségű munkások tömegeit kívánja képezni, egy redukált, tanoncrendszerű képzés irányába mennek el. Zsákutca irányába halad a szakképzés, ez, úgy gondolom, szintén elfogadhatatlan. Széles körű alapok hiányában szinte lehetetlen lesz újabb szakma elsajátítása, illetve az érettségi megszerzése, nem beszélve arról, hogy később a továbbtanulás. Az egy szakmai területen használatos munkaerő hamar válik munkanélkülivé, ezt követi a leszakadás, az elszegényedés, az utca, a drog, a prostitúció, ami hosszabb távon, azt gondolom, ennek az országnak sokkal, de sokkal többe kerül. Nem lenne érdemesebb átgondolni, hogy a képzésre sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk, és hogy mondjuk, a tankötelezettségi korhatárt indokolatlanul leszállítjuk?

És szemfényvesztés az is, amit önök a kisiskolákkal kapcsolatban terveznek. Önök is tudják, hogy ez csak egy ragtapasz, egy látszat. Ez azért is érthetetlen, mert az előző kormányzati időszakban - függetlenül attól, hogy kormánypárti, ellenzéki - a szakképzés területén például lépésről lépésre haladtunk. Most úgy tűnik, az önök üléspontja megváltozott kormányra kerülve, ettől kezdve az álláspontjuk is megváltozott a szakképzés területén. Az ország versenyképessége szempontjából ez súlyos gondokat, súlyos problémákat fog felvetni a következő időszakban, felkészült, biztos tudással rendelkező fizikai és szellemi dolgozókra van szüksége az országnak.

Kialakult a korábbi időszakban a tanulószerződések rendszere. Fontosnak tartjuk, hogy ez a következő időszakban is növekedjen. A szándék az önök megfogalmazásában is az, hogy folytatódjon a tanulószerződések rendszere. Ugyanakkor a költségvetésben ezt nem látjuk megnyugtatóan, ráadásul jelentős forrásokat vonnak ki a szakképzés területéről indokolatlanul. Én azt gondolom, hogy módosító javaslatokkal ezen feltétlenül változtatni kell, mert ez szintén elfogadhatatlan. Fontos, hogy a tanulók egyre nagyobb hányada munkahelyeken, szabályozott módon tanulja meg a szakmát tanulószerződések megkötésével, az iskola, a munkahely, a szülő, a kamara közreműködésével, kötelezettséget vállalva.

A tanulók előírt anyagi juttatásban is részesültek az elmúlt időszakban. Fontos, hogy ez a következő időszakban még nagyobb arányban valósuljon meg. Sok esetben hátrányos helyzetű családok gyermekei így tudtak hozzájárulni a család megélhetéséhez, illetve önmaguk költségeinek a biztosításához.

A vállalkozók által befizetett szakképzési hozzájárulás egy érzékeny terület. A szakképzési hozzájárulás összegét önök emelni kívánják. Így felmerül az a kérdés, hogy a tervezetben a kiadás és a bevétel vonatkozásában többletforrás keletkezik, ez hova fordítódik. Ez az előterjesztésből nem derül ki. Itt egy plusz 2 milliárdos összegről beszélek. Ebben az esztendőben itt 49 milliárd állt rendelkezésre, a jövő esztendőben pedig 51 milliárd. Ez viszont a vállalkozók terheinek jelentős növekedését jelenti. Úgy gondolom, hogy a költségvetés vitájában, illetve a különböző módosítók során erre részletesebben ki kell térni, és átláthatóságot kell ebben a kérdésben is biztosítani.

És akkor még felvetek egy olyan kérdést, ami nem is igazán szerepel itt, ezekben az előterjesztésekben, de nagyon lényeges. Ma Magyarországon 1,8 millió ember van, aki szakmunkás végzettséggel rendelkezik, és közülük csak 1,1 millió ember dolgozik szakmunkásként. Felteszem a kérdést: mi van a 700 ezer emberrel? A 700 ezer ember vonatkozásában érdemes lenne elemezni ezt a helyzetet, és azt gondolom, az aktív munkavállalók vonatkozásában sok-sok következtetést le lehetne vonni, és a kormányzati intézkedésekben, parlamenti döntésekben érvényre lehetne juttatni. Mik ezek? Például sokak esetében tanult szakmájukra nincs szükség, tudásuk elavult; alacsony a bérszínvonal; rosszak a munkakörülmények; magasak a munkába járás költségei; mobilitás hiánya; sokan nem szeretik a szakmájukat, vagy feketén dolgoznak. Azt gondolom, hogy foglalkoztatáspolitikai eszközökkel ezen javítani kellene, ráadásul a felnőttképzésre is sokkal, de sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani.

Amivel szeretném zárni a hozzászólásomat, az végül is az, hogy összességében az állapítható meg, hogy a Munkaerő-piaci Alap vonatkozásában 2012-re jelentősen csökkennek a költségek. Én azt kérem önöktől, hogy ezt gondolják végig, és ezen közösen változtassunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(10.20)